1919. április 23. szerda Hollán-gyilkosság Nyomtatás E-mail



1919. április 23. szerda




Hajnalban három kivégzés volt Budapesten a Markó utcai főreáliskola udvarán.

 0423nikolenyi.jpg0423stenczel.jpg

Agyonlőtték Nikolényi Dezső rendőrfogalmazót és dr. Stenczei János ügyvédet, akiket előző nap ítélt halálra a budapesti forradalmi törvényszék, s akiknek Romanelli ezredes tiltakozása ellenére sem kegyelmezett meg a kormányzótanács.

A harmadik kivégzett Várkonyi Bálint dömsödi malomtulajdonos volt.
Neki csupán a vagyonossága miatt kellett elszenvednie a megtorló ítéletet.

Az április 4-én Dömsödön történt véres események miatt szemelték ki bűnhődésre Várkonyi Bálintot, - amikor Keresik Lajos direktóriumi elnök lelőtte Földvári Bálint gazdálkodót,  és ezért Keresik Lajost a tömeg meglincselte.

Mivel a helyszínre érkező karhatalom nem állapíthatott meg konkrét tetteseket, s tömegnyi embert sem tartóztathatott le, Várkonyi Bálintot vitték magukkal és őt ítélték halálra a kollektív cselekedetért.

A kivégzéseket Krámer Sándor kereskedősegéd, a Cserny-különítmény tagja vezényelte az öttagú karabélyos csoportnak, amelyet a Szovjetház őrségéből válogattak össze.

0423dogei2.jpg

Köztük volt Dögei Imre huszonhárom éves villanyszerelő, aki Kun Béla személyi testőrségének, - a fix-csoportnak volt a parancsnoka.

 0423dogei.jpg

*  *  *

A Győri Hírlap e napi számában jelent meg:

A hadifoglyok hozzátartozóinak háromtagú küldöttségét fogadta Szamuely Tibor népbiztos folyó hó 20-án délelőtt féltizenkét órakor a megyeházán lévő direktóriumi helyiségében. A küldöttség a következő szavakkal adta elő kérését:

- Mint a Szibériában lévő hadifoglyok hozzátartozói, kérjük a népbiztos urat, szíveskedjék odahatni, hogy Szibériában lévő hadifoglyaink hazaszállítása minél előbb megindulhasson. …


Samuely Tibor az előadott kérésre a következőt válaszolta:

„Meg kell mondanom, hogy mi a szibériai kormánnyal semminemű öszeköttetésben nem állunk, mert ma még Szibériában a burzsoázia van felül. Mi velük szóba nem állunk, így a szibériai foglyok hazaszállítását nem eszközölhetjük. ...

Minekünk különben a tiszturak sorsa egyáltalán nem fáj, mi csak a szegény munkásnépet, a proletárságot sajnáljuk.

Egyébként annyit mondhatok, - én magam is ott voltam -, nincs rossz dolguk.

Ennivaló van. A tiszturak a háború első éveiben kaptak délben öt tál ételt s reggeltől délig nincs egyéb tennivalójuk, mint azon vitatkozni, hogy mi lesz az ebéd.

Ha most egy kis kellemetlenség éri őket, az legfeljebb abból áll, hogy most három tál ételt kapnak délben: levest, pecsenyét, főzeléket, amivel utóvégre is meg lehetnek elégedve.

A tiszturak sorsa minket egyáltalán nem érdekel.“

Erre megjegyezte a küldöttség megbízottja:

„Ez mindenesetre nagyon szomorú reánk nézve. Az előző kormányok azért nem hozták haza a tiszteket, mert féltek a bolsevista eszmék hazahozatalától. A jelenlegi kormány azért fél őket hazahozni, mert a bolsevizmus ellenfelét látja bennük.“

Végül a küldöttség megbízottja megköszönte az őszinte felvilágosítást és ezzel a fogadtatás véget ért.

 
*  *  *

A Tiszántúl legfontosabb hadműveleti területén, Debrecen körzetében teljes csődöt mondott a Vörös Hadsereg szervezettsége és harckészsége. Harctéri jelentés:

„Csapataink több helyen, így nevezetesen Debrecen előtt teljesen fegyelmezetlenül viselkedtek.

Ilyen körülmények között Debrecent az éj folyamán kiürítettük."


A Debrecenre támadó román hadsereggel szemben egyedül az osztrák kommunista önkéntesekből álló nemzetközi vörös zászlóalj tanúsított komolyabb ellenállást. Parancsnokuk, Leó Rothziegel anarchista, nyomdászból lett hivatásos forradalmár életét vesztette az ütközetben. Az ütközet előtt az alábbi levelet fogalmazta Fiedler Rezső hadügyi népbiztos számára:

„Tisztelt Fiedler elvtárs!

A bojár imperialisták csapatai közelednek. Holnap tűzbe kerülünk. Boldogan megyek akár a halálba is a proletárok felszabadulásáért, boldogan és büszkén. Örömmel hullatom véremet Szovjet-Magyarországért, amelyet a nemzetközi proletariátus hazájának tekintenek.

Úgy érzem, hogy a vérem hullásával levezekelhetném a bécsi proletariátus ama részének bűneit, amely a burzsoá ügynök Bauernak és Rennernek, a politikai sztrájktörő Seitznek és Domeschnek, a hadügyek hátramozdítójának (Staatssekretaer für Hin und Heerwesen), Deutsch Gyulának és a betegesen álmodozó, általam egykor tisztelt Adler Frigyesnek vezetése alatt árulja el a proletariátus nemzetközi forradalmát.

Ha arra gondolok, miképp bolondítottak bennünket a szocializmusnak ezek az árulói, hogyan csapták be a német-osztrák proletárokat, szeretnék a banda közé vágni.

Irigylem a magyarországi proletariátust, amely megtalálta igazi kommunista vezéreit. A hazai szociálárulókkal és szociáldiplomatákkal szemben felgyülemlett egész gyűlöletemet az imperialisták e bérencein akarom kitölteni.

Remélhetőleg nem sokáig maradnak már felszínen, és odakerülnek méltó helyükre: a politikai hullakamrába.

Küldjön, kérem, néhány gépfegyvert és cigarettát.

Proletár üdvözlettel

Rothziegel.“

 
*  *  *

Kóréh Endre, a székely katonák tábori lelkésze írta:

„…április 23-án Vaja községben a 32. számú vörös ezred egy nagyobb csapata egy század székely huszárt megtámadott, parancsnokait szidalmazta, sőt bántalmazta.

Erre a székelyek a vörösöket szétverték, egy részüket elfogták s a tőlük elvett géppuskát visszavették.

Eközben a székelyek háta mögött a vörös csapatok visszavonulása a románok elől állandóan folyt.

A visszavonuló vörösök békés polgárokat bántalmaztak, velük erőszakoskodtak, az útjukba kerülő csendőrséget pedig, ahol csak lehetett, megtámadták és lefegyverezték.

Nagyobb összetűzés támadt Berettyóújfalu és Püspökladány állomásokon, ahol a románok elől megfutó vörös csőcselék a kötelességét teljesítő csendőrséget inzultálta.“

A VÖRÖSÖK nem a románok, -  HANEM A MAGYAROK ELLEN HARCOLTAK!


*  *  *

Rádiójelentés és felhívás a taskenti magyar nyelvű Világszabadság c. lap számára Moszkvából és Budapestről:

„FELHÍVÁS!

Magyar elvtársak! Vörös proletárkatonák!

A burzsoázia végső erőfeszítéssel odairányítja a támadást, ahol a kommün-mozgalmat sejti, mert úgy gondolja, hogy csapásai az egyre erősödő proletárforradalmat érzékenyen képesek sújtani.

Ha eme erőlködése sikerülne, egyetlen jól kiszámított csapástól megroppanna a gerinc, és összeomlanának a tanácsok köztársaságai.

Bennetek, a nemzetközi proletárforradalom magyar ajkú harcosaiban a magyar forradalom hírére önkéntelenül megizmosodott a vágy, hogy odahaza folytassátok a harcot a burzsoázia és az ellenforradalom ellen, amit itt Oroszországban megkezdtetek.

Lelkesítsen benneteket a büszke tudat, hogy az Orosz Tanácsköztársaság a legszorosabb szövetségre lépett a Magyar Tanácsköztársasággal, és ka az a kívánságtok, hogy a magyar proletáruralom éppoly büszkén tudjon dacolni az ellenforradalom támadásaival szemben, mint az orosz, akkor most nem szabad elhagyni a küzdőteret, nem szabad elvesztenetek a hiteteket, és lelkesedéssel kell harcolnotok!

Most, ti, magyar vöröskatonák, akik Kolcsak bandáival és az ellenforradalmárokkal harcoltok Oroszország földjén, éppúgy küzdőtök a Magyar Tanácsköztársaságért, mint Magyarországon, mert Magyarország és Oroszország most egy test!

Aki most készül elhagyni a frontot, hogy visszatérjen a Duna és Tisza közé a forradalom védelmére, a legválságosabb pillanatban hagyja cserben a proletárforradalmat.

Aki most nem ragad fegyvert, aki most hagyja el a helyét, nemcsak a közös ügynek árt vele, hanem a fiatal Magyar Tanácsköztársaság ellen is vét.

Világosítsátok föl a bátortalanokat és a kishitűeket kötelességük felől!

A Magyar Tanácsköztársaság parancsa, hogy senki se hagyja el a helyét. Fel, proletárok, a küzdelemre! Szilárdan együttműködni az orosz elvtársakkal! Fel a küzdelemre a legközelebb eső fehérgárdisták és Kolcsak-bandák ellen!

Fel! Magyarok, ti huszonötezren Turkesztánban, ti százezren Szibériában, akik végigszenvedtétek a hadifogság tenger keservét.

Kun Béla külügyi népbiztos

A Magyar Tanácsköztársaság nevében

*

OROSZ NYELVŰ ZÁRADÉK:

„Csatlakozom a felhívás egész szövegében foglaltakhoz, és bízom benne, a magyar proletárság a frontokon nem fogja szem elől téveszteni, hogy még néhány hónapig küzdjön a nemzetközi proletárérdekekért, és akkor miénk a győzelem, az utolsó, a biztos győzelem.

Lenin“


*  *  *

„1. SZÁMÚ PARANCS

A Forradalmi Kormányzótanács megbízott azzal, hogy úgy a fronton, mint a front mögött a rendet és a fegyelmet biztosítsam.

Feladatom megvalósítására rendelkezésemre áll minden eszköz, és én élni is fogok ezekkel az eszközökkel...

A proletariátus osztályellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kéréssel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel a kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá.

Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk.

Szolnok, 1919. április 23.

Szamuely Tibor

a keleti hadsereg rögtönítélő törvényszékének elnöke.“

 

*  *  *

Zendülés tört ki Makón.

Fellázadt a lakosság Vásárhelyi Kálmán hadügyi politikai megbízott ellen, mert Vásárhelyi kíméletlen hatalmaskodással próbált rendelkezni sorsok és javak felett. Erőszakos fellépése közben rátámadt a tömeg és agyonverte.

Nehezen csillapította le a forrongást a makói vörös karhatalmi rohamszázad. Heves lövöldözéssel próbálták helyreállítani a rendet. Óvakodtak attól, hogy egyenesen a tömegre tüzeljenek, mégis halálos lövés érte Farkas János földeák-tanyai harminchét éves napszámost.

 

*  *  *

Kecskemét hatalmas kiterjedésű tanyavilága ellenségesen viseltetett a városban székelő kommunista vezetés iránt.

Szentkirálypuszta nyíltan meg is tagadta az engedelmességet. A városi direktórium erre Szentkirálypusztára küldte a Kecskeméten tartózkodó szegedi vörös zászlóalj egy részlegét, hogy kényszerítse ki a tanyavilágban lakók engedelmességét. A különítmény feletti parancsnokságot Vércse Gábor direktóriumi tagra bízták, mert ő kellő helyismerettel rendelkezett.

Rajvonalba fejlődve, géppuskával megerősítve támadtak Szentkirálypusztára, ahol már fegyverrel várták őket, de a védekezést hamar letörték a túlerőben lévő támadók. Csorba József földműves elesett a tűzharcban. Csík János földműves súlyosan sebesülve került a vörösök kezére.  Vércse Gábor parancsára a helyszínen agyonlőtték a szegedi huszárok. Ezután összefogdosták és Kecskemétre hajtották a gyanúsítható pusztai lakosokat.

 

*  *  *

Közel az Országházhoz, a Falk Miksa (most Néphadsereg) utca elején volt a vöröstengerészek laktanyája, hogy adott esetben gyorsan tudja riadóztatni a belügyi népbiztosság, vagy egyenesen a kormányzótanács a különleges rendeltetésű karhatalmi alakulatot.

Ilyen vöröstengerész kívánt lenni bármi áron a tizenhat éves Grünwald László középiskolás. De hiába könyörgött felvételért, eltanácsolták azzal, hogy neki még iskolában a helye, folytassa tanulmányait. Grünwald László annyira a szívére vette az elutasítást, hogy bánatában forgópisztollyal főbelőtte magát.

*  *  *

1919. április 23. szerda

 

A polgári túszok szedésére kiadott kormányzótanácsi rendelet érvénye kiterjedt a vörös hatalom által ellenőrzött valamennyi területre.

Míg a nagyobb városokban - Kecskeméten, Szolnokon, Egerben, Győrött, Nagykanizsán, Szombathelyen, Székesfehérváron - a legtekintélyesebb negyven-ötven polgárt vették őrizetbe, addig a mindvégig viszonylag kíméletesen kezelt, Sopronban csak tizenhét tekintélyes személy került a túszok listájára.

Értük sem fegyveresek mentek, hanem udvarias levelet kézbesítettek számukra Knapp Gábortól, Sopron város teljhatalmú politikai biztosától a következő szöveggel:

„Megkérem Önt, hogy szíveskedjék holnap délelőtt 10 órakor a városházára egy kis beszélgetésre befáradni.

Sopron, 1919, április 23.

Knapp Gábor s.k.“

 

Értesülve az udvarias invitálás egyáltalán nem udvarias céljáról, a hívott tizenhét személy közül öten elrejtőztek, vagy a közeli Ausztriába menekültek.

 

*  *  *

0423hollan.jpg

Idős és ifjú Hollán Sándor meggyilkolása


Mivel a listán szereplők számához képest Budapesten is kevés túszt sikerült letartóztatni, Cserny József sötétedés után útba indította a letartóztatásokat végző teherautós terrorosztagokat.

Egy-egy különítmény összetétele: egy Cserny-féle leninfiú, egy politikai nyomozó, négy vörösőr, valamint a teherautó vezetője. Eligazításkor hat-nyolc nevet és címet tartalmazó papírt adott át minden csoportbizalminak Cserny. Ilyen bizalmasa volt Lázár Andor Endre is, aki a legelszántabb különítményesek közé tartozott a Batthyány-palotában.

Lázár Andor Endre mellé Sáska Jakabot rendelték politikai nyomozónak. A négy vörösőr között volt a szintén különítményes, de a Bandi-csoporthoz tartozó Mészáros Sándor.

Budára mentek a hideg széltől, esőtől zord estében. Lázár Andor Endre eleve harciasán viselkedett, s attól, hogy a névsorban szereplő első három személyt nem találták, egyre fenyegetőbbé vált.

A Pauler utca következett, ahol a két Hollán Sándor, apa és fia lakott. Előbbi a belügyminisztérium nyugalmazott államtitkára volt, - utóbbi, a fiú, szintén belügyminisztériumi államtitkár volt a Károlyi-forradalomig. Rá különösen haragudott Lázár:

„Ennek most befűtök. Amikor behívtak katonának, elutasította a felmentési kérelmemet - mondta a többieknek.

Mindkét Hollánt letartóztatták és feldobálták őket a teherautóra. Hason kellett feküdniük a vizes platón, hogy a vörösök kényelmesebben vigyázhassanak rájuk. Az út további részén letartóztatott Karátsonyi Lajos államtitkárt és Szlavek Ferenc kúriai bírót ugyanígy hasonfekvésre kényszerítették.

 

Budáról visszatérőben a Lánchíd budai hídfője előtt Lázár Andor Endre ráparancsolt Berdon Rudolf gépkocsivezetőre, hogy álljon meg.

Leszállította a teherautóról a két Hollánt. Maga mellé rendelte Sáska Jakab detektívet, miközben a Bandi-különítményes Mészáros Sándor szólítás nélkül is mellette termett. Lázár Andor Endre utasította a sofőrt, hogy menjen tovább és a pesti hídfőnél várakozzon. Majd megparancsolta szótlan foglyainak, hogy haladjanak előtte le a Duna-partra s odalent álljanak a mederszéli partfal peremére.

De nem juthattak le, mert eltorlaszolta a rakpartra vezető lépcsőt a rengeteg deszka, léc és gerenda, amit már a május elsejei dekorációhoz halmoztak fel. Emiatt Lázár visszafordította apát és fiút, kényszerítve őket, hogy haladjanak az első pillérig s ott álljanak meg, szorosan a vaskorlát mellett, arccal a Duna felé.

 

Közölte velük, hogy elérkezett kivégzésük pillanata.

Mindez az Erzsébet híd felőli oldalon történt. Idős Hollán Sándor jobbról állt, mögötte pisztollyal Mészáros Sándor. Ifjú Hollán Sándor tarkójánál Lázár Andor Endre tartotta csőre töltött Steyer forgópisztolyát.

A tarkólövéstől azonnal meghalt mindkét áldozat.

Lerogyó testük hátra hanyatlott és a gyalogjáró aszfaltjára vágódott. Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor korlátra emelte és a Dunába lökte a tetemeket.

  0423lae.jpg

Sáska Jakab se nem szólt, se nem mozdult a látottaktól. Csak később tudott elindulni Lázár Andor Endre és Mészáros Sándor után, akik cigarettára gyújtva, nevetgélve sétáltak át a hídon a néptelen éjszakában a pesti parton várakozó teherautóhoz.

 

1919-2009: Emléktábla a 90 éve meggyilkolt két Hollán Sándornak

 

 

 
< Előző   Következő >