1919. május 17. szombat Nyomtatás E-mail

 

 


1919. május 17. szombat

 



Hír a Kalocsai Néplap e napi számában:

"Kalocsa régi képviselőtestülete elhatározta, hogy a főutcának a járda mellett levő fasorját kivágatja. Föllebbezés folytán ez az ügy a vármegye elé került. A vármegye direktóriruma, mint örömmel értesülünk, a képviselőtestület határozatát megsemmisítette. Megmarad tehát továbbra is főutcánk dísze, a kettős fasor."

A berkenyefákról van szó - ugyanazokról a fákról, amelyekre néhány héttel később, a júniusi ellenforradalmi kísérlet megtorlásaként felakasztották a Szamuely Tibor által halálra ítélt kalocsai polgárokat.


*  *  *


A Pécsi Est tudósítása a szerb megszállók által kirendelt munkatárs tollából:

"A tegnap délutáni eszéki vonattal Pécsre érkezett Zubkovics György dr. görögkeleti szerb püspök, kinek székhelye azelőtt Budán volt. A szerb püspök fogadtatására az összes szerb hatóságok megjelentek. Itt volt Pandurovits László dr. szerb-horvát-szlovén kormánybiztos, Rajits alispán, Mészáros László főjegyző; Csolokantics ezredes, a Baranyát megszálló csapatok parancsnoka.

A püspököt először Pandurovits kormánybiztos-főispán kislánya, Nadesa üdvözölte, ki Mészáros Zitával virágcsokrot adott át neki. Majd Csolokantics ezredes fogadta pár szóval, s utána a vasútállomás katonai parancsnokságának hivatalos helyiségében Pandurovits kormánybiztos beszélt hozzá.

Idejövetelének célja egy szerb püspökség felállítása Mohácson, mely átvenné a budai püspökség teljes ügykörét. A püspöki székházat is ott akarják felállítani."

(200)


*  *  *


Nyilatkozatban ítélte el a kormányzótanács az Aradon megalakult ellenforradalmi kormányt.

Túl az egyszerű nyilatkozaton, rendelettel törvényen kívül helyezte és teljes vagyonelkobzással sújtotta mindazokat a magyar állampolgárokat, akik részt vettek a bécsi, szegedi és aradi ellenforradalmi szervezkedésekben.

A törvényen kívül helyezés és a teljes vagyonelkobzás a halálos ítélet közvetett megfogalmazása volt.

 


*  *  *


Győr hangulatát még mindig súlyosan nyomasztotta a május elsejei komáromi tragédia. A város szemmel tartása céljából Kun Béla Győrbe küldte egyik legmegbízhatóbb emberét, Rákos Ferencet, a budapesti forradalmi törvényszék elnökét.

A korlátlan hatáskörrel felruházott Rákos Ferenc hivatalosan a Lajta-Ipoly védelmi vonal teljhatalmú politikai biztosa címet viselte. Szállását, hivatalát az előkelő Royal Szállóban rendezte be, szigorú fegyveres őrizettel. Ekkortól nevezték „győri szovjetház”-nak a Royalt.

Rákos arról tájékoztatta megbízóját, Kun Bélát, hogy a komáromi tragédia óta erősen megcsappant a győriek lelkesedése. Vonakodnak élelmiszert küldeni a fővárosnak és lanyhán toboroznak katonákat a Vörös Hadseregbe. Kun Béla erre gyors elhatározással Győrbe utazott a hadsereg-főparancsnok különvonatán Böhm Vilmos és Garbai Sándor társaságában.

Szombaton délben, a nyilvánosság számára váratlanul érkeztek a győri pályaudvarra.

Rákos Ferenc és egy sebtében riadóztatott díszszázad köszöntötte őket. Közben sietve összehívták a városháza dísztermébe a rendkívüli összbizalmi értekezletet. A kormányzótanács vezetőinek látványos megjelenése és hatásos fellépése meghozta a kívánt eredményt.

Kun Béláékat biztosította az összbizalmi testület a győriek teljes odaadásáról.

Néhány óra múlva, még sötétedés előtt visszarobogott Budapestre a különvonat.


*  *  *


Továbbra is a legmerevebben elzárkóztak attól a tanácskormány vezetői, hogy személyesen ejtsenek szót a komáromi tömegmészárlásról. De a tragédia mérete túlságosan nagy volt a győriek számára, - teljesen mégsem hallgathatták agyon.

Egy nyugtató nyilatkozattal szerették volna megerősíteni Kun Béla győri látogatásának eredményességét, bár ebben a nyilatkozatban gondosan hallgatnak a vérfürdő valódi bűnöseiről és gondosan megválogatták a tragédia jelentőségét kisebbítő kifejezéseket, amint ezt a Győri Hírlap közleménye tanúsítja:


„A KOMÁROMI PUCCS

Győr, 1919. május 17.

Kun Béla hadügyi népbiztos rendeletére szigorú vizsgálat folyik a komáromi híd ellen intézett támadás ügyében. A vizsgálat vezetésével Bán Ernő és Bíró Dezső budapesti elvtársak bízattak meg, akiket ma este megkérdeztünk a vizsgálat eredményéről.

- Nyilatkozatot nem tehetünk - mondották -, de biztosíthatjuk a győri proletárságot, hogy a bűnösök méltóképpen el fogják nyerni büntetésüket.

Boldogok vagyunk, hogy személyesen meggyőződhettünk arról, hogy a sajnálatos eset egyáltalán nem befolyásolja győri testvéreink forradalmi lelkesedését. A hadügyi népbiztosok bizonyára igyekezni fognak a vizsgálat eredményét mielőbb publikálni."

(201)


*  *  *


Jászapátiban, a járásbíróság fogházában meggyilkolták dr. Joó Andor járásbírót.


Semmi kézzelfogható vád nem volt a járásbíró ellen, csupán azért tartották fogva korábbi hivatali épületében, mert az előző igazságszolgáltatás embere volt. Érte jöttek Jászladányból, hogy az ott állomásozó (Nagyváradot feladó) vörösezred katonai forradalmi törvényszéke elé állítsák. Ez az dicsőséges vörös ezred váltotta fel Pogány József parancsára a székely hadosztályt a csucsai fronton, s azután ellenállás nélkül megfutott a Sebes-Körös völgyében előrenyomuló románok elől.

A fegyveres kísérőket ugyanaz a Kálmán Henrik vezette, aki főszereplője volt Bornemissza Jenő jászladányi főjegyző kivégzésének. Kálmán Henrikkel együtt Németh Géza Jászapáti politikai megbízottja, a helyi forradalmi törvényszék tagja is a letartóztatott járásbíró cellájába lépett.

Verték, szidalmazták dr. Joó Andort, aki ártatlansága tudatában sérelmezte a durva bánásmódot.

Kálmán Henrik erre még vadabbul ütötte a járásbírót, aki szembeszállt bántalmazójával. Az ütések viszonzásától megszégyenült Kálmán Henrik az őrjöngésig feldühödött. Megparancsolta Virág Mihály vörösőrnek, hogy azonnal lője le a járásbírót.

Virág Mihály végrehajtotta a parancsot.


Dr. Joó Andor hasát felmetszették borotvával, hogy öngyilkosság látszatát keltsék, s az áldozatot cellájában hagyták.
Tettüket helyeslőleg tudomásul vették a feljebbvalók.

 
< Előző   Következő >