1919. április 26. szombat Nyomtatás E-mail
 

 

 

1919. április 26. szombat

 

 

Amikor azt mérlegelték a székely hadosztály vezetői, hogy elfogadják-e a román kapitulációs ajánlatot, utasítás érkezett hozzájuk a hadügyi népbiztosságról, hogy vonuljanak vissza Rakamaznál a Tisza mellé és csatlakozzanak a Vörös Hadsereg kötelékéhez.

 

Kratochwill Károly ezredes, a székely hadosztály parancsnoka nem engedelmeskedett Budapestnek, - mert ahogy Kóréh Endre írta, ha teljesítik a parancsot, akkor a hadosztály „teljesen kiszolgáltatja magát a bolsevizmusnak, mely kezdettől rossz szemmel nézte a székelyeket, az utolsó időben pedig ellenségesen viselkedik a székely hadosztállyal szemben, hátba támadja a románokkal harcoló székelyeket.


Súlyos, nehéz, felelősségteljes órák nehezedtek a székely hadosztályra. Sem Erdélyen, sem a magyar hazán segíteni nem tudván, nem maradt más hátra, minthogy fegyverszünetet kössön, mert nem akart sem bolsevista lenni, sem az oláhokkal együtt menni a magyar bolsevizmus ellen.

 

1919. április 26-án, déli 1 órakor letette a kardot, melyet lángoló hazaszeretettel és lelkesedéssel markolt meg Erdélyért és Magyarországért."

 

Mátészalka térségében történt meg a fegyverletétel. Valamivel kevesebb, mint ötezer székely katona fogadta el a román feltételeket, - csaknem kétezren elutasították.

 

Ebből a töredék seregből alakult meg a tovább harcoló székely dandár Verbőczy Kálmán százados parancsnoksága alatt.

 

 

*  *  *

  

Stromfeld Aurél vezérkari főnök az alábbiakat közölte a hadügyi népbiztossággal:

 

„A csapatok teljes használhatatlansága a hadseregparancsnokságot arra kényszeríti, hogy a csapatokat a Tisza mögé vonja vissza, s ott ezekből a jelenleg csak „csapat” nevet viselő alakulatokból fegyelmezés és kiképzés után használható alakulatokat teremtsen.”

*  *  *

 

 

Szintén e napon keltezték a következő fogalmazványt:

 

NYILATKOZAT

 

Az esti lapokban az a hír jelent meg, hogy a Magyar Tanácsköztársaság az orosz szovjetkoztársaságnak szénért cserébe bort, konyakot és rumot ad. Ennek a híresztelésnek képtelensége már azért is nyilvánvaló, mert a Magyar Tanácsköztársaság, amely a szesztilalmat az egész országban bevezette, nem kapható arra, hogy más népet mérgezzen.

 

Kétszeresen képtelen azonban e hír Oroszországgal kapcsolatban, mert minden újságolvasó tudja, hogy az orosz szovjet köztársaság kezdettói fogva a legszigorúbb szesztilalmat rendelte el és az elért eredmények arra ösztönözik, hogy ettől, az üdvös rendszabálytól ne térjen el. De azután az is furcsa nemzetközi szolidaritás volna, ha az egyik proletárállam a másikat megmérgezné.

 

Kun Béla.”

*  *  *

 

Ismét kifizetés volt az írói Direktórium pénztáránál:

 

Ekkor találkozunk először jelentős névvel: Somlyó Zoltán 850 koronát vett fel ,,Az utolsó álom" című írásáért. Ugyanennyivel honorálták Szegedi István verseit és plakátszövegét.

*  *  *

 

Karcagon szinte csak jelképesen volt a vezetés a direktórium kezében, de a szélsőséges személyek annál erőszakosabban gyakorolták a hatalmat. Közéjük tartozott Nagy József huszonnyolc éves mészárossegéd, a város karhatalmi különítményének parancsnoka.

 

E napon a karcagi Hungária Gőzmalom lisztkészletének rekvirálására vezette fegyvereseit.

 

Szándékától el akarta téríteni Friedlánder Miksa huszonhat éves malomigazgató.

Nagy József azzal vetett véget a vitának, hogy Friedlánder Miksát arasznyi közelről főbe lőtte.

 

 

 
< Előző   Következő >