1919. május 20. kedd Nyomtatás E-mail


 
 
 
1919. május 20. kedd
 
 

Kivilágosodáskor indult Szamuely Tibor Szovjet-Oroszországba.
Az indulásra kész géphez rendelte a repülőtéri munkástanács tagjait, rájuk parancsolt, hogy motozzák meg őt és Dobos István pilótát, a gépet pedig kutassák át alaposan, nincs-e rajta valami szokatlan, vagy meg nem engedhető érték.
 
Miután semmi ilyent nem találtak, követelte, hogy foglalják jegyzőkönyvbe a motozás eredményét.
 
A ceremónia megtörténte után magasba emelkedett a UCI felderítő repülőgép és elindult a légvonalban számított 900 kilométeres, országúti vonalon 1200 kilométeres távra. Még le sem szállt, hivatalosan még nem is hozták nyilvánosságra utazását, amikor Budapesten már széltében újságolták:
 
„Szamuely megszökött, hatalmas mennyiségű kincset vitt magával aranyban, briliánsban, műtárgyakban."
 
Azt is tudni vélték, hogy: „Útjában állt a  kommunisták és a szociáldemokraták együttműködésének, ezért szökése engesztelő gesztus az antant felé."
 
Dobos István szerencsésen tette le a gépet a Kijevhez közeli Zsmerinka repülőterén. Szamuely fogadására kizárólag rangos magyar származású kommunisták érkeztek egyenesen a moszkvai Kremlből, Lenin környezetéböl. Vezetőjük Erős Miklós, Feliksz Dzserzsinszkij közvetlen munkatársa, magas beosztású csekista volt.
 
Lenin utasítására a meggyilkolt cár, II. Miklós különvonatát bocsájtották Szamuely rendelkezésére, hogy azon utazzék mielőbb és minél kényelmesebben Moszkvába.
 
Zsmerinkáról Kijevbe autózva az ukrán főváros híres sugárútjára, a Krescsatyikra, Nyikolaj Iljics Podvoljszkij hívatalába mentek. Podvoljszkij moszkvai megbízatással Ukrajna hadügyi népbiztosaként működött Kijevben. Nem tudni, miről tárgyalt Szamuelyvel.
Csak annyi bizonyos, hogy Szamuely részletes tájékozódás után folytatta útját Moszkva felé a cári különvonaton.
 
 
*  *  *
 
 
Derengő hajnalban indította meg támadását Miskolc visszavételére az ujjászervezett Vörös Hadsereg.
 
Stromfeld Aurél vezetésével dolgozták ki a hadműveleti tervet, amely szerint Mályi térségéből indult az offenzíva, első hullámát a harmadik hadtest első hadosztálya képezte. E hadosztályt különös gonddal válogatott egységekből állították össze. Alakulatait budapesti vasasokból, valamint diósgyőri kohászokból szervezték. A hadosztály ütőerejét nagyban megnövelték a budapesti 32. háziezred frontokon edződött, tapasztalt katonái.
 
Miskolc megtartásáért minden lehetséges eszközt igénybe vettek a hódító cseh intervenciósok, de ellenállásukat felőrölték a szívósan támadó, a sötétedő estében is továbbharcoló vörös alakulatok.
 
Az utolsó cseh csapattöredék este tíz órakor menekült el a borsodi iparvidék központjából.
(207)
 
 
*  *  *
 
 
Hajszál híján a csehek kezére került Esztergom városa.
Ha ez sikerül nekik, akkor a Duna jobb partjáról is veszélyeztették volna a magyar hercegprímási székhelytől alig egy órányira lévő Budapestet.
 
Szabó Istvánnak, az esztergomi vörösőrség parancsnokának köszönhette az ellenség a nem várt lehetőséget. Annak ellenére, hogy Szabó István többszörösen büntetett garázda, tolvaj és gyilkos volt, hatalmát senki meg nem kérdőjelezhette, mert Szamuely Tibor akaratából lett Esztergom városparancsnoka. Miután Szabót a gyilkosságért kirótt fegyházbüntetés helyett frontszolgálatra vitték, a harctéren az első adandó alkalommal megadta magát az oroszoknak. Szamarába került a hadifogolytáborba, itt barátkozott össze Szamuelyvel.
 
Hatalmi túltengései, korlátokat nem ismerő korrupciós üzelmei miatt személye elviselhetetlenné vált a helyi direktórium számára. Szabó a direktórium tagjainak bebörtönzésével és a város feladásával akarta megoldani a nézeteltérést. Néhány direktóriumi tagot, köztük Szentey Sándor belügyi politikai megbízottat, le is csukatott. A várossal szembeni, a Duna bal partján lévő Párkányt megszállva tartó csehek parancsnokával egyezséget kötött Esztergom átadásáról.
 
Hajnalban hozzá is kezdtek a csehek a rajtaütés végrehajtásához, de a fogva tartott Szentey Sándornak időközben sikerült meggyőzni őrzőit, hogy nagy baj lesz, ha ki nem engedik. Így az esztergomi vörös fegyveresek idejében érkeztek a Párkányt Esztergommal összekötő Duna-hídra és rövid tűz harcban visszakergették a balpartra a támadókat. Szabó István Párkányra menekült, a csehek védelmébe.
 
Este 211 tagú vörös terrorkülönítmény érkezett Győrből Esztergom megerősítésére. Vezetője Gombos Ferenc - az a Gombos, akit Rákos Ferenc, a Lajta-Ipoly vonal teljhatalmú politikai biztosa vitt magával Budapestről Győrbe, hogy létrehozza a Cserny-féle különítmény győri megfelelőjét.
 
 
*  *  *
 
 
Sopronban ülést tartott a Nyugat-magyarországi Német Tanács. Erre az ülésre elutazott Kun Béla és beszédet tartott. Annak ellenére, hogy Sopron köztudottan évszázadok óta a nemzetiségi együttélés és a felekezeti türelem mintavárosa volt a történelmi Magyarországon, Kun Béla ezekkel a szavakkal kezdte beszédét:
 
"Tisztelt elvtársak!
A Szovjet-Magyarország forradalmi kormányzótanácsa nevében üdvözlöm az elvtársakat, és rámutatok arra, hogy a mai gyűlés, a nyugat-magyarországi munkások, katonák és földműves-szegények tanácsának ez a kerületi gyűlése a társadalmi és a nemzeti elnyomatás klasszikus földjén ülésezik, ahol ezelőtt az összes nemzeteket, az úgynevezett nemzetiségeket, különbség nélkül elnyomták."
(208)
 
 
*  *  *
 
 
Alsózsolcán brutálisan meggyilkolták Görgey Árpád huszár őrnagyot és feleségét, született Karparup Viktóriát.
 
Három kisparasztból lett vöröskatona: a huszonnégy éves Kiss János, a huszonhárom éves Kavasánszky István és a huszonegy éves Virág Imre merő úrgyűlöletből, minden közelebbi ok nélkül elhatározta, hogy végez a huszár őrnaggyal. Keresték a házában, de őt nem találták, csak idős édesanyját. Vele kezdtek durváskodni a feltűzött szuronyú katonák.
 
Kiss János és két társa házkutatást tartott. Találtak húsz darab cigarettát egy ezüsttárcában, meg fél liter rumot. A cigarettát szétosztották maguk között, Kiss eltette az ezüsttárcát, a rumot megitták, majd a kertben folytatták a kutatást Görgey Árpád után. Itt rejtőzködött az őrnagy és a felesége. Menekülni próbáltak a kert végében húzódó vasúti töltés felé. Futás közben érték őket a lövések. Térdre estek, a saját lövöldözésüktől még jobban nekibőszült katonák hozzájuk rohantak és közelről addig tüzeltek áldozataikra, amíg ki nem fogyott a töltényük.

Még ezzel sem érték be, előbb összeszurkálták a halott házaspárt, majd egymással versengve zúzták szét a meggyilkoltak koponyáját, törték össze hátgerincét is. Kiss János ezek után kikutatta a huszár őrnagy zsebeit, elrabolta aranyóráját és katonai látcsövét.
 
< Előző   Következő >
[ Vissza ]