1919. május 9. péntek
Sajtó útján nyilvánosságra hozott katonai közlemény:
„Varga
Sándor 19 éves budapesti illetőségű egyén, aki politikailag teljesen
megbízhatatlan, sőt veszélyes, semmilyen vörös alakulatnál föl nem
vehető és a 29. vörös tüzérezred állományából töröltetett.”
A vörösöknek csak politikailag megbízható bűnözőkre volt szükségük.
A
tanácskormány felállította a bűnügyek revíziós bizottságait azzal a
céllal, hogy szerte az ország börtöneiben vizsgálják meg, mely bűnözők
érdemesek azonnali kegyelemre a vörös hatalom erkölcsi felfogása
szerint.
Győrött
május 9-én kezdte meg működését a hattagú - öt laikusból és egy
jogászból - álló bizottság. Csak ezen az első napon negyvennyolc
elítélt sorsa felett döntöttek. Húsz börtönlakót azonnal szabadon
engedtek. Közülük 19 tolvaj és hivatásos rabló volt, egy pedig gyilkos,
aki erős felindulásban követett el emberölést.
* * *
Megsokallották
az antanthatalmak azt a feltűnő jóindulatot, amelyet a bécsi
szociáldemokrata kormány tanúsított a magyarországi kormányzótanács
Ausztriában folytatott majdnem korlátlanul szabad politikai és
szervezkedési tevékenysége iránt.
Tekintettel
arra, hogy a háborúban vesztes Ausztriát éppúgy ellenőrizték az
antantmissziók, mint a szintén vesztes Magyarországot, kedvük szerint
beleszólhattak a bécsi kormányzó politikusok működésébe.
Győztesi jogon e naptól szigorúan megtiltották a szabad forgalmat Magyarország és Ausztria között.
Valamennyi
hivatalos átkelőhelyet, mindenekelőtt a Bruck-Királyhida vasúti
határállomást ellenőrzése alá vonta az antant, az osztrák hatóságok
intézkedési körének alapos korlátozásával. Utazni, árut szállítani
változatlanul lehetett, de csak az antant képviselőinek tudtával és
engedélyével.
Ekkortól
váltak létfontosságúvá a budapesti vörös hatalom számára a Sopron
megyében lévő, kevéssé ismert és nehezen ellenőrizhető illegális
csempészutak.
Különösen a Savanyúkút és Bécsújhely közötti átjáró jelentősége növekedett meg.
* * *
Kun Béla helyettese, Ágoston Péter külügyi népbiztos naplóbejegyzése:
„Május 9.
Most
kapjuk a híreket a románok elfoglalta területekről. Sok csúnya dolog
történik, a katonatisztek és a burzsik örültek a vörösök bukásának, s
béhívták a románokat.
Nagyvárad
zsidói is ezt tették, s kocsikat küldtek a románokért, akik 26-án és
28-án még nem mertek bemenni. Halász százados, a Weiszlovics testvérek,
Fleischer Béla ügyvéd voltak állítólag, Jánosival ennek a főintézői. De
a románok rosszul fizettek a tiszteknek, mert már bevonulásuk utáni
napon internálták mindnyájukat, mert nem bíznak bennük.” (186)
* * *
A szegedi dr. Kelemen Béla naplójából:
"Délben
kellett volna befutnia az Aradról közvetlenül érkező vonatnak, mely az
aradi kormány elnökét és nagyobb részét hozza Szegedre. Az aradi
kormány itt tartózkodó emberei nagy parádéval akarták fogadni saját
embereiket és a kerületi parancsnokságtól egy díszszázad kirendelését
is kérték. Szombathelyi alezredes azzal az indoklással, hogy a katonák,
kik éjjel-nappal szolgálatot teljesítenek, nem arra valók, hogy
parádézzanak, a kérést megtagadta.
A vonat azonban nem is érkezett meg. Késő délután jött meg a híre, hogy az oláhok a vonatot feltartóztatták és Mezőhegyesen internálták őket..."
* * *
Az
egész Baranyára igényt tartó szerbek éppoly türelmetlenül támadták a
baranyai terület magyar jellegét, mint a csehek és a románok az általuk
megszállt területeken.
Napról napra újabb és újabb megszorításokat hoztak a lakosság tudomására. Ezek egyike a Pécsi Est közleménye:
„A
Baranyát megszálló csapatok parancsnoksága ezúton teszi közhírré, hogy
kérvényeket hozzá csakis sürgős esetekben intézzenek és csakis
olyanokat, amelyeknek elintézése hatáskörébe tartozik.
A
katonai parancsnoksághoz intézett kérvényeket szerb nyelven és
cyrill-betűkkel írva kell benyújtani, mert a parancsnokság kevés
magyarul tudó emberrel rendelkezik és így nincs módjában a kérvényeket
lefordíttatni.”
|