1919. május 18. vasárnap Nyomtatás E-mail





1919. május 18. vasárnap



Csak ekkor adta hírül a tanácsköztársaság sajtója, hogy ellenkormány alakult Aradon.


A Népszava írta:

"Összeállottak Aradon néhányan, - cégéresek, hírhedtek, tudatlanok és jelentéktelenek és megalakították a magyar ellenkormányt.

Május 5-én született Aradon Magyarország számára ez a nemzeti ajándék, melynek koronája, ékessége Károlyi Gyula gróf nevű egykori főispán és egyik legszebb gyöngyszeme Barabás Béla, a magyar politikának korruptságban kimúlt hírhedt talpfaügynöke.

A többinek, akikből az aradi kormánykreatúra rekrutálódik, még a nevét sem érdemes leírni, mert hiszen közismert Tisza-kortes valamennyi és jellemző rájuk, hogy tán még a legnevezetesebb férfiú közöttük Varjassy Lajos apró radikálispárti stréber, aki valóban csak a román megszállás idején elmondhatja saját magáról azt, hogy kereskedelmi miniszter lett belőle. A bohóckormány jellemrajza tehát senkit sem érdekel, csak a jelenség maga állít meg egy pillanatra bennünket."

(202)

[Akár a mai népszaga vagy néphazugság is írhatta volna, a hangszerelés és demagógia már akkor  is ugyanolyan volt, mint manapság.]


*  *  *



Dr. Kelemen Béla naplójából:

"Délután Móra Ferenc keresett fel. Úgy mondta: Farkas József aradi kultúrház-igazgató megbízásából jő, - azzal a kérdéssel, hogy hajlandó vagyok-e Farkast fogadni.

Farkas azért akar felkeresni, hogy velem egy új kabinet alakításáról tárgyaljon, felkérni akar, hogy az alakítandó kormányba én is belépjek.

Végtelenül elszomorító ezeknek a vidéki Niemandoknak a zavart csináló akciója!

A megérdemelt elutasítás helyett megösmertettem Mórával a helyzetet; - vázoltam előtte eddigi tárgyalásainkat, felvilágosítottam őt az aradiakkal kötött megállapodásunkról, amely szerint Teleki Pál megérkezéséig semmiféle döntő lépést nem teszünk. Addig, amíg ez a megállapodás kötelez, semmiféle más irányú akciót nem támogatunk. Ha Farkas csak ezért akar engem felkeresni, ne fáradjon hozzám.

Beszélgetésünk során kifejezést adtam annak a felfogásomnak, hogy Kun Bélának és szovjet társaságának megadnám a szabad elvonulást, sőt engedélyezném a teljes amnesztiát is a Vörös Hadseregnek, ha ezzel Budapest felszabadul, és ha végre alakulhat az országban olyan kormány, amellyel az antant a tárgyalásokat felvehetné, s amelyet az antant elismer."


*  *  *



Erőltetett politikai módszere volt a vörös hatalomnak, hogy központi szónokokat küldött Budapestről szerte az általa ellenőrzött területekre, - beszédeket tartani kirendelt tömeg előtt.

Balassagyarmaton bizonyos Wassermann elvtárs volt a központi szónok ezen a vasárnapon.
Zuhogott az eső, ennek ellenére a városi direktórium és a vörösőrség kényszerítésére nagy tömeg jelent meg a népgyűlésen. Sokan szívesebben mentek volna a templomba, ahol a népgyűléssel egy időben volt az istentisztelet, de féltükben inkább a kommunista gyűlést választották.

Mindezt távcsövön figyelte az Ipoly túlsó partjáról a cseh katonaság. Amikor Wassermann beszélni kezdett, erős ágyútűzzel zavarták szét a gyűlést. Találat érte a laktanyát, a katolikus templomot, de emberi épségben nem esett kár.


*  *  *


A keszthelyi Testvériség e napi számában olvasható:

„Személyi hír: Singer Ignác, a keszthelyi izr. hitközség köztiszteletben álló kántora a mai napon érte házasságának ötvenedik évfordulóját nejével sz. Strausz Emíliával.

1842. év november 14-én született a Győr megyei Gyömöre községben. Tizennyolc éves korában lett tanító, és mint ilyen, a Dunántúl számos helyén megfordult. Tanított a Veszprém megyei Devecserben, Somlyóvásárhelyen, Karmacson, Nemesviden és a Somogy megyei Buzsákon.

1875. évi április 15-én jött Keszthelyre, hol azóta az izr. hitközségben a kántori teendőket látja el. Hat gyermeke van, 3 fia és 3 lánya, kik a társadalomban tevékeny részt vesznek."

(203)


*  *  *


A Debreczeni Újság e napi számában olvasható:

"Román katonák találták vérében fetrengve a Kossuth-utcai temető egyik sírdombján Tóth György 68 éves öregembert, a városi szegényház volt lakóját.

Nem tudtak beszélni se vele, de miután azonnali orvosi segítségre volt szüksége, beszállították a DEMKE épületébe, ahol az orvos bekötözte sebeit.

Itt kérdezték ki, miután bűntényt sejtettek, az öregember azonban bevallotta, hogy öngyilkos akart lenni, mert megunta az életet. Délután kiment a temetőbe és fanyelű kését ötször egymás után szúrta a mellébe. A szívét kereste a reszketőkezű, erőtlen aggastyán, de nem találta.

Az orvos is elcsodálkozott azon, hogy fejthetett ki ilyen erőt ez a vézna, öregember, mert mind az öt késszúrás életveszélyes, mély seb."

"Nagy Eszter földesi születésű, 21 éves szakácsnő tegnap délben marólúggal megmérgezte magát. A mentők a közkórházba szállították. Tettének oka ismeretlen."

 

 
< Előző   Következő >