1919. június 30. hétfő Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. június 30. hétfő

 



A Magyar Távirati Iroda jelentette június 30-án:

„Az antantjegyzék értelmében a visszavonulást északon a kierőszakolt határok felé ma délután 5 órakor megkezdettük.

A többi arcvonalon nincsen újság.

Hadsereg-főparancsnokság"

(371)

*  *  *

 

Tudósítás a Népszavában:

„Haubrich József, a IV. (budapesti) hadtest parancsnoka ellenőrzést tartott e napon a Hungária úton lévő Engels-laktanyában, mert a 24-i ellenforradalmi kísérletkor az Engels-laktanya egy tüzérütege adta le az első lövést. Ezt az első lövést is úgy csalták ki az ellenforradalmárok a jóhiszemű katonáktól. Nyilvánvaló lett ez ma is, amikor Haubrich József elvtárs kint járt az Engels-laktanyában és szemlét tartott a 2. vörös tüzérezred fölött. ...”

Haubrich hadtestparancsnok elvtárs a tapasztaltakról a következő nyilatkozatot tette:

„Megállapítottam, a 2. vörös vasas tüzérezred ütegjei egészében nem vettek részt a puccsban. A lövéseket a 2. tüzérezred 1. ütege adta le, az üteg legénysége kijelentette előttem, hogy félre voltak vezetve egynéhány parancsnok által, akiket azonban később, amikor észrevették, hogy félrevezették őket, ők maguk fegyvereztek le.

Az egész legénység kijelentette előttem, hogy kitartanak a végsőkig a munkásság ügye mellett és mindenkor híven fogják teljesíteni a kötelességüket.”

*  *  *

 

Kun Béláéknak égető szükségük volt a korábbi Osztrák-Magyar Monarchia valutájára, a kék bankjegyekre, mert csak ezeket fogadták el fizetőeszköznek külföldön, - nemcsak az utódállamokban, de szerte Európában. Emiatt a folytonos üldözések, büntetések ellenére belföldön is csak a kékpénzt tekintette hiteles értékmérőnek a lakosság.

Annak érdekében tehát, hogy egyrészt minél több eredeti bankjegyet vegyenek el kényszerrel a lakosságtól az uralmi célok külföldi finanszírozására, másrészt, hogy erőszakkal próbálják biztosítani a fehér pénz tekintélyét, fenyegető rendeletet bocsátottak ki:

„Az Osztrák-Magyar Bank 50, 100, 1000 és 10.000 koronás bankjegyei 1919. június 30-val megszűnnek törvényes fizetőeszközül szolgálni.

Aki a határidőn. túl a felsorolt kék bankjegyekkel fizet, vagy fizetésül elfogad, a nála talált bankjegyek elkobzásán felül forradalmi törvényszék elé állíttatik.

Pénzügyi Bizottság"

*  *  *

 

Ezen a napon csak egy utalványra fizetett honoráriumot az Írók Direktóriuma:

Tábori Kornél vehetett fel 2.500 koronát „A bűn és nyomor” című írásáért.

*  *  *

 

Miközben a vörös hatalom igazi központja a szovjetház volt, a nyilvánosság számára a népképviselet látszatát keltő központi intézőbizottság kirakatműködése jelentette az államélet csúcsát. Külsőséges tekintélyét kívánták növelni azzal, hogy a bizottság az Országházban, a képviselők üléstermében működött. Tagja volt Szamuely Tibor is, aki egyebek között az alábbiakat mondta e napi felszólalásában:  (372)

„Akarjuk-e valóban a proletárdiktatúrát, akarjuk-e valóban a munkásság hatalmát megszilárdítani?
Tessék nyilatkozni!
Elvtársaim, most már beismerhetjük, hogy a mi ingadozásunk, a mi álhumanizmustól áthatott politikánk az ellenforradalmárokkal szemben a magyar tanácsköztársaság helyzetét csak meggyengítette.

Így például nem tudom megérteni, mi szükség volt már hetekkel az aratás előtt dobra ütni, hogy a paraszttól elveszik ám az utolsó szem gabonáját is, ami fejkvótán felül neki jár?

Nem tudom megérteni, mi szükség volt arra, hogy hetekkel előbb köztudomásra hozzák, hogy a cselédnek csak a fejkvótát fogjuk kiadni, és minden kommencióját, ami a fejkvótán felül jár neki, pénzzel fogjuk megvásárolni - hogy fehér- nagy kékpénzzel, ezt nem is említem.

Ezek az intézkedések mindenesetre nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a parasztságban a legteljesebb mértékben nyugtalanság, elégedetlenség van, amelytől én nem túlságosan félek, mert a proletariátusban van annyi erő, hogy leszámoljon a parasztság nyugtalanságával is, ha éppen erre sor kerül.

Azt nem kifogásolom, elvtársaim, hogy a fejkvótán felül elveszik a gabonát a paraszttól, - de ráértünk volna ilyen intézkedést tenni akkor, amikor legalább le van vágva a gabona.” (373)

 
< Előző