Az összefogás ereje Nyomtatás E-mail
Címoldal
SZABADKA 2008.05.07
ROVATOK

Vezércikk

Heti körkérdésünk

Heti interjúnk

Körkép

Szabadkai Napló

Riport

Bánáti Újság

Művelődési körkép






 
 

Az összefogás ereje

 

 

Syalai Attila karikatúrája

 

    - Nem a világ legtermészetesebb dolga-e - kérdi a Nyugat-Bácskában kampánykörúton járó Magyar Koalíció egyik vezetője -, hogy a délvidéki magyar ember a délvidéki magyar pártra és képviselőjelöltjeire szavazzon? Magyar a magyarra.
    Arra, aki tökéletesen ismeri a nyelvét, kultúráját, történelmét, hitét, álmait, megpróbáltatásait és örömeit - aki egy tőről fakad vele. Aki egyedüliként kiáll az érdekei - a magyar érdek - mellett.
    Dehogynem, válaszolhatnánk a költői kérdésre. Csakhogy ebben a szerencsétlen, fejtetőre állított értékrendű balkáni országmaradékban a világ legtermészetesebb dolgai sem természetesek. Egészen máshogy működnek, mint odakinn a normális világban...
    Legutóbb írtam róla: a CeSID 2007 őszén végzett felmérése szerint az itt élő legnagyobb nemzeti közösségek (kisebbségek) közül a vajdasági magyarság szavaz legnagyobb arányban a belgrádi központú, magukat demokratikusnak nevező szerb pártokra és politikusokra. Azokra, akik az elmúlt évtizedekben annyiszor becsapták, akik a kisujjukat sem mozdították soha az érdekében (legfeljebb néhány tagjukat fizették meg busásan), akik inkább azon buzgólkodnak, hogy beolvasztással, betelepítésekkel, megfélemlítésekkel vagy egyéb más praktikákkal minél előbb eltüntessenek bennünket erről a tájról...
    És mégis rájuk?... És mégis ennyien?... Ki érti ezt?
    Mi értjük, akik eszmélésünk óta együtt lélegzünk ezzel a meggyötört közösséggel, együtt szenvedünk és örülünk vele, együtt süllyedünk és emelkedünk - és együtt várjuk a csodát. A csodát, amely egyszer csak megtörténik, és megváltoztatja az életünket. Vagy legalább a gyermekeinkét, az unokáinkét... Mert mi már csak ilyen csodavárók vagyunk...
    Ezt a csodát közülünk nagyon sokan mindig másoktól várták. Holott hát bennünk van - mindig is bennünk volt -: bennünk, délvidéki magyarokban. Csak ismét össze kellett kapaszkodnunk hozzá, hogy megtörténjék...
    Igen: az összefogás erejének hívják e csodát. Amely sok egyében kívül az önbecsülésünket is visszaadta. Amely az utolsó előtti pillanatban még megváltoztathatja az életünket...
    Ez a csoda e sorok íróját is megérintette az elmúlt hetekben. Akár ,,boldogult úrfikoromban'', első riportútjaim során a Szerémségben vagy Dél-Bánátban, ahol a közösség éltető melegétől távol eső véreink annak idején úgy vártak a testvéri szóra, kézszorításra, biztatásra, mint a Messiásra, aztán a kilencvenes évek elején, megtartó önszerveződésünk, talpra állásunk szép tavaszidején...
    Most ĺrszálláson érintett meg először ez a csoda, ahol a Magyar Koalíció ,,országjáróinak'' érkezésekor az ősi templomba sereglett a maroknyira zsugorodott magyarság majd minden tagja, s 1947 óta először (!) itt is elénekeltük végre a magyar himnuszt, aztán a doroszlói kegyhelyen - összefogásaink szent helyén -, ahol az alapkő elhelyezésének magasztos pillanataiban oly sokan és oly nagyon együtt voltunk; Csantavéren, a szülőfalumban, ahol a bérmálás alkalmával legalább ezren szorultunk egymáshoz a Délvidék egyik legnagyobb és legcsodálatosabb templomában, aztán Csonoplyán, Szilágyin, aztán Csókán, Feketetón, Kanizsamonostorán, aztán a hajdújárási, a tornyosi élőújságon, aztán...
    Másokat máshol - sok száz helyen! - érintett meg a csoda, amelyet mi nemes egyszerűséggel csak az összefogás erejének hívunk. Amelynek köszönhetően május 11-ének emlékezetes vasárnapja után érvényét veszíti majd a CeSID korábbi felmérésének azon tétele, hogy a délvidéki magyarság igen jelentős része szavaz a belgrádi központú, magukat demokratikusnak nevező szerb pártokra és politikusokra.
    Május 11-e után a világ legtermészetesebb dolga ezen a viharverte tájon is természetessé válik.
    Mert összefogtunk.

DUDÁS Károly

Fel
XV. évf, 19. szám



 Legújabb szám

 Impresszum

 Archívum

 Elérhetõség

 Vendégkönyv

E-mail
E-mail


 
< Előző   Következő >