1919. június 27. péntek
Két híradás a győri Testvériség e napi számából:
„A
megyei intézőbizottság tudvalevőleg elrendelte, hogy a cigányok lovait
elkobozzák. Azóta a cigányok állandóan megszállva tartják a megyeházát,
s rimánkodó kéréseik mellett községi igazolványokat mutatnak fel, hogy
ellenük soha panasz nem merült fel. Az intézőbizottság ennek dacára
kimondta, hogy a cigányoknak a lovaikat nem adja vissza és részükre
lótartást nem engedélyez. A cigányok elkobzott lovait egyben a
legközelebbi napokban, elárverezik.” (364)
„Értesítem a közönséget, hogy folyó hó 29-tól kezdve, a
fűszerkereskedőknél, és azon kiskereskedőknél, kik a múlt sóosztásnál
nem foglalkoztak sókiméréssel, beválthatók lesznek a július havi sárga
sójegyek, melyek 15 dkg-ra lesznek érvényesek.
Közellátási politikai megbízott.”
* * *
Szamuely családias vacsorát rendezett ezen a péntek estén, amelyre így emlékezett Szilágyi Jolán:
„Tibort
meghatotta Havasék kedvessége, hogy a veszély pillanatában nem hagytak
magamra. Viszonzásul meghívta őket a Nyugati pályaudvarra a Lenin-fiúk
vonatához, vacsorára.
Ez
a szerelvény - két ágyúval és géppuskákkal fölfegyverkezve - éppen a
külső pályaudvaron vesztegelt. (Egyébként Cegléden vagy Szolnokon
állomásozott.) A fiúk felváltva álltak őrt, a vonat közelébe senkit nem
engedtek.
Tibor
öccse, Laci főzte a vacsorát. Tojásrántottát. Ilyen fejedelmi lakomát
rég nem ettünk. A szovjetházban az ebéd sovány colt. Rendszerint:
tökfőzelék. Akkor mindenütt azt ettek.
A
vacsora emlékezetes maradt számomra. A Lenin-fiúk, - már aki éppen nem
állt szolgálatban - voltak a vendéglátók. Kovács Lajost már jól
ismertem, többször kísérte Tibort.
Kerekes Árpádot lehetetlen volt nem ismerni! Hatalmas, gyönyörű férfi, csak úgy sugárzott belőle az életerő.
Sturczot,
Gábor Antalt is ismertem. Megnézegettem fegyvereiket, különösen a
tojásgránátokat bámultam meg. Mosolyogtak tudatlanságomon.
Fáradtak voltak, de jókedvűek.”
* * *
Kassán kiáltványt bocsátott ki a szlovák kommunista kormányzótanács:
„A
nemzetközi rablók szövetsége, az antant odaígérte egyik falánk
szövetséges társának, a cseh imperialistáknak a régi Magyarország egész
északi részét.
A
szlováklakta területeket éppúgy, mint azokat, melyeken magyarajkú
proletárok laknak. Ebbe az elrablandó területbe az antant belerajzolta
Kassa városát is. Kassát is odaígérték a cseheknek.
S
most arra akarják kényszeríteni a Magyar Tanácsköztársaságot, hogy
azokat a területeket, melyeket a cseh imperialistáknak szántak, a
Magyar Tanácsköztársaság ürítse ki, hogy újra elfoglalhassák a csehek,
rabigába hajtva e területek munkásságát.
E
gaz merénylet ellen egy táborba kell állnia az antant által a cseh
rablóknak szánt területek egész proletariátusának, nemzetiségre való
tekintet nélkül. A magyaroknak éppúgy, mint a szlovákoknak vagy a
németeknek.
Mert
az antant imperialista, kapitalista csürhéje legelsősorban a
kapitalizmus, a kizsákmányolás uralmát akarja visszaállítani, és
emellett fölrúgná a hazug wilsoni elveket, nemzetiségi elnyomást akar
újra bevezetni. Cseh kapitalista, nacionalista impérium alá akarják
szorítani a szlovákokat, a szepesi németeket, a magyarokat és így Kassa
magyar nyelvű lakosságát is.
A
Szlovák Tanácsköztársaság a Magyar Tanácsköztársasággal karöltve a
dolgozó milliók gazdasági és szellemi fölszabadításán munkálkodik,
tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelvet beszél valaki. Mi a dolgozók
önrendelkezési elvének alapján állunk. Minden város nyelvcsoportja
önmaga határozhatja meg, hogy melyik Tanácsköztársasághoz akar
tartozni. Amíg azonban ez az idő, - a szövetséges Tanácsköztársaságok
határainak pontos megállapítása elkövetkezhetik, egy nagy feladat elé
vagyunk állítva.
Az
elé, hogy vagy gyáván eltűrjük, hogy a nemzetközi rablók cseh csapatai
újra elfoglalják a Felvidéket és Kassa városát is, vagy mint egy ember,
talpra áll az egész proletariátus, magyar, szlovák egyaránt, és
fegyverrel a kézben kiűzi a régi Magyarország területéről a cseh
imperialisták hordáit.
Melyiket választjátok, kassai proletárok?
Aki
gyáva, aki anyámasszony katonája, az nem közénk való. Az áruló. Árulója
önmagának, családjának, árulója a nemzetközi proletárforradalomnak. Aki
pedig nem gyáva, az fogjon fegyvert. Álljon be még ma katonának, hogy
megsemmisíthessük közös erővel a nemzetközi rablók gaz terveit, és
megteremthessük a dolgozó emberiség szabad társadalmát.
Éljen a szövetséges Magyar Tanácsköztársaság! Éljen a nemzetközi forradalom!
Éljen az internacionalista Vörös Hadsereg!
Kassa, 1919. június hó 27.
A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács.”
(365)
|