8. évfolyam 19. szám, 2008.05.08
Kampánylázban
égnek az egyházak: súlyos milliók múlhatnak azon, hány hívüket tudják a
május 20-i személyijövedelemadó-bevallás előtt az egy százalékok
felajánlására ösztönözni.
Ritka, hovatovább történelmi pillanat volt, amikor a KDNP elnöke,
Semjén Zsolt és az SZDSZ-es Gusztos Péter tavaly egyetértően szólt a
civilszervezetek és egyházak egy-egy százalékos támogatási rendszerének
módosításáról. Eszerint három százalékra emelkedne a felajánlható
adóhányad, és a nem adózók véleményét is figyelembe vennék. Ennek
fejében az állam nem nyújtana hitéleti támogatást - ám továbbra is
finanszírozná a felekezetek közfeladat-átvállalását. Annyi különbség
mutatkozott csupán, hogy míg Semjén a civileknek és egyházaknak
felajánlható adóhányadot külön-külön emelné 1,5-1,5 százalékra, Gusztos
vagy-vagy alapon juttatna három százalékot a felekezeteknek és a
civileknek.
"Az olasz rendszert kellene bevezetni, mely szerint senki nem a
jövedelmének arányában, hanem az összes adóbevétel meghatározott
részéről rendelkezik. Így Silvio Berlusconi nyilatkozata ugyanannyit
ér, mint bármely nyugdíjas nénié" - mondja lapunknak Semjén. A
politikus azonban hozzáteszi: a mostani, kormányválsággal terhes
időkben a Gyurcsány-kabinetnek alighanem kisebb baja is nagyobb annál,
mint hogy ezzel a kérdéssel bíbelődjék.
A rendszer ugyanakkor jövőre mindenképpen változik. Míg az állam ma az
összes adóbevétel 0,9 százalékáig kiegészíti az egyházaknak az egy
százalékokból befolyó összeget, a költségvetés 2009-től csak 0,5
százalékig fogja kipótolni a felajánlásokat. A felekezeteknek tehát nem
mindegy, hányan rendelkeznek az adójukról.
A felajánlók száma évről
évre emelkedik - a katolikusok esetében az 1998-as 308 ezerről 2007-re
439 ezerre -, de még mindig elmarad a kívánatos mértéktől. "A
jogosultak harmada él a lehetőséggel, vagyis rengeteg tartalék van a
rendszerben. Még nagyobb adótudatosságra kell hát ösztönöznünk a
híveinket" - mondja Prőhle Gergely, az evangélikus egyház országos
felügyelője.
Ezért az egyházak hirdetésekben, szórólapokon, SMS-ben, de még a
szószékről is az egy százalékokról beszélnek. A katolikusok egy
templomajtón kikandikáló kislánnyal, az evangélikusok iskolás kisfiúval
buzdítják övéiket. A Hit Gyülekezete többek közt Gera Zoltán
futballista arcával kampányol, az Egységes Magyarországi Izraelita
Hitközség pedig - talán a Mazsihisz tavalyi, holokauszttúlélőt ábrázoló
plakátjára válaszul - Zsidónak lenni jó jelszavával derűs önkép
hirdetésébe fogott. Számos egyház "magakelletése" ugyanakkor rávilágít
a kampány egyik sajátosságára. Az egy százalékok elvileg nem a
felekezetek közfeladat-átvállalásait finanszírozzák - azt az állam
többé-kevésbé megteszi -, hanem a hitéletet támogatják. Ehhez képest a
legtöbb egyház az oktatási, szociális tevékenységének felmutatásával
kívánja felkelteni a figyelmet - nyilván, mert az adózók szívesebben
adnak pénzt ilyen célokra, mint "merő imádkozásra".
"Az állam jól teszi, ha az egyházaknak nem halat, hanem hálót ad" -
tartja Prőhle Gergely, ám hozzáteszi: a "halfogáshoz" minden feltételt
meg kellene teremteni. Utóbbiban viszont a felekezetek hiányosságokat
látnak. Amint Bölcskei Gusztáv, a református zsinat lelkészi elnöke is
panaszolja, hiába kérik az adóhivataltól azokat a kimutatásokat,
amelyekből megtudhatnák, hogy az egyes településekről milyen arányú
felajánlások érkeznek. "Ez azért volna fontos, mert ha azt látnánk,
hogy például Sopronban alacsony a rendelkezők száma, akkor ott
erősítenénk a kampányunkat" - mondja Prőhle, hozzátéve: nem bánja, hogy
ilyen eszközökhöz kell folyamodniuk. "A kampányokkal az egyházak széles
körben egyértelművé tehetik, hogy nem a társadalomtól elszigetelt,
anakronisztikus képződményként léteznek" - vallja.
