1919. május 15. csütörtök

Ágoston Péter népbiztos, Kun Béla helyettese írta naplójába:

"Május 15.

Meg kell állapítanom, hogy az, amit a vöröskatonák gyáva visszavonulásuk alatt csináltak, piszkos és megvetendő volt. Abból a városból, amelyből ki kellett vonulniok, magukkal hurcoltak burzsoákat túszoknak.

Békéscsabáról pl. a Návay testvéreket, s ezeket útközben egyszerűen lelőtték. Azt is beszélik, hogy Pesten is hasonló esetek történtek. Itt a terroristák vagy Lenin-fiúk garázdálkodnak, s a hadügyi népbiztosok gyengék velük szemben.

Mindenfelé ellenforradalmat szimatolnak gyávaságukban, s ezért másokkal kegyetlenkednek.

Helytelen, s elítélem, hogy Kun és a Kormányzótanács legfőbb tagjai a Hungáriában együtt laknak, s ott gépfegyverekkel őriztetik magukat. Ez is félelem és hiba, mert alkalmat ad arra, hogy azt mondhassák, hogy ott lakmároznak, pedig a lakosságnak már alig van mit ennie."

(195)

*  *  *

Csak egyetlen utalványra fizetett ki honoráriumot az Írói Direktórium pénztára ezen a napon: Farkas Antal vehetett fel 1750 koronát meg nem nevezett ellenértékért.

*  *  *

Krónikus papírhiányra hivatkozva megvonták a működési jogot az összes fővárosi polgári újságtól, "ideiglenes szüneteltetéssel".

Még az olyan szélső liberális orgánumokkal sem tettek kivételt, mint a Világ, a Magyarország és a Pesti Napló.

Mindössze három budapesti napilap jelenhetett meg. Reggel a Népszava, délután a Vörös Újság, a külföldiek pedig a német nyelvű Pester Lloyd-ot olvashatták.

*  *  *

Feltűnően sok volt az öngyilkosság a románok megszállta Debrecenben.

Alig múlott el nap anélkül, hogy ne fordult volna elő öngyilkosságról szóló tudósítás a Debreczeni Újságban. E napon közölte:

"Horváth Sándor püspökladányi születésű 26 éves tengerész, egyébként géplakatossegéd a Baross u. 20. sz. ház udvarán fejbe lőtte magát. A golyó szétroncsolta koponyáját. Szörnyethalt.

Guttmann Gyula abaújlaki születésűf 18 éves izraelita ifjú is öngyilkos akart lenni: revolverrel hasba lőtte magát. A mentők életveszélyes sérüléssel szállították a közkórházba. Az állapota válságos."

*  *  *

Ágoston Péter népbiztos, Kohn Béla helyettese írta a naplójában:

"Május 15.

A kommunisták, amikor körülzárták őket Münchenben, túszokat vettek, s ezeket legyilkolták.

A müncheni kommunizmus epizód volt a szocializmus történetében, s nem valami szép epizód.

A szocializmus nem gyilkosok uralma, s érdemtelen emberek keveredtek az elvi alapon állók közé. Másképpen képzeltük el őket, még követet is küldtünk Münchenbe, de ez nem jutott oda, mert akkorra már elzárták a Hoffmann-kormány csapatai Münchent."

(196)

*  *  *

Berele Kohn előadásokat tartott május folyamán a régi képviselőházban (Sándor utca) "A pártprogram módosítása" címmel az egyesült párt funkcionáriusai és a tanácskormány tisztségviselői előtt. Az alábbi idézet a harmadik, 15-én este megtartott előadásából való:

„A nemzetiségi kérdésben ismerik, elvtársaim, azt a kétféle állásfoglalást, melyek közül az egyik a nemzetek önrendelkezési jogát hirdeti, a másik a proletariátus önrendelkezési jogát.

Akármelyik is az álláspontja bárkinek, az én véleményem - és ez a szigorúan marxista álláspont - a proletariátus önrendelkezési joga.

Az egész nemzeti önrendelkezési jog a mi szempontunkból ma puszta fikció, mert mi nem önrendelkezési jogot, nem elkülönülést, hanem a proletariátus egyesülését akarjuk, nemzetiségre való tekintet nélkül, nemzeti határok mellőzésével...

Reánk nézve tehát ez a probléma nem is jelent valami fontos dolgot, mert ha világosan megmaradunk azon az állásponton, hogy nemzetközi köztársaságot akarunk, akkor ez nem is probléma...

Nehogy tápot adjunk arra, hogy bármely állam burzsoáziája avval bolondítson, hogy a magyarok most is soviniszták, mi a legkonciliánsabb (legszívélyesebb) magatartást tanúsítjuk, arról nem is beszélve, hogy a területi integritás politikájával szakítanunk kell, mert ez kis probléma, melyen előbb-utóbb a nemzetközi forradalom keresztül fog vinni minket úgy, hogy el is fogjuk felejteni."