1919. május 25. vasárnap Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. május 25. vasárnap

 

 

 

Napi újsághír tudatta, hogy a csepeli forradalmi törvényszék a következő ítéletet hozta:

 

„Jalkoci Ignác, a csepeli munkás-, katona- és paraszttanács elnöke saját céljaira használta föl ezen tisztségét, ezért a forradalmi törvényszék mindenféle politikai jogai gyakorlásától két évre felfüggesztette.”

 

 

*  *  *

 

 

A forradalmi kormányzótanács fenyegető hangú rendelettel szocializálta az ország valamennyi ékszerüzletét. Meglepő tehát, hogy a keszthelyi Testvériség e napon is, csak úgy mint valamennyi számában, ugyanazon feltűnő helyen közölte az alábbi keretes hirdetést:

 

"LŐWY PÁL

órás, ékszer és látszerész üzlete

Keszthely, Kossuth Lajos u. 33. sz.

Raktáron tart minden e szakmába vágó arany- és ezüsttárgyat, mindent, a legelőnyösebb áron.

Javításokat gyorsan és jutányos áron készítek.

ARANY ÉS EZÜST BEVÁLTÁS LEGMAGASABB ÁRON

Fióküzlet a fürdőidény alatt: HÉVÍZSZENTANDRÁSON"

 

 

*  *  *

 

 

A kórházak állapotáról írta e napi számában a Népszava:

 

„Különösen a lepedő- és ágyneműhiány érezhető, olyannyira, hogy például az egyik kórház sebészeti osztályán egész héten át nem tudtak operálni, a szülőnők alá nem tudnak lepedőt adni, a proletárgyermekeknek nincs pelenkájuk és vannak kórházak, ahol a beteg puszta szalmán fekszik.

 

Biermann István elvtárs, aki a főváros kórházügyeit vezeti, egyik nyilatkozatában kijelenti, hogy nincs szó áthidalhatatlan nehézségekről. Itt vannak a gazdag burzsoá-házak stafirungjai, rengeteg mennyiségű nélkülözhető ágynemű, ezt oda kell juttatni a kórházaknak."

(217)

 

 

*  *  *

 

 

A Putnokot megszállva tartó cseh alegység parancsnoka Stofkó Nándor volt.

Ezt a Stofkót az első világháború alatt a pécsi hadbíróság anyagi visszaélések miatt megfosztotta tiszti rendfokozatától és közlegényként került az olasz frontra, ahol a 16. gyalogezredbe osztották be. Innen ismerte a közben hazakerült Gottlieb István, néhai putnoki lakos, akinek kis híján az életébe került ez az ismeretség. Íme, Gottlieb István korabeli tanúságtétele:

 

"1919. május 25-én történt, hogy a cseh légionisták harmadszor is bevonultak Putnokra.

Az egyik motoros kocsiból Stofkót láttam kiszállni. Rögtön megismertem, és megkérdeztem tőle: hová, főhadnagy úr? Stofkó gúnyosan válaszolta: - meg sem állunk Budapestig!

 

Nem tehetek róla, hirtelen kicsúszott a számon: De addig ott lesz még az útban a magyar hadsereg is, főhadnagy úr! Ez volt az oka testvéreim kivégzésének. Aznap este cseh katonák jöttek a házunkhoz. Értem jöttek. Amikor Gyula és Lajos testvérem közbelépett, megkérdezték tőlük: hát maguk kicsodák? Mikor megtudták; hogy a testvéreim, velem együtt őket is a szuronyos puskák közé állították.

 

Tíz óra felé, a sötét estében a község határában egy lucernás közepén gránáttölcsérek elé állítottak bennünket. Kezünk hátra volt kötözne. Lajos bátyám értett szlovákul, hallotta a katonák beszélgetését, és keserves zokogással fordult hozzánk: 'Jaj, testvéreim, végünk van. Stofkó főhadnagy kivégeztet minket.'

 

Sírva borultunk egymás nyakába, eldördült a katonák sortüze, és mindannyian a földre zuhantunk. Én órákkal később magamhoz tértem. Azt hitték, meghaltam, de a halálhoz képest szerencsém volt, hogy csak súlyos veselövést kaptam. Az éjszaka sötétjében hason csúszva vergődtem el a közelben levő disznóólig, ott rejtőztem reggelig. Akkor ingemmel bekötöztem sebeimet, Dubicsbányba menekültem, ahol vörös előőrsökkel találkoztam. Egerbe vittek kórházba, nyolc hét után felgyógyultam."

 

 

*  *  *

 

 

„Hadseregparancs

 

Gaz ellenforradalmárok azt hirdetik, hogy rosszul bánunk a cseh hadifoglyokkal, sőt Budapesten azt hazudják, hogy tíz cseh hadifoglyot kivégeztünk. Öntudatos proletárkatonáink előtt nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy ezek a hírek elejétől végig szemenszedett alávaló ellenforradalmi hazugságok.

 

A vörös katonák öntudatos proletárok és az elfogott és védtelen hadifoglyokat proletártestvéreiknek tekintik, akik mindenkor a legjobb bánásmódot találják magyarországi proletártestvéreinknél.

 

Budapest, 1919. május 25.

 

Böhm

Hadseregfőparancsnok”

(218)

 

 

*  *  *

 

 

Az igazságtalan sóelosztás keltette népharag újra fellángolt Nagybakónakon és környékén Lukácsy János lelövetésének hírére.

 

Tüntettek a falvakban a direktóriumok ellen, követelték a visszaéléseket elkövető vezetők leváltását és megbüntetését. De az elkeseredett hangulat ellenére tettlegesen senkit nem bántottak. Ehhez a bátorság is hiányzott, mert jól tudták, hogy a vörös hatalom könnyen osztogatja a halálos ítéleteket.

 

Dr. Szabados Árpád harminckét éves ügyvéd, a Mura-front helyettes főparancsnoka mégis olyan intézkedéseket tett, mintha kiterjedt lázadást kellett volna elfojtania. A térségbe rendelte Sopronból a vasútbiztosító karhatalmi alakulatot, amely meg is érkezett százhatvan fős létszámmal, a harcias Entzbruder Dezső vezetésével.

 

entzbruder_dezso.jpg

 

Rajtuk kívül a nagykanizsai forradalmi törvényszéket is Nagybakónakra hívta, hogy a helyszínen kutassa fel és ítélje el a vélt bűnösöket. A letartóztatásokat a nagykanizsai forradalmi törvényszék vádbiztosa, Pólai János harmincnégy éves kazánkovács irányította, aki még Entzbruder Dezsőn is túltett harciasságban.

Durva üvöltözéssel, csőre töltött pisztollyal hadonászva járta a falut és a helyszínen agyon akarta lőni az őrizetbe vetteket.

 

Három személyt: Horváth János és Horváth József fiatal legényembereket és Kollarits József korosabb gazdálkodót még Nagybakónakon halálra ítélte.

 

A kivégzendőket húsz további letartóztatott nagybakónaki férfivel együtt bekísérték Nagykanizsára.

 

A lefogottak őrzésére dr. Szabados Árpád parancsolt fegyveres kísérőket a Mura-front vöröskatonáiból. Mandula Sándor és Farkas András vezette a fegyvereseket. Már sötét volt, amikor Nagykanizsára értek. Este kilenc órakor a reflektorral megvilágított börtönudvaron állította puskacsövek elé Mandula és Farkas a halálra ítélt nagybakónaki embereket.

 

Az ítéletet perceken belül végrehajtották.

 
< Előző   Következő >