Amikor azt mérlegelték a székely hadosztály vezetői, hogy elfogadják-e a román
kapitulációs ajánlatot, utasítás érkezett hozzájuk a hadügyi népbiztosságról,
hogy vonuljanak vissza Rakamaznál a Tisza mellé és csatlakozzanak a Vörös
Hadsereg kötelékéhez.
Kratochwill Károly ezredes, a székely
hadosztály parancsnoka nem engedelmeskedett Budapestnek, - mert ahogy Kóréh
Endre írta, ha teljesítik a parancsot, akkor a hadosztály „teljesen kiszolgáltatja magát a bolsevizmusnak, mely kezdettől rossz szemmel nézte a székelyeket, az utolsó időben pedig ellenségesen viselkedik a székely hadosztállyal szemben, hátba támadja a románokkal harcoló székelyeket.
Súlyos, nehéz, felelősségteljes órák nehezedtek
a székely hadosztályra. Sem Erdélyen, sem a magyar hazán segíteni nem tudván,
nem maradt más hátra, minthogy fegyverszünetet kössön, mert nem akart sem bolsevista
lenni, sem az oláhokkal együtt menni a magyar bolsevizmus ellen.
1919.
április 26-án, déli 1 órakor letette a kardot, melyet lángoló hazaszeretettel
és lelkesedéssel markolt meg Erdélyért és Magyarországért."
Mátészalka térségében történt meg a
fegyverletétel. Valamivel kevesebb, mint ötezer székely katona fogadta el a
román feltételeket, - csaknem kétezren elutasították.
Ebből a töredék seregből alakult meg a
tovább harcoló székely dandár
Verbőczy Kálmán százados parancsnoksága alatt.
* * *
Stromfeld Aurél vezérkari főnök az
alábbiakat közölte a hadügyi népbiztossággal:
„A csapatok teljes
használhatatlansága a hadseregparancsnokságot arra kényszeríti, hogy a
csapatokat a Tisza mögé vonja vissza, s ott ezekből a jelenleg csak „csapat”
nevet viselő alakulatokból fegyelmezés és kiképzés után használható
alakulatokat teremtsen.”
* * *
Szintén e
napon keltezték a következő fogalmazványt:
„NYILATKOZAT
Az esti lapokban az a hír jelent meg,
hogy a Magyar Tanácsköztársaság az orosz szovjetkoztársaságnak szénért cserébe
bort, konyakot és rumot ad. Ennek a híresztelésnek képtelensége már azért is
nyilvánvaló, mert a Magyar Tanácsköztársaság, amely a szesztilalmat az egész
országban bevezette, nem kapható arra, hogy más népet mérgezzen.
Kétszeresen képtelen azonban e hír
Oroszországgal kapcsolatban, mert minden újságolvasó tudja, hogy az orosz
szovjet köztársaság kezdettói fogva a legszigorúbb szesztilalmat rendelte el és
az elért eredmények arra ösztönözik, hogy ettől, az üdvös rendszabálytól ne
térjen el. De azután az is furcsa nemzetközi szolidaritás volna, ha az egyik
proletárállam a másikat megmérgezné.
Kun Béla.”
* * *
Ismét kifizetés volt az írói
Direktórium pénztáránál:
Ekkor találkozunk először jelentős
névvel: Somlyó Zoltán 850 koronát vett fel ,,Az utolsó álom" című
írásáért. Ugyanennyivel honorálták Szegedi István verseit és plakátszövegét.
* * *
Karcagon szinte csak jelképesen volt a
vezetés a direktórium kezében, de a szélsőséges személyek annál erőszakosabban
gyakorolták a hatalmat. Közéjük tartozott Nagy József huszonnyolc éves
mészárossegéd, a város karhatalmi különítményének parancsnoka.
E napon a karcagi Hungária Gőzmalom
lisztkészletének rekvirálására vezette fegyvereseit.
Szándékától el akarta téríteni
Friedlánder Miksa huszonhat éves malomigazgató.
Nagy József azzal vetett véget a vitának, hogy Friedlánder Miksát arasznyi
közelről főbe lőtte.
