„Presán tábornok
felhívására megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások.
A csapatok körében
elterjedt a hír: a Székelyföld
autonómiát kap.
Hadosztályparancsnokságunk
a csapatokhoz az alábbi parancsot intézte:
A román királyi
csapatok parancsnoksága a székely hadosztálynak a következő ajánlatot tette:
«A román királyi
hadsereg nem tekinti a székely hadosztály csapatait kommunista csapatoknak.
Tudja azt, hogy a vöröscsapatok ellenséges érzülettel vannak a székely
hadosztály csapatai iránt. Ennél fogva a román királyi hadsereg megszünteti az
ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverszünetre. ...»
Debrecent már két napja
megszállták a román és francia csapatok és az entente csapatok már
Nyíregyháza közelében állnak. ...
Ti már haza akartok
menni, mivel a kevés számban beérkezett vöröscsapatok az ellenség elől gyáván,
rablómódra megfutamodtak.
Ti egyedül harcoltok
a többszörös túlerővel szemben, eredmény nélkül elvérezve.
A derék, becsületes,
tisztességes erdélyi magyarok kimerülve és fáradtan, mindennemű segítség nélkül,
ruha nélkül, felszerelés nélkül állnak a túlerővel szemben.
Az ellenség túlerőben
is ajánlatot tesz nektek, hogy az életetek biztonságban lesz, pénzetek,
magánvagyonatok épségben marad és békésen visszatérhettek lakóhelyetekre, Erdélyországba,
- de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le.
Mérlegelve a
reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy
tovább vért ontassak ilyen körülmények között. Válasszatok ti, hogy melyik utat
akarjátok és e szerint járnak el a parancsnokok.
Demecser, 1919. április hó 25-én.
Kratochwill ezredes
a székely hadosztály parancsnoka.”
* * *
Tevékenysége miatt először érte nyilvános
támadás Szamuely Tibort.
Vérengzö
terroristának nevezte a központi munkástanács e napi ülésén Göndör Ferenc
szociáldemokrata újságíró, a munkástanács kommunistákkal szemben álló tagja.
* * *
A
rendeletözön, amely
lefoglalásokat, tiltásokat, korlátozásokat írt elő, április 25-én a
következőket hozta a lakosság tudomására:
-Zár alá helyezendők a hüvelyes
készletek. Mindennemű bab, borsó, lencse, lóbab, takarmányborsó szabad
forgalmazása tilos. A készletek haladéktalanul bejelentendők a közellátási
népbiztosságnál.
-Zár alá vétetik Magyarország összes
sajtkészlete.
- Cukrászok és mézeskalácsosok nem
használhatnak fel sem gabonalisztet, sem zsiradékot, sem cukrot. Kávéházakban,
büfékben az egyesített süteményfajtát szabad csak árusítani, kizárólag
tésztajegy ellenében.
- Cirokszakáll és cirokgyökér nem
maradhat egyéni tulajdonban. A huszonöt mázsánál nagyobb mennyiséget egyenesen
a közellátási népbiztosságnak, kevesebb mennyiséget a helyi tanácsnál kötelező
bejelenteni.
- Magánszemélyektől ajánlott leveleket
nem fogadhat el továbbításra a posta. A sima leveleket sem szabad leragasztani
a küldőknek
- Minden olyan
papírkészletet, amely írásra, nyomtatásra, csomagolásra alkalmas, be kell jelenteni. Úgyszintén számot kell adni
mindenfajta kartonról, papírlemezről."
És a felszólítások egytöl-egyig azzal az elmaradhatatlan figyelmeztetéssel
végződtek, hogy „aki a rendeletnek nem
tesz eleget, azt forradalmi törvényszék elé állítják.
* * *
Az
alábbi személyek kaptak tiszteletdíjat e napon az írói Direktóriumtól:
Erdősi Dezső novellákért 2500 koronát.
Imrich Jenő röpiratokért 150 koronát.
Szász Menyhért költeményekért 3650 koronát.
Dr. Erdélyi Jenő „Mit adott" c. röpiratért 2500
koronát.
Farkas Antal cikkért 1000 koronát.
* * *
Ellenforradalmi mozgolódást megtorló terrorcsapat
érkezett Budapestről különvonaton Békés, Csanád és Csongrád megye vörösök által
ellenőrzött területére.
A terrorcsapat Landler
Jenő és Vágó Béla belügyi népbiztosok parancsára szállt ki.
Vezetője egy harmincéves
budapesti mészárossegéd, aki más-más néven szokott bemutatkozni.
Hol Anocskai Andrásnak,
hol Bán Józsefnek mondta magát. Ezúttal valódi nevén Tóth Bélaként lépett fel,
mint teljhatalmú belügyi politikai megbízott. Úgynevezett jogi szakértőként
működött mellette Dr. Sebestyén Nándor, akit a budapesti forradalmi törvényszék
delegált a terrorista különvonatra.
A terrorcsapat 30
különítményesből és 150 válogatott vörösőrből állt.
Fegyverzettel - géppuskákkal,
páncéltörő ágyúkkal is - fölösen el voltak látva.
Először Hódmezővásárhelyt
lepték meg.
Átfésülték, kifosztották
az egész várost. Valamennyi vagyonosabb családot megsarcolták. Ezeknél
mindenekelőtt az ékszerek és a készpénz, esetleg értékes külföldi valuták iránt
érdeklődtek.
Hódmezővásárhelyről
Makóra menet, megálltak Földeákon. Itt letartóztatták Návay Lajost, a
képviselőház volt elnökét, Návay Iván földbirtokost, az előbbi unokaöccsét és
Korchmáros Imrét.
Makón ugyanazt tette Tóth
Béla megtorló különítménye, mint Hódmezővásárhelyen. Végigraziázták Csanád
megye székhelyét, magukkal hurcolták a gyanúsítottakat és este visszamentek Hódmezővásárhelyre.
Itt éjszaka a
lefogásra kijelölt személyekért razziázták végig a várost.
Őrizetbe vették többek
között Weisz Mihály kereskedőt. Amikor a kereskedő fia, Weisz Henrik apja
helyett ajánlkozott fogolynak, őt is letartóztatták, csakúgy, mint Havas Henrik
mozitulajdonost.
Rajtuk kívül még huszonegy túszt tereltek a különvonathoz
kapcsolt marhavagonba azzal az ígérettel, hogy valamennyit agyonlövik, ha
moccani mer a város.
* * *
Dr. Kelemen Béla még a királyság idején Csongrád vármegye
és Szeged város főispánja, és országgyűlési képviselője volt.
Az októberi forradalom
után nyugdíjazták. Szegeden élt, aktív szervezkedésben részt vevő
ellenforradalmárként. Részletes naplót vezetett a Szegeden történtekről.
Április 25-i megbeszélésükön arról tanakodván szervezkedő társaival, hogy mi
történjék a kommunistákkal a vörös uralom megdöntése után, dr. Kelemen Béla
kijelentette:
„a bűnös
kommunistákat, az állam és a társadalmi rend felforgatóit nem kell majd
legyilkolni, bebörtönözni stb, hanem ingatlant, magyar telepet kell a részükre
vásárolni Amerikában, Kanadában, vagy Argentínában; oda szállítsuk őket és
legyünk mindenben a támaszukra, hadd csinálják meg ott a maguk kollektivista,
kommunista államát. ...
Ne kényszerítsük a
kommunizmus híveit és rajongóit, hogy ebben a mi társadalmi rendünkben éljenek,
amely nekik nem kell; de viszont a lakosságnak kommunista érzésű kis hányada se
kényszerítsen bennünket arra, hogy a kommunista társadalmi rendben éljünk,
amely viszont nekünk nem kell.”