1919. május 22. csütörtök Nyomtatás E-mail


1919. május 22. csütörtök

 

 

Ezen a napon csak egyetlen utalványra fizettek tiszteletdíjat az Írói Direktórium pénztáránál. A maga korában neves tollforgató, Kacér Illés vehette fel cikkéért a 250 koronát.


*  *  *


Ülést tartott a győri munkás- és katonatanács intézőbizottsága.

Heves vitában, bizonyító példákat sorolva felpanaszolták, hogy tűrhetetlenné vált a megye és a város területén a kóbor cigányok kártevése. Mindent visznek, amit érnek, mértéktelenül nagy lóállomány van a birtokukban, de lovaik eltartásáról mások kárára gondoskodnak. Amerre járnak, nagy területeken legeltetik a zöld gabonavetést és ezzel tetemesen csökkentik a terméskilátásokat. Sok helyütt erőszakkal dézsmálják a szénakazlakat.

Úgy határozott az intézőbizottság, hogy a Vörös Hadsereggel rekviráltatja el a kóbor cigányok lovait, az egészséges cigány férfiakat pedig munkára kényszeríti.
(211)


*  *  *


Budapest mai XX. kerülete, Pestszenterzsébet akkoriban közigazgatásilag önálló nagyközség volt Erzsébetfalva néven. A május elsejei népgyűlés amellett döntött, hogy változtassák Leninvárosra a település nevét.

Határozatuk közjogi megerősítését kérvényezték a belügyi népbiztosságnál.

A mai napon táviratban értesítette a belügyi népbiztosság a nagyközség direktóriumát, hogy hivatalosan jóváhagyja a közakaratból fakadó névváltozást.


*  *  *


Sorok az e napi Debreczeni Újság hírrovatából:

„Öngyilkosságok:

A tegnapi nap folyamán két öngyilkosság is történt. Nyíri Ferencné, földesi születésű 27 éves asszony a Kossuth utcai temetőben sósavval megmérgezte magát. A mentők a közkórházba szállították.

A másik öngyilkos Rác Antalné mikepércsi születésű 32 éves Homok utca 76. szám alatti lakos marólúgot ivott, őt is beszállították a mentők a közkórházba. Állapota súlyos.


*  *  *


Csákány Sándor tizenöt éves szegény kamaszfiú hullott szárazgallyat szedett a budai Hűvösvölgy erdejében, hogy anyja főzni tudjon. Major István vörösőr el akarta venni tőle a kis rőzsekévét, de a fiú futásnak eredt.

A vörösőr agyonlőtte.


*  *  *


Jászladányban újabb halálos ítéletet hozott a Nagyváradról ide menekült vörösezred forradalmi törvényszéke.

Kisköre választott községi bírójának, a negyvenöt éves Szöllősy Miklósnak kellett meghalnia ama vád alapján, hogy a románok közeledtekor fehér zászlót tűzött a templom tornyára. S bár bizonyítani nem tudták, de feltételezték róla, hogy ő vagdosta el a vörös csapatokat összekötő tábori telefon huzalait.

Kötél általi halált mondtak rá.

Az ítéletet szórakozásképpen hajtotta végre másfél rajnyi bihari vöröskatona. Nevük ismeretlen. Az áldozat nyakára hurkolt hosszú kötél másik végét átvetették egy vastag faágon, majd nevetve, „hó-rukk" kiáltásokkal ráncigálták mind magasabbra az elítéltet. Ide-oda lökdösték, egymás felé lendítették a himbálózó testet; addig folytatták a halott rángatását, forgatását, amíg meg nem unták.
(212)


*  *  *


Levélben fordult a szegedi ellenforradalmi kormány a budapesti forradalmi kormányzótanácshoz:


„A magyar Tanácskormánynak!

Szeged, 1919. május hó 22.


Mint a Szegeden megalakult Országos Magyar Kormányzó Bizottság Végrehajtó Bizottsága, első kötelességünknek tartjuk a magyar tanácskormánnyal az érintkezést azon célból felvenni, hogy vele békés, az országos és a magyar nép érdekét szolgáló testvéri megegyezést találjunk.

Minden gyűlölettől menten, csupán tárgyilagosan véve a magyar tanács kormány és a magyar Vörös Hadsereg helyzetét, abban a felfogásban vagyunk ugyanis, hogy e helyzet Önökre nézne, Uraim, teljesen kilátástalan.

 

Az ország gazdasági ereje napról napra csökkenőben, katonai ereje pedig oly mértékben, mint az számbelileg növekszik, elveszti értékét, miután nyilvánvaló, hogy a bevonulók többsége és a tisztikar belsőleg a Magyarországon jelenleg uralkodó rendnek elkeseredett ellensége. De ezektől eltekintve, kilátástalan Magyarország helyzete hadászati szempontból is. A Vörös Hadsereg körül van véve az ellenség oly hadcsoportjai által, melyek számbeli túlsúlyuk mellett fölényes anyagi felszereléssel rendelkeznek.

A harc tehát végeredményben a magyar Vörös Hadsereg teljes leverésével s egyben Magyarország végleges összeomlásával fog befejeződni. Hiábavaló minden ellenállás. A hideg ész, a hazafias lelkiismeret a kapitulációt parancsolják.

Ezért, mielőtt még felelősségünk teljes tudatában fegyverbe szólítanánk a magyar népet is a bolsevizmus letörésére - Önökhöz fordulunk.

Uraim, kerüljék a testvérháborút, de kerüljék azt is, hogy a vörös Magyarországot idegen fegyveres erővel kikényszerített, külpolitikailag végzetes következményekkel járó és a magyar nép becsületét vérig sértő kapituláció elé vigyék akkor, amidőn az ország kormányzásának és a hadsereg vezetésének egyszerű átadása által mindezt elkerülhetik.

Tegyék le előzetes közös megállapodás alapján kezeinkbe a kormányzást. A kapitulációnak ez a módja, gyakorlati szempontból tekintve - úgy hisszük Magyarországra, a magyar hadseregre és a tanácskormányra nézne is a legkevésbé megalázó. Testvér testvérnek adja át az országot.

Bizalmas megbeszélésre várjuk Önöket Dorozsmára.

 

Gróf Teleki Pál elnök,
Gömbös Gyula,
Hencz Károly,
Kelemen Béla,
Varjassy Lajos,
Fülöp Béla.”

A levélre nem érkezett válasz, hivatalosan szóba sem került a kormányzó tanács előtt.
(213)

 
< Előző   Következő >