1919. május 18. vasárnap
Csak ekkor adta hírül a tanácsköztársaság sajtója, hogy ellenkormány alakult Aradon.
A Népszava írta:
"Összeállottak Aradon néhányan, - cégéresek, hírhedtek, tudatlanok és jelentéktelenek és megalakították a magyar ellenkormányt.
Május
5-én született Aradon Magyarország számára ez a nemzeti ajándék,
melynek koronája, ékessége Károlyi Gyula gróf nevű egykori főispán és
egyik legszebb gyöngyszeme Barabás Béla, a magyar politikának
korruptságban kimúlt hírhedt talpfaügynöke.
A
többinek, akikből az aradi kormánykreatúra rekrutálódik, még a nevét
sem érdemes leírni, mert hiszen közismert Tisza-kortes valamennyi és
jellemző rájuk, hogy tán még a legnevezetesebb férfiú közöttük Varjassy
Lajos apró radikálispárti stréber, aki valóban csak a román megszállás
idején elmondhatja saját magáról azt, hogy kereskedelmi miniszter lett
belőle. A bohóckormány jellemrajza tehát senkit sem érdekel, csak a
jelenség maga állít meg egy pillanatra bennünket."
(202)
[Akár a mai népszaga vagy néphazugság is írhatta volna, a hangszerelés és demagógia már akkor is ugyanolyan volt, mint manapság.]
* * *
Dr. Kelemen Béla naplójából:
"Délután
Móra Ferenc keresett fel. Úgy mondta: Farkas József aradi
kultúrház-igazgató megbízásából jő, - azzal a kérdéssel, hogy hajlandó
vagyok-e Farkast fogadni.
Farkas
azért akar felkeresni, hogy velem egy új kabinet alakításáról
tárgyaljon, felkérni akar, hogy az alakítandó kormányba én is belépjek.
Végtelenül elszomorító ezeknek a vidéki Niemandoknak a zavart csináló akciója!
A
megérdemelt elutasítás helyett megösmertettem Mórával a helyzetet;
- vázoltam előtte eddigi tárgyalásainkat, felvilágosítottam őt az
aradiakkal kötött megállapodásunkról, amely szerint Teleki Pál
megérkezéséig semmiféle döntő lépést nem teszünk. Addig, amíg ez a
megállapodás kötelez, semmiféle más irányú akciót nem támogatunk. Ha
Farkas csak ezért akar engem felkeresni, ne fáradjon hozzám.
Beszélgetésünk során kifejezést adtam annak a felfogásomnak, hogy Kun
Bélának és szovjet társaságának megadnám a szabad elvonulást, sőt
engedélyezném a teljes amnesztiát is a Vörös Hadseregnek, ha ezzel
Budapest felszabadul, és ha végre alakulhat az országban olyan kormány,
amellyel az antant a tárgyalásokat felvehetné, s amelyet az antant
elismer."
* * *
Erőltetett politikai módszere volt a vörös hatalomnak, hogy központi
szónokokat küldött Budapestről szerte az általa ellenőrzött
területekre, - beszédeket tartani kirendelt tömeg előtt.
Balassagyarmaton
bizonyos Wassermann elvtárs volt a központi szónok ezen a vasárnapon.
Zuhogott az eső, ennek ellenére a városi direktórium és a vörösőrség
kényszerítésére nagy tömeg jelent meg a népgyűlésen. Sokan szívesebben
mentek volna a templomba, ahol a népgyűléssel egy időben volt az
istentisztelet, de féltükben inkább a kommunista gyűlést választották.
Mindezt
távcsövön figyelte az Ipoly túlsó partjáról a cseh katonaság. Amikor
Wassermann beszélni kezdett, erős ágyútűzzel zavarták szét a gyűlést.
Találat érte a laktanyát, a katolikus templomot, de emberi épségben nem
esett kár.
* * *
A keszthelyi Testvériség e napi számában olvasható:
„Személyi
hír: Singer Ignác, a keszthelyi izr. hitközség köztiszteletben álló
kántora a mai napon érte házasságának ötvenedik évfordulóját nejével
sz. Strausz Emíliával.
1842.
év november 14-én született a Győr megyei Gyömöre községben. Tizennyolc
éves korában lett tanító, és mint ilyen, a Dunántúl számos helyén
megfordult. Tanított a Veszprém megyei Devecserben, Somlyóvásárhelyen,
Karmacson, Nemesviden és a Somogy megyei Buzsákon.
1875.
évi április 15-én jött Keszthelyre, hol azóta az izr. hitközségben a
kántori teendőket látja el. Hat gyermeke van, 3 fia és 3 lánya, kik a
társadalomban tevékeny részt vesznek."
(203)
* * *
A Debreczeni Újság e napi számában olvasható:
"Román
katonák találták vérében fetrengve a Kossuth-utcai temető egyik
sírdombján Tóth György 68 éves öregembert, a városi szegényház volt
lakóját.
Nem
tudtak beszélni se vele, de miután azonnali orvosi segítségre volt
szüksége, beszállították a DEMKE épületébe, ahol az orvos bekötözte
sebeit.
Itt
kérdezték ki, miután bűntényt sejtettek, az öregember azonban
bevallotta, hogy öngyilkos akart lenni, mert megunta az életet. Délután
kiment a temetőbe és fanyelű kését ötször egymás után szúrta a mellébe.
A szívét kereste a reszketőkezű, erőtlen aggastyán, de nem találta.
Az
orvos is elcsodálkozott azon, hogy fejthetett ki ilyen erőt ez a vézna,
öregember, mert mind az öt késszúrás életveszélyes, mély seb."
"Nagy
Eszter földesi születésű, 21 éves szakácsnő tegnap délben marólúggal
megmérgezte magát. A mentők a közkórházba szállították. Tettének oka
ismeretlen."
|