1919. július 3. csütörtök Nyomtatás E-mail




 

 

1919. július 3. csütörtök




Kaposvári hirdetmény:

„A közélelmezési hivatal vezetője értesíti a közönséget, hogy a 37. sz. szelvényre 4-étől családtagonként 5 deka só kapható. Felhívatnak a kereskedők, hogy a sókészlet átvétele végett azonnal jelentkezzenek a közélelmezési hivatalban.”

 

*  *  *

 

A cseh megszállás alatt lévő színmagyar lakosságú Nagy-Komáromban továbbra is megjelenhetett hetenként egyszer, csütörtökön a Komáromi Újság.

E heti számában olvasható az alábbi közlemény:

 

„KÉRELEM KOMÁROM LAKOSAIHOZ!

A cseh katonai parancsnokság azt a rendeletet küldte városunk helyettes (magyar) polgármesteréhez, hogy jelöljön ki a lakosság minden osztályából összesen 10 túszt.

Ezen túszok lesznek a kezesek azért, hogy a lakosság a cseh és a szlovák katonák ellen semmiféle összeesküvést, lázadást nem fog elkövetni és őket semmiképpen nem fogja bántalmazni.

Ha mégis akadna olyan meggondolatlan, aki a katonaság ellen akár összeesküvéssel, akár fegyverrel vétene, akkor a parancsnokság nemcsak, hogy azonnal agyonlövi az illetőt, hanem a kezesnek bejelentett 10 túszt is azonnal kivégzi.

A helyettes polgármester, Szijj Ferenc dr. ezt a nehéz feladatot úgy oldotta meg, hogy első kezesnek ő maga jelentkezett, ugyancsak önként jelentkezett egy másik polgártársunk is, a többi 8 kezes sorshúzás útján lett megállapítva.

Komáromiak!

Nincs köztünk - jól tudjuk - olyan oktalan, aki mindezeket meg ne értené. Azt is tudja mindenki, hogy most úgy kell viselkednünk, úgy kell cselekednünk, amint azt a katonai parancsnokság elrendeli, és a józan ész azt mondja, hogy amit a parancsnokság elrendel, annak engedelmeskedni kell.

Ezért kellett a város vezetőségének túszokat bejelenteni.

Ezek a túszok mindenféle foglalkozásúak: van közöttük tisztviselő, ügyvéd, iparos, kereskedő, gazda és munkás. Legtöbbjük nős és családos. A kezességük 8 napig tart, amikor újabb 10 férfi fogja őket felváltani.

Komárom, 1919. június 26.

A városi tanács."
(396)


*  *  *


A beosztások szinte követhetetlenül zűrzavaros kapcsolódásaiban, halmozásában és változásaiban Pogány József, mint hadügyi népbiztos, egyszersmind hadtestparancsnok volt, és közoktatásügyi népbiztos is Kunfi Zsigmond és Lukács György társaságában.

Közoktatásügyi népbiztosként július 3-án két rendeletet adott ki.

Az egyik megszüntette az iskolákban a tanulók bizalmi rendszerét, a másik eltiltotta a diákok körében űzött szertelen nemi agitációt.

Így szól az utóbbi rendelet:

„Egyes iskolákban egyes tanítók a gyermekek korát és érettségét meghaladó módon, sokszor a tudomány szempontjából is tévesen és a szocialista erkölccsel össze nem egyeztethetően tárgyalták a nemi élet kérdéseit.

A nemi felvilágosítás kérdésében csak nagyon óvatos és tervszerű munka védheti meg az iskolás gyermekek érzékenységét a káros és tilos sértésektől. Éppen ezért, hogy az effajta kártékony fölvilágosító munka megszűnjék az iskolákban, elrendelem, hogy a tanítók a legteljesebb mértékben mellőzzék a nemi élettel kapcsolatos kérdések előadását mindaddig, amíg az új tanterv újabb utasításokkal nem szolgál a tanítók számára. E rendelet természetesen az iskolaorvosokra is vonatkozik.

Sem a nemi felvilágosítás kérdéséről, sem pedig bármilyen szociológiai kérdésről nincs joga senkinek előadást tartania vagy iratokat terjesztenie, aki nem kapott erre engedélyt a közoktatásügyi népbiztosságtól.

Pogány József közoktatásügyi népbiztos.”

(397)


*  *  *

 

Fennesz Rezső műegyetemistát még pünkösd hetében, a Sopron megyei ellenforradalmi próbálkozás letörésekor vették őrizetbe Nagycenken.

Noha a huszonkét éves fiatalember csatlakozott az ellenforradalmárokhoz a tömeghangulat hatására, semmi olyan cselekmény nem bizonyult rá, ami véteknek számított volna a vörösök szemszögéből.

Mégsem engedték szabadon, terhére rótták, hogy a háborúban fiatal kora ellenére elérte a főhadnagyi rangot.

A Sopronban tartózkodó Szamuely László maga elé vezettette a vele egykorú Fennesz Rezsőt a késő délutáni órákban. Golyó általi halálra ítélte a főhadnagyot, majd színházba ment.

Miközben tartott a színházi előadás, vesztőhelyre kísérték a kivégzendő fiatalembert.

A Szent Mihály temető elhagyatott kőfala mellett álltak meg vele. Mielőtt agyonlőtték, megengedték neki, hogy búcsúlevelet írjon. Már erősen alkonyodott, amikor a temető falához szorított papírra írta az alábbiakat:

 

„VÉGRENDELETEM

Az utolsó akaratom, amelyet ép ésszel írok le.

Kedves szüleimtől, testvéreimtől búcsúzom egy pár sorral. Kedves Szüleimnek köszönöm a reám fordított nagy gondot, a nevelést, amelyben részesítettek.

Könyveim, amelyekről szabadon rendelkezem, a következők:

Bene Istvánnak: A tisztaságról, A nemi élet etikája, pedagógiája. Bene Arankának egyik érettségi képemet, a nagyot. Talán gondol néha reám is. Síromra majd ültet, illetve tesz egy nefelejcset.

Gyula bácsinak köszönöm a sok fáradságot, amelyben annyit járt értem. Vilma néninek is búcsút mondok.

A latin, görög és egyéb tanuló könyveimet a soproni bencésgimnáziumnak adják át.

Ez végső akaratom.

Az Atya, Fiú és Szent-lélek nevében. Amen!

Sopron, 1919. július hó 3-án, este 7 óra 40 perckor.

Fennesz Rezső s.k. gépészmérnök hallgató.”

 

*  *  *

 

Stromfeld Aurél letette vezérkari főnöki szolgálatát és civilként távozott Gödöllőről.


Siófokra utazott, hogy találkozzon a Balatonnál nyaraló családjával. Siófokon kicsinyes hivatalnoki akadékoskodásokkal alázták meg a néhány nappal korábban még ünnepelt Stromfeldet.

Úgy bántak vele, mint akinek soha nem hallották a nevét. Igazolnia kellett kilétét, szabályosan távozott-e a Vörös Hadseregből, mint életkor szerinti katonaköteles; lakhatási engedélyért, élelmiszerjegyekért várakoztatták a hivatalok előszobáiban.

Ugyanekkor Siófokon tartózkodott Pogány József hadügyi népbiztos törzse és maga a népbiztos is. Még az alkalmi lehetőségét is kizárták annak, hogy kapcsolatot találjon hozzájuk Stromfeld Aurél.

Gödöllőn Julier Ferenc alezredest nevezte ki új vezérkari főnökké Böhm Vilmos hadseregfőparancsnok.
(398)

 
< Előző   Következő >