1919. április 22. kedd
„JEGYZŐKÖNYV
mely felvétetett 1919. évi április hó 22-én a népruházati bizottság
által kiutaltatott és a főiskolai hallgatók között kiosztásra kerülő
ruhák tárgyában.
A szocialista diákok megbízottai bemutatnak 9 listát, éspedig egyet az orvosi fakultásról, egyet
a műegyetemi, egyet a bányász, egyet az állatorvosi, egyet a
gyógyszerészi, egyet az ipariskolai, egyet a képzőművészeti, egyet a
közgazdasági fakultásról, újpesti szervezetből egyet.
A
listákon felvett igénylők száma: 659. De tekintettel arra, hogy a
jelentkezők közül mindazokat, akiknek egynél több ruhájuk van, a
kiküldött bizottság kizárta a kiosztásból, így tehát kiutaltatott az
orvostanhallgatóknak 250, a műegyetemi hallgatóknak 100, a bányászoknak
3, az állatorvostan-hallgatóknak 13, az újpesti diákszervezetnek 10, a
gyógyszerésztan-hallgatóknak 6, az ipariskoláknak 118 rend férfiruha.
K.m.f.
A diákszociális ü.o. részéről
Berkovits Oszkár
A Szocialista Diákszervezet részéről
(Olvashatatlan aláírás)"
* * *
Egy trafikban megtalálták ifjú Dobsa Miklós igazolványos irattárcáját
és késedelem nélkül eljuttatták a család címére. Még abban a percben
rohant az édesanya a vörösőrségre, a Szovjetházba, a Zrínyi utcai
főkapitányságra, abban bízva, hogy az igazolvánnyal kiszabadíthatja
fiát. Sehol semmilyen útbaigazítást nem kapott. Mindenütt azt mondták
neki, hogy soha nem hallottak ilyen nevű fiatalemberről, fogalmuk
sincs, hol tartózkodhat.
És
ez igaz is volt. Mert akik hivatalból meghallgatták az anyát, azok vagy
nem tartoztak a politikai nyomozócsoporthoz és a különleges
karhatalomhoz, vagy szolgálaton kívül töltötték a húsvéti ünnepeket.
* * *
Ellenforradalmi szervezkedés ügyében folytatott tárgyalást a budapesti Forradalmi törvényszék.
Cserny
József és két ítélő társa, Gombos Ferenc negyvenhárom éves és Horváth
Károly huszonhét éves csepeli fémmunkások a következő személyekre
mondtak halált: Nikolényi Dezsőre, dr. Stenczel Jánosra, Sághy Tiborra, Sághy Lászlóra, Szalkay Ferencre, Papp Zoltánra, Wisinger Győzőre, Móricz Sándorra.
8 embert azonban nem mertek kivégezni a kormányzótanács véleménye nélkül.
Időközben Romanelli olasz ezredes, az antant budapesti megbízottja is tiltakozott Kun Bélánál a forradalmi törvényszék halálos ítéletei miatt.
Kun Béla visszautasította ugyan Romanellei tiltatkozását, de a
kormányzótanács enyhített az ítéleten: Nikolényi Dezső rendőrfogalmazó
és dr. Stenczel János halálbüntetését jóváhagyta, a többit súlyos
börtönbüntetésre változtatta.
* * *
Halálra ítélte és kivégeztette Nyíregyházán a forradalmi törvényszék Kovács István huszonkilenc éves banktisztviselőt, tartalékos főhadnagyot.
Letartóztatását,
elítéltetését Pogány József és Szamuely László parancsolta meg
Budapestről. Ugyanis a Károlyi-rendszer idején, még 1918 decemberében
merényletet kíséreltek meg Nyíregyházán az odavalósi Szamuely-fiúk
ellen, akik bátyjuk, Tibor hazatérése után szélsőséges forradalmi
mozgolódást kezdtek a városban. Az ellenük szervezett merénylet
vezetését Kovács Istvánnak tulajdonították, ezért kellett meghalnia.
A
nyíregyházi forradalmi törvényszék vádbiztosa dr. Kovács Miklós
negyvennégy éves ügyvéd volt, tagjai pedig Margittai János huszonnyolc
éves napidíjas hivatalnok, Körtvélyesi József huszonöt éves szobafestő
és Pál Dezső harminchat éves géplakatos. Siettették mind a tárgyalást,
mind a halálos ítélet végrehajtását, mert az előrenyomuló románok
bármelyik percben elérhették a várost.
Sok
vagyonos embert és konzervatív felfogású értelmiségit tartottak fogva a
megyei börtönben azzal az indoklással, hogy valamennyien lehetséges
ellenforradalmárok. Ezeket az életükért rettegő foglyokat mind
leterelték a börtönudvarra, a kivégzés helyszínére, hogy lássák Kovács
István agyonlövését.
A kivégzést végrehajtó vörös karhatalmisták sortűz után az áldozatukhoz rohantak, rugdosták, köpdösték és szidalmazták őt.
S hogy minél teljesebben fejezzék ki megvetésüket a kivégzett főhadnagy
iránt, teteme mellé állították, s úgy lőtték agyon a rablásért halálra
ítélt Budai Rongyos Jánost.
* * *
Sátoraljaújhelyen két halálos ítéletet hozott és hajtatott végre a Zemplén megyei vésztörvényszék.
Vádbiztos
ifj. Serbán János harmincéves kalapkészítö, törvényszéki elnök Knoll
Ede szobafestő, ítélkező bírák Galamb József cipészsegéd, Kovács Gyula
negyvenhárom éves MAV-tűzkovács, Kuzsmiczy Péter huszonnyolc éves
esztergályos.
A
Szatmárcsekéröl Beregszászra, majd onnan Sátoraljaújhelyre kísért
vádlottak közül az idős, hatvan év körüli Papp József tiszai
folyambiztost kötél általi halálra, Rákosi Simon csendőrt 15 évi
kényszermunkára ítélték.
Mivel
le sem bontották az akasztófát a város közepén a katolikus templom
szentélye és a Kossuth-szobor között, - Papp Józsefet is ugyanoda
vitték, ahol kilencedikén kivégezték a sárospataki Riskó Józsefet.
Alkalmi hóhérnak Kiss László huszonhét éves hentessegéd, Sípos László
és Czábőczky Mihály huszonhárom éves kovácssegéd jelentkezett.
Papp József többször is elismételte a bitó alatt: „ártatlanul halok meg.
Kis László, miközben a hurokkal babrált, ráförmedt az elítéltre: „Kuss, burzsuj, nincs jogod pofázni!”
A szatmárcsekei Papp Józsefet a délelőtti kivégzés után alkonyatig hagyták csüngeni a bitón.
* * *
Dolhán
azért tartóztatták le Jónás Aladár járási főszolgabírót, mert
helyeselte a román előrenyomulást, úgy érvelve, hogy ezáltal hamarabb
vége lesz a kommunizmusnak.
Ellenforradalmi
kijelentéséért maga a vádbiztos, a kalapkészítő ifj. Serbán János
tartóztatta le Szennyes Lajos politikai nyomozó segítségével. Jónás
Aladár dolhai főszolgabírót a fentebb már megnevezett összetételű
vésztörvényszék ítélte golyó általi halálra.
Rögtön el is vezették a vesztőhelyre.
A szemét nem engedte bekötni.
A Zemplénben működő Sípos-féle terrorcsapat tagjai: Hatrák János
huszonnégy éves péksegéd, Koscsó István és Salamon József lőtték agyon.
* * *
Kohn Béla levele Leninhez:
„Igen tisztelt Lenin elvtárs!
A
valóságos mozgalom egyetlen lépese fontosabb tucatnyi programnál. Ezt
Marxtól tanultam, de nem hízelgés, ha bevallom, hogy e mondat igazi
értelmét Öntól tanultam meg.
Csatoltan küldöm Önnek a magyar proletárforradalom egy történelmi dokumentumát.
Ez a program bolsevik program, és cselekedeteink nem kevésbé bolsevik cselekedetek.
Mindenekelőtt
le kell szögeznem, hogy a mi forradalmunk igazi kommunista forradalom
volt. Gyümölcsein fogják megismerni. A magyar forradalomban kétségkívül
fog még vér folyni, éppen elég. Már kezdi emelgetni fejét az
ellenforradalom, de még mielőtt felemelné, le fogjuk vágni ezt a fejet. ...
Helyzetünk kritikus.
De
bármi történjék is: minden lépésünket a világforradalom érdekei fogják
vezérelni. Egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy a nemzetközi
forradalom egy részének [értsd: magyar] érdekeiért feláldozzuk a
világforradalom érdekeit...
Nekünk
még nagyobb nehézségeink vannak, mint annak idején Önöknek
Oroszországban; de kérem, hogy legyen irántam továbbra is bizalommal.
Én sohasem fogok jobbra tolódni, baloldali kommunizmus viszont azért nem lehetséges nálunk, mert annyira baloldaliak vagyunk, hogy további balratolódás lehetetlen.
Budapest, 1919. április 22.
Őszinte híve Kun Béla"
|