1919. március 21. péntek Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. március 21. péntek

 

 

 

Délelőtt közös kibővített ülést tartott a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Szakszervezeti Tanács vezetősége, hogy döntsön a kormányzás mikéntjéről.

 

Abban egyetértettek, hogy a polgári pártoknak és a nemzeti erők képviselőinek semmi keresnivalójuk sincs az általuk elképzelt kormányban, ám annál hevesebb vita támadt köztük a kommunista vezérek bevonását illetően.

 

Miközben Böhm Vilmos és támogatói a kommunistákkal való együttműködés elkerülhetetlenségéről érveltek, aközben Landler Jenő folytatta egyezkedéseit Kun Béláékkal a gyűjtőfogházban, hogy azok milyen feltételekkel hajlandók részt vállalni a kormányzásban.

 

Még tartott a vita a szociáldemokraták Teréz körúti központi párthelyiségében, amikor Landler Jenő megérkezett a kőbányai börtönből Kun Béla állás foglalásával. Eszerint hajlandók a kommunista vezetők érdemben tárgyalni a szociáldemokrata vezetőkkel a megegyezés feltételeiről. Semmi előzetes kikötésük nincs, csupán annyi, hogy a tárgyalásra érkező megbízottak közül ne hiányozzék Haubrich József, a vasmunkások egyik vezetője.

 

Landler Jenő tájékoztatása után szavazással döntöttek amellett, hogy a szociáldemokrata párt átveszi a kormányhatalmat és megegyezést keres a kommunistákkal. Ez utóbbi feladatot Weltner Jakabra, Pogány Józsefre, Landler Jenőre, Kunfi Zsigmondra és Haubrich Józsefre bízták.

 

A tárgyalásra felkért csoport rögtön a vezetőségi ülés után Kőbányára sietett, ahol aztán egy börtöncellából rögtönzött tárgyalóhelyiségben hosszas alkudozásba kezdtek Kun Bélával.

 

 

*  *  *

 

 

A „Sopronvármegye" című napilapban jelent meg:

 

„Nem sikerült a kommunista gyűlés Sopronban.

 

Tegnap délután 4 órára a rokkantak, hadiözvegyek és árvák érdekében gyűlést hívott egybe a budapesti kommunista párt kiküldöttje. A városban röpiratot is terjesztettek, amelynek kibocsátója Rokkant Tanácsnak nevezi magát. A gyűlést, minthogy az érdeklődés nagyon csekély volt, amennyiben a megjelentek száma nem haladta túl a tizenkettőt, nem tartották meg. A gyűlésen Knapp Gábor, a szociáldemokrata párt titkára is megjelent, aki kijelentette, hogy a párt nem fogja tűrni, hogy a háború rokkantjainak és hajótöröttjeinek nyomorából a kommunista párt tőkét kovácsoljon magának.”

(12)

 

 

*  *  *

 

 

Úgyszintén a Sopronvármegye Nyílttér rovata ezt közölte:

 

"FIGYELMEZTETÉS

 

Itt a nagy nyilvánosság előtt vagyok kénytelen figyelmeztetni és felhívni két soproni úriembert, hogy az esetben, ha még egyszer engem vagy a velem ismeretségben lévő úrhölgyet mások előtt, hátam mögött, bárhol szóbeszéd tárgyává teszik, sértegetni, vagy rágalmazni merészelnék, kénytelen leszek megfeledkezni jó nevelésemről és megtorlással élni.

Sopron, 1919. március 20.

Marton Guno Wencel".

 

A fenti figyelmeztető személy - egyébként artista és vándorszínész - fog még szerepelni e naptár lapjain.

Ami pedig Sopront és a hajdani Sopron vármegyét illeti, a fővárost leszámítva a leggyakrabban kerül majd szóba, mert a tanácsköztársaság vezetői egy pillanatra sem vették le tekintetüket erről a számukra létfontosságú, Bécshez közeli terrénumról, amelyen át szoros és állandó kapcsolatot tartottak a szociáldemokraták kormányozta szomszédos Ausztriával.

 

Két különleges ok tette nélkülözhetetlenné Sopron és Sopron vármegye feltétlen birtoklását Kun Béla és társai számára:

- Lajtaszentmiklós-Savanyúkút határfalutól alig néhány kilométerre volt Bécsújhely, az ausztriai kommunisták központja, ahonnan hathatós segítségre számíthatott a budapesti vörös kormány.

- Május elejétől az antant kivette a tanácskormány hatásköréből a Moson megyében lévő Királyhida ellenőrzését, márpedig a Bruck-Királyhida, osztrák-magyar vasúti határállomás volt az egyetlen legális kapu Nyugat-Európa felé.

Így vált Sopron, Savanyúkút, Lajtaszentmiklós, Bécsújhely a Forradalmi Kormányzótanács számára életbe vágó, bár illegális közlekedési verőérré a külfölddel való kapcsolattartásban.

 

 

*  *  *

 

 

A szociáldemokrata vezetőség megbízottai egyezségre jutottak a kommunista vezérekkel a gyűjtőfogházban megtartott értekezleten és az alábbi közös dokumentumot fogalmazták:

 

"HATÁROZAT

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Kommunisták Magyarországi Pártja a mai napon közös vezetőségi ülésben a két párt teljes egyesülését határozta el.

 

Az egyesült új párt neve mindaddig, amíg a forradalmi Internacionálé nem dönt a párt végleges elnevezésében, a következő lesz: Magyarországi Szocialista Párt.

Az egyesülés azon az alapon történik, hogy a párt és a kormányhatalom vezetésében a két párt együttesen vesz részt.

A párt a proletáriátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat. A proletárság diktatúráját a munkás-, paraszt- és katonatanácsok gyakorolják.
Éppen ezért, természetesen, véglegesen elejtődik a nemzetgyűlési választások terve.

 

Haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből.

A proletárság uralmának biztosítására és az antant imperializmusa ellen a legteljesebb és legbensőbb fegyveres és szellemi szövetség kötendő az oroszországi szovjet kormánnyal.

 

Budapest, 1919. március 21.

 

A Magyarországi Szociáldemokrata Párt nevében Landler Jenő, Weltner Jakab, Kunfi Zsigmond, Pogány József, Hubrich József

A Kommunisták Magyarországi Pártja nevében Kun Béla, Szántó Béla, Vágó Béla, Jancsik Ferenc, Vántus Károly, Chlepkó Ede, Seidler Ernő, Rabinovits József."

 

 

*  *  *

 

 

Percre pontosan, ahogy azt a Vyx alezredes által átnyújtott, de Lobit francia tábornok által aláírt ultimátum kívánta, tizennyolc órakor megjelent dr. Podmaniczky Tibor követségi tanácsos a magyar külügyminisztériumból az Andrássy út 114. szám alatti villában. Itt lakott Vyx alezredes. Podmaniczky Tibor a következő szövegű válaszjegyzéket adta át az antantmisszió vezetőjének:

 

„Magyar Népköztársaság

Károlyi Mihály, a magyar népköztársaság ideiglenes elnöke

Vyx alezredeshez, a szövetséges katonai misszió főnökéhez

Budapest.

 

Alezredes Úr!

 

Ön szíves volt de Lobit tábornok úr nevében egy jegyzéket átnyújtani nekem, amely közli a magyar kormánnyal a békekonferenciának 1919. február 23-án egy semleges zónára vonatkozólag hozott határozatát.

 

Van szerencsém tudatni Önnel, hogy fent említett jegyzékét átadtam a Magyar Köztársaság kormányának, és hogy a kormány nincs abban a helyzetben, hogy tudomásul vehesse a békekonferencia határozatát és hogy közreműködjék annak végrehajtásában. Ez a határozat teljes ellentmondásban van az 1918. november 13. napján kötött fegyverszüneti katonai konvencióval, minthogy nem veszi tekintetbe az ország létérdekeit, megakadályozhatja az ország fejlődését és zavarhatja a békét.

 

Minthogy a magyar kormány nem viselheti a felelősséget ennek a határozatnak a végrehajtásáért - minthogy nem hívták meg a békekonferenciára és nem működhetett közre a határozat meghozatalában; kényszerítve látja magát, hogy ma lemondjon.

 

Fentieket tudomására hozva, van szerencsém kérni Önt Alezredes Úr, hogy szíveskedjék megtenni a szükséges intézkedéseket, hogy a békekonferencia a legrövidebb idő alatt megismerhesse a magyar kormány határozatát.

 

Kérem fogadja Alezredes Úr a legmélyebb tiszteletem kifejezését.

Károlyi s. k.”

(14)

 

 

*  *  *

 

 

A Pázmány Péter Tudományegyetem természettudományi karának Múzeum körúti udvarában, a híres Gólyavárban szokott ülésezni a Károlyi-puccs óta a fővárosi hatalmat kézben tartó Budapesti Katonatanács. Elnöke Pogány-Schwartz József, újságíróból lett kormánybiztos volt. 21-én délután a katonatanács minden tagja, a csapattestek által választott bizalmiak hatszáz fős testülete eljött a Gólyavárba.

 

Pogány József terjedelmes beszédben vázolta előttük a csődbe jutott polgári köztársaság tarthatatlan politikai és gazdasági helyzetét, majd javasolta, hogy a helyőrségi nagy katonatanács határozza el a proletárdiktatúra kimondását.

A javaslatot vita nélkül, nagy ovációval, egyhangúan elfogadták, kimondva, hogy az ország valamennyi fegyveres erejének mindennél fontosabb hivatása a megalakuló tanácsköztársaság szolgálata.

 

 

*  *  *

 

Az események kulcshelyei közé tartozott még ezen a napon a Váci utcában lévő Újvárosháza. Ide hirdették meg este hét órára a Budapesti Munkástanács rendkívüli ülését, hogy bejelentsék a két párt egyesülését és megszavaztassák a proletárdiktatúra kimondását, ahogy az már megtörtént a Gólyavárban a katonatanácsban.

 

Gépkocsik hosszú sora ázott a Váci utcában. Soha ennyi autót nem láttak az Újvárosháza környékén. Aki számított a politikában, mind ide sietett a komor, hideg, sűrű szemű esőben. A szolgálati gépkocsik sofőrjei mellett kivétel nélkül minden autóban kézigránátokkal, karabélyokkal, revolverekkel, rohamkésekkel fölösen ellátott tengerész ült.

 

Szigorúan ellenőrizték az Újvárosháza főbejáratához igyekvők kilétét. Utolsó szűrőként, az ülésterem ajtaja előtt Lakatos József, a szociáldemokrata párt rendészeti felelőse igazoltatta az érkezőket. Csakis tüzetes igazolványvizsgálat után engedte be a földszinti ülésterembe az illetékeseket. Ellenben a közismert politikusok, a népszerű munkástanácstagok hozzátartozói, asszonyok és fiatalok viszonylag könnyen feljuthattak a karzatra az érdeklődők számára fenntartott széksorokhoz.

Bent, az események helyszínén vagy hétszázan lehettek. Kint az utcán fegyveresek sűrű csoportjai cirkáltak mindkét járdán az autósor mellett. Erősítésükre újabb kétszáz tengerész érkezett Szegedről.

(15)

Az ülést Preusz Mór elnök nyitotta meg negyed nyolckor. Röviden szólt az összejövetel céljáról, majd felkérte Garbai Sándort, a szociáldemokraták egyik vezérét, hogy szóljon részletesebben a teendőkről.

 

Garbai ugyanazt tette a Budapesti Munkástanács előtt, mint Pogány József a Gólyavárban. És a hatása is az volt. Dörgő éljenzéssel helyeselték mind a két munkáspárt egyesülését, mind a tanácsköztársaság kinyilvánítását.

A gondosan megtervezett forgatókönyv szerint ezután Pogány József hírül adta a forradalmi katonaság és a katonatanács egyemberkénti csatlakozását, majd dr. Bolgár Elek, a gyűjtő fogházból frissen érkezett kommunista megbízott rajzolt optimista képet a jövőről. Végezetül a szociáldemokrata Bokányi Dezső is szenvedélyesen helyeselve az egyesülést, osztozott Bolgár Elek derűlátásában.
Akárcsak a Gólyavárban, itt is közös mámorig fokozódott a vörös államhatalom ünneplése.

A fáradásig tapsoltak és éljeneztek, majd elénekelték a Marseillaise-t. Kimerülten az ovációzástól, hirtelen csend támadt és a munkástanács tagjai némán széledtek szét a hideg esőtől kellemetlen sötétben.

 

 

*  *  *

 

 

Felkereste a Gyűjtőfogházban őrzött kommunistákat Az Est riportere és a következőképp számolt be élményéről:

 

„A sötét vidéket még áthatolhatatlanabbá teszi a szakadó eső. Csak néha suhan át valahol egy-egy homályos árnyék: dolga után hazafelé siető ember. A fogház előcsarnokában katonák tárgyalják a nap eseményeit és lelkesülnek a szocialista és kommunista eszmékért.

 

Az irodahelyiség tele van, mikor belépünk. László dr. néhány kommunista elvtársával körülállja az egyik asztalt, melynél Kun Béla telefonál. Nagy, intelligens feje élénken kivilágít nagy kabátjának fekete gallérjából. Éppen befejezi a telefonbeszélgetést, amikor eléje áll a leszerelt altisztek küldöttsége. Nagy József és Kovács József altisztek jelentik, hogy esti nyolc órára négy gépkocsi jön Kun Béláért és harmincöt társáért, továbbá a még fogva tartott hat leszerelt altisztért.

- Az írások megvannak? - kérdezi Kun Béla.

- Nincsenek - volt a válasz.

- Márpedig mi írások nélkül nem megyünk el innen. Rendet akarunk s a rendet be kell tartani.

László dr. ezalatt telefonon értesült, hogy az írások nemsokára itt lesznek s a kommunisták egy rövid órán belül elhagyhatják a fogházat.

Az indulás órája közelgett. Kun Béla és elvtársai felmentek zárkáikba csomagolni. Mikor kiléptünk a fogházból, három gépkocsi már ott állt a kerítés előtt.

 

Az egyik hivatalnok elmondta, hogy Kun Béla egyenes kívánságára teljesen csendben, szinte észrevétlenül fogják a politikai foglyok a gyűjtőfogházat elhagyni. Így is történt. A szakadó esőben minden zaj és külsőséges ünneplés nélkül szálltak be Kun Béla és társai az automobilokba, melyek tompa berregéssel surrantak át az esős sötétségen."

(16)

 

*  *  *

 

 

Egy másik riporter, ugyancsak az Az Est szerkesztőségéből a francia misszió épületében járt:

 

„Vyx alezredes lakhelyén az Andrássy út 114. számú villában mozgalmas, izgatott az élet. A zuhogó esőben folytonosan nyílik és csukódik a rácsos kapu, melyet egy feketeszakállas spahi őriz. Ki-be gördülnek állandóan az autók. Francia tisztek, angol katonák járkálnak ide-oda. Az autók némelyikén ládákat szállítanak el.

 

A villa pincéjében francia katonák vannak. A ház mögött mintegy ötven spahi őrködik.

 

Yyx alezredes fél nyolc óra felé érkezik haza. Mint sofőrje mondja, egész délután autóztak, leginkább Budán. Sofőrje, aki magyar ember, elmeséli, hogy a francia tisztek hangulata mára erősen megváltozott.

 

Az alezredes este 10 órakor Szauter detektívvel közölte, hogy a kormány egyik tagjával akar beszélni. Szauter betelefonált a rendőrségre, ahonnan Páll György főkapitányhelyettes beszélt Yyx alezredessel és kijelentette, hogy az új kormány még nem alakult meg.”

 

 

*  *  *

 

 

Idézet Böhm Vilmos visszaemlékezéséből:

 

"...A Szociáldemokrata Párt vezetői a párttitkárságon várták be a fogházból érkező kommunista vezetőket. Bizonytalanság érzete, belső izgalom vett rajtunk erőt. ...

Este 8 órakor Kun Bélával az élen megjelentek a kommunisták. Szomorú, lesújtó és megdöbbentő hatást tett ránk új fegyvertársaink bevonulása.

Legtöbbjét nem is ismertük. Egy részük soha nem látott alakja volt a munkásmozgalomnak és a forradalomnak. Legnagyobb részük a forradalom előtt vagy teljesen semleges volt, vagy pedig az ellenséges fronton, a polgári pártok soraiban küzdött a szocializmus és a szociáldemokrácia ellen.

A hatalmas küzdelmekben és áldozatokban gazdag múltú, a forradalom viharában nagyszerű lendülettel a jövő felé törtető Szociáldemokrata Párt pedig összetörve, önmagával meghasonlottan, legyőzötten fekszik lábaik előtt."

 

Alig foglaltak helyet a kommunisták a szociáldemokrata párt Teréz körúti központjában a tárgyalóasztalnál, rögtön sürgették, alakítsák meg a kormányt, amelyet akaratuk szerint forradalmi kormányzótanácsnak neveztek el.

 

"...A kormány megalakításánál már érzékelhettük: az új helyzetben a kommunisták objektív fölényben vannak. A szárnyaszegett, hitükben megingott, vesztett csatában elkeseredett szociáldemokratákat egytől egyig csak nehezen lehetett egy-egy tárca vezetésére rábírni. Az elkeseredés ösztönszerűségétől hajtva a régi szociáldemokrata vezetők a félreállás gondolatával foglalkoztak. Nyissuk meg a tért az új, a győztes vezetőknek."

 

A kommunisták szívesen vállaltak minden kormánypozíciót.

Oroszország példájára hivatkozva azt követelték, hogy minden népbiztos mellé két helyettes népbiztos neveztessék ki: s ezek szintén tagjai a kormányzótanácsnak. Ezzel kerülő úton megdőlt a kormány szociáldemokrata jellege, mert minden szociáldemokrata népbiztos mellé kommunista népbiztoshelyettesek kerültek.

 

kormanyzotanacs.jpg

 

A  diktatúra kormányzótanácsa a következő népbiztosokból alakult meg:

 

Elnök: Garbai Sándor.

 

Belügyi népbiztos: Varga Jenő. Helyettese: Székely Béla.

Közoktatásügyi népbiztos: Kunfi Zsigmond. Helyettese: Lukács György.

Munkaügyi népbiztos: Bokányi Dezső. Helyettese: Fiedler Rezső

Külügyi nép biztos: Kun Béla. Helyettese: Ágoston Péter.

Kereskedelemügyi népbiztos: Landler Jenő. Helyettesei: Rákosi Mátyás, Haubrich József.

Hadügyi népbiztos: Pogány József. Helyettesei: Szántó Béla, Szamuely Tibor.

Igazságügyi népbiztos: Rónai Zoltán. Helyettese: Ládai István.

Szocializálási népbiztos: Böhm Vilmos. Helyettesei: Hevesi Gyula, Dovcsák Antal.

Német népbiztos: Kalmár Henrik. Ruszin népbiztos: Stefán Ágoston.

Közélelmezési népbiztos: Erdélyi Mór. Helyettese: Illés Artúr.

A forradalmi kormányzótanács kinevezte népbiztosokká a fővároshoz: Vincze Sándort, Preisz Mórt, Dienes Lászlót.

Politikai népbiztosoknak a rendőrséghez, védőrséghez és népőrséghez: Bíró Dezsőt és Siedler Ernőt.

 

 

A NÉPBIZTOSOK TELJES LISTÁJA - A KORMÁNYZÓTANÁCS TAGJAI

 


 

*  *  *

 

 

 

 

A Magyar Népköztársaság miniszterelnöke dr. Berinkey Dénes még március 10-én kapta az alábbi levelet Budapest Székesfőváros Élelmiszerellátó Üzemétől:

 

„Nagyméltóságú Berinkey Dénes miniszterelnök Úrnak Budapesten.

Március hó 8-án szállított 10 kgr. sertéshúsról 130 koronát számítunk fel."

Utolsó hivatalos óráiban a következő megjegyzést írta erre a levélre a miniszterelnök Úr: „A mellékelt csekklapon a rendelkezési alapból kifizetendő.

 

Budapest, 1919. március 21.

Dr. Berinkey Dénes."

 

 

 

 

Mi is ez a rendelkezési alap?

 

Van sokféle, mint manapság is. Közös ismérvük, hogy valamely vezető törvényes keretek között, a pénzügyi előírások szigorú :) betartásával gazdálkodhat a dologi kiadásokra engedélyezett keretösszeggel. Kormányszintű tényezőknek, így a miniszterelnöknek is az országgyűlés hagyta jóvá a rendelkezési alapot az évi költségvetés részeként. Az elszámoltatás az állami számvevőszék kötelessége volt, kivéve a miniszterelnököt. Őt a király ellenőrizte. :)

 

1867-től, tehát a kiegyezéstől hosszú időn át, az első világháborúig évi negyvenezer korona volt a miniszterelnök rendelkezési alapja. Aztán felemelték kétszázezer koronára és ennyi is maradt a forradalmakig. Az utolsó királyi kabinet, a Wekerle-kormány 1.680 korona 50 fillért hagyott a pénztárban, amikor 1918. október végén leköszönt.

 

Károlyi Mihály, a Köztársaság első miniszterelnöke mindjárt november 4-én kétszázezer koronát kért és kapott azonnali hatállyal a központi állampénztárból.

Képviselőházi jóváhagyás szóba sem került. Másnap további 66.667 koronával gyarapodott Károlyi Mihály rendelkezési alapja a központi állampénztár révén, ismeretlen indokkal. Egy héttel később, november 12-én már kerek egymillió koronát folyósítanak a miniszterelnöki rendelkezési alap javára a 8240. számú utalványon.

 

December 2-án és 1919. január 7-én újabb egy-egy millió koronával növelik a rendelkezési alapot, amely ily módon kilenc hét alatt 3 millió 266 ezer korona többlethez jutott.

Ez az összeg rövid időn belül nagyrészt elfogyott, mert 1919. február végén csak 373.842 korona 23 fillér volt az átmenet márciusra. Az utolsó töredékhónapban elfogyott ebből 319 ezer korona. Maradt tehát a forradalmi kormányzótanácsra 54 ezer 842 korona 23 fillér a miniszterelnök rendelkezési alapjából.

Azért iktattuk ide ezt a kis tájékoztatót, mert a forradalmi kormányzótanács sem mellőzte a dologi kiadásokat, így hát szintén szüksége volt a rendelkezési alapra.

 

 

*  *  *

 

 

Budapest színházaiban a műsorterv szerint zajlottak az előadások, miközben a politikában megtörtént a hatalomátvétel.

 

Az Állami Operaházban a Denevér második felvonásának fináléjához sereglett a kórus színpadra, amikor az előcsarnok felől zajos fiatalokból álló csoportok robogtak végig a sötét nézőtéren. Meg sem álltak a zenekari árokig. Ott a döbbent közönség felé fordultak, és harsányan tudtul adták, hogy létrejött a szovjetköztársaság. Erre a közönség lóhalálában tódulni kezdett a ruhatárak felé. A színpadon is felbomlott a rend, szétfutott a díszletek mögé a fináléra sorakozó jelmezes tömeg.

Kornay Rezső operaénekes mentette meg a helyzetet. Kérte a fővilágosítót, hogy kapcsoltassa fel a nézőtéri csillárokat... Amikor felragyogott a bíborban és aranyban pompázó nézőtér, Kornay Rezső a rivaldához lépett, röviden és érthetően ismertetve a változás lényegét. Erre az előadást félbeszakító fiatalok torkuk szakadtából kiabálták:

 

Éljen a szovjet köztársaság!

 

Ijedtében a közönség is velük éljenezett.

Közben a zenekar is felocsúdott és nagy hangerővel játszani kezdte a Marseillaise-t. Mind a nézőtéren, mind a színpadon akadozva énekelték a forradalmi dalt, mert szövegét csak kevesen ismerték. De a zenekar rögtönzése jótékonyan eloszlatta a pánikot és az előadás zavartalanul folytatódott.

 

 

*  *  *

 

 

Miközben az esti órákban Budapest utcáin a proletárdiktatúra kikiáltását lövöldözve, énekelve, éljenezve ünnepelték katonák és munkástömegek, - a polgárság valóban megrémült.

 

A Korall utca 11-ben lakó Schafer Károly 35 éves bankhivatalnok fölakasztotta magát és már a kötélen függve revolveréből golyót röpített önnön homlokába.

A Telepy utca 23-ban Tompor Dénes 48 éves hentesmester megőrült, amikor értesült a vörösforradalom kitöréséről. Nem tudták az izgalmas órákban, hogy mit kezdjenek vele. Vitték a mentőkhöz, onnan a főkapitányságra, végül oda, hova valóban kellett: a lipótmezei elmegyógyintézetbe.

Egyébként háromszázhúszan követtek el öngyilkosságot a Tanácsköztársaság 133 napja alatt. Elsősorban kereskedők és fiatal nők. Utóbbinak oka mindmáig tisztázatlan, talán mert eddig egyetlen kutatót sem érdekelte a jelenség.

 

 

*  *  *

 

 

Ugyancsak a szemfüles Az Est szerkesztőségéből járta végig Budavárát egy riporter:

 

A Királyi Várt most Nemzeti Palotának nevezték el és a király helyett Károlyi Mihály lakott benne.

 

"... A várőrség helyiségében egy század köztársasági katona van, mint rendesen. Az udvar néma és elhagyott. Két védőr és egy detektív áll a kapu bolt alatt. Az elnök ablakai világosak. Bemegyünk a bíborszőnyeges lépcső házba, ahol egyetlen gárdistát sem találunk. Mintha egy elátkozott palotában járnánk. De a csillárok égnek, fényárban úszik az elnöki lakosztály. A konyhán hat személyre rendeltek vacsorát, de hús nem lesz, mert ma hústalan nap van és az elnök sem kivétel.

 

Odafönn, a Nemzeti Palotában elhelyezett minisztériumokban virraszt a munka, az ablakok mögött dolgoznak a referensek."

 

 

*  *  *

 

 

Anélkül, hogy pihenőt tartottak volna a szociáldemokrata központban a magukat tejhatalommal felruházó politikusok, a kormánylista összeállítása után együltőhelyben rendeleteket és proklamációkat szövegeztek:

 

 

 

"STATÁRIUM

A Forradalmi Kormányzótanács I. sz. rendelete

 

1. §. Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak fegyveresen ellenszegül vagy a Tanácsköztársaság ellen fölkelést szít, halállal büntetendő.

2. §. Mindenki, aki rabol, vagy fosztogat, halállal büntetendő.

3. §. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél.

 

A Forradalmi Kormányzótanács

Budapest, 1919. március 21."

 

 

Turul

Válasz | 2005. március 20. 13:25 | Sorszám: 0

 

JAVASOLT IRODALOM

 

Tormay Cécile: Bujdosókönyv (Feljegyzések 1918-19-ből)

A szégyenletes proletárdiktatúráról és borzalmairól szóló könyv itt olvasható, illetve letölthető:

http://tormayc.webs.com/tc_bujdoso1.html

 

-         "Magyarországot csak én menthetem meg" - mondotta Károlyi Mihály 1918 október 31-én, amikor uralmát hazugsággal elkezdte.

-         "Átadom a hatalmat Magyarország népei proletáriátusának" - mondta 1919. március 21-én, mikor hazugsággal bevégezte.

 

Közben eladta és eltékozolta Magyarországot.

Az álarc lehullt. Mögüle merészen felvonult a had, melyet ő Magyarország népei proletáriátusának nevez. A "Forradalmi Kormányzótanács" névsorában ott vannak jóformán valamennyien. Mint Károlyi kormányában, az előtér szemfényvesztő keresztény bohóca itt is megvan: Garbai Sándor.

 

A többiek idegenek...

 

Külügyi népbiztos: Kun-Kohn Béla, helyettese Ágoston-Augenstein Péter. Hadügyi népbiztos: Pogány-Schwartz József, helyettesei: Szántó-Scheiber Béla, Szamuelly-Tibor. Belügyi népbiztos: Landler Jenő dr., helyettese: Vágó-Weiss Béla. Pénzügyi népbiztos: Varga-Weissfeld Jenő, helyettese: Székely-Weiss Béla. Közoktatásügyi népbiztos: Kunfi Zsigmond, helyettese: Lukács-Löwinger György. Kereskedelmi népbiztos: Landler Jenő dr., helyettesei: Rákosi-Roth Mátyás, Haubrich József.

A földművelésügyi népbiztosság kollégiuma: Hamburger Jenő, Csizmadia Sándor, Vantus Károly, Nyisztor György. Szocializáló népbiztos: Böhm Vilmos, helyettesei: Hevesi-Honig Gyula, Dovcsák Antal. Német népbiztos: Kalmár-Kohn Henrik. Ruszin népbiztos: Szabó Oreszt dr. Közélelmezési népbiztos: Erdélyi-Erlich Mór, helyettese: Weis-Braun Artur.

 

Zsidó az összes népbiztos. Csak a helyettesek között van elvétve egy-egy magyar. És ezeken túl is ismét csak ők. A főváros élén Preusz Mór, Víncze-Weinberger Sándor és Dienes László. A rendőrség védőrségének és népőrségének két politikai népbiztosa: Bíró-Burger Dezső és Seidler elvtárs. És közülük való az Osztrák-Magyar Bank új kormányzója Lengyel-Goldstein Gyula is.

 

Vajon van-e ember, akit nem ejt gondolkozóba ez a névsor?

 

Az októberi bábjáték figuráit lesöpörte a tegnapi éjszaka a színről. A démoni rendezők, az ördöngös zsinegrángatók és súgók elfoglalták a helyüket.

Ezer év óta először történik, hogy Magyarország sorsának intézéséből mindenütt, a Kárpátok alatt és Erdélyben, a Délvidéken, a Dunántúlon, a véghetetlen rónán és minden tenyérnyi kis helyen ki van tiltva a magyar:- megosztoztak az országunkon a csehek, oláhok, szerbek és a zsidók...

mindenkihez.jpg

A forradalmi kormányzótanács dölyfösen proklamálta, hogy átvette a hatalmat és kiépíti a munkás-, paraszt- és katonatanácsokat.

"Magyarország tanácsköztársasággá alakul. A forradalmi kormányzótanács haladéktalanul megkezdi a nagy alkotások sorozatát. Kimondja a nagybirtokok, a bányák, a nagyüzemek, a bankok, közlekedési vállalatok szocializálását. A földreformot nem törpebirtokokat teremtő földosztással, hanem szocialista termelő szövetkezetekkel hajtja végre. Halállal sújt le az ellenforradalom banditáira csak úgy, mint a fosztogatás brigantijaira. Hatalmas proletár hadsereget szervez. Kijelenti teljes eszmei és lelki közösségét az orosz szovjet kormánnyal. Fegyveres szövetséget ajánl Oroszország proletariátusának.

Testvéri üdvözletét küldi Anglia, Franciaország, Olaszország és Amerika munkásságának, egyben pedig fölszólítja őket; hogy ne tűrjék egy pillanatig sem kapitalista kormányuk gaz rablóhadjáratát a Magyar Tanácsköztársaság ellen.

Fegyveres szövetségre szólítja fel Csehország, Románia és Szerbia, meg Horvátország munkásait és földműveseit. Felszólítja Német-Ausztria és Németország munkásait, szövetkezzenek Moszkvával ...

Éljen a proletárdiktatúra! Éljen a Magyar Tanácsköztársaság!

A hazaszökött magyar hadifoglyok meséi, az orosz forradalom félig elmosódott hírei, a vészes szereplők távoli körvonala és a pétervári kezdet suhant át az emlékezetemen. Oroszország rettenetes sorsára kellett gondolnom:

"A forradalmi kormányzótanács I. számú rendelete:

Statárium!

Mindenki, aki a Tanácsköztársaság parancsainak ellenszegül, vagy a Tanácsköztársaság ellen felkelést szít, halállal büntetendő. A bűnösök fölött forradalmi törvényszék ítél."

 

A boltok zárva voltak, vasredőnyeiken vörös plakátok vicsorították a betűiket:

 

"ÉLJEN AZ OROSZOKKAL SZÖVETSÉGES MAGYAR SZOVJETKÖZTÁRSASÁG!"


 
< Előző   Következő >