1919. május 17. szombat
Hír a Kalocsai Néplap e napi számában:
"Kalocsa
régi képviselőtestülete elhatározta, hogy a főutcának a járda mellett
levő fasorját kivágatja. Föllebbezés folytán ez az ügy a vármegye elé
került. A vármegye direktóriruma, mint örömmel értesülünk, a
képviselőtestület határozatát megsemmisítette. Megmarad tehát továbbra
is főutcánk dísze, a kettős fasor."
A
berkenyefákról van szó - ugyanazokról a fákról, amelyekre néhány héttel
később, a júniusi ellenforradalmi kísérlet megtorlásaként
felakasztották a Szamuely Tibor által halálra ítélt kalocsai polgárokat.
* * *
A Pécsi Est tudósítása a szerb megszállók által kirendelt munkatárs tollából:
"A
tegnap délutáni eszéki vonattal Pécsre érkezett Zubkovics György dr.
görögkeleti szerb püspök, kinek székhelye azelőtt Budán volt. A szerb
püspök fogadtatására az összes szerb hatóságok megjelentek. Itt volt
Pandurovits László dr. szerb-horvát-szlovén kormánybiztos, Rajits
alispán, Mészáros László főjegyző; Csolokantics ezredes, a Baranyát
megszálló csapatok parancsnoka.
A
püspököt először Pandurovits kormánybiztos-főispán kislánya, Nadesa
üdvözölte, ki Mészáros Zitával virágcsokrot adott át neki. Majd
Csolokantics ezredes fogadta pár szóval, s utána a vasútállomás katonai
parancsnokságának hivatalos helyiségében Pandurovits kormánybiztos
beszélt hozzá.
Idejövetelének célja egy szerb püspökség felállítása Mohácson, mely átvenné a budai püspökség teljes ügykörét. A püspöki székházat is ott akarják felállítani."
(200)
* * *
Nyilatkozatban ítélte el a kormányzótanács az Aradon megalakult ellenforradalmi kormányt.
Túl
az egyszerű nyilatkozaton, rendelettel törvényen kívül helyezte és
teljes vagyonelkobzással sújtotta mindazokat a magyar állampolgárokat,
akik részt vettek a bécsi, szegedi és aradi ellenforradalmi
szervezkedésekben.
A törvényen kívül helyezés és a teljes vagyonelkobzás a halálos ítélet közvetett megfogalmazása volt.
* * *
Győr hangulatát még mindig súlyosan nyomasztotta a május elsejei komáromi tragédia. A
város szemmel tartása céljából Kun Béla Győrbe küldte egyik
legmegbízhatóbb emberét, Rákos Ferencet, a budapesti forradalmi
törvényszék elnökét.
A
korlátlan hatáskörrel felruházott Rákos Ferenc hivatalosan a
Lajta-Ipoly védelmi vonal teljhatalmú politikai biztosa címet viselte.
Szállását, hivatalát az előkelő Royal Szállóban rendezte be, szigorú
fegyveres őrizettel. Ekkortól nevezték „győri szovjetház”-nak a Royalt.
Rákos
arról tájékoztatta megbízóját, Kun Bélát, hogy a komáromi tragédia óta
erősen megcsappant a győriek lelkesedése. Vonakodnak élelmiszert
küldeni a fővárosnak és lanyhán toboroznak katonákat a Vörös
Hadseregbe. Kun Béla erre gyors elhatározással Győrbe utazott a
hadsereg-főparancsnok különvonatán Böhm Vilmos és Garbai Sándor
társaságában.
Szombaton délben, a nyilvánosság számára váratlanul érkeztek a győri pályaudvarra.
Rákos
Ferenc és egy sebtében riadóztatott díszszázad köszöntötte őket. Közben
sietve összehívták a városháza dísztermébe a rendkívüli összbizalmi
értekezletet. A kormányzótanács vezetőinek látványos megjelenése és
hatásos fellépése meghozta a kívánt eredményt.
Kun Béláékat biztosította az összbizalmi testület a győriek teljes odaadásáról.
Néhány óra múlva, még sötétedés előtt visszarobogott Budapestre a különvonat.
* * *
Továbbra
is a legmerevebben elzárkóztak attól a tanácskormány vezetői, hogy
személyesen ejtsenek szót a komáromi tömegmészárlásról. De a tragédia
mérete túlságosan nagy volt a győriek számára, - teljesen mégsem
hallgathatták agyon.
Egy
nyugtató nyilatkozattal szerették volna megerősíteni Kun Béla győri
látogatásának eredményességét, bár ebben a nyilatkozatban gondosan
hallgatnak a vérfürdő valódi bűnöseiről és gondosan megválogatták a
tragédia jelentőségét kisebbítő kifejezéseket, amint ezt a Győri Hírlap
közleménye tanúsítja:
„A KOMÁROMI PUCCS
Győr, 1919. május 17.
Kun
Béla hadügyi népbiztos rendeletére szigorú vizsgálat folyik a komáromi
híd ellen intézett támadás ügyében. A vizsgálat vezetésével Bán Ernő és
Bíró Dezső budapesti elvtársak bízattak meg, akiket ma este
megkérdeztünk a vizsgálat eredményéről.
- Nyilatkozatot nem tehetünk - mondották -, de biztosíthatjuk a győri
proletárságot, hogy a bűnösök méltóképpen el fogják nyerni büntetésüket.
Boldogok
vagyunk, hogy személyesen meggyőződhettünk arról, hogy a sajnálatos
eset egyáltalán nem befolyásolja győri testvéreink forradalmi
lelkesedését. A hadügyi népbiztosok bizonyára igyekezni fognak a
vizsgálat eredményét mielőbb publikálni."
(201)
* * *
Jászapátiban, a járásbíróság fogházában meggyilkolták dr. Joó Andor járásbírót.
Semmi kézzelfogható vád nem volt a járásbíró ellen, csupán azért
tartották fogva korábbi hivatali épületében, mert az előző
igazságszolgáltatás embere volt. Érte jöttek Jászladányból, hogy az ott
állomásozó (Nagyváradot feladó) vörösezred katonai forradalmi
törvényszéke elé állítsák. Ez az dicsőséges vörös ezred
váltotta fel Pogány József parancsára a székely hadosztályt a csucsai
fronton, s azután ellenállás nélkül megfutott a Sebes-Körös völgyében
előrenyomuló románok elől.
A
fegyveres kísérőket ugyanaz a Kálmán Henrik vezette, aki főszereplője
volt Bornemissza Jenő jászladányi főjegyző kivégzésének. Kálmán
Henrikkel együtt Németh Géza Jászapáti politikai megbízottja, a helyi
forradalmi törvényszék tagja is a letartóztatott járásbíró cellájába
lépett.
Verték, szidalmazták dr. Joó Andort, aki ártatlansága tudatában sérelmezte a durva bánásmódot.
Kálmán
Henrik erre még vadabbul ütötte a járásbírót, aki szembeszállt
bántalmazójával. Az ütések viszonzásától megszégyenült Kálmán Henrik az
őrjöngésig feldühödött. Megparancsolta Virág Mihály vörösőrnek, hogy
azonnal lője le a járásbírót.
Virág Mihály végrehajtotta a parancsot.
Dr. Joó Andor hasát felmetszették borotvával, hogy öngyilkosság látszatát keltsék, s az áldozatot cellájában hagyták. Tettüket helyeslőleg tudomásul vették a feljebbvalók.
|