1918-19 Nyomtatás E-mail

 Károlyi Mihály és a proletárdiktatúra

Ebben a cikkben arról fogok beszámolni, hogy miért került az egykori Magyarország 1918 novemberétől kezdve ebek harmincadjára?

Ez olyan kérdés, melyet megkerülni nem lehet.

Teljes valóságában erről nekünk soha nem beszéltek. A huszas években azért nem, mert túl közel voltunk az eseményekhez: nem volt meg a szükséges rálátásunk, az un. "történelmi távlatunk".

1945 után pedig teljesen átírták történelmünknek ezt a legtragikusabb korszakát, és megtanították gyermekeinket, hogy azokat dicsőítsük, akik hazaárulók voltak.

Ma pedig a felgyorsított, rohanó világban kit érdekel, hogy mi történt 80-90 évvel ezelőtt?

Csakhogy a történelem a legnagyobb és leghitelesebb tanítómester.

Jelen életünket, mostani kuszált helyzetünket is csak akkor leszünk képesek a tényeknek megfelelően átlátni és értékelni, ha ismerjük az okokat, mostani sorsunk gyökérzetét. . .

A legfőbb okot NEM a királyság megszűnésében, a köztársaság kikiáltásában, vagy a forradalom kirobbanásában kell keresnünk.

Hiszen pl. a francia forradalom katonái az 1790-es években kezdetleges fegyvereikkel, rongyosan harcba indultak hazájuk védelmében.

Ahogyan az oroszok is 1917-ben.

A véres forradalom kiirtja ugyan a cári családot, de Oroszország földje számukra szent!



"Nem akarok katonát látni!"


Tisza István 1918. okt. 31-én történt meggyilkolása minden bizonnyal jel volt ama sátáni energiák számára, melyek akcióba léptek hazánk teljes megsemmisítésére, ahogy ezt a német katonai hírszerzés tisztje, Consten őrnagy előre jelezte.

De mi kellett ahhoz, hogy ez az abszurdnak tűnő fantazmagória mégis megtörténjék?
(Az események sorrendjét Nemeskürty István Mi történt velünk c. könyve alapján állítottam össze)

1. Mindenekelőtt szükség volt egy erélytelen, kapkodó, tehetetlen és vezetésre abszolút alkalmatlan uralkodóra, aki a még működő és hadsereggel rendelkező monarchiát -vagyis Ausztriát és! Magyarországot (K. U. K) önkezűleg pusztította el.

Lényegében saját magát taszította le a trónról. Értékes "gépezetet" örökölt (1916), de addig csavargatta a srófokat és szedegette szét a kerekeket, amíg a gépezet magától szétesett. ( v. ö. Nowak Károly Frigyes haditudosító: A katasztrófa útja c. 1919-ben Szegeden megjelent könyve)


2. Maga körül a bizonytalanság légkörét gerjesztette. Bécsből családjával Gödöllőre költözött, ahol felkereste őt a főleg szociáldemokratákból alakult Nemzeti Tanács, mely emlékeztette meggyengült hatalmára.
Ez is közrejátszott abban, hogy képtelen volt eldönteni, hogy kit nevezzen ki miniszterelnökké. Már megbízta Szurmay tábornokot, aki a kinevezést el is fogadta, (okt. 27), - mégis az utcára vonult tömeg tüntetésétől tartva, okt. 31-én Károlyi Mihályt, a "vörös grófot" nevezte ki .
Ne feledjük, hogy ugyanezen a napon ölték meg Tisza Istvánt.



3. A király parancsára a főparancsnokság Padovában okt. 29-31. között fegyverszüneti tárgyalásokat folytatott. A feltételeket Badoglio tábornok adta át a császárt képviselő Viktor Webernek.

A háborút viselő felek megállapodtak, hogy a fegyverszünet november 4-én 15 órakor lép érvénybe. Ez még nem jelentette a határok módosítását, hiszen a fegyverszünet nem azonos a béketárgyalásokkal.


De a ezután következő aljas összeesküvés mindent megmagyaráz:


4. Károlyi Mihály és a Nemzeti Tanács látván, hogy kicsúszott a király kezéből az államhatalmi gépezet irányítása, sebtében hadügyminiszterré nevezte ki Linder Bélát, a magyarellenes Ferenc Ferdinánd szolgálatában álló egykori kémet, hogy vele hajtassa végre a fegyverletételt.

Linder ezredes, bár nem volt hozzá alkotmányos joga, mégis valamennyi arcvonalhoz eljuttatta a parancsot, és a harctérről hazarendelte a magyar hadsereget.

FELOSZLATTA A HONVÉDELMET.

"Nem akarok katonát látni!"

Így pecsételődött meg Magyarország sorsa.


Károlyi tíz nap után Lindert leváltotta, aki ezután a szerbek megszállta Pécs fölött parancsnokolt. Júdásként, pénzért eladta hazáját, és élete végéig valamennyi jugoszláv kormány bizalmát élvezte a szerb királyoktól Titóig. . . Belgrádban halt meg 1962-ben.


5. A frontról megindult az ezredek hazaözönlése.

A határon elhülyült pacifisták igyekeztek elvenni katonáinktól a fegyvereket. Nyájas asszonyok kedveskedő mozdulattal levágták a rangjelzéseket, leráncigálták vállukról a puskát, a derékszíjról a pisztolyt.

De voltak megható jelenetek is!
Édesapámtól tudom, hogy voltak alakulatok, mint az ő százada is, amelyek fegyelmezetten, esküjükhöz híven nem engedték kicsavarni kezükből a haza védelmét szolgáló fegyvereket, géppuskákat, kézigránátokat, aknavetőket. . .
Az összkép azonban rettenetes volt: szabadjára engedett lovak, árokba dobott puskák!. . .

Mindenütt káosz, mert mesterségesen terjesztették az anarchiát.


Különösen azoknál a csapatoknál volt feltűnő a hadsereg tudatos szétverése, melyeket az előző hónapokban Nagy-Magyarország idegenajkú kisebbségeinek antantbarát, koncra leső magyarellenségeivel töltöttek fel: tótokkal, ruténekkel, horvátokkal, románokkal.

Rájuk az a feladat várt, hogy belülről bomlasszák a fegyelmet, és hogy az előre megbeszélt jelre létrehozzák a saját nemzeti hadseregük alapsejtjeit.


A nemzetiségiek, különösen 1916 óta nagyon tudatosan készültek Magyarország megsemmisítésére.

(Erről bőven találtam adatokat apám, vitéz Barlay János tábornok háborús naplójában)

Fontos megállapítás, melyet jó lenne végleg agyunkba és emlékezetünkbe vésni: minden aljas árulás ellenére
1918 novemberében a történeti Magyarország területe még védhető volt.



Idézet Szurmay Sándor vezérezredestől:

" A magyar kormány oly fegyveres erőt tudott volna sorompóba állítani a szent hazai föld megvédésére, mellyel Nagymagyarország határait teljes biztonsággal meg tudta volna védeni"
(A magyar katona a Kárpátokban. Bp. 1940

 

A Monarchia felbomlása és Magyarország megszállása.



Éppen a hazaárulókat kellett 60 éven át dicsőítenünk és nekik emeltek szobrokat.
Egész generációkat fosztottak meg nemzeti identitásuk legfontosabb elemétől, igazi hőseink tiszteletétől.

1. Miközben folyt az ország katonai erejének tudatos megsemmisítése a "Nem akarok katonát látni" jelszó jegyében, azalatt néhány hét elegendő volt, hogy a politikai hatalom is teljesen átalakuljon.

Sorrendben ezeket az eseményeket kell ismertetnem:

a) Károly király látván az immár feltartóztathatatlan anarchiát, fejét vesztve önként átadta a magyar hadsereg főparancsnokságát Kövess Hermann tábornagynak. 1918. november 11-én lemondott a trónról és az akkori magyar határhoz közeli vadászkastélyába, a Duna bal partjánál található Eckartsauba költözött.

2. A magyar alkotmány szellemében az ország első közjogi méltósága, a hercegprímás ilyen esetben lépni kényszerül.

Ezért Csernoch János bíboros, hercegprímás november 13-án egy küldöttség élén felkereste Eckartsauban a törvényes uralkodót, kérve, hogy elhatározását hivatalosan, az ő jelenlétében írásban is rögzítse.

Ebben a szövegben nemcsak az olvasható, hogy önként lemond trónjáról, hanem az is, hogy szabad kezet ad mindenféle politikai formátum létrejöttéhez. (Ebben bentfoglaltatik az anarchia lehetősége is!)

Íme a szöveg egy mondata:

"Nem óhajtok a magyar nemzet jövőjének akadályává válni. Lemondok az államügyek irányításáról, és elfogadok bármilyen döntést, amit Magyarország leendő államformáját tekintve kialakít"

Természetesen épp erre vártak az ország felfogató erői, erre várt Károlyi, - és erre várt a Moszkvából megérkezett bolsevik Kún Béla.




Károlyi Mihály dicstelen hónapjai.

Miután Károly király két éven át ásta birodalmának sírját, a hatalmi-politikai vákuumot az anarchisták töltötték be.

Mára már össze tudjuk rakni az események mozaikdarabkáiból hazánk történelmének ezt a leggyászosabb és legszégyenletesebb tablóját:

1918

November 16. Az ország megszűnt királyság lenni, - neve Köztársaság
November 29. Fernand Vyx francia alezredes képviseli a győzteseket Budapesten.

Magyarország ezeréves határait senki nem őrzi, -így érthető, hogy mindenki szabadon ki-bejárhat.

A sebtében alakult nemzetiségi csapatok kezdik megszállni a hadsereg és védelem nélkül maradt országrészeket.

Mackensen tábornokot, aki német hadseregével 1918 tavaszán offenzívát indított a hadat üzenő román hadsereg ellen, és bevonult Bukarestbe, - most Erdélyből hazaindulva a budapesti pályaudvaron december 16-án Károlyi Mihály parancsára letartóztatják és a fóti kastélyában tartják fogva.


Rá egy hétre, karácsonykor a románok bevonulnak Kolozsvárra és várják a nyugati szövetségesek parancsát, hogy mikor foglalják el az Alföldet, sőt Budapestet.

A Felvidék karácsonyra cseheké lesz, az ország egykori fővárosa, Pozsony már Bratislava, Rákóczi városa Kassa már Kosice (innen hurcolják el édesapámat az Ilava-i börtönbe összeesküvés vádjával).

Baja, Pécs, Szabadka, Újvidék a szerbek kezére kerül.

1919

Január 11-én Károlyi Mihály államelnökké magasztosul.

Előzőleg novemberben a balkáni hadsereg főparancsnola Belgrádban megalázta és szemére vetette, figyelmeztette hogy Magyarországot engedi vesztébe rohanni.


Március 19-én de Lobit francia tábornok a Vyx-jegyzékben közli Károlyi Mihállyal, hogy az ország mely területeit akarják megszállni, és kéri, hogy március 21-én este 6 órakor közölje válaszát a győztesek ultimátumára.

Egy intermezzo: az Operaházba 21-én este a Denevér második felvonása végén lármás tömeg tódul be, a tüntetők harsogva bejelentik:
létrejött a szovjet köztársaság!


Másnap, március 22-én, szombaton Károlyi Mihály kiáltványban fordul az országhoz: "lemondok és átadom a hatalmat Magyarország népi proletáriátusának"

Ez az egyik, amiről máig sem világos, hogy maga döntött-e így, vagy a szabadon engedett Kún Béla és kommunista társai kényszerítették lemondásra?




A proletárdiktatúra anarchiája 1919. márc. 22 - aug. 1.


A kivérzett, meggyalázott nemzet összeroskadt.

Voltak szerte az országban egykori katonákból, hazafiakból álló csoportok és megmozdulások, de központi vezetés híján felszámolták őket.

A legnevezetesebb volt a Ludovikások felkelése Lemberkovics százados vezetésével, vagy a Dunai flottilla manővere, mely tűz alá vette a Hungária szállót, a kommunista vezérek főhadiszállását, vagy a magyar parasztság Nyugat-Magyarországi és Kalocsa-környéki akciói, de ezeket vérbe fojtotta a szovjetben elbolsevistásodott, ateista zsidó, hazaáruló kommunista vezérkar.

Közben a Nyugati Hatalmak rémülve látták, hogy a szovjet kommunizmus a magyar proletárdiktatúrát akarja hídfőjévé tenni nyugat felé.

Mivel az országban a véres terror egyre jobban terjedt, csak a környező megszállókban lehetett bízni, parancsot adtak a román hadseregnek, hogy induljon Budapest felé, nehogy a kommunizmus Közép-Európában gyökeret verjen.


Néhány mondat a dicső 133 nap kommunista dossziéjából:

A március 22-én megalakult un. tanácsköztársaság elnöke Garbai Sándor, a külügyi népbiztos Kohn Béla, a hadügyi Pogány (Schwartz) József, helyettese Samuely Tibor lett.

A tisztogatást a Ludovikások megsemmisítésével kezdték. Weisz Fülöp politikai biztos saját kezével lelőtte a felkelés két vezetőjét és csak Romanelli olasz alezredesnek köszönhető, hogy nem végezték ki az összes fiatal tisztjelöltet.

A nagyváradi újságíróból lett terroristavezér, Samuely, valósággal kéjgyilkosként járta testvérével az országot és ahol vonatával, autójával megállt, ott rögtönitélő bíróságot játszva, akasztani kezdtek.

Győrben 1919 húsvét vasárnapján a következőket mondta:

"Mostantól szükség lesz, hogy vér omoljon.
A vértől nem kell félni.
A vér erősíti a proletáröklöt.
Hatalmassá fog bennünket tenni a vér.
A vér lesz az, ami az igazi kommünvilághoz elvezet minket."


Július 29-én a román hadsereg átkelt a Tiszán és Budapest felé vette útját.
Amikor ennek híre eljutott Kun Bélához, a kommunisták vezérkara belátta, hogy megbuktatták őket.

Augusztus elsején 15 órakor a Városháza dísztermében az egybegyűlt munkás és katonatanács elé állt és bejelentette:

"A proletariátus cserben hagyta önmagát. Meg kell állapítanom: a proletárdiktatúra megbukott gazdaságilag, politikailag és katonailag. A proletáriátus bármilyen kormányzattal szemben mindig elégedetlen lesz. Mi félreállunk."

Kohn Béla Bécsbe menekült, -később Stalin végeztette ki.

Rettenetes sors várt Samuelyre is.
"A vörös uralom áldozatai Magyaroszágon"
c. könyv 590 meggyilkolt magyar névsorát közli.
Mind ennek a beteg lelkű hóhérnak és csoportjának estek áldozatul.

Aki bővebben akar tudni róla és utolsó napjairól, olvassa el szeretőjének, Szilágyi Jolán festőművésznőnek Emlékeim c. saját illusztrációival díszített könyvét. (1967)

Savanyúkútnál akart kiszökni az országból. Amikor észrevette, hogy felismerték, szíven lőtte magát. De az is hozzátartozik e hóhér történetéhez, hogy egyetlen egy falu sem engedte, hogy holtestét temetőjükbe hantolják el.

Elgondolkoztató, hogy bár zsidó volt, az izraelita hitközség is megtiltotta, hogy a zsidó temetőbe vigyék a holtestet.

Végül egy sűrű akácosban hantolták el. . .


1919. aug.4-től nov.14-ig román katonák szállták meg Budapestet.

A főváros népe minden ellenállás nélkül nézte a fosztogatást.

A Nemzeti Múzeum kincseit egy amerikai tábornok mentette meg.
Neve: Harry Hill Bandholtz, szobra ma is az amerikai követség előtt áll.

Magyarra fordított Naplóját miheztartás végett minden választás előtt olvasnunk kellene!

A nemzet becsületét károlyi és a bolsik a sárba tiporták.

A. Tardieu francia diplomata összeomlásunk tényét így fogalmazta meg:
"Magyarország nem érdemelt kiméletet."


Trianon erre tett pecsétet!

*
 
< Előző   Következő >