1919. május 1. csütörtök Nyomtatás E-mail

 

 

1919. május 1. csütörtök

 

 

  0501alagut.jpg

Hír a Vörös Újságban:

 

„A Közellátási Népbiztosság május elsején a gyerekek között 1200 kiló száraz mandulás süteményt és 10.000 darab cukrászsüteményt oszt ki a Gyermekbarát Egyesület útján."

 

 

*  *  *

 

  0501andrassy.jpg

Ezen a napon vörös drapériák borították Budapesten a Királyi Vár oszlopos homlokzatát, diadalkapu magasodott a Lánchíd budai hídfőjén Marx és Engels szobraival.

 

A Vérmezőn Leninnek állítottak szobrot a proletárünnep alkalmából. Ugyanitt hatalmas vörös katafalk emlékeztet a Martinovics-per kivégzett áldozataira.

 

Reggel hatkor zenés ébresztő, kilencig gyülekező a főváros huszonnyolc helyén az ünnepi felvonuláshoz. Színpadok, tánchelyek mindenütt, főképp a Városligetben és a Népligetben.

Zenekarok a Mátyás templom, a Bazilika erkélyein, az Operaház és a Nemzeti Színház előtt.

 0501milleniumi.jpg

Kilenctől déli egy óráig hömpölygőit a Hősök terén álló dísztribün előtt a felvonulók sokezres tömege.

 

Nagy feltűnést keltett a teljesen egyedül menetelő Franz Chatwal kovácsmester, aki Linz városából gyalogolt Budapestre, hogy részt vehessen a munkásszolidaritás nemzetközi ünnepén. A maga díszítette májusfát, amelyet a menetben vitt, a különböző mesterségek jelvényei borították.

 

Minden úgy zajlott látszólag, ahogy a kormányzótanács részletes rendelete előírta.

 

  0501baross.jpg

*  *  *

 

 

Tatabányán Kun Béla bizalmasa, Murányi Gyula volt a párttitkár.

Saját belátása szerint szervezte meg a nagyszabású május elsejei ünnepségeket.

 

Elképzeléseibe senkitől nem tűrt beleszólást. Valamennyi épkézláb embert mozgósított a felvonulásra, ezreket és ezreket, apró gyermekektől az aggastyánokig. Zeneszóra és dalárdák énekhangjára vonultak a bányászok sporttelepére, ahol zsúfolt sokadalom borította el a labdarúgó-játékteret.

 

Magasba emelt, feketére mázolt koporsót vittek a menet élén.

Oldalára ezt írták: VÉN  REAKCIÓ

 

Koszorú helyett kakastollas csendőrkalapot és bilincseket erősítettek a koporsó tetejére. Két oldalt fegyveres vörösőrök haladtak, mintha veszedelmes bűnözőt kísértek volna. Amikor a labdarúgópályára értek, a szónoki tribünnél előre megásott sír szélére tették a koporsót. Folyvást erre mutogatva másfél órás szónoklatot tartott Murányi Gyula párttitkár.

 

Beszéde végén felszólította a bányászokból összeválogatott jelképes sírásókat:

 

„temessék minél mélyebbre s oly nagy meggyőződéssel a koporsót, hogy soha többé föl ne támadhasson az osztálytársadalomban örökre levitézlett reakció!”

 

 

*  *  *

 

1919. május 1. csütörtök

 

 

A KOMÁROMI CSEH VÉRFŰRDŐ

 

E nevezetes napon a csehek által megszállt Komáromban súlyos tömeggyilkosság történt.

 

Tartózkodva a tények véleményezésétől, csupán az események ismertetésére szorítkozva, - rögzíthető, hogy sem a két világháború közötti korszakban, sem az 1945 utáni kommunista uralom idején szót sem ejtettek ország nyilvánossága előtt a komáromi vérfürdőről.

 

Ködösek az előzmények. Bécsben élő szlovák kommunista vezetők rábeszélésére járult hozzá a győri diktatórium a Komáromot megszállva tartó csehek elleni fegyveres akcióhoz.

 

Mayer Lajos győri vagongyári kommunista mérnök makacsul ragaszkodott a vállalkozás végrehajtásához. Ő lett a sebtében riadózott alakulat vezetője. Csupa tizenhét-huszonkét éves fiatalember élén indult el végzetes útjára a különvonat május elsejének hajnalán, még az éjszakai sötétben.

 

A szőnyi pályaudvar előtt - amint a szemtanúk mondják - négy hatalmas mozdony állott és okádta a füstöt. A szél a füsttömeget a szőnyi partról Komárom felé sodorta. Látni alig lehetett, mert a Dunán könnyű köd lebegett. A sötétség, a köd és a füst hármas védelme alatt műszaki katonák csónakon átkeltek a Dunán és a híd aknáihoz vezető gyújtózsinórt elvágták és számos aknát eltávolítottak.

 

Amíg a tűzszerészek ezt a munkát végezték, a győri munkásfiúk a Duna-partra vonultak és megindult a tanakodás, hogy átmenjenek-e, vagy se. A túlsó partról semmi hang sem hallatszott, mintha az egész város kihalt volna.

 

A nagy csend megerősítette a kommünárokat ama hiedelmükben, hogy a komáromi "csehszlovák katonaság meg-van-NYERVE a kommunizmus ügyének" és csatlakozik a győri munkásgárdához.

0501kalapacs.jpg 

Pedig április 30-án már cseh intézkedések történtek a Duna túlsó partján, amelyek Komárom visszafoglalását még egy tökéletes haditechnikával felszerelt hadseregnek is csak várostrommal és erős tüzérségi előkészítés után tették volna lehetővé.

 

A cseh városparancsnok megelőzésként elfogatta a komáromi szervezett munkásokat és a nem megbízható csapatokat kicserélte, a tüzérséget a betörési vonalra és az Erzsébet-szigetre irányította, a Duna-partot pedig teletűzdelte géppuskákkal.

 

A nagy csendben megindultak a győriek a hídon. Áthaladtak már a híd derekán, még mindig nem hallatszott gyanús nesz, a csapat eleje már a híd végére ért. Az ott álló cseh hídőrség megadta magát.

 

 

Már az egész munkássereg átért a híd derekán, a híd túloldalán pedig feltűzött szuronyokkal rohamra készen álltak a vörös sereg bakái.

 

Egyszerre egy rakéta szállt fel a komáromi oldalon és a következő pillanatban elszabadult a pokol. Megszólalt a cseh tüzérség és vasesőt zúdított a híd elejére és zárótüzet adott le a másik végére, hogy visszafelé elzárja az utat.

 

Ugyanakkor a Duna-partról megindult a gépfegyvertűz. A hídon rettenetes pánik keletkezett.

A katonai ismereteket nélkülöző tömeg összevissza szaladgált. Többen a tűzben is vissza akartak szaladni a déli partra, ezeket meg az ottani vörösök fejbe verdesték és lelövéssel fenyegettek mindenkit.

 

Sok embert mindjárt az első gépfegyvertűz eltalált. Ezek közül többen beleestek a Dunába.

A két hídfő között lévő tömeg kitűnő célpontot nyújtott a cseh gépfegyvereknek és a srapneltűznek. Miután vezető nem volt, a tömeg néhány volt katona tanácsára lehúzódott az Erzsébet-szigetre és szétoszlott. A magyar tüzérség közben szintén megszólalt és erősen bombázta Komáromot. A cseh tüzérség egy darabig nem hederített a mi lövegeinkre, hanem gránát- és srapnelesőt zúdított a szigetre.

Fiatal tanoncok, akiknek soha nem volt fegyver a kezében, el-elsütötték a puskát. A következmény csak az lett, hogy a Mannlicher úgy arcul verte őket, hogy a foguk kihullt.

 

A magyar tüzérség lövegei közben a déli partról telibe találták a cseh muníciós raktárt. Eget verő dörgés rázta meg az egész környéket. Ez volt az a dörrenés, melyet még Győrött ís meg lehetett hallani és lángba borult az egész láthatár.

 

Nagy tüzérségi párbaj keletkezett, és ez volt a szigeten rekedtek egy részének szerencséje. A híd ugyanis felszabadult a zárótűz alól és meg lehetett kísérelni a visszamenekülést. Azok tehát, akikben volt bátorság és nem nagyon messze távolodtak el a hídtól, csúszva, mászva és szaladva visszafutottak a szőnyi oldalra.

 

Rendszertelen volt a menekülés is, mint az egész akció. Sokan az innenső part drótakadályán fennakadtak és a drót összesebezte őket. Ezeket mellettük elszaladó társaik rángatták le és aztán együtt szaladtak tovább. Az Erzsébet-szigeten lévő munkások egy részét azonban nem lehetett értesíteni, hogy meneküljenek.

 

A délelőtt folyamán szuronyos cseh bakák jelentek meg egy tiszt vezetése alatt a szigeten. Mayer Lajos, a balsikerű kaland legfőbb értelmi szerzője és társai a bozótokban rejtőzködtek. Amikor ráakadtak ezekre, ott a helyszínen rögtön főbe lőtték őket.

Akik menekülni próbáltak, azokat futás közben lőtték agyon.

 

*  *  *

 

 

A dicsőséges komáromi vérfűrdő visszhangja

 

Győr parkjaiban, vendéglőiben, a rábaszigeti Radó téren gyanútlanul zajlott a május elsejei népvigalom, amikor délután két és három óra között meghozták a komáromi vérfürdő hírét.

 

Mivel a tömegnek előzetesen fogalma sem volt a rögtönzött fegyveres vállalkozásról, kétszeres döbbenettel változott hirtelen gyásszá a majálisi jókedv.

 

Az már csak formális intézkedés volt, hogy a városi direktórium véget vetett a május elsejei ünnepségnek.

 

A véres komáromi tanácsköztársaság-kalandot igyekeztek a halott vezérre, Mayer Lajosra hárítani, rögtönzésnek minősíteni, holott a városi direktórium vezetői is jól ismerték a szándékot.

 

A két legfőbb győri bolsevista: Wajdits Béla kormányzótanácsi biztos és Nagy István párttitkár részletesen foglalkozott a bécsi szlovák kommunisták kérésével. Nagy István ez ügyben Budapesten is járt, tárgyalt az akcióról Szamuelyvel, személyes ismerősével.

 

A tragédia megtörténte után persze minden felelősséget a helyi direktóriumra hárítottak és lemondásra kényszerítették. Mivel pedig a részletek áttekinthetetlen zűrzavara és a váratlan csapás okozta fejetlenség miatt lehetetlenség volt fölmérni a veszteséget, senki nem tudta megmondani, hány ember életébe került a vérfürdő.

 

Estig csak annyi vált kétségtelenné, hogy óvatos becsléssel is több mint százan meghaltak a csehek által hidegvérrel kitervelt kelepcében.

 

*  *  *

 

 

1919. május 1. csütörtök

 

Vörös gyilkosságok Csongrádon

 

A Hármas-Körös melletti Szelevény direktóriuma a Tisza jobb partjára, Csongrádra menekült a Tiszántúlt megszálló románok elől. Csongrádon nem fogadták szívesen a bolsevikokat, sőt bántalmazták a szelevényi direktórium tagjait.

 

Sarró Sámuel 36 éves hódmezővásárhelyi kőműves, a csongrádi vörösőrök századparancsnoka az ugyancsak szelevényi Sütő Mihály volt csendőrt, tanyai gazdálkodót tartotta felbujtónak.

 

Sarró Sámuel ezért elhatározta Sütő Mihály meggyilkolását. Maga mellé vette Bereczky Sándor 24 éves péksegédet, Papp Imre 29 éves napszámost és Komlósi János 22 éves napszámost, vöröskatonákat. Sütő Mihályt elfogták, csónakba ültették, a Tisza közepére eveztek vele. Ott Sarró Sámuel parancsára Bereczky Sándor főbe lőtte Sütő Mihályt és a Tiszába fordította.

 

Ezután föleveztek Szelevényig a Hármas-Körösön. Ellenforradalmi működés miatt elhurcolták Szépe Sándort, a község 44 éves pénztárosát és Döme Sándor 40 éves földművest. Ahogy Sütő Mihállyal tették, velük is a folyó közepére eveztek és főbelövés után a Hármas-Körösbe dobták őket.

 

Tettük elkövetése után visszacsónakáztak Csongrádra.

 

 

*  *  *

1919. május 1. csütörtök

 

A Székely Hadosztály maradékából éppen csak szerveződő székely dandár Tiszafürednél ekkor vívta első ütközetét a románokkal.

Ezt rögzítik Kóréh Endre sorai:

 

„Május elsején az oláhok Tiszaszőllős, Tiszacsege, Egyek, Tiszafüred vonalában teljes erejükkel támadtak. Az ott lévő székely csapatok már harcra készen várták őket állásaikban. Kitartóan védték a tiszafüredi hídfőt, de mivel a vonalon lévő vöröscsapatok minden ellenállás nélkül visszavonultak, sőt elmenekültek, a székelyek egynapi védelem után, harcolva hagyták el az ily csekély erővel meg nem tartható hídfőt."

 

Eddig Szolnokon a Nemzeti Szállóban működött a Vörös Hadsereg főhadiszállása.

Innen próbált rendet teremteni a románok elől menekülő Vörös seregben Stromfeld Aurél vezérkari főnök és Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok. De mivel a románok a Szamostól a Marosig a Tisza egész hosszán elérték a folyó bal partját, a vörösök pedig csak gyenge erőkkel, bizonytalanul vethették meg lábukat a jobbparton, - el kellett költöztetni Szolnokról a főhadiszállást.

 

Miközben zajlott Budapesten a nagy pompával rendezett május elsejei ünnepség, Szolnokról sietve Gödöllőre települt át a főhadiszállás.

 

*  *  *

 

  andrassy.gif

Miközben Pesten folyt a tűzijáték, a Miskolczi Napló ezt írta:

 

„Csütörtökön délután hosszú sorokban vonultak végig a városon a katonai szekerek s immár nem volt szükség semminemű hivatalos jelentésre, egymás arcáról olvashattuk le:

A front felbomlott!

 

A vasút szirénájának éles jeladása süvített végig a városon este 8 órakor.

 

Az első parlamenter-küldöttséget este 8 órakor bocsátották útjára.

Dr. Szentpály István, Mauks Sándor, dr. Dévényi Miklós és dr. Hodobai Sándor fehér zászlókkal, kürtössel és fáklyásokkal két városi kocsira ültek, hogy Sajószentpéter felé útra kelve érintkezésbe kerüljenek a cseh-szlovák csapatok parancsnokságával és a város békés átadásának feltételeit megtárgyalhassák."

 

 

*  *  *

 

Kivételes gondossággal készült fel erre a napra a fővárosi mentőszolgálat.

Megerőltető orvosi munka folyt valamennyi készenléti helyen. Ügyeleti szolgálatot tartottak Budapest fontos csomópontjain és a tömegrendezvények helyszínein, így a Hősök terén, az Oktogonon, a Nemzeti Színháznál, a Vérmezőn, a Népligetben, a Margitszigeten, az Iparcsarnoknál (most a Petőfi Csarnok van a helyén), a Millenáris Sporttelepen.

 

Vidámnak és boldognak szánt népünnepélyeken még soha nem ájultak el, nem estek össze éhségtől és kimerültségtől oly sokan, mint az 1919. május elsején.

A tömeg sodródó forgataga miatt a rászorulók nagy része nem is juthatott orvos kezébe. De ha sor került is segélynyújtásra, nem minden eset került bele a mentősök naplójába. Amit följegyeztek, az is példátlan szám: a felvonulások és gyűlések órái alatt száznegyvenhét esetben riasztották a mentőket.

 

 

Sötétedés után tűzijáték rakétafényei világították meg Budapestet.

Ekkor már egyetlen vezető sem mutatkozott a nyilvánosság előtt.

A Szovjetházban tartózkodtak.

Itt ülésezett a politikai bizottság.

El kellett dönteni, hogy mit tegyenek a katonailag majdnem reménytelen helyzetben.

Ide érkeztek a jobboldali szakszervezeti vezetők is.

Bekapcsolódva a politikai bizottság vitájába, követelték, hogy haladéktalanul mondjon le a kormányzótanács.

 

Döntés nem született. Abban állapodtak meg, hogy vasárnap ülést tart a kormányzótanács, egyszersmind összehívják a szokott helyre, az Újvárosháza üléstermébe az ötszázas budapesti munkás- és katonatanácsot, a vasas szakszervezetek bizalmi testületét, meg a fővárosi munkásezredek küldötteit.

 

 

*  *  *

 

Károlyi Mihály sorai az 1919. május 1-i tűzijáték idejéből:

 

„Ezen az emlékezetes estén elmentem a Hungária Szállóba, ahol a Kommunista Párt főhadiszállása volt. Kun a teljes erkölcsi összeomlás állapotában a szobájában a díványon hevert, felesége aggodalmasan sürgölődött körülötte.

 

Mivel egyetlen értelmes szót sem tudtam kihúzni belőle, átmentem a szomszéd szobában lakó Kunfi Zsigmondhoz, aki elmondta: - Kun teljesen összetört és a harc feladásáról beszél.”

 

 

*  *  *

 

„JEGYZŐKÖNYV

Fölvették 1919. május 1-jén Sajószentpéteren Miskolc város átadásának feltételeiről,

egyrészről Miskolc város polgármesterével, dr. Szentpály Istvánnal, Mauks Sándorral, dr. Dévényi Miklóssal és dr. Hobodai Sándorral,

másrészről Cagas Method és Podhrádszky Frantisek (akik a 32. cseh-szlovák tüzérezred őrnagyai) urakkal.

 

Miután Miskolc városát a holnapi nappal a vörös katonaság kiüríti, a fentnevezett urak eljöttek, hogy a várost a következő kívánságok teljesítése fejében a csehszlovák csapatoknak átadják:

 

A város átadása május 2-án történik a városi téglagyárban a várostól északra körülbelül másfél kilométernyire, a Miskolctól Sajószentpéterre vezető országúton, közép-európai számítás szerint 2 órakor.

A város politikai vezetése ideiglenesen az eddigi hatóságok kezén marad (amelyek március 21-ike előtt működésben voltak), természetesen katonai ellenőrzés mellett és mindaddig, amíg a cseh-szlovák kormányzóság új hatóságokat nem állít fel.

 

Megtorló intézkedéseket senkivel szemben nem foganatosítanak, sem a vezetők, sem pedig a lakosság ellen.

A városnak élelmiszerrel, valamint szénnel való ellátásáról a gáz- és villanyművek számára gondoskodni fognak.

 

Miskolc városában jogosulatlan rekvirálásokat nem fognak megengedni; mindarról, ami a csapatok számára szükséges, a város vezetősége útján fognak gondoskodni s az árát a katonai hatóságok az előzőleg megállapított maximális árakon fogják kiegyenlíteni.

A miskolci magyar újságok cenzúra alatt megjelenhetnek.

Mindezen intézkedések Diósgyőr-Vasgyárra is vonatkoznak.

 

A cseh-szlovák hadseregnek e jegyzőkönyvben aláirt képviselői beleegyeznek a felsorolt feltételekbe, a magasabb katonai parancsnokságok által esetleg kívánt lényegtelen változtatások Miskolc város képviselőinek a város átadásakor lesznek tudomására hozva.

 

Berekesztetett és aláíratott Sajószentpéter, 1919. május 1.

 

Cagas Method őrnagy,

Szentpály István,

Podhrádszky Frantisek őrnagy,

Mauks Sándor,

dr. Dévényi Miklós,

dr. Hobodai Sándor”

 

 

 
Következő >