1919. június 27. péntek

Két híradás a győri Testvériség e napi számából:

„A megyei intézőbizottság tudvalevőleg elrendelte, hogy a cigányok lovait elkobozzák. Azóta a cigányok állandóan megszállva tartják a megyeházát, s rimánkodó kéréseik mellett községi igazolványokat mutatnak fel, hogy ellenük soha panasz nem merült fel. Az intézőbizottság ennek dacára kimondta, hogy a cigányoknak a lovaikat nem adja vissza és részükre lótartást nem engedélyez. A cigányok elkobzott lovait egyben a legközelebbi napokban, elárverezik.” (364)

„Értesítem a közönséget, hogy folyó hó 29-tól kezdve, a fűszerkereskedőknél, és azon kiskereskedőknél, kik a múlt sóosztásnál nem foglalkoztak sókiméréssel, beválthatók lesznek a július havi sárga sójegyek, melyek 15 dkg-ra lesznek érvényesek.

Közellátási politikai megbízott.”

*  *  *

Szamuely családias vacsorát rendezett ezen a péntek estén, amelyre így emlékezett Szilágyi Jolán:

„Tibort meghatotta Havasék kedvessége, hogy a veszély pillanatában nem hagytak magamra. Viszonzásul meghívta őket a Nyugati pályaudvarra a Lenin-fiúk vonatához, vacsorára.

Ez a szerelvény - két ágyúval és géppuskákkal fölfegyverkezve - éppen a külső pályaudvaron vesztegelt. (Egyébként Cegléden vagy Szolnokon állomásozott.) A fiúk felváltva álltak őrt, a vonat közelébe senkit nem engedtek.

Tibor öccse, Laci főzte a vacsorát. Tojásrántottát. Ilyen fejedelmi lakomát rég nem ettünk. A szovjetházban az ebéd sovány colt. Rendszerint: tökfőzelék. Akkor mindenütt azt ettek.

A vacsora emlékezetes maradt számomra. A Lenin-fiúk, - már aki éppen nem állt szolgálatban - voltak a vendéglátók. Kovács Lajost már jól ismertem, többször kísérte Tibort.

Kerekes Árpádot lehetetlen volt nem ismerni! Hatalmas, gyönyörű férfi, csak úgy sugárzott belőle az életerő.

Sturczot, Gábor Antalt is ismertem. Megnézegettem fegyvereiket, különösen a tojásgránátokat bámultam meg. Mosolyogtak tudatlanságomon.

Fáradtak voltak, de jókedvűek.”

*  *  *

Kassán kiáltványt bocsátott ki a szlovák kommunista kormányzótanács:

„A nemzetközi rablók szövetsége, az antant odaígérte egyik falánk szövetséges társának, a cseh imperialistáknak a régi Magyarország egész északi részét.

A szlováklakta területeket éppúgy, mint azokat, melyeken magyarajkú proletárok laknak. Ebbe az elrablandó területbe az antant belerajzolta Kassa városát is. Kassát is odaígérték a cseheknek.

S most arra akarják kényszeríteni a Magyar Tanácsköztársaságot, hogy azokat a területeket, melyeket a cseh imperialistáknak szántak, a Magyar Tanácsköztársaság ürítse ki, hogy újra elfoglalhassák a csehek, rabigába hajtva e területek munkásságát.

E gaz merénylet ellen egy táborba kell állnia az antant által a cseh rablóknak szánt területek egész proletariátusának, nemzetiségre való tekintet nélkül. A magyaroknak éppúgy, mint a szlovákoknak vagy a németeknek.

Mert az antant imperialista, kapitalista csürhéje legelsősorban a kapitalizmus, a kizsákmányolás uralmát akarja visszaállítani, és emellett fölrúgná a hazug wilsoni elveket, nemzetiségi elnyomást akar újra bevezetni. Cseh kapitalista, nacionalista impérium alá akarják szorítani a szlovákokat, a szepesi németeket, a magyarokat és így Kassa magyar nyelvű lakosságát is.

A Szlovák Tanácsköztársaság a Magyar Tanácsköztársasággal karöltve a dolgozó milliók gazdasági és szellemi fölszabadításán munkálkodik, tekintet nélkül arra, hogy milyen nyelvet beszél valaki. Mi a dolgozók önrendelkezési elvének alapján állunk. Minden város nyelvcsoportja önmaga határozhatja meg, hogy melyik Tanácsköztársasághoz akar tartozni. Amíg azonban ez az idő, - a szövetséges Tanácsköztársaságok határainak pontos megállapítása elkövetkezhetik, egy nagy feladat elé vagyunk állítva.

Az elé, hogy vagy gyáván eltűrjük, hogy a nemzetközi rablók cseh csapatai újra elfoglalják a Felvidéket és Kassa városát is, vagy mint egy ember, talpra áll az egész proletariátus, magyar, szlovák egyaránt, és fegyverrel a kézben kiűzi a régi Magyarország területéről a cseh imperialisták hordáit.

Melyiket választjátok, kassai proletárok?

Aki gyáva, aki anyámasszony katonája, az nem közénk való. Az áruló. Árulója önmagának, családjának, árulója a nemzetközi proletárforradalomnak. Aki pedig nem gyáva, az fogjon fegyvert. Álljon be még ma katonának, hogy megsemmisíthessük közös erővel a nemzetközi rablók gaz terveit, és megteremthessük a dolgozó emberiség szabad társadalmát.

Éljen a szövetséges Magyar Tanácsköztársaság! Éljen a nemzetközi forradalom!

Éljen az internacionalista Vörös Hadsereg!

Kassa, 1919. június hó 27.

A Szlovák Forradalmi Kormányzótanács.”

(365)