1919. július 3. csütörtök
Kaposvári hirdetmény:
„A
közélelmezési hivatal vezetője értesíti a közönséget, hogy a 37. sz.
szelvényre 4-étől családtagonként 5 deka só kapható. Felhívatnak a
kereskedők, hogy a sókészlet átvétele végett azonnal jelentkezzenek a
közélelmezési hivatalban.”
* * *
A
cseh megszállás alatt lévő színmagyar lakosságú Nagy-Komáromban
továbbra is megjelenhetett hetenként egyszer, csütörtökön a Komáromi
Újság.
E heti számában olvasható az alábbi közlemény:
„KÉRELEM KOMÁROM LAKOSAIHOZ!
A
cseh katonai parancsnokság azt a rendeletet küldte városunk helyettes
(magyar) polgármesteréhez, hogy jelöljön ki a lakosság minden
osztályából összesen 10 túszt.
Ezen
túszok lesznek a kezesek azért, hogy a lakosság a cseh és a szlovák
katonák ellen semmiféle összeesküvést, lázadást nem fog elkövetni és
őket semmiképpen nem fogja bántalmazni.
Ha
mégis akadna olyan meggondolatlan, aki a katonaság ellen akár
összeesküvéssel, akár fegyverrel vétene, akkor a parancsnokság nemcsak,
hogy azonnal agyonlövi az illetőt, hanem a kezesnek bejelentett 10
túszt is azonnal kivégzi.
A
helyettes polgármester, Szijj Ferenc dr. ezt a nehéz feladatot úgy
oldotta meg, hogy első kezesnek ő maga jelentkezett, ugyancsak önként
jelentkezett egy másik polgártársunk is, a többi 8 kezes sorshúzás
útján lett megállapítva.
Komáromiak!
Nincs
köztünk - jól tudjuk - olyan oktalan, aki mindezeket meg ne értené. Azt
is tudja mindenki, hogy most úgy kell viselkednünk, úgy kell
cselekednünk, amint azt a katonai parancsnokság elrendeli, és a józan
ész azt mondja, hogy amit a parancsnokság elrendel, annak
engedelmeskedni kell.
Ezért kellett a város vezetőségének túszokat bejelenteni.
Ezek
a túszok mindenféle foglalkozásúak: van közöttük tisztviselő, ügyvéd,
iparos, kereskedő, gazda és munkás. Legtöbbjük nős és családos. A
kezességük 8 napig tart, amikor újabb 10 férfi fogja őket felváltani.
Komárom, 1919. június 26.
A városi tanács."
(396)
* * *
A
beosztások szinte követhetetlenül zűrzavaros kapcsolódásaiban,
halmozásában és változásaiban Pogány József, mint hadügyi népbiztos,
egyszersmind hadtestparancsnok volt, és közoktatásügyi népbiztos is
Kunfi Zsigmond és Lukács György társaságában.
Közoktatásügyi népbiztosként július 3-án két rendeletet adott ki.
Az
egyik megszüntette az iskolákban a tanulók bizalmi rendszerét, a másik
eltiltotta a diákok körében űzött szertelen nemi agitációt.
Így szól az utóbbi rendelet:
„Egyes
iskolákban egyes tanítók a gyermekek korát és érettségét meghaladó
módon, sokszor a tudomány szempontjából is tévesen és a szocialista
erkölccsel össze nem egyeztethetően tárgyalták a nemi élet kérdéseit.
A
nemi felvilágosítás kérdésében csak nagyon óvatos és tervszerű munka
védheti meg az iskolás gyermekek érzékenységét a káros és tilos
sértésektől. Éppen ezért, hogy az effajta kártékony fölvilágosító munka
megszűnjék az iskolákban, elrendelem, hogy a tanítók a legteljesebb
mértékben mellőzzék a nemi élettel kapcsolatos kérdések előadását
mindaddig, amíg az új tanterv újabb utasításokkal nem szolgál a tanítók
számára. E rendelet természetesen az iskolaorvosokra is vonatkozik.
Sem
a nemi felvilágosítás kérdéséről, sem pedig bármilyen szociológiai
kérdésről nincs joga senkinek előadást tartania vagy iratokat
terjesztenie, aki nem kapott erre engedélyt a közoktatásügyi
népbiztosságtól.
Pogány József közoktatásügyi népbiztos.”
(397)
* * *
Fennesz
Rezső műegyetemistát még pünkösd hetében, a Sopron megyei
ellenforradalmi próbálkozás letörésekor vették őrizetbe Nagycenken.
Noha
a huszonkét éves fiatalember csatlakozott az ellenforradalmárokhoz a
tömeghangulat hatására, semmi olyan cselekmény nem bizonyult rá, ami
véteknek számított volna a vörösök szemszögéből.
Mégsem engedték szabadon, terhére rótták, hogy a háborúban fiatal kora ellenére elérte a főhadnagyi rangot.
A
Sopronban tartózkodó Szamuely László maga elé vezettette a vele egykorú
Fennesz Rezsőt a késő délutáni órákban. Golyó általi halálra ítélte a
főhadnagyot, majd színházba ment.
Miközben tartott a színházi előadás, vesztőhelyre kísérték a kivégzendő fiatalembert.
A
Szent Mihály temető elhagyatott kőfala mellett álltak meg vele. Mielőtt
agyonlőtték, megengedték neki, hogy búcsúlevelet írjon. Már erősen
alkonyodott, amikor a temető falához szorított papírra írta az
alábbiakat:
„VÉGRENDELETEM
Az utolsó akaratom, amelyet ép ésszel írok le.
Kedves
szüleimtől, testvéreimtől búcsúzom egy pár sorral. Kedves Szüleimnek
köszönöm a reám fordított nagy gondot, a nevelést, amelyben
részesítettek.
Könyveim, amelyekről szabadon rendelkezem, a következők:
Bene
Istvánnak: A tisztaságról, A nemi élet etikája, pedagógiája. Bene
Arankának egyik érettségi képemet, a nagyot. Talán gondol néha reám is.
Síromra majd ültet, illetve tesz egy nefelejcset.
Gyula bácsinak köszönöm a sok fáradságot, amelyben annyit járt értem. Vilma néninek is búcsút mondok.
A latin, görög és egyéb tanuló könyveimet a soproni bencésgimnáziumnak adják át.
Ez végső akaratom.
Az Atya, Fiú és Szent-lélek nevében. Amen!
Sopron, 1919. július hó 3-án, este 7 óra 40 perckor.
Fennesz Rezső s.k. gépészmérnök hallgató.”
* * *
Stromfeld Aurél letette vezérkari főnöki szolgálatát és civilként távozott Gödöllőről.
Siófokra
utazott, hogy találkozzon a Balatonnál nyaraló családjával. Siófokon
kicsinyes hivatalnoki akadékoskodásokkal alázták meg a néhány nappal
korábban még ünnepelt Stromfeldet.
Úgy
bántak vele, mint akinek soha nem hallották a nevét. Igazolnia kellett
kilétét, szabályosan távozott-e a Vörös Hadseregből, mint életkor
szerinti katonaköteles; lakhatási engedélyért, élelmiszerjegyekért
várakoztatták a hivatalok előszobáiban.
Ugyanekkor
Siófokon tartózkodott Pogány József hadügyi népbiztos törzse és maga a
népbiztos is. Még az alkalmi lehetőségét is kizárták annak, hogy
kapcsolatot találjon hozzájuk Stromfeld Aurél.
Gödöllőn Julier Ferenc alezredest nevezte ki új vezérkari főnökké Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok.
(398)
|