1919. május 21. szerda Nyomtatás E-mail

 

 

1919. május 21. szerda

 

 

Közlemény a Pécsi Est e napi számában:

„A szerb kultúrának Baranyában való terjesztésére alakult társaság ingyenes szerb nyelvű tanfolyamot nyit Pérics Szvetiszláv főszolgabíró vezetése alatt.

Jelentkezni lehet a hét folyamán a főszolgabírói hivatalban. Andrics közigazgatási gyakornoknál."

 

*  *  *

 

Kommentár:  A szerb megszállástól a Baranyai Köztársaságig

 

Az első világháború végén, 1918. májusában volt Pécsett az ún. "Hatos" lázadás.

Az Oroszországból hazatérő új forradalmi eszmékkel feltöltött katonákat, a 6. pótzászlóaljat az Irányi Dániel téri katonai gyakorlótéren (ahol ma a 48-as tér, az egyetem jogi fakultása és egy orvos kollégium van) táboroztatták, és innen szándékoztak május 20-án újra a frontra vezényelni őket.

A csapatok megtagadták a parancsot, feltörték a fegyverraktárakat és a forradalmat éltetve megszállták a várost. Összecsapásokba keveredtek és a polgárságot is jelentékenyen felfegyverezték. Maguk mellé állították a bányászokat is. A zendülést természetesen leverték, 17 zendülőt halálra ítéltek.

Októberre azonban a Monarchia összeomlott, a fővárosban győzött a károlyi-forradalom, Pécsett is létrehozták a "Nemzeti Tanácsot". A forradalomnak azonban véget vetett, hogy a belgrádi konvenció értelmében 1918. október végén Pécset és Baranya nagy részét megszállták a szerbek.

A szerb megszállás 33 hónapja igen izgalmas politikai pálfordulásokat hozott. A megszállás első szakaszában a Szerb Királysághoz tartozó területen a szerbek üldözték és lehetetlenné tették a forradalmi tevékenységet.

Amikor azonban Magyarországon győzött az ellenforradalom, a megszállt területen, - eltérően a Szerb Királyság más területeitől -, a szerbek váratlanul a baloldalt kezdték támogatni. Ennek a gyakorlatnak a hátterében az elcsatolás szándéka állt, amihez értelemszerűen tartozott a Magyarországgal való szembenállás és ellentétszítás.

 

Az 1920. február 26-i népgyűlésen például kimondták, hogy Pécs-Baranya csak akkor kíván Magyarországhoz tartozni, ha ott az ellenforradalmi rendszer képes megváltozni. A szerbek támogatták a munkásmozgalmat, és eltűrték, hogy tömegesen érkezzenek ide a baloldaliak, bolsevikok. Innen erőteljesen támogatták a Magyarországon illegalitásban lévő Kommunista Pártot.

1921. augusztus 10-én az Új Dunántúl című újság jelentette be, hogy a szerbek által megszállt területeket antant-parancsra át kell adni Magyarországnak.

A szerbek sugallatára, - hogy el lehessen kerülni a visszacsatolást Magyarországhoz - augusztus 14-én, a Széchenyi téren a kommunisták kikiáltották a Baranyai-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot, amely "védelmezi ezt az új államot a terrorisztikus magyar nemzeti hadsereg bevonulásával szemben."

 

*  *  *

 

Riport az Esztergomi Népszava e napi számából:

 

"A május 20-i árulás bűntettese, - adatok egy elvetemedett ember életéből

Tartozunk vele olvasóinknak, hogy az áruló Szabó István igazi énjét megismertessük mindenkivel, s világot vessünk arra a szerepre, amit Esztergomban magának mintegy kierőszakolt.

Ismeretes, hogy Szabó Esztergomban született, s a háború kitörése előtt ablakbeverései és ember rettegtető kihágásai révén réme volt a városnak. Tettei sokat foglalkoztatták a járásbíróságot, sőt a komáromi törvényszéket is. Így felemlíthetjük, hogy lopás miatt két ízben, jogtalan elsajátítás miatt egy ízben volt büntetve, s ingatlanvagyon rongálása miatt egyévi fogságra ítéltetett.

A háború alatt 1914. év őszén történt, hogy mint káplár, unokabátyjával összeveszvén, azt dulakodás közben leszúrta. Olvasóink bizonyára emlékeznek reá, hogy a szerencsétlen ember ennek a gyilkosságnak áldozata lett s Esztergomban temették el. (209)

Akkor Szabót a komáromi hadosztálybíróság vonta felelősségre s kétévi fegyházzal sújtotta. A büntetés kitöltését elhalasztották a háború befejeztéig, s Szabót a frontra küldték, hol rövidesen fogságba került.

Fogságban megismerkedett a magyar kommunista mozgalom későbbi vezetőivel, s a kommunista eszmék törhetetlen hívének mutatta magát, hogy így érvényesülhessen. A viselt dolgaival és korábbi életével nem ismerős vezérek előtt sikerült magát meggyőződött, elszánt és tettre kész kommunistának feltüntetni. Módját ejtette, hogy agitátori kurzusra küldjék, melynek elvégzése után, később, állítása szerint Szamarában városparancsnok lett.

Orosz fogságából haza szabadulván, ilyen előzmények után, tűnt fel Esztergomban a múlt év őszén.

Az első forradalom kitörése után Unger Hugónak jutott az a szerencsétlen gondolat eszébe, hogy Szabót és hírhedt társaságát a »Városőrök« közé felvegye, - ekként akarván elérni, hogy ez a notórius társaság a város közrendjét ne veszélyeztesse. Jó napidíj mellett szolgáltak azután. Így éledtek újra Szabó hatalmi vágyai. A második forradalom kitörése idején azonnal felrohant Budapestre, s bár az itteni munkástanácsban semmiféle szerepet nem vitt, sikerült magát, mint feltétlenül megbízható kommunistát a vezető körök jóindulatába befűzni."

Azok a bizonyos vezető körök egyetlen személyt, Szamuely Tibort jelentették.


Megfellebbezhetetlen akarattal ő tette meg Szabót Esztergom karhatalmi parancsnokává. Amikor tájékoztatta őt pártfogoltja előéletéről a város direktóriuma, ingerülten utasította vissza a kifogásokat. Azt mondta, merő rosszhiszeműség gyilkosnak nevezni Szabó Istvánt, mert jogos önvédelemből, hirtelen felindultságában követte el az emberölést, ilyen kellemetlen kimenetelű viszály bármelyik önérzetes embernél előfordulhat.


*  *  *

 

Közlemény a Zalai Népakarat e napi számában:

„A szombathelyi vezetőség rendelkezése szerint személyvonatok helyett szükségleti tehervonatok közlekednek, melyekhez csak egy személykocsi van csatolva. Ezen kocsiban csak a népbiztosok vagy ezek küldöttei, valamint a munkástanácsok tagjai, vagy igazolvánnyal ellátott hivatalos személyek utazhatnak. További intézkedésig tehát magánfelek részére nem fog utazási igazolványt kiadni a Vörösőrség."


*  *  *

 

Délelőtt érkezett meg Szamuely Tibor a cári különvonaton Moszkvába, a Kijevi pályaudvarra.

Már várta jó ismerőse, Lenin nagy befolyású mindenese, Bonca-Brujevics, a népbiztosok tanácsa titkárságának vezetője. Ezen a napon tartották a Vörös téren a fölfegyverzett moszkvai munkások szemléjét. Tízezrével vonultak el a rongyos ruházatú, hosszú puskákkal fölszerelt tömegek Lenin előtt, aki egy tehergépkocsi platójáról szónokolt a felsorakozókhoz.

Bonca-Brujevics a kormány autóján a pályaudvarról egyenesen Leninhez vitte Szamuelyt. Amikor odaértek, Zalka Máté leírása szerint:

"A szemle már megkezdődött.

Lenin végére ért felszólalásának. Szamuelyhez fordult, megölelte, majd az elcsendesült tömegnek ezeket mondta:

- Az imént érkezett hozzánk, átrepülve a Kárpátokon, a Komintern egyik népbiztosa, Szamuely Tibor elvtárs!

Üdvözlő felkiáltások szakították meg Iljics szavait. Iljics nem vette le kezét a vendég válláról, s hol őt nézte, hol a nyüzsgő tömeget. Arcán mosoly ült, szeme boldogan csillogott.

Hirtelen, mintegy magától csend lett. Szamuely a teherautó szélére ment és beszélni kezdett…."

 0521_samu_leninnel.jpg

Ezt követően sorra járták Moszkva forgalmas pontjait, s mindenütt megismétlődtek a szónoklatok a tehergépkocsi tetejéről. Végezetül a Kremlbe autóztak, ahol Szamuely késedelem nélkül hozzálátott a minden iránt élénken érdeklődő, a legapróbb részletekre is kíváncsi Lenin tüzetes tájékoztatásához.

 

*  *  *

 

Bélapátfalván Betes Lajos malomtulajdonos molnármester elbocsájtotta gépészét, Hanecz Györgyöt, mert hanyag, rest embernek tartotta.

Hanecz egyenesen Mónosbélre ment a vörösökhöz, s azt hazudta nekik, hogy volt gazdája a cseheknek kémkedik. Azért mondott fel neki a molnármester, hogy könnyebben cimborálhasson az ellenséggel.

Már este volt, de a vörösök késedelem nélkül Betes Lajosért mentek. Mosolygó Antal mátyásföldi kocsifényező és kilenc más vöröskatona, tehát egy egész raj indult Bélapátfalvára. Tapasztalták, hogy teljesen süket a hatvanéves molnármester. Az is kiderült róla, hogy egyetlen szót sem tud csehül, se szlovákul, s nem is látott csehszlovák katonákat.

Ennek ellenére magukkal vitték a vörösök Mónosbélre, ahol tárgyalás és ítélet nélkül felakasztották egy diófára a késő estében.

Ugyanezek a vörösök tettük elkövetése után visszamentek Bélapátfalvára és az éjszakai órákban rekvirálás ürügyével felforgatták, kirabolták a meggyilkolt molnármester otthonát.

 
< Előző   Következő >