1919. május 4. vasárnap Nyomtatás E-mail
 

 

1919. május 4. vasárnap

 

 

 

Pirkadatkor egyik pillanatról a másikra heves lövöldözés támadt Hatvan városában.

 

Rajtaütéssel lepték meg a várost azok a Budapestről jött különítményesek, akik a fővárosba menekült hatvani direktórium segélykérésére érkeztek visszaállítani a vörös uralmat.

Chlepkó Hantos Ede népbiztos utasítására Cserny József terrorista parancsnok irányított Hatvanba harminc Lenin-fiút Bertók József vezetésével.

 

A két teherautóval helyszínre robogó különítmény első dolga volt a Grassalkovich-kastélyban lévő iglói géppuskások megtámadása, de Bertók József úgy látta, hogy nem fognak boldogulni az elszánt iglóiakkal. Ezért Bertók még kora reggel erősítést kért telefonon Cserny Józseftől.

 

Az erősítés érkeztéig vitték véghez az eltervezett leszámolásokat.

Hajdú Aladár negyvenéves fűszerkereskedőt a lakásán ölték meg két pisztolylövéssel. Kobovits Bogdán vörösőrt szintén az otthonában végezték ki, - előbb szuronnyal megvakították, majd lelőtték; Németh József vörösőrt az utcán, mennyasszonya mellett lőtték agyon. Mindkettőjüknek kötelességszegést róttak a terhére, amiért nem keltek a direktórium védelmére.

 

Mészáros József ötvennyolc éves cukorgyári munkás a lányáért aggódva hagyta el lakását. Eltévedt golyó oltotta ki életét. Hittl Vencel célzott lövéstől halt meg, - a látottaktól ijedtében futni kezdett, a terroristák menekülőnek hitték és megölték.

 

Órákon belül a helyszínre vezényelték a hétszáz fős Jakab-féle karhatalmi zászlóaljat. Ez reménytelenné tette az iglói géppuskások ellenállását. Megadták magukat. További sorsuk ismeretlen.

 

 

*  *  *

 

 

A csehek előrenyomulása Egerben is általánossá tette azt a hiedelmet, hogy a vörös uralom percei meg vannak számlálva. Hozzáfogtak a polgárok a korábbi rend helyreállításához.

 

Amikor a tanácsköztársaság helyi tisztviselői értesítették erről a fővárost, onnan útba indították a Tormássy-féle karhatalmi zászlóaljat a mozgolódás letörésére.

 

Értesülve a vörös különítmény közeledtéről, Sárbogárdi Mészöly Géza negyvenhárom éves őrnagy fölszedette a síneket a Tormássy-zászlóaljt hozó szerelvények előtt. A különítményes alakulat mégis behatolt a városba és megkezdte az ellenforradalmárok letartóztatását.

 

Sárbogárdi Mészöly Géza feleségével együtt elmenekült otthonából. Az volt a szándéka, hogy ideiglenesen a Várállomás melletti őrházban kér menedéket, mert tudomása szerint ott megbízható vasutas teljesített szolgálatot.

 

Időközben azonban a Várállomás környékét is ellepték a vörösök, s lesben álltak a mondott őrházban. Alig toppant be Sárbogárdi Mészöly Géza, nyomban ledöfték szuronnyal. így, sebesülten próbált elmenekülni. A nyomába eredő vörösök több lövéssel leterítették, majd hozzá rohantak és összeszurkálták. Közelről látva a feleség, mint koncolják fel a férjét, ájultan zuhant a sínek közé.

 

 

*  *  *

 

 

 

A román offenzívától szétzilálódott, elhanyagolt és a hátrálásban züllésnek indult vörös csapatok önellátásuk biztosítására fosztogatni kezdtek a Tápió melléki falvakban.

 

Megfékezésükre polgárőrség szervezéséhez látott Tápióbicskén Trupolai János csendőr őrmester. Kezdetben hatékonynak bizonyult az önvédelem. Lefegyvereztek sok rekviráló vöröskatonát. Akik tűzharcba bocsátkoztak velük, azokat megsemmisítették.

 

Látva a vörös vezetők, hogy komolyabban is bajba kerülhetnek, gyorsan rendezték soraikat. Szabályos ütközetben törték le a vörösöktől zsákmányolt fegyverekkel védekező polgárőrséget. Höfner István harminckét éves budapesti kereskedő, ezredparancsnok, Bienenstock Ármin harmincegy éves budapesti vasmunkás, politikai megbízott és Török István huszonnyolc éves szolnoki végrehajtó gyakornok, századparancsnok irányításával hamarosan leverték a kis létszámú önvédelmi csapatot.

 

Domonkos Imre csendőr őrmester tűzharcban lelte halálát. Trupolai János csendőr őrmestert, a polgárőrség szervezőjét többedmagával foglyul ejtették.

 

Bienenstock Ármin politikai biztos rögtön halálra ítélte Trupolait, de mielőtt kivégeztette, véresre pofozta. Hosszú István földműves halálát akként tetézték szenvedéssel, hogy először belelődöztek, majd összeszurkálták.

 

Pozsgay Sándor földművesnek azért kellett meghalnia, mert köpéssel fejezte ki véleményét a vörösökről. Szándékosan lődöztek bele úgy, hogy egy ideig életben maradjon. Hiába siettette, hogy lőjék már agyon, ezt csak akkor tették meg, amikor elvesztette eszméletét.

 

A többi foglyot megkínozták és elzárták azzal a céllal, hogy forradalmi törvényszék elé kerüljenek. Bosszújuk betetőzéseként a kivégzettek és elfogottak házait feldúlták a vörösök. Ugyanezt tették a csendőrlaktanyával is.

 

 

*  *  *

 

 

Vörös tengerészdandár vonult keresztül a Jászságon. Pihenőt tartottak Jászkarajenőn a délelőtt folyamán. Dobák Imre huszonkilenc éves földműves, közlegény a községháza előtt üldögélt az árokparton. Tíz és tizenegy óra között arra vezetett az útja a negyvenegy éves Kosa József helybeli plébánosnak és káplánjának, a harmincéves Hornyik Károly segédlelkésznek.

 

A közeledő papok láttán Dobák Imre fölállt, fogta a karabélyát és se szó, se beszéd, agyonlőtte a mit sem sejtő Kosa József plébánost. Hornyik Károly káplán fennhangon imádkozni kezdett, mire Dobák őt is lelőtte. Holtan rogyott a segédlelkész a szintén halott plébánosra. A gyilkos pedig nyugodt léptekkel odébb állt a vállára vetett karabéllyal.

 

Amikor tettéért kérdőre vonta Verő Henrik, a tengerészdandár parancsnoka, indokként csak annyit mondott, hogy gyűlöli a papokat. Ha rajta múlna, valamennyit kiirtaná.

 

Magyarázatát elfogadták.

 

 

*  *  *

 

 

1919. május 4. vasárnap

 

 

Tiszavárkonyba visszatértek a vörös tüzérek, bosszút állni a másodikai megszégyenítő lefegyverzésükért.

Suck ezredparancsnok vezette a megtorló akciót. Mindenki menekült előlük, ahogy tudott, csak a vörösökkel rokonszenvezők maradtak a faluban. Ők, akik hagyományosan féltek a csendőrségtől, foglyul ejtették Megyery Antal csendőrőrmestert, aki két nappal korábban a vörös tüzérek lefegyverzését irányította.

 

A diktatúrát pártoló helybeliek a lakásán fogták el Megyeryt és miközben a községházára hurcolták, a felismerhetetlenségig összeverték. Amikor vizet kért, egy marék sót tömtek a szájába.

 

A vörös tüzérek nem bántalmazták. Halált mondtak rá, az ablakhoz vitték, és odakiáltották a kint várakozó csőcseléknek: „Utoljára látjátok élve ezt a híres fehért! Mindjárt lógni fog!”

 

Megyery Antal megjegyezte, hogy ő ugyan egy ujjal se bántott senkit, de ha ennek ellenére meg kell halnia, hozzá is, meg a vörösökhöz is méltóbb lenne a katonáknál szokásos golyó általi kivégzés.

 

"Legyen úgy" - mondta Suck ezredparancsnok. Megyery Antal maga választhatta meg vesztőhelyét a községháza kertjében. Be akarták kötni a szemét, de nem engedte. Terpeszállásban megvetette a sarkát, s amikor ráemelték a puskacsöveket, a kivégző osztag szemébe nézve kiáltotta:

 

„Éljen a haza!”

 

Bátorsága annyira meglepte a vörösöket, hogy csak késlekedve, Megyery Antal siettető fejbólintása után szántak rá magukat a sortűzre.

 

 

*  *  *

 

 

Ugyanaz a debreceni terrorcsapat, amely előző napon megölte és kirabolta a tilajpusztai intézőt, most a Poroszlóval szomszédos Borsodivánka ellen hajtott végre rajtaütést. Puska- és gépfegyver tűzzel rohamozták meg a falut.

 

Kiss Ernő szentistváni segédjegyző az utcán rekedt, célba vették és lelőtték.

 

Ezt a terrorcsapatot még Stern Mózes szervezte Debrecenben és akkor adta át a parancsnokságot Nagy József hentessegédnek, amikor elmenekültek a Debrecenbe bevonuló románok elől. Stern Mózes ezután jelentkezett Szamuelynél, aki beosztotta őt a különvonathoz tartozó Lenin-fiúk közé.

 

 

*  *  *

 

 

Szamuely Tibor különvonata Cegléd és Szolnok között félúton, az abonyi vasútállomás tározóvágányán állt.

 

Innen vitette magát gépkocsival reggel Szolnokra ítélkezni   a teljhatalmú terrorvezér. A nyitott, sötét zöldesbarna tábori személygépkocsi IV. Károly száműzött magyar királyé volt, a különvonat pedig József királyi hercegé.

 

Lapos tehervagont kapcsoltak ehhez a luxus magánvonathoz, hogy helye legyen a személykocsinak, a hozzá tartozó gurítórampának és egy gyorstüzelő ágyúnak.

Az autó hátsó ülése mögé rögzített géppuskát szereltek, hogy bármely pillanatban, robogás közben is használni tudják. Ezen kívül fölös számú karabéllyal, pisztollyal, kézigránáttal rendelkezett a háromtagú testőrcsoport, amelyhez a gépkocsi vezetője, Dékány István is tartozott.

 

Mielőtt elindult volna Szamuely Szolnokra rögtönbíráskodni a letartóztatásban lévő ellenforradalmárok felett, két abonyi férfit halálra ítélt. Az ítélet végrehajtását ezúttal is a Debrecenből menekült Stern Mózesre bízta.

 

Piros Jenő harminchét éves kereskedőt és K. Molnár József István harminchat éves földművest akasztotta fel Stern Mózes ugyanarra a fára, amelyiken előző nap Sarudi Bélát fojtotta meg a kötél. Először Piros Jenővel végzett az alkalmi hóhér. Amikor kiszenvedett az áldozat, K Molnár József Istvánnal vétette le a hurokról, hogy aztán őt akassza a helyére.

 

Az abonyi gyilkosságokat Stern Mózes Csibrán József vörösőrrel együtt követte el. Stern Mózes  a kommün után megszökött a felelősségre vonás elől.

A Kecskeméti Királyi Törvényszék 1920. november 10-én B.2164/1919.számon hozott ítéletet és Csibrán Józsefet csak 10 év fegyházra ítélte.

 

 

*  *  *

 

 

Az abonyi akasztások után Stern Mózes Szolnokra sietett, ahol Szamuely Tibor már javában osztogatta a halálos ítéleteket a Lenin-fiúk által szigorúan őrzött városházán.

 

Szamuely a már ismert lista alapján tudta, kit akar megfosztani életétől, ezért egy-egy eléje állított emberre alig néhány percnyi kihallgatási időt fordított. Ezt is csak azért, hogy a kihallgatott esetleg rávall valamely még felderítetlen ellenforradalmárra.

 

Tizenhat emberre mondott halált a sorozatban zajló rögtönbíráskodással. Sorrendben adta a kivégzők kezére az elítélteket:

 

BENEDEK JÁNOS,

BERGER ALBERT negyvenegy éves szállító,

KIRÁLYI ÁRPÁD huszonnégy éves tüzér főhadnagy,

MATYASOVSZKY JÓZSEF főhadnagy,.

ZALÁN ZOLTÁN huszonkét éves hadnagy,

RÓTH ERNŐ győri illetőségű személy,

GUNSZT SÁNDOR negyvenhat éves bankigazgató,

DR. ENGEL SÁNDOR harminckét éves ügyvéd,

IFJ. ZELEI JÁNOS huszonöt éves ügyvédi írnok,

STÖGERMEJER ANTAL ötvenegy éves halkereskedő,

DR. HAJDÚ BÉLA negyvenöt éves vármegyei ügyész,

NÉMETH PÁL törzsőrmester,

SPILLER ALADÁR harmincnyolc éves fuvaros,

SIMONYI PÁL negyvenkét éves árvaszéki ülnök,

ZAKARIÁS MIHÁLY huszonöt éves élelmiszer-szállító,

ZAKARIÁS ISTVÁN negyvenhat éves élelmiszer-szállító.

 

A lefogottak között volt Mellinger Endre tizenhat éves kereskedelmi tanuló is. Egyedül ő mert szembe szállni Szamuelyvel a foglyokat megbénító általános rémületben. Vérengző fenevadnak nevezte a halálos ítéleteket egykedvűen osztogató népbiztost. Szamuely erre tizenhetediknek a serdülő fiút is a kivégzendők közé parancsolta.

 

Négyes-ötös csoportokban kísérték a szolnoki római katolikus temető árkába az elítélteket. Itt futószalagszerű gépiességgel lőtték agyon őket. A végrehajtásért Stern Mózest és Gerlei Gézát tette felelőssé Szamuely. Az egymást váltó kivégzőosztagokban Kerekes Árpád, Kovács Lajos, Kámán József és Sturz Károly vitte a főszerepet. Számos Lenin-fiú, köztük Gábor Antal biztosította a leszámolást.

 

Tömegsírba temették a kivégzetteket. Mint az erdőben az öl-fát, keresztbe rakott rétegenként fektették egymásra a holtakat s az egész hekatombát leöntötték oltott mésszel.

 

Tizennyolcadiknak, László Imre negyvenkét éves vasúti elöljáró került a tömegsírba. Munkásellenes híre miatt gyűlölték a vasutasok. Szamuely elé kísérték, de az_nem foglalkozott vele. Azt mondta, tegyenek a vasutasok, amit akarnak. Úgy is tudta, mi a szándékuk. László Imrét a temetőárokba vitték, ahol valóságos dührohammal lövöldözte szitává három vasutas vöröskatona: Zubek Lajos, K. Bozsó Károly és Munkácsi István.

 

 

*  *  *

 

 

 

Szamuely felesége, Szilágyi Jolán haláláig hősökként tisztelte a Lenin-fiúkat.

 

1945 után valamennyi még életben lévővel kapcsolatot keresett, nemcsak a mai Magyarország területén, hanem az utódállamokban és a Szovjetunióban is. Egyikük, a Szolnokon terroristaként szereplő Gábor Antal a következőt írta meg s küldte el neki:

 

„...Mikor a Különítmény megalakult, sietve jelentkeztünk Tibi elvtársnál, pedig tudtuk, hogy a harcok és feladatok eléggé nagyok lesznek. Tibi ismerte a nagy Orosz Forradalmat, tevékenyen részt vett benne, és tevékeny munkatársa volt Lenin elvtársnak is. És így nagy volt a szeretet és bizalom hozzá.

 

Egy jelenet, ami Szolnokon történt, amikor az akkori hadügyi népbiztos, Böhm is ott tartózkodott, és mi a Városházán intéztünk az ügyeket. Akkor Böhm hozzánk jött, és pesszimista beszédével felháborította Tibi elvtársat. Tibi meg mi is annyira ellene voltunk, hogy ez után a nagy differencia után következő gyűlésen Tibi elvtárs is beszélt, és úgy látszott, használt Böhmnek, hogy előzőleg jól megmondta Tibi elvtárs a véleményét.

 

És mikor Böhm elment, hozzátette még Tibi elvtárs, hogy a munkásnak szívből való, egyszeri elvtársakra van szüksége, és nem ügynökökre, akik csak beszélnek, de nem tesznek semmit. Mi ezt azután a vonaton mindjárt tovább megtárgyaltuk, és erre a mi szintén felejthetetlen Kerekes Árpád elvtársunk megjegyezte, hogy ezek ellen még jobban kellene harcolni, mint a nyílt ellenség ellen. (...)

 

Erre Tibi elvtárs azt mondta:

 - Mi nem szívesen mentünk velük a Tanácskormányba, és ezeknek az eltávolítása a munkásmozgalom érdekében feltétlenül fontos.”

 

 

*  *  *

 

 

"HADSEREGPARANCS

1919. május hó 4.

 

Szolnok visszavétele a fiatal Vörös Hadsereg történetében örökké fényes nap marad.

 

A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsának határozatából kifolyólag a kormányzótanács és a hadsereg-főparancsnokság köszönetét és elismerését fejezi ki a halálmegvető bátorsággal harcolt Szamuely elvtársnak, a szolnoki ütközetet vezető Steinbrück elvtársnak, az ütközetben részt vevő Seidler, Böhm, Cosimus, Gábor Mózes és Moussong elvtársaknak.

 

Elrendelem, hogy jelen parancsom valamennyi csapattest katonái előtt közhírré tétessék.

 

Böhm s.k.

hadsereg-főparancsnok"

 

 

*  *  *

 

 

Ágoston Péter szociáldemokrataként lett a kormányzótanács népbiztosa és Kun Béla helyetteseként működött a külügyek intézésében. Naplót vezetett a tanácsköztársaság ideje alatt:

 

„Május 4.

 

Tizennégyezer-nyolcszáz munkás vonult fel Budapest utcáin egy nap fegyverkezve fel s mi fegyverszünetet kértünk csehektől és románoktól. A csehek s románok egyformán durva gőggel feleltek. Teljes megadás, minden vasúti anyag kiszolgáltatása stb.

 

A románok bizottságot akartak Pestre küldeni, amely itt minden hatalommal rendelkezik.

 

Választani nem lehetett. Meghalni fejünket lehajtva a bárd alá, vagy meghalni fegyverrel a kezünkben. Mi az utóbbit választottuk. Fegyverkezünk és csapatot csapat után küldünk a frontra."

 

 

*  *  *

 

 

Szegeden ezt írta naplójába dr. Kelemen Béla nyugalmazott főispán:

 

"Az alsóvárosi templomban megtartott istentiszteleten a tisztikar rangjelzésekkel a galléron és nemzetiszínű sapkarózsával jelent meg. Ezen ünnepi alkalommal a templom zsúfolásig tömve volt.

 

Mindenütt öröm az arcokon. Páter Zadravetz István gyönyörű szentbeszédet tartott, s az »Én vagyok a jó pásztor« testamentumi szövegére támaszkodva beszélt a krisztusi internacionáléról és a hazaszeretetről, amelynek össze kell fognia az emberiséget, hogy a világ újból lángba ne borulhasson, de amely mellett egy más érzés is jogosult, a honszerelem érzése: jog a hazát szeretni, a hazát védeni, hazafinak lenni.

 

Nagyhatású beszéde megnyugvást keltett mindenütt.

 
< Előző   Következő >