1919. május 23. péntek Nyomtatás E-mail

 

 

1919. május 23. péntek

 

Tudósítás a Kalocsai Néplap e napi számában:

„Fáber Oszkár, a közoktatásügyi népbiztosság vallásügyi likvidáló meghatalmazottja Kalocsán időzött. Az érsekuradalom gazdasági ügyeivel foglalkozott, sorra látogatta az egyházi javakhoz tartozó intézeteket és épületeket (érseki kastély, zárda, nagyszeminárium, kollégium, szanatórium, jezsuiták villája). Különösen lekötötte figyelmét a főgimnázium szertárainak és a csillagvizsgálónak gazdag fölszerelése. Meg volt elégedve, hogy az egyházi javakat rendben megőrizték, jó karban tartották."


*  *  *

 

A kormányzótanács határozatot hozott, hogy június 12-re összehívják a pártkongresszust, amelynek befejezése után, annak mintegy megszakítatlan folytatásaként megkezdi munkáját a tanácsok országos gyűlése.

Ugyanezen a kormányzótanácsi ülésen belső rendelkezést fogadtak el arról, hogy „a Hungária Szállóban és az Andrássy úti pártklubban ugyanolyan élelmezés legyen, amilyen élelmezésben a munkások részesülnek, mivel a korábbi felszólításoknak semmi foganatja nem volt.

 

*  *  *


Szigorúan bizalmas körülmények között személyes jellegű ügyletet bonyolított le a budapesti vörös kormányzat a román királyság megbízottaival.

A románok által megszállva tartott Tiszafüreden került sor az eseményre.

Maniu Gyula - még a világháború alatt is magyar állampolgár - román miniszterelnök anyja, nővére és egy unokatestvére Budapesten élt. Aggódva értük, kezdeményezte, hogy cseréljék ki őket Kun Béla hozzátartozóival, akik Erdélyben és a Szilágyságban éltek, anyjával, apjával, testvérével, két sógorával és egy sógornőjével.

Megtörtént a tiszafüredi rokoncserélés, a legkisebb zavar nélkül. Kun Béla apja, mint gyakorlott közigazgatási szakember, főjegyző lett a Pest vármegyei Albertirsán.

 

*  *  *

 

Böhm Vilmos, ha tehette, egy lépést sem gyalogolt.

Legszívesebben a hadsereg-főparancsnoki különvonaton utazott, még rövid távolságokra is. Esténként, ha pesti otthonába tért a gödöllői főhadiszállásról, nyitott gépkocsi vitte a kastélytól a kastélyparkon át a volt királyi különállomásig, ahol a különvonata készenlétben várakozott rá.

Ezen az estén is a megszokott módon autózott a kastélypark sugárútján gépkocsivezetője, Kiss Jenő és személyi testőre, Orgoványi László társaságában. Teljesen sötét volt, csak az autó lámpájának keskeny fénypásztája látszott. (214)

Lövések dördültek, majd egy bőrkabátos alak villant meg a reflektorfényben. A gépkocsi mindhárom utasa határozottan felismerte a jellegzetes ruházat alapján, hogy a park sötétjében eltűnő lövöldöző a Cserny-különítményhez tartozó Lenin-fiú volt. Nem álltak meg, ellenkezőleg. Böhm nagyobb sebességre ösztönözte a gépkocsivezetőt, mert attól félt, hogy további merénylők állnak lesben.

Budapestre érve azonnal Kun Bélához rohant a Hungáriába, beszámolni a merénylet-kísérletről. A kiváló színészi képességekkel rendelkező Kun boldog meghatottsággal örvendett, hogy Böhm Vilmosnak semmi baja nem esett, majd felindultan méltatlankodott Csernyék vakmerőségén.

 

De vizsgálatot nem engedett indítani ellenük, s hallani sem akart arról, hogy értesítsék a lapokat a gödöllői lövöldözésről. Még olyan formában sem, hogy mélyen hallgatnak a gyanúsítható elkövetőkről.

 

*  *  *

 

Zala megyében, Nagybakónakon és környékén felzaklatta a kedélyeket a sókiosztás körüli igazságtalanság. Emiatt erős vörös karhatalom tartotta megszállva a környéket, mint ellenforradalomtól fertőzött területet. De a falvak lakói ettől függetlenül rendesen jártak a mezőre, művelve földjeiket, szőlőiket.

Alkonyatkor háromtagú járőr, köztük a huszonkét éves Áts József cirkált Nagybakónak főutcáján. Mezei munkából hazatartó csoport jött velük szembe, vállukon szőlőművelő szerszámok. Ezeket nézte támadó fegyvereknek a vörös járőr. Lukácsy János huszonöt éves helybeli földműves, aki a csoport élén haladt, közeledtében a vörösökre szólt:

„Mit akartok itt?”

Kérdésére a három vörös közül kettő elszaladt.

A harmadik, Áts József lekapta válláról Manlicher puskáját, homlokon lőtte Lukácsy Jánost, aki rögtön meghalt.

Ezután Áts József is futásnak eredt.


*   *   *

 

Kajd Vas megyei községben lósorozást tartott a vörös hatóság.

Ide rendelték a lótulajdonos parasztokat Vasszécsényből, Tanáról, Lipártról, Gyöngyösszentkeresztről és Táplánfáról is. Eljöttek ugyan a megidézett gazdák, de lovak nélkül. S azért jöttek, hogy megszalasszák a sorozó bizottságot.

Ennek utána, hazafelé indulóban vették a hírt, hogy Táplánfán rekvirálnak a vörösök, szekérszámra viszik az értékeket a Rosenberg kastélyból. Felbuzdulva előbbi sikerükön, tömegesen indultak Táplánfára. Éppen készültek vissza Szombathelyre a rekvirálók a roskadásig rakott szekerekkel, amikor a zendülők odaértek. A szekereknek rontottak, s a felmálházott értékeket az utolsó darabig visszahordták a kastélyba, ezt kiabálva:

„Nem hagyjuk, hogy raboljanak a kommunisták!"

 

Mivel a parasztok fellépésével ellenkezni merészelt a rekviráló bizottságból a gyöngyösszentkereszti direktórium három tagja, bizonyos Csép, Szabó és Horváth elvtárs,  a parasztok alaposan elverték őket.

Zséder István, a helyi direktórium tagja próbált az ütlegelők lelkére beszélni, de nem hallgattak rá. Inkább lehozták a padlásról a tetőre kitűzött vörös zászlót és cafatokra tépték. Majd felkeresték Táplánfa többi kommunista tisztségviselőjét, hogy elvegyék tőlük a fegyvert. Azután falvanként csoportosulva fehér zászlók alatt, elvonultak hazafelé.

Mire megérkezett Szombathelyről Táplánfára a riadóztatott vörös karhatalom, már nem találtak senkit a helyszínen. Noha idejében hazaszéledtek a zendülők, később sokukat letartóztatták, s a főbb tetteseket forradalmi törvényszék elé állították. (215)

 
< Előző   Következő >