1919. május 8. csütörtök Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. május 8. csütörtök

 

A párizsi Quai d'Orsay-n, a francia külügyminisztérium palotájában e napon darabolták fel a történelmi Magyarországot.

Az antant külügyminiszteri tanácsa által itt és akkor megállapított államhatárok Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia felé teljesen azonosak a trianoni kényszerszerződésben foglaltakkal.

A darabolásban közrejátszott az elfogadhatatlan magyarországi diktatúra is.

Egyedül a magyar-osztrák határ kérdését, a későbbi Burgenland sorsát hagyták függőben.

Ekkor még nem létezett Burgenland fogalma, lévén az Alsó-Ausztriával és Stájerországgal szomszédos nyugat-magyarországi területsáv Moson-Sopron és Vas vármegyék szerves része. Később, amikor nevet kellett adni az új osztrák területi szerzeménynek, a bécsi parlament egyik tagja ajánlotta a Burgenland elnevezést azzal az indoklással, hogy a három vármegye mindegyikében szerepel a vár - a Burg - szó, legyen hát Burgenland - Várföld - az Ausztriához ragasztott keleti tartomány.

Az osztákok igényében az elsődleges érv a terület megvédése volt a magyar tanácskormánytól.

(183)

 

*  *  *

Nagy forgalom volt az Írói Direktórium pénztáránál. Ma már teljesen ismeretlenek a honoráriumban részesített alábbi szerzők:

Gallovich Károly röpiratért 1000 korona.

Palásthy Marcell röpiratért 1000 korona.

Pauer Adrienne röpiratért 500 korona.

Pásztor Mihály mellékállásért 800 korona.

Pogány Imre „Emberek s a háború" című írásért 600 korona.

Rajna Ferenc jegyzőkönyvfordításért 750 korona.

Redlinger Adolf fordításért 300 korona.

Révész Géza fordításért 360 korona.

Rovónyi Vilmos fordításért 750 korona.

Ugyancsak fordításért bizonyos Roóznak, utónév nélkül, 1150 koronát fizettek.

Relle Pál 4025 koronát kapott szintén fordításért.

Radó Antal „A magyar rím" című tanulmányát pedig 4125 koronával jutalmazták.

 

Máig jó nevű szerzők viszont kis összegű honoráriumban részesültek: Peterdi Andornak a „Vörös vitéz" című versciklusáért 250 koronát, Révay Józsefnek (nem tévesztendő össze Rákosi Mátyás főideológusával!) szótárért 100 koronát, dr. Rubinyi Mózesnek fordításért úgyszintén 100 koronát utalványozott az ismeretlen szellemi becsűs.

 

*  *  *

Szamuely László jóváhagyásával felakasztották Devecserben Krasovszky Gyula herendi tanítót.

Az eredetileg szintén tanító Csaplár Jánost, Veszprém megye vádbiztosát ismeretlen eredetű gyűlölet fűtötte herendi kollégája ellen. Devecserből, ahol még ellenforradalmárok után kutatott a vészbíróság, Csaplár táviratozott Veszprémbe Lusztig Arnold megyei politikai megbízottnak: Devecserbe jövet tartóztassa le Herenden Krasovszky Gyulát és hozza magával.

Ártatlansága tudatában vonakodott engedelmeskedni a herendi tanító, mire Lusztig Arnold és a vele lévő Puskás Dezső politikai nyomozó magatehetetlenre verték. Krasovszky Gyulát mint járóképtelent szállították Devecserbe, ahol halálra ítélték és rögtön fel is akasztották a katolikus templomajtó előtti bitóra.

Életét a huszonkét éves Végh Miklós bérkocsissegéd és Simsics Sándor, a Petzkay-féle terrorzászlóalj tagjai oltották ki.

 

*  *  *

Szamuely Tibor Szolnok térségében tartózkodott a különvonatán. Ide hozták eléje Dohy Gábort, Jászjákóhalma főjegyzőjét, hogy ítélkezzék felette.

A negyvenkét éves főjegyző, tartalékos főhadnagy május másodikán fehér érzelmű személyeket tett meg rendfenntartóknak a románok elől elmenekült vörösőrség helyébe. Ezután utasította a kisbírót, dobszó útján tegye közhírré, hogy a tanácskormány rendeletei érvénytelenek és ismét a korábbi törvények a mérvadók.

Még egy percig sem tartott a rögtönbíráskodás a különvonaton. Az előre tájékoztatott Szamuely Tibor csak néhány pillanatra méltatta Dohy Gábort.

 

"Golyó" - mondta, s az elítéltet máris vitték az abonyi református temetőbe, ahol alsóruhára vetkőztették és agyonlőtték.

A kivégzést ceglédi különítményesek hajtották végre a huszonhat éves Farkas László vezetésével. Áldozatuk cipőjét, ruházatát a már megszokott módon a sajátjuknak tekintették.

(184)

*  *  *

„Magyar Katonai Állomásparancsnokság, Szeged

106. számú állomásparancsnoksági parancs

Szeged, 1919. május hó 8.

 

Miután a március 21-i államcsíny, mely az országot egy felelőtlen direktórium martalékául szolgáltatta ki, oly állapotokat teremtett, melyeket jogosnak, mint magyar ember el nem ismerek, a proletárdiktatúra kormányának a katonaságra vonatkozó összes rendeleteit is érvénytelennek nyilvánítom.

De érvénytelennek nyilvánítom minden oly előbbi intézkedést is, mely a szociális nevelés leple alatt a katonaságot mesterségesen megmételyezte, hogy előbb pártérdekek; majd azután a bolsevizmus karjaiba kergette.

Ezért azonnali letartóztatás következménye mellett saját felelősségemre elrendelem a felelős kormány további intézkedéséig:

1. A laktanyából minden néven nevezendő politizálást és agitálást kizárok.

2. Bármiféle politikai egyletben vagy pártban való megmaradást, vagy abba való belépést szigorúan megtiltok.

3. Oly intézményeket, mint katonatanácsot és katonai szakszervezetet nem ismerek el, a katonai szakszervezetet és annak vezetőségét nem létezőnek nyilvánítom.

4. Aki ellenkező értelemben viselkedik, vagy a hazát tagadó nemzetietlen irányban tovább merészel működni, az ellen katonai törvénykönyvbe ütköző bűncselekmény miatt a bűnvádi eljárást megindítom.

 

Szombathelyi alezredes

s. k. állomásparancsnok.”

(185)

 
< Előző   Következő >