1919. május 27. kedd Nyomtatás E-mail

 

 

 

 

1919. május 27. kedd

 

 

 

Megérkezett Budapestre a csepeli szikratávírón keresztül Lenin üzenete, amely az „Üdvözlet a magyar munkásoknak" címet viselte.

 

Az, amit Kun Béla kért és remélt: személyének megnevezése, működésének kimondott elismerése nem volt benne. Lenin, aki tudásban, képességekben messze fölötte állt magyarországi megbízottainak, tisztában volt azzal, hogy minden szavát megőrzi a történelem. Úgy támogatta meg közvetve Kun Béla pozícióját, hogy nagyvonalú taktikusként kitért annak tolakodó kívánsága elől, s a doktriner elvi magaslatáról így okította a vörös Budapestet:

 

„Elvtársak!

 

Lelkesedéssel és örömmel töltenek el bennünket a hírek, amelyeket a Magyar Tanácsköztársaság politikusaitól kapunk. Alig több mint két hónapja áll fenn Magyarországon a tanácshatalom, de szervezettség tekintetében a magyar proletariátus, úgy látszik, már túltett rajtunk. Ez érthető, mert Magyarországon a lakosság általános kulturális színvonala magasabb, azonkívül az ipari munkások aránya az egész lakossághoz képest hasonlíthatatlanul nagyobb, végül a szovjet-rendszerre, a proletárdiktatúrára való átmenet is hasonlíthatatlanul könnyebb és békésebb volt Magyarországon.

 

Ez utóbbi körülmény különösen fontos.

 

A magyar proletárforradalom még a vakot is látóvá teszi. A proletárdiktatúrára való átmenet formája Magyarországon egészen más, mint Oroszországban: a burzsoá kormány önként lemondott, a munkásosztály egységét azonnal helyreállították kommunista program alapján. Annál világosabban domborodik ki most a szovjethatalom lényege: most sehol a világon nem lehetséges semmiféle más olyan hatalom, amelyet a dolgozók, élükön a proletariátussal, támogatnának, mint a szovjethatalom, mint a proletariátus diktatúrája.

 

Ez a diktatúra feltételezi a kíméletlenül szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását a kizsákmányolók, a kapitalisták, a földbirtokosok és lakájaik ellenállásának elnyomása céljából. Aki ezt nem értette meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezéreinek vagy tanácsadóinak sorából.

 

De nem egyedül az erőszak a proletárdiktatúra lényege, és nem elsősorban az erőszak. A proletárdiktatúra legfőbb lényege a dolgozók vezető osztagának, élcsapatának, egyetlen vezetőjének, a proletariátusnak szervezettsége és fegyelmezettsége. A proletárdiktatúra célja, hogy megteremtse a szocializmust, megszüntesse a társadalmi osztályokra tagozódást, dolgozóvá tegye a társadalom valamennyi tagját, és az embernek ember által való mindenféle kizsákmányolását megfossza talajától. Ezt a célt nem lehet egy csapásra elérni, ehhez a kapitalizmusról a szocializmusra való átmenetnek meglehetősen hosszá időszakára van szükség, azért is, mert időbe telik, amíg az élet minden terén. gyökeres változásokat hajthatunk végre, azért is, mert a kispolgári és polgári gazdálkodás megszokottságának hatalmas erejét csak hosszú, kitartó harccal lehet leküzdene. Éppen ezért beszél Marx a proletárdiktatúra egész időszakáról mint a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet időszakáról.

 

Ennek az egész átmeneti időszaknak folyamán a fordulattal szemben ellenállást fognak kifejteni a kapitalisták, valamint a polgári értelmiség soraiból kikerülő nagyszámú csatlósaik, akik tudatosan tanúsítanak ellenállást...

 

Az osztályok megszüntetése - hosszú, nehéz, szívós osztályharc műve, s az osztályharc a tőke uralmának megdöntése után, a burzsoá állam lerombolása után, a proletárdiktatúra megteremtése után nem tűnek el (mint ezt a régi szocializmus és a régi szociáldemokrácia sekélyes képviselői képzelik), hanem csak formáit változtatja, és sok tekintetben még elkeseredettebbé válik.

 

A burzsoázia ellenállásával szemben, a kispolgárság megcsontosodottságával, maradiságával, határozatlanságával és ingadozásaival szemben a proletariátus osztályharccal kénytelen megvédeni hatalmát, megszilárdítani szervező befolyását, elérni ama rétegek „semlegesítését” amelyek félnek otthagyni a burzsoáziát, és túlságosan határozatlan lépésekkel követik a proletariátust...

 

Ahhoz, hogy az osztályokat megszüntessük, egy osztály diktatúrájának időszaka szükséges, éppen azé az osztályé az elnyomott osztályok közül, amely nemcsak megdönteni képes a kizsákmányolók uralmát, nemcsak ellenállásukat tudja könyörtelenül elnyomni, hanem eszmeileg is szakítani tud az egész burzsoá-demokrata ideológiával, az általában vett szabadságról és egyenlőségről hangoztatott kispolgári frázisokkal (mert a valóságban, mint azt Marx már régen kimutatta, ezek a frázisok az árutulajdonosok 'szabadságát és egyenlőségét; a kapitalista és a munkás szabadságát és egyenlőségét' jelentik).

 

Mi több.

Az elnyomott osztályok közül csak az az osztály képes megszüntetni diktatúrájával az osztályokat, amely a tőke elleni sztrájkok és politikai harcok évtizedei folyamán iskolázódott, tömörült, kinevelődött, megedződött, - csak az az osztály, amely elsajátította az egész városi, ipari, nagykapitalista kultúrát, amely el van szánva és képes arra, hogy ezt a kultúrát megvédje, minden vívmányát megőrizze, továbbfejlessze és az egész nép, minden dolgozó számára hozzáférhetővé tegye,--csak az az osztály, amely képes elviselni mindazokat a nehézségeket, megpróbáltatásokat, viszontagságokat és nagy áldozatokat, amelyeket a történelem elkerülhetetlenül ráró arra, aki szakít a múlttal és merészen utat tör az új jövő felé, --csak az az osztály, amelynek legjobbjait gyűlölet és megvetés tölti el minden iránt, ami nyárspolgári és filiszteri, azon tulajdonságok iránt, amelyek olyan buján tenyésznek a kispolgárság, a kistisztviselők, az értelmiség körében, --csak az az osztály, amely végigjárta a munka megacélosító iskoláját; s amely munkaképességével minden dolgozóban, minden becsületes emberben tiszteletet tud kelteni maga iránt.

 

Magyar munkások! Elvtársak!

 

Ti még jobb példát adtatok a világnak, mint Szovjet-Oroszország, azzal, hogy az igazi proletárdiktatúra alapján egy csapásra egyesíteni tudtátok valamennyi szocialistát. Most az a hálás és igen nehéz feladat áll előttetek, hogy megálljátok a sarat az antant elleni súlyos háborúban. Legyetek szilárdak. És ha ingadozás üti fel a fejét a szocialisták között, akik tegnap csatlakoztak hozzátok, a proletárdiktatúrához, vagy a kispolgárság körében, nyomjátok el könyörtelenül ezeket az ingadozásokat.

 

Az a háború, amelyet ti viseltek, az egyetlen jogos, igazságos, igazán forradalmi háború, az elnyomottak háborúja az elnyomók ellen, a dolgozók háborúja a kizsákmányolók ellen, háború a szocializmus győzelméért. Az egész világon a munkásosztály minden becsületes tagja a ti pártotokon áll.

 

Minden hónap közelebb hozza a proletár világforradalmat.

Legyetek szilárdak!

A győzelem a tiétek lesz!

 

Lenin”

(221-223)

 

 

*  *  *

 

 

A győri munkás- és katonatanács műszaki megbízottjának intelme a lakossághoz:

 

"Tudomásomra jutott, hogy városunkban beszerezhető Wächer-Mädel védjegyű mosószert egyesek konyhasó gyanánt akarják felhasználni. Nyomatékosan figyelmeztetem a közönséget, hogy mosószert konyhasó helyett ne használjon, mert az egészségre ártalmas és konyhasó pótlására való használata komoly következményeket vonhat maga után."

 

 

*  *  *

 

 

A Hatvan melleti Heréden lakott Hárs Szabó Péter leszerelt zászlós és özvegy Brüll Gézáné gazdaságát vezette.

 

Ebbéli jogosultságát kétségbe vonta a gazdaságban dolgozó cselédek bizalmija, Rudas Mihály. Összeszólalkoztak, mire Rudas Mihály beszaladt Hatvanba és följelentette Hárs Szabó Pétert a hatvani forradalmi törvényszék vádbiztosánál, Kovács Mihálynál. "Tétlenkedik, a tanácshatalom ellen beszél" - mondta a zászlósra Rudas Mihály. A vádbiztos pedig, aki eleve gyűlölt minden volt katonatisztet, sietve határozott:

 

„Akár élve, akar halva, de elém kell hozni azt a bitangot!"

(223)

 

Musuta Károlyt, a hatvani vörösőrség nyomozó osztályának vezetőjét utasította Hárs Szabó Péter letartóztatására. Musuta maga mellé vette Vaka István kőműves segédből lett politikai nyomozót, Paraszt Ferenc kőművest, a hatvani forradalmi törvényszék pótbíróját, Ragyai János asztalossegédből lett vörösőrt és indult Herédre, teljesíteni Kovács Mihály vádbiztos utasítását.

 

Hárs Szabó Péter értesülve a közeledő bajról, menedéket kért Heréd másik birtokosánál, Weisz Adolfnál, aki el is bújtatta őt egy kamrában. De kutatói rátaláltak. A zászlós semmi ellenállást nem tanúsított, engedelmesen menni akart elfogóival. Musuta Károly ennek ellenére belelőtt. Hárs Szabó összeesett ugyan,, de eszméleténél maradt. Musuta ráförmedt:

 

"Még mindig élsz, te disznó?!"

 

Újra bele akart lőni, de Weisz Adolf lefogta a kezét. Kocsira dobták a zászlóst, valaki párnát akart tenni a feje alá, de Musuta nem engedte. Özvegy Brüll Gézáné házába vitték a sebesültet. Vizet kért, de nem adhattak neki.

 

"Inkább a kutyának, mint ennek" - mondta Ragyai János vörösőr.

 

Futva érkezett az orvos, de Musuta és Ragyai útját állta. A bátor orvos erővel jutott el a sebesülthöz. Kijelentette, hogy olyan súlyos a sérülés, hogy a zászlós elszállításáról szó sem lehet. Nem törődve az orvos véleményével, Hárs Szabó Pétert ismét a szekérderékba dobták és elvitték Hatvanba.

 

Meghalt még abban az órában.

 
< Előző   Következő >