1919. május 19. hétfő Nyomtatás E-mail
 
 
 
 
1919. május 19. hétfő
 
 
 
Megjelent az anarchista társaság időszaki lapja, a Társadalmi Forradalom 4. száma
 
Szokásuk volt a lap szerkesztőinek, hogy bőségesen közöltek úgynevezett bölcs mondásokat ismert és ismeretlen személyiségektől. Két ilyen idézet a negyedik számból:
 
"Nehezebb az aranykereszt hordozása a mellen, mint egy fakereszt cipelése a háton, mert előbbi alatt hamar omlik össze a jellem." (Hille)
 
"Egyenlőség szabadság nélkül nem egyéb egészségtelen fikciónál, melyet gazemberek alkottak a tudatlanok megtévesztésére. " (Bakunyin.)
 
 
*  *  *
 
 
Kalocsán arra a hírre, hogy a vörös diktatúra felszámolja a keresztény rendházakat és szélnek ereszti az apácákat, utcára vonultak a város vallásos női és tüntettek a szerzetesek védelmében.
 
Klein Ignác, a vörösőrség városi parancsnoka azt állította, hogy a tüntetésre bujtogatók az érsekségen vannak, elhatározták tizenkét vezető papi személy letartóztatását.
 
Az érseki negyedhez vezető valamennyi utcát erős karhatalommal zárták le, majd Egressi Ferenc és Vörös Kálmán politikai megbízottak irányításával hozzáláttak a letartóztatásokhoz. Ismételten őrizetbe vették az egyszer már szabadon engedett Horváth Győző segédpüspököt és Révay Tibor prépostkanonok irodaigazgatót; letartóztatták továbbá Macskovics Pál prelátus kanonokot, Valihora Ágoston prelátus kanonokot, Gonczlik Kálmán érseki titkárt, Kalmár Sándor tiszteletbeli kanonokot, Tantos Ferenc nagyszemináriumi vicerektort, Égert Jakab, Kerner István, Horváth Alajos teológiai tanárokat, Szabó István és Böhm Jenő főszékesegyházi hitszónokokat.
 
Haladéktalanul Budapestre szállították a letartóztatott papokat. A Markó utcai börtönbe kerültek, ahol szétszórtan, hogy ne érintkezhessenek egymással, a legvisszataszítóbb gonosztevőkkel, gyilkosokkal, rablókkal, megrontókkal, nemi erőszakért lecsukottakkal zárták össze őket.
(204)
 
 
Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos Kalocsára sietett meggyőződni, mennyire veszélyes az asszonytüntetés. Tudtával és helyeslésével történt a tizenkét vezető pap őrizetbevétele.
 
A népbiztos egyébként lelkiismeretesen elszámolt a kalocsai utazás kiadásairól. Költségtérítésként 319 korona 20 fillért fizettek ki neki a kormányzótanács rendelkezési alapjából.
 
 
*  *  *
 
 
Ezen a napon teljesen ismeretlen nevű szerzők vehették fel tiszteletdíjukat az Írói Direktórium pénztáránál:
Az akkor híres és felkapott Lakatos László 2500 koronát kapott röpiratokért, ugyancsak röpiratokért 500 koronát utaltak Ladányi Rezsőnek. A 400 koronával honorált Leitner Jenő jogcíme nincs feltüntetve.
 
 
*  *  *
 
 
1919. május 19. hétfő
 
 
Egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a Cserny-féle terrorista alakulat voltaképpen Kun Béla magánhadserege.
 
Cserny József nem függött senkitől, utasítást csakis Kun Bélától, esetleg Szamuely Tibortól fogadott el.
 
A Teréz körúti Batthyány-palota (jelenleg a központi házasságkötő), ahova befészkelte magát, valóságos erőddé alakult át. Ágyúk, gépfegyverek, páncélozott járművek rekesztették ki környékéről a gyalogos forgalmat. Érdeklődő, de főképp ellenőrző szándékkal semmiféle magas rangú vezető, még a hadsereg főparancsnoka vagy akár a kormányzótanács elnöke sem tehette be oda a lábát.
 
Ez a körülmény napról napra jobban nyugtalanította a kormányzótanács szociáldemokrata tagjait. Felismerték ugyanis, hogy a belső ellenforradalom fékentartásának ürügyével állandó készültségben tartott különleges karhatalom velük is leszámolhat, ha kenyértörésre kerülne a sor köztük és a kommunisták között.
 
Elsősorban Böhm Vilmos és Kunfi Zsigmond sürgette Kun Bélát, hogy oszlassa fel Cserny alakulatát. Böhm érvelése elől nem lehetett kitérni: joggal hivatkozott arra, hogy az összes létező fegyveres erőnek és testületnek vagy a hadügyi, vagy a belügyi népbiztosság hatáskörébe kell tartoznia; de mivel Csernyéknek egyik sem parancsolhat, létezésük és működésük törvénytelen. Jogellenes és korlát nélküli kiváltságaikkal visszaélve akkora arzenált és oly nagy mennyiségű nehézfegyverzetet halmoztak fel, hogy az messze meghaladja a feladatukhoz viszonyítható szükségletet.
 
Kun Béla semmiképp nem akart lemondani az ő személyes karhatalmáról.
Böhm Vilmos követelését ügyes ötlettel védte ki. Cserny különítményét Korvin Ottónak rendelte alá. Mivel pedig Korvin Ottó politikai nyomozó főnökként a belügyi népbiztossághoz tartozott, tárgytalanná vált Böhm szervezeti kifogása. Ezzel a formai játékkal Kun Béla meg tudta tartani magának a Lenin-fiúkat, de a hatalmas arzenált átengedte a hadseregnek.
(205)
 
 
Cserny Józsefnek és embereinek május 19-én kellett megjelenniük Gödöllőn, a főhadiszálláson teljes felszerelésükkel, nehézfegyverzetükkel, lőszerkészleteikkel és összes járművükkel.
 
Annyira tartottak tőlük, hogy a Vörös Hadsereg két harcra kész zászlóalját és egy tüzérütegét helyezték riadókészültségbe. Amikor megérkeztek, felszólították Cserny Józsefet, hogy egy órán belül adják át fegyvereiket, lőszerüket, járműveiket. Ha nem engedelmeskednek, erőszakkal kényszeríti őket a hadseregparancsnokság.
 
Cserny félórán át tanakodott bizalmasaival, majd engedelmeskedtek.
Beszolgáltattak a Vörös Hadseregnek:
 
6 db. 14 cm-es aknavetőt,
6 db. 9 cm-es aknavetőt,
3 db. 7,5 cm-es páncéltörő ágyút,
7 db. gyalogsági ágyút,
7 db. géppuskát,
64 láda gránátbombát,
130 láda kézigránátot,
41 rakasz géppuskatöltényt,
115 láda gyalogsági ágyútöltényt,
807 láda aknavető és páncéltörő lövedéket,
7 db. személygépkocsit,
6 db. tehergépkocsit.
 
Négy nagyméretű vasúti tehervagon telt meg a Cserny-különítménytől elvett arzenállal. De elegendő géppuska és bőséges kézi lőfegyver maradt a Lenin-fiúk birtokában. Alapjában véve semmit nem vesztettek, mert Teréz körúti központjukból változatlanul folytatták terrrorista működésüket és önhatalmú erőszakosságaikkal mindent megszereztek, amit csak akartak. Mindenekelőtt a Gödöllőn leadott személyautókat pótolták, hogy minél kényelmesebben, minél mozgékonyabban segíthessék Korvin Ottó nyomozásait.
 
 
*  *  *
 
 
Albertfalva repülőterén, a szerelőműhelyben megszakítás nélkül folyt a munka. Különleges igénybevételre készítettek fel egy UCI típusú, 230 lóerős Hiero-motorral ellátott kétüléses felderítő repülőgépet, amely a korabeli legmodernebb típusnak számított.
 
Boda termelési biztos állandó jelenlétében Asbóth Oszkár kiváló konstruktőr, Dobos István, az akkori idők leghíresebb magyar berepülő pilótája és Róka József mérnök irányították a munkát.
 
Rajtuk kívül más nem is tudta, hogy a gép utasa a Moszkvába készülő Szamuely Tibor lesz.
 
A munka befejeztével azonnal értesítették Szamuelyt, aki rögtön Albertfalvára autózott, hogy részt vegyen a próbarepülésen. Dobos István a magasba emelkedett vele, egy órán belül megjárták oda és vissza az Albertfalva-Gyöngyös közötti légiutat.
 
< Előző   Következő >