1919. június 29. vasárnap Nyomtatás E-mail
 

 

 

1919. június 29. vasárnap

 



A budapesti kommunista vezetők tökéletesen tisztában voltak a német békeszerződés aláírásának jelentőségével.

Azt is tudták, hogy a párizsi békekonferencia munkarendjében Magyarország ügye került az első helyre.

Remélve, hogy elnyerhetik Clemenceau jóindulatát, úgy vélték, lélektanilag itt a legkedvezőbb pillanat, hogy teljesítve Clemenceau távirati parancsát, visszarendeljék a Vörös Hadsereget északon a demarkációs vonalak mögé.

Ezt a döntést tartalmazza a kormányzótanács június 29-i ülésének alábbi jegyzőkönyv-részlete:


„Garbai Sándor elnök az ülést megnyitja, és üdvözli a megjelenteket.

Kun Béla külügyi népbiztos előadja, hogy a pártvezetőség tegnap tartott ülésén a csehszlovák területnek a demarkációs vonalig való kiürítésének álláspontjára helyezkedett, azzal az indoklással, hogy a háborút a hadseregtől beérkezett jelentések alapján tovább viselni nem lehet.

Kéri, hogy a Kormányzótanács szintén ilyen értelemben határozzon, és e határozat kerüljön a hétfőn tartandó országos bizottság elé. Ismerteti azokat a katonai és politikai szempontokat, amelyek indokolják ezt a határozathozatalt.

Hosszabb vita után, amelyben a jelenlévő népbiztosok mindegyike részt vett, a Kormányzótanács elhatározta, hogy a hadsereg állapotára való tekintettel, továbbá a diktatúrának minden vonalon való keresztülvitele, a diktatúrának a megerősítése és a belső gazdasági élet megszervezése szempontjából eleget tesz annak a kívánságnak, mely a Clemenceau jegyzékben foglaltatik, és a csapatokat visszavonja a kijelölt demarkációs vonalra.

A Kormányzótanács elhatározza, hogy a visszavonuló csapatok részére proklamációt bocsát ki, melynek megfogalmazásával Kun Béla, Varga Jenő és Lengyel Gyula népbiztosokat bízza meg. A Párttitkárságot felhívja, hogy holnap, azaz hétfőn délig száz agitátorról gondoskodjon, akik a frontról való visszavonulás okát és célját megmagyarázzák. A Kormányzótanács Kun Béla népbiztost bízza meg, hogy a holnapi intézőbizottsági ülésen ezt a kérdést ismertesse.”

 

A jegyzőkönyvben említett proklamáció A Vörös Hadsereg minden katonájához címet viselte. Legjellemzőbb bekezdése:

„Hagyjátok el a diadalmas csatákban elfoglalt területek egy részét és menjetek át egy más területre, amelyet jelenleg a román bojárok rablócsapatai tartanak megszállva.

Hogy megmenthessük a proletárhazát, visszavonjuk csapatainkat arra a határra, melyet a világon osztozkodó rablók számunkra, kijelöltek...

A csehszlovákoktól elfoglalt területek helyett a proletárhaza megkapja a jóval termékenyebb, tiszta magyarlakta és területben is nagyobb Tiszántúlt, ahonnan a román bojárok rablóhordáinak az entente parancsára ki kell vonulniuk.”

(369)

*  *  *

 

Reggel fővárosszerte az alábbi pártplakátot olvashatták:


„Munkások! Proletártestvérek! Elvtársak!

Budapest utcáin újra proletárvér folyt. A nemzetközi ellenforradalom magyar huligánjai orvul és titokban, kútmérgezéssel és fegyveres erővel a magyar proletárság uralma ellen törtek.

A budapesti proletárság egy ökölcsapással leterítette az orvul támadó ellenforradalom banditáit.

Ám a harcnak proletáráldozatai is vannak.

 - Ifjú proletárkatonák, lelkesek, üdék és rózsás arcúak, forradalmárok és jövőben bizakodók,
 - élemedett, szürkülő fejű, munkában gémberedett, öregedő proletárharcosok hullái, azoké, akik vérükkel védték meg a jövendőt,
- egyaránt kiterítve feküsznek!

A forradalom igaz harcosait gyászos ünnepséggel kísérjük ma, vasárnap délután 2 órakor az Országház térről örök nyugovóra!

Budapest proletárjai mind ott legyetek!

 vk_jun29_ravatal.jpg

E gyászünnepség legyen méltóságteljes figyelmeztetés a világnak mind a négy tája felé, hogy a magyar proletárság fegyverrel a kézben., vére hullásán., a proletár uralomért föl fog áldozni mindent, le fog taposni minden ellenforradalmi kísérletet és szívósan., állhatatosan, megingathatatlanul áll a proletáruralom mellett.

A Szocialista-Kommunista Munkások Magyarországi Pártjának titkársága.”

 

*  *  *

 

Terjedelmes tudósításban ismertette a Vörös Újság a temetési gyászszertartás lezajlását. Így szól az eleje:

 

„A kapitalista burzsoázia ellenforradalmának tizennyolc ifjú, proletár áldozatát kísérte utolsó útjára Budapest proletársága. Az Országház téren folyt le a hatalmas, színbe markoló gyászünnepség, és utána az óriási gyászmenet a tizennyolc koporsóval végigvonult Budapest főutcáin.

Vérző szívű proletárok mutatták meg rettentő fájdalmukat, ezt a termékeny, ökölrázó, férfias fájdalmat, amely csak megacélozza erőnket és hitünket a magyar proletariátus megváltó felszabadulásában és történelmi küldetésében. Lesújtottam, megtörten ment sok ezer proletár a tizennyolc halottaskocsi után, s ez a néma felvonulás mégis beszédes, harsány szavú, forradalmi manifesztáció volt az ellenforradalmi burzsoázia kíméletlen, gyilkos gazságával szemben és a céltudatos, erélyes, tiszta proletárdiktatúra egyedül üdvözítő szüksége mellett.

Az ellenforradalom tizennyolc hősi proletár áldozatának ravatalát a Tanácsköztársaság Házának az Alkotmány utcával szembenéző lépcsőzetén állították fel. Az óriási, fekete ravatal a piros virágok és piros szalagok forradalmi színeiben pompázva, páratlanul megkapó látványt nyújtott a hatalmas Országház téren. A nagykaput és az oszlopokat fekete gyászlepellel vonták be, s a lépcsők fölé dobogót emeltek, amelyet teljesen befedtek fekete gyászdrapériával, és a koporsók közé délszaki növényeket helyeztek.

Két sorban álltak a mártírok koporsói, jobbról elsőnek Csőr István húszéves vöröskatona, Blasek Lajos húszéves vöröskatona, Deutsch János tizenkilenc éves vöröskatona, Hennig Mihály húszéves vöröskatona, Melegh B. János tizennyolc éves vöröskatona, Gulási Gusztáv tizennyolc éven vöröskatona, Szahrí 1. István tizenkilenc éves vöröskatona, Korbély Ferenc huszonhárom éves vöröskatona, Kósa Miklós huszonhárom éves vöröskatona, Szengáli Ferenc huszonnégy éves vörösőr, Pető Gyula huszonhárom éves vörösőr, Gyenis Géza tizennyolc éves vörösőr, Gosztonyi Gyula huszonhárom éves vörösőr, Szokok József tizennyolc éves vöröskatona, Lojkó Ferenc tizenhat éves vörösőr, Pigéc István huszonegy éves vöröskatona, Gross Mór 32-es vöröskatona és Lőruy Béla 32-es politikai megbízott.

Mindegyik koporsón vörös szalagos koszorúk, a Kormányzótanács, a Szocialista-Kommunista Párt, a katonák, hozzátartozók s a Vörös Újság koszorúi, rengeteg vörös szalag, piros virág, izzón a gyász komor feketeségében, az ég napfényes, kék végtelenje alatt.”

 (370)

 vk_jun29.jpg

*  *  *

 

Miközben zajlott a budapesti vörös katonatemetés, Tolna községben halálra ítéltek és kivégeztek két fiatalembert.

Bogyiszló orvosa, a huszonkilenc éves dr. Baranyai László az előző napokban beöltözött tartalékos hadnagyi egyenruhájába, s mellén hordta világháborús kitüntetéseit. Faddon Vass József tizenkilenc éves földműves, korábban pénzügyőr, szintén viselni kezdte finánc uniformisát.

Tüntető magatartásukat főbenjáró bűnnek minősítették, amit súlyosbított, hogy mindketten fehér polgárőrség szervezésének fontosságát hangoztatták. Vádlóik feltételezték: azért öltöztek ellenforradalmi egyenruhába, mert a megszervezendő helyi polgárőrség parancsnokai akartak lenni.

A két fiatalembert a megyének nevet adó nagyközségbe, Tolnára kísérték, hogy ott mondjanak ítéletet felettük. Nem ült össze a forradalmi törvényszék. Aranyos György, a kormányzótanács teljhatalmú megyei biztosa Szekszárdon döntött dr. Baranyai László és Vass József sorsáról. A döntést Tuschák Ármin politikai biztos közölte Szűcs István vádbiztossal.

Szűcs István ebéd után adott utasítást a vádlottak agyonlövetésére. Délután fél négy és négy óra között öt-öt vöröskatona hajtotta végre a kivégzést a tolnai Petőfi-laktanya udvarán.

 
< Előző   Következő >