Pirkadatkor egyik pillanatról a másikra heves lövöldözés támadt Hatvan
városában.
Rajtaütéssel lepték meg a várost azok
a Budapestről jött különítményesek, akik a fővárosba menekült hatvani
direktórium segélykérésére érkeztek visszaállítani a vörös uralmat.
Chlepkó Hantos Ede népbiztos
utasítására Cserny József terrorista parancsnok irányított Hatvanba harminc
Lenin-fiút Bertók József vezetésével.
A két teherautóval helyszínre robogó
különítmény első dolga volt a Grassalkovich-kastélyban lévő iglói géppuskások
megtámadása, de Bertók József úgy látta, hogy nem fognak boldogulni az elszánt
iglóiakkal. Ezért Bertók még kora reggel
erősítést kért telefonon Cserny Józseftől.
Az erősítés érkeztéig vitték véghez az
eltervezett leszámolásokat.
Hajdú Aladár negyvenéves fűszerkereskedőt
a lakásán ölték meg két pisztolylövéssel. Kobovits Bogdán vörösőrt szintén az
otthonában végezték ki, - előbb szuronnyal megvakították, majd lelőtték; Németh
József vörösőrt az utcán, mennyasszonya mellett lőtték agyon. Mindkettőjüknek
kötelességszegést róttak a terhére, amiért nem keltek a direktórium védelmére.
Mészáros József ötvennyolc éves
cukorgyári munkás a lányáért aggódva hagyta el lakását. Eltévedt golyó oltotta
ki életét. Hittl Vencel célzott lövéstől halt meg, - a látottaktól ijedtében
futni kezdett, a terroristák menekülőnek hitték és megölték.
Órákon belül a helyszínre vezényelték
a hétszáz fős Jakab-féle karhatalmi zászlóaljat. Ez reménytelenné tette az
iglói géppuskások ellenállását. Megadták magukat. További sorsuk ismeretlen.
* * *
A csehek előrenyomulása Egerben is általánossá tette azt a hiedelmet, hogy
a vörös uralom percei meg vannak számlálva. Hozzáfogtak a polgárok a korábbi
rend helyreállításához.
Amikor a tanácsköztársaság helyi
tisztviselői értesítették erről a fővárost, onnan útba indították a
Tormássy-féle karhatalmi zászlóaljat a mozgolódás letörésére.
Értesülve a vörös különítmény
közeledtéről, Sárbogárdi Mészöly Géza negyvenhárom éves őrnagy fölszedette a
síneket a Tormássy-zászlóaljt hozó szerelvények előtt. A különítményes alakulat
mégis behatolt a városba és megkezdte az ellenforradalmárok letartóztatását.
Sárbogárdi Mészöly Géza feleségével
együtt elmenekült otthonából. Az volt a szándéka, hogy ideiglenesen a Várállomás
melletti őrházban kér menedéket, mert tudomása szerint ott megbízható vasutas
teljesített szolgálatot.
Időközben azonban a Várállomás
környékét is ellepték a vörösök, s lesben álltak a mondott őrházban. Alig
toppant be Sárbogárdi Mészöly Géza, nyomban ledöfték szuronnyal. így,
sebesülten próbált elmenekülni. A
nyomába eredő vörösök több lövéssel leterítették, majd hozzá rohantak és
összeszurkálták. Közelről látva a feleség, mint koncolják fel a férjét, ájultan
zuhant a sínek közé.
* * *
A román offenzívától szétzilálódott, elhanyagolt és a hátrálásban züllésnek indult vörös csapatok önellátásuk
biztosítására fosztogatni kezdtek a Tápió melléki falvakban.
Megfékezésükre polgárőrség
szervezéséhez látott Tápióbicskén Trupolai János csendőr őrmester. Kezdetben
hatékonynak bizonyult az önvédelem. Lefegyvereztek sok rekviráló vöröskatonát.
Akik tűzharcba bocsátkoztak velük, azokat megsemmisítették.
Látva a vörös vezetők, hogy
komolyabban is bajba kerülhetnek, gyorsan rendezték soraikat. Szabályos
ütközetben törték le a vörösöktől zsákmányolt
fegyverekkel védekező polgárőrséget. Höfner István harminckét éves budapesti kereskedő, ezredparancsnok, Bienenstock Ármin
harmincegy éves budapesti vasmunkás, politikai megbízott és Török István
huszonnyolc éves szolnoki végrehajtó gyakornok, századparancsnok irányításával
hamarosan leverték a kis létszámú önvédelmi csapatot.
Domonkos Imre
csendőr őrmester tűzharcban lelte halálát. Trupolai János csendőr őrmestert, a
polgárőrség szervezőjét többedmagával foglyul ejtették.
Bienenstock Ármin politikai biztos rögtön halálra
ítélte Trupolait, de mielőtt kivégeztette, véresre pofozta. Hosszú István
földműves halálát akként tetézték szenvedéssel, hogy először belelődöztek, majd
összeszurkálták.
Pozsgay Sándor földművesnek azért kellett meghalnia,
mert köpéssel fejezte ki véleményét a vörösökről. Szándékosan lődöztek bele
úgy, hogy egy ideig életben maradjon. Hiába siettette, hogy lőjék már agyon,
ezt csak akkor tették meg, amikor elvesztette eszméletét.
A többi foglyot
megkínozták és elzárták azzal a céllal, hogy forradalmi törvényszék elé
kerüljenek. Bosszújuk betetőzéseként a kivégzettek és elfogottak házait
feldúlták a vörösök. Ugyanezt tették a csendőrlaktanyával is.
* * *
Vörös
tengerészdandár vonult keresztül a Jászságon. Pihenőt tartottak Jászkarajenőn a
délelőtt folyamán. Dobák Imre huszonkilenc éves földműves, közlegény a
községháza előtt üldögélt az árokparton. Tíz és tizenegy óra között arra
vezetett az útja a negyvenegy éves Kosa József helybeli plébánosnak és
káplánjának, a harmincéves Hornyik Károly segédlelkésznek.
A közeledő papok láttán Dobák Imre fölállt, fogta a
karabélyát és se szó, se beszéd, agyonlőtte a mit sem sejtő Kosa József
plébánost. Hornyik Károly káplán fennhangon imádkozni kezdett, mire Dobák őt is
lelőtte. Holtan rogyott a segédlelkész a szintén halott plébánosra. A gyilkos
pedig nyugodt léptekkel odébb állt a vállára vetett karabéllyal.
Amikor tettéért
kérdőre vonta Verő Henrik, a tengerészdandár parancsnoka, indokként csak annyit
mondott, hogy gyűlöli a papokat. Ha rajta múlna, valamennyit kiirtaná.
Magyarázatát elfogadták.
* * *
1919. május 4.
vasárnap
Tiszavárkonyba visszatértek a vörös
tüzérek, bosszút állni a másodikai megszégyenítő lefegyverzésükért.
Suck
ezredparancsnok vezette a megtorló akciót. Mindenki menekült előlük, ahogy
tudott, csak a vörösökkel rokonszenvezők maradtak a faluban. Ők, akik
hagyományosan féltek a csendőrségtől, foglyul ejtették Megyery Antal
csendőrőrmestert, aki két nappal korábban a vörös tüzérek lefegyverzését
irányította.
A diktatúrát
pártoló helybeliek a lakásán fogták el Megyeryt és miközben a községházára
hurcolták, a felismerhetetlenségig összeverték. Amikor vizet kért, egy marék
sót tömtek a szájába.
A vörös tüzérek
nem bántalmazták. Halált mondtak rá, az ablakhoz vitték, és odakiáltották a
kint várakozó csőcseléknek: „Utoljára
látjátok élve ezt a híres fehért! Mindjárt lógni fog!”
Megyery Antal
megjegyezte, hogy ő ugyan egy ujjal se bántott senkit, de ha ennek ellenére meg
kell halnia, hozzá is, meg a vörösökhöz is méltóbb lenne a katonáknál szokásos
golyó általi kivégzés.
"Legyen
úgy" - mondta Suck ezredparancsnok. Megyery Antal maga választhatta meg
vesztőhelyét a községháza kertjében. Be akarták kötni a szemét, de nem engedte.
Terpeszállásban megvetette a sarkát, s amikor ráemelték a puskacsöveket, a
kivégző osztag szemébe nézve kiáltotta:
„Éljen a haza!”
Bátorsága annyira meglepte a vörösöket,
hogy csak késlekedve, Megyery Antal siettető fejbólintása után szántak rá
magukat a sortűzre.
* * *
Ugyanaz a
debreceni terrorcsapat, amely előző napon megölte és kirabolta a tilajpusztai
intézőt, most a Poroszlóval szomszédos Borsodivánka ellen hajtott végre
rajtaütést. Puska- és gépfegyver tűzzel rohamozták meg a falut.
Kiss Ernő szentistváni segédjegyző az utcán rekedt,
célba vették és lelőtték.
Ezt a
terrorcsapatot még Stern Mózes szervezte Debrecenben és akkor adta át a parancsnokságot Nagy
József hentessegédnek, amikor elmenekültek a Debrecenbe bevonuló románok elől. Stern Mózes ezután
jelentkezett Szamuelynél, aki beosztotta őt a különvonathoz tartozó Lenin-fiúk
közé.
* * *
Szamuely Tibor különvonata Cegléd és Szolnok között
félúton, az abonyi vasútállomás tározóvágányán állt.
Innen vitette
magát gépkocsival reggel Szolnokra ítélkezni a teljhatalmú terrorvezér. A nyitott, sötét zöldesbarna tábori
személygépkocsi IV. Károly száműzött magyar királyé volt, a különvonat pedig
József királyi hercegé.
Lapos tehervagont
kapcsoltak ehhez a luxus magánvonathoz, hogy helye legyen a személykocsinak, a
hozzá tartozó gurítórampának és egy gyorstüzelő ágyúnak.
Az autó hátsó
ülése mögé rögzített géppuskát szereltek, hogy bármely pillanatban, robogás
közben is használni tudják. Ezen kívül fölös számú karabéllyal, pisztollyal,
kézigránáttal rendelkezett a háromtagú testőrcsoport, amelyhez a gépkocsi
vezetője, Dékány István is tartozott.
Mielőtt elindult
volna Szamuely Szolnokra rögtönbíráskodni a letartóztatásban lévő
ellenforradalmárok felett, két abonyi férfit halálra ítélt. Az ítélet
végrehajtását ezúttal is a Debrecenből menekült Stern Mózesre bízta.
Piros Jenő
harminchét éves kereskedőt és K. Molnár József István harminchat éves
földművest akasztotta fel Stern Mózes ugyanarra a fára, amelyiken előző nap
Sarudi Bélát fojtotta meg a kötél. Először Piros Jenővel végzett az alkalmi
hóhér. Amikor kiszenvedett az áldozat, K Molnár József Istvánnal vétette le a
hurokról, hogy aztán őt akassza a helyére.
Az abonyi gyilkosságokat Stern Mózes
Csibrán József vörösőrrel együtt követte el. Stern Mózes a kommün után megszökött a felelősségre vonás
elől.
A Kecskeméti Királyi Törvényszék 1920.
november 10-én B.2164/1919.számon hozott ítéletet és Csibrán Józsefet csak 10
év fegyházra ítélte.
* * *
Az abonyi akasztások után Stern Mózes Szolnokra
sietett, ahol Szamuely Tibor már javában osztogatta a halálos ítéleteket a
Lenin-fiúk által szigorúan őrzött városházán.
Szamuely a már
ismert lista alapján tudta, kit akar megfosztani életétől, ezért egy-egy eléje állított
emberre alig néhány percnyi kihallgatási időt fordított. Ezt is csak azért,
hogy a kihallgatott esetleg rávall valamely még felderítetlen
ellenforradalmárra.
Tizenhat emberre mondott halált a sorozatban zajló rögtönbíráskodással.
Sorrendben adta a kivégzők kezére az elítélteket:
BENEDEK JÁNOS,
BERGER ALBERT negyvenegy éves szállító,
KIRÁLYI ÁRPÁD huszonnégy éves tüzér főhadnagy,
MATYASOVSZKY JÓZSEF főhadnagy,.
ZALÁN ZOLTÁN huszonkét éves hadnagy,
RÓTH ERNŐ győri illetőségű személy,
GUNSZT SÁNDOR negyvenhat éves bankigazgató,
DR. ENGEL SÁNDOR harminckét éves ügyvéd,
IFJ. ZELEI JÁNOS huszonöt éves ügyvédi írnok,
STÖGERMEJER ANTAL ötvenegy éves halkereskedő,
DR. HAJDÚ BÉLA negyvenöt éves vármegyei ügyész,
NÉMETH PÁL törzsőrmester,
SPILLER ALADÁR harmincnyolc éves fuvaros,
SIMONYI PÁL negyvenkét éves árvaszéki ülnök,
ZAKARIÁS MIHÁLY huszonöt éves élelmiszer-szállító,
ZAKARIÁS ISTVÁN negyvenhat éves élelmiszer-szállító.
A lefogottak között volt Mellinger Endre tizenhat éves kereskedelmi tanuló
is. Egyedül ő mert szembe szállni Szamuelyvel a foglyokat megbénító általános
rémületben. Vérengző fenevadnak nevezte a halálos ítéleteket egykedvűen
osztogató népbiztost. Szamuely erre tizenhetediknek a serdülő fiút is a kivégzendők közé parancsolta.
Négyes-ötös csoportokban kísérték a
szolnoki római katolikus temető árkába az elítélteket. Itt futószalagszerű
gépiességgel lőtték agyon őket. A végrehajtásért Stern Mózest és Gerlei Gézát
tette felelőssé Szamuely. Az egymást váltó kivégzőosztagokban Kerekes Árpád,
Kovács Lajos, Kámán József és Sturz Károly vitte a főszerepet. Számos
Lenin-fiú, köztük Gábor Antal biztosította a leszámolást.
Tömegsírba temették a kivégzetteket. Mint az erdőben az öl-fát, keresztbe
rakott rétegenként fektették egymásra a holtakat s az egész hekatombát
leöntötték oltott mésszel.
Tizennyolcadiknak, László Imre
negyvenkét éves vasúti elöljáró került a tömegsírba. Munkásellenes híre miatt
gyűlölték a vasutasok. Szamuely elé kísérték, de az_nem foglalkozott vele. Azt
mondta, tegyenek a vasutasok, amit akarnak. Úgy is tudta, mi a szándékuk.
László Imrét a temetőárokba vitték, ahol valóságos dührohammal lövöldözte
szitává három vasutas vöröskatona: Zubek Lajos, K. Bozsó Károly és Munkácsi
István.
* * *
Szamuely felesége, Szilágyi Jolán haláláig hősökként tisztelte a Lenin-fiúkat.
1945 után valamennyi még életben lévővel kapcsolatot keresett, nemcsak a mai Magyarország
területén, hanem az utódállamokban és a Szovjetunióban is. Egyikük, a Szolnokon
terroristaként szereplő Gábor Antal a következőt írta meg s küldte el neki:
„...Mikor a Különítmény megalakult,
sietve jelentkeztünk Tibi elvtársnál, pedig tudtuk, hogy a harcok és feladatok
eléggé nagyok lesznek. Tibi ismerte a nagy Orosz Forradalmat, tevékenyen részt
vett benne, és tevékeny munkatársa volt Lenin elvtársnak is. És így nagy volt a
szeretet és bizalom hozzá.
Egy jelenet, ami Szolnokon történt,
amikor az akkori hadügyi népbiztos, Böhm is ott tartózkodott, és mi a
Városházán intéztünk az ügyeket. Akkor Böhm hozzánk jött, és pesszimista
beszédével felháborította Tibi elvtársat. Tibi meg mi is annyira ellene
voltunk, hogy ez után a nagy differencia után következő gyűlésen Tibi elvtárs
is beszélt, és úgy látszott, használt Böhmnek, hogy előzőleg jól megmondta Tibi
elvtárs a véleményét.
És mikor Böhm elment, hozzátette még Tibi
elvtárs, hogy a munkásnak szívből való, egyszeri elvtársakra van szüksége, és
nem ügynökökre, akik csak beszélnek, de nem tesznek semmit. Mi ezt azután a
vonaton mindjárt tovább megtárgyaltuk, és erre a mi szintén felejthetetlen
Kerekes Árpád elvtársunk megjegyezte, hogy ezek ellen még jobban kellene
harcolni, mint a nyílt ellenség ellen. (...)
Erre Tibi elvtárs azt mondta:
- Mi nem szívesen mentünk velük a Tanácskormányba,
és ezeknek az eltávolítása a munkásmozgalom érdekében feltétlenül fontos.”
* * *
"HADSEREGPARANCS
1919. május hó 4.
Szolnok visszavétele a fiatal Vörös
Hadsereg történetében örökké fényes nap marad.
A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi
kormányzótanácsának határozatából kifolyólag a kormányzótanács és a
hadsereg-főparancsnokság köszönetét és elismerését fejezi ki a halálmegvető
bátorsággal harcolt Szamuely elvtársnak, a szolnoki ütközetet vezető Steinbrück
elvtársnak, az ütközetben részt vevő Seidler, Böhm, Cosimus, Gábor Mózes és
Moussong elvtársaknak.
Elrendelem, hogy jelen parancsom
valamennyi csapattest katonái előtt közhírré tétessék.
Böhm s.k.
hadsereg-főparancsnok"
* * *
Ágoston Péter szociáldemokrataként lett a kormányzótanács népbiztosa és Kun
Béla helyetteseként működött a külügyek intézésében. Naplót vezetett a
tanácsköztársaság ideje alatt:
„Május 4.
Tizennégyezer-nyolcszáz munkás vonult
fel Budapest utcáin egy nap fegyverkezve fel s mi fegyverszünetet kértünk
csehektől és románoktól. A csehek s románok egyformán durva gőggel feleltek.
Teljes megadás, minden vasúti anyag kiszolgáltatása stb.
A románok bizottságot akartak Pestre
küldeni, amely itt minden hatalommal rendelkezik.
Választani nem lehetett. Meghalni
fejünket lehajtva a bárd alá, vagy meghalni fegyverrel a kezünkben. Mi az
utóbbit választottuk. Fegyverkezünk és csapatot csapat után küldünk a
frontra."
* * *
Szegeden ezt írta naplójába dr.
Kelemen Béla nyugalmazott főispán:
"Az alsóvárosi templomban
megtartott istentiszteleten a tisztikar rangjelzésekkel a galléron és
nemzetiszínű sapkarózsával jelent meg. Ezen ünnepi alkalommal a templom
zsúfolásig tömve volt.
Mindenütt öröm az arcokon. Páter
Zadravetz István gyönyörű szentbeszédet tartott, s az »Én vagyok a jó pásztor«
testamentumi szövegére támaszkodva beszélt a krisztusi internacionáléról és a
hazaszeretetről, amelynek össze kell fognia az emberiséget, hogy a világ újból
lángba ne borulhasson, de amely mellett egy más érzés is jogosult, a
honszerelem érzése: jog a hazát
szeretni, a hazát védeni, hazafinak lenni.
