Napi újsághír tudatta, hogy a csepeli forradalmi törvényszék a következő
ítéletet hozta:
„Jalkoci Ignác, a csepeli munkás-, katona- és paraszttanács elnöke saját
céljaira használta föl ezen tisztségét, ezért a forradalmi törvényszék
mindenféle politikai jogai gyakorlásától két évre felfüggesztette.”
* * *
A forradalmi kormányzótanács
fenyegető hangú rendelettel szocializálta az ország valamennyi ékszerüzletét.
Meglepő tehát, hogy a keszthelyi Testvériség e napon is, csak úgy mint
valamennyi számában, ugyanazon feltűnő helyen közölte az alábbi keretes
hirdetést:
"LŐWY PÁL
órás, ékszer és látszerész üzlete
Keszthely, Kossuth Lajos u. 33. sz.
Raktáron tart minden e szakmába vágó arany- és ezüsttárgyat, mindent, a
legelőnyösebb áron.
Javításokat gyorsan és jutányos áron készítek.
ARANY ÉS EZÜST BEVÁLTÁS LEGMAGASABB ÁRON
Fióküzlet a fürdőidény alatt: HÉVÍZSZENTANDRÁSON"
* * *
A kórházak állapotáról írta e napi számában a Népszava:
„Különösen a lepedő- és
ágyneműhiány érezhető, olyannyira, hogy például az egyik kórház sebészeti
osztályán egész héten át nem tudtak operálni, a szülőnők alá nem tudnak lepedőt
adni, a proletárgyermekeknek nincs pelenkájuk és vannak kórházak, ahol a beteg
puszta szalmán fekszik.
Biermann István elvtárs, aki a
főváros kórházügyeit vezeti, egyik nyilatkozatában kijelenti, hogy nincs szó
áthidalhatatlan nehézségekről. Itt vannak a gazdag burzsoá-házak stafirungjai,
rengeteg mennyiségű nélkülözhető ágynemű, ezt oda kell juttatni a
kórházaknak."
(217)
* * *
A Putnokot megszállva tartó cseh alegység parancsnoka Stofkó Nándor volt.
Ezt a Stofkót az első világháború
alatt a pécsi hadbíróság anyagi visszaélések miatt megfosztotta tiszti
rendfokozatától és közlegényként került az olasz frontra, ahol a 16.
gyalogezredbe osztották be. Innen ismerte a közben hazakerült Gottlieb István,
néhai putnoki lakos, akinek kis híján az életébe került ez az ismeretség. Íme,
Gottlieb István korabeli tanúságtétele:
"1919. május 25-én történt, hogy a cseh légionisták harmadszor is
bevonultak Putnokra.
Az egyik motoros kocsiból Stofkót láttam kiszállni. Rögtön megismertem, és
megkérdeztem tőle: hová, főhadnagy úr? Stofkó gúnyosan válaszolta: - meg sem
állunk Budapestig!
Nem tehetek róla, hirtelen kicsúszott a számon: De addig ott lesz még az
útban a magyar hadsereg is, főhadnagy úr! Ez volt az oka testvéreim
kivégzésének. Aznap este cseh katonák jöttek a házunkhoz. Értem jöttek. Amikor
Gyula és Lajos testvérem közbelépett, megkérdezték tőlük: hát maguk kicsodák?
Mikor megtudták; hogy a testvéreim, velem együtt őket is a szuronyos puskák
közé állították.
Tíz óra felé, a sötét estében a község határában egy lucernás közepén
gránáttölcsérek elé állítottak bennünket. Kezünk hátra volt kötözne. Lajos
bátyám értett szlovákul, hallotta a katonák beszélgetését, és keserves
zokogással fordult hozzánk: 'Jaj, testvéreim, végünk van. Stofkó főhadnagy
kivégeztet minket.'
Sírva borultunk egymás nyakába, eldördült a katonák sortüze, és mindannyian
a földre zuhantunk. Én órákkal később magamhoz tértem. Azt hitték, meghaltam,
de a halálhoz képest szerencsém volt, hogy csak súlyos veselövést kaptam. Az
éjszaka sötétjében hason csúszva vergődtem el a közelben levő disznóólig, ott
rejtőztem reggelig. Akkor ingemmel bekötöztem sebeimet, Dubicsbányba
menekültem, ahol vörös előőrsökkel találkoztam. Egerbe vittek kórházba, nyolc
hét után felgyógyultam."
* * *
„Hadseregparancs
Gaz ellenforradalmárok azt hirdetik, hogy rosszul bánunk a cseh
hadifoglyokkal, sőt Budapesten azt hazudják, hogy tíz cseh hadifoglyot kivégeztünk.
Öntudatos proletárkatonáink előtt nem kell különösebben hangsúlyoznom, hogy
ezek a hírek elejétől végig szemenszedett alávaló ellenforradalmi hazugságok.
A vörös katonák öntudatos proletárok és az elfogott és védtelen
hadifoglyokat proletártestvéreiknek tekintik, akik mindenkor a legjobb bánásmódot
találják magyarországi proletártestvéreinknél.
Budapest, 1919. május 25.
Böhm
Hadseregfőparancsnok”
(218)
* * *
Az igazságtalan sóelosztás keltette népharag újra fellángolt Nagybakónakon
és környékén Lukácsy János lelövetésének hírére.
Tüntettek a falvakban a
direktóriumok ellen, követelték a visszaéléseket elkövető vezetők leváltását és
megbüntetését. De az elkeseredett hangulat ellenére tettlegesen senkit nem
bántottak. Ehhez a bátorság is hiányzott, mert jól tudták, hogy a vörös hatalom
könnyen osztogatja a halálos ítéleteket.
Dr. Szabados Árpád harminckét
éves ügyvéd, a Mura-front helyettes főparancsnoka mégis olyan intézkedéseket
tett, mintha kiterjedt lázadást kellett volna elfojtania. A térségbe rendelte Sopronból a vasútbiztosító karhatalmi alakulatot,
amely meg is érkezett százhatvan fős létszámmal, a harcias Entzbruder Dezső
vezetésével.
Rajtuk kívül a nagykanizsai
forradalmi törvényszéket is Nagybakónakra hívta, hogy a helyszínen kutassa fel
és ítélje el a vélt bűnösöket. A letartóztatásokat a nagykanizsai forradalmi
törvényszék vádbiztosa, Pólai János harmincnégy éves kazánkovács irányította,
aki még Entzbruder Dezsőn is túltett harciasságban.
Durva üvöltözéssel, csőre töltött
pisztollyal hadonászva járta a falut és a helyszínen agyon akarta lőni az őrizetbe
vetteket.
Három személyt: Horváth János és Horváth József fiatal legényembereket és
Kollarits József korosabb gazdálkodót még Nagybakónakon halálra ítélte.
A kivégzendőket húsz további
letartóztatott nagybakónaki férfivel együtt bekísérték Nagykanizsára.
A lefogottak őrzésére dr.
Szabados Árpád parancsolt fegyveres kísérőket a Mura-front vöröskatonáiból.
Mandula Sándor és Farkas András vezette a fegyvereseket. Már sötét volt, amikor
Nagykanizsára értek. Este kilenc
órakor a reflektorral megvilágított börtönudvaron állította puskacsövek elé
Mandula és Farkas a halálra ítélt nagybakónaki embereket.
