1919. június 25. szerda Nyomtatás E-mail



 

 

1919. június 25. szerda

 

Reggelre az alábbi plakáttal találta magát szembe az ébredő Budapest:

 

PARANCS!

Budapestre és környékére a LEGSZIGORÚBB KIVÉTELES ÁLLAPOTOT rendeljük el.

Három embernél több az utcán nem lehet együtt.
Mindenféle ellenforradalmi ténykedést vagy bármely bűntettet kötél általi halállal büntetünk.
Azokat az ellenforradalmárokat pedig, akiket a kezükben fegyverrel fognak el, a helyszínen lövik agyon.

Kun Béla
hadseregfőparancsnok-helyettes

Haubrich József
Budapest katonai főparancsnoka."


*  *  *

A szovjetház többi lakójához hasonlóan kedden Kun Béla családja is elmenekült az épületből a flottilla-hajók lövései után. Ismerősöknél rejtőzködve töltötték a családtagok az éjszakát.

Kun Béláné közlése:

„Reggel hazamentünk. Napközben beállított Kun Béla. Látszott rajta, hogy éjszaka nem aludt.

- Az ellenforradalmat levertük, de meglátjuk, ki volt benne - mondta.
- Azt hiszem, Haubrich József is... Kivizsgáljuk...”


*  *  *

Szamuelyné Szilágyi Jolán is visszatért a Hungária Szálló népbiztosi lakosztályába.

„A szovjetház más képet mutatott, mint tegnap. Megerősítették a védelmét. Felfegyverzett Lenin-fiúk cirkáltak körülötte.

Az utcán találkoztam Lukács Györggyel, a derekán bőröv, a vállán, puska. Nagyon, harciasnak nézett ki, de a szemüvegével kissé komikusnak hatott, ezért jegyeztem meg magamnak.”

*  *  *

 

A zavaros idők ellenére változatlanul működtette pénztárát az Írók Direktóriuma:

Singer Arthurnak 3.110 koronát fizettek ki aktuális cikkeiért és „Szerkesztő úr” című röpiratért. Erdősi Dezső novelláit 2.500 koronával honorálták. (356)


*  *  *

 

Kun Béla vágyott arra, hogy meghívják a párizsi békekonferenciára, mert így akár hallgatólagosan, akár kimondottan törvényesnek tekintették volna hatalmát a nemzetközi politikában.

Tehát ennek a diplomáciai elismeréssel egyenértékű meghívásnak a reményében szándékozott teljesíteni Clemenceau ama távirati parancsát, hogy északon vonuljon vissza a Vörös Hadsereg a demarkációs vonal mögé.

A visszavonulást elrendelő súlyos döntés elvben megszületett, de a végrehajtásával nem siettek: tudva, hogy a párizsi békekonferencia legfőbb gondja a békediktátum aláíratása a németekkel, s emellett a magyar kérdés pillanatnyilag századrangú, hatásosabb időpontra vártak a visszavonulás megkezdésével.

De készen állva a kedvező alkalomra, június 25-én nulla órától megtiltottak a Vörös Hadseregnek minden kezdeményezést a csehszlovák hadsereggel szemben.

Önként beszüntették  Budapestről az ellenállhatatlannak mondott északi hadjáratot.

*  *  *

 

Budapesten kíméletlen terrorral szereztek érvényt a szigorított rendkívüli állapotnak.

A vörösőrök, Lenin-fiúk és más karhatalmi járőrök ötletszerű önkényeskedéseinek senki nem vetett gátat. Szó szerint az életét tette kockára, aki az utcára bátorkodott: nem tudhatta, honnan, ki és miért emel rá fegyvert.

Így lőtték hasba a Gellért Szálló előtt Hyadacs Péterné tizennyolc éves fiatalasszonyt, s ugyanitt roncsolta szét a puskagolyó Walmann Henrik huszonhárom éves vöröskatona térdét. Főváros szerte tömegesen fordultak elő hasonló esetek.

Este hét és nyolc óra között, még teljes világosban sétáló tempóban haladt Taubinger Géza nyugalmazott pénzügyi igazgató a belvárosi Irányi utcából a Duna-part felé. Elegáns külseje és ráérős léptei elegendők voltak arra, hogy magára vonja az arra járőröző vörös karhatalmisták figyelmét. Hozzá lépett Kovács István vörösőr és gorombán hátba verte:

- Hé, vissza, ne korzózzon erre, mintha még mindig az urak világa lenne!

Ugyanitt cirkált Balogh Mihály politikai nyomozó, aki ismerte Kovács István vörösőrt. Felettesi eréllyel rákiáltott Kovácsra:

- Rögtön lője agyon azt a büdös burzsujt, a pofája se áll jól!

Kovács István szó nélkül lelőtte Taubinger Gézát, aki a járókelők szeme láttára holtan vágódott a kövezetre. Miután a vörösök eltávoztak, mentőért telefonáltak a szemtanúk.

Erre vonatkozik a mentőnapló szűkszavú esetleírása:

„Egy projectalt találtam. Bemeneti nyílás bal lapocka csúcsán, kimeneti nyílás a bal II. bordaközben. Holtan találtam. A hulla zsebei kifordítva, üresek!

dr. Gáspár.”

 

A nap folyamán hetvenkét alkalommal riasztották utcai balesethez a fővárosi mentőket.


*  *  *

Újpesten viszály és zavarodottság közepette működött a vésztörvényszék, mert munkások felett kellett ítélkezni, - nem a burzsoáziához, hanem a proletariátushoz tartoztak az ellenforradalmárok. Ahhoz az osztályhoz, amelynek nevében gyakorolta a diktatúra a vörösterrort. (357)

Az előző napi ellenforradalmi megmozdulás során lelőtték a Mauthner Bőrgyár udvarán Szatmáry és Lipták vörösőröket.

Válaszképpen két halálos ítéletet akartak hozni a „szemet szemért, fogat fogért" elv alapján, mivel a tettesek kilétét nem tudták kideríteni. Emiatt keletkezett meghasonlás a vésztörvényszék tagjai között. Végül a legszigorúbb megtorlás követelői kerekedtek felül.

Paksi József harminchat éves asztalossegéd volt az újpesti rögtönítélő bíróság elnöke; vádbiztosa Potyondi József, jogi tanácsadója Illés Béla harmincéves ügyvédjelölt, szavazók Pick Ignác és Lőwy Sándor.

Halált mondtak Orczi Karó Imre harminckét év körüli munkásra. S hogy ne legyen munkás mindkét kivégzendő, a bosszú második áldozatának Martinovics Béla harmincöt év körüli kereskedőt tették meg.

Mindkettőjüket a tárgyalás után azonnal kivégezték a rendőrség udvarán. Az életüket kioltó sortüzet Schőn Gyula újpesti vörösőr parancsnok vezényelte.

*  *  *

Kecel községben változatlanul folytatódott a földműves lakosság megfélemlítése.

Vallatták a vörös különítményesek az ellenforradalmi szerepléssel gyanúsított embereket, újabb és újabb személyeket tartóztattak le, büntetésként hadisarcot szedtek terményben, készpénzben, élőállatban.

A félelem fokozására nyilvános akasztást rendeztek.

Mikula György politikai megbízott utasítására Csóti Ferenc negyvenkét éves gazdálkodót végezték ki, noha semmilyen főbenjáró cselekményt nem tudtak rábizonyítani.

*  *  *

 

Szentendrén előző nap megkongatták a római katolikus templom harangját a budapesti ellenforradalom hírére.

Lázításnak minősítve a cselekményt, mindenáron büntetni akart a szentendrei és a pomázi direktórium. Úgy vélték, a bűnös nem lehet más, mint dr. Kucsera Ferenc káplán. Elhatározták letartóztatását.

Este fél tízkor vette őrizetbe erős fedezettel Chudy Ferenc, Szentendre városparancsnoka, huszonkét éves pincér. Ő vallatta a káplánt, aki a hosszadalmas és makacs kérdezősködésre állhatatosan ismételte, hogy nincs mit bevallania. A pincérből lett huszonkét éves városparancsnok önhatalmúlag, a vallatásnál jelenlévő direktóriumi tagok helyeslésével úgy döntött, hogy ki kell végezni a megátalkodottan tagadó papot.

Hárman kísérték dr. Kucsera Ferencet a Duna-partra: Darázs István huszonnyolc éves géplakatos, Chudy helyettese, Marinovits Miklós huszonnégy éves szabósegéd, Dudás János húszéves vasesztergályos, vörösőrök.

Áldozatukat a víz mellett arccal Leányfalu felé állították, s hátulról lőttek rá. A káplán hanyatt vágódott, de tagjai még mozogtak. A három kivégző legfiatalabbja, a húszéves Dudás János lépett hozzá.

- Megadom a büdösnek a kegyelemdöfést - mondta és a káplán fejébe lőtt.

Chudy Ferenc városparancsnok utasítására reggelig a kivégzés helyszínén kellett hagyni dr. Kucsera Ferenc tetemét, s akkor is csak a temetőárokban hantolhatták el.

(358)

*  *  *

 

Kiskőrösön felakasztották Szenohradszky Pált, a Petzkay-féle terrorkülönítmény mellett működő vésztörvényszék újabb áldozatát. A kivégzést ugyanott és ugyanazok hajtották végre, ahol, és akik megölték Spang József főhadnagyot.

*  *  *

Kalocsán reggel nyolc órától folytatta Szamuely Tibor a statáriális bíráskodást.

Testőrei között úgy érkezett a törvényszék épületébe, mintha ártalmatlan, békés hivatalnoki teendőkre készülne. Kipihenten, frissen borotváltan, lakkcipőben, gálakesztyűben ült a bírói asztal mögé.

Gyötrésektől kimerült, véresre kínzott embereket vezettek eléje. Szamuely indulatmentes kedéllyel, közömbös halksággal mindenkit halálra ítélt, akit asztala elé állítottak a Lenin-fiúk.

Az előző napon felakasztottak helyére új áldozatok kerültek. Azokat a tetemeket, amelyek egy éjszakán át áztak az esőben, kiszállították a temetőbe a terroristák. Komor foglalatosságuktól szigorúan távol tartották a lakosságot. Amikor elővezették a halálra szántakat, megjelent egy karinges jezsuita szerzetes a rendház egyik emeleti ablakában. Mindvégig imádkozott, amíg sorra akasztották a Lenin-fiúk Szamuely elítéltjeit.

Változatlan összetételben működött a hóhércsapat: Kerekes Árpád, Kovács Lajos, Sturcz Károly és Pervanger Mihály oltotta ki az életeket.

Elsőnek Horváth Lajos huszonegy éves joghallgatót, tartalékos tüzér hadnagyot akasztották fel; neki ígért teljes bántatlanságot Fehér Imre ezredes, ha önként átengedik Kalocsát a vörösöknek. Horváth Lajos után következett Vargacz Gergely negyvenhárom éves földműves, Bernáth József harminckét éves napszámos, Kovács Gergely ötvenéves napszámos, Berta János negyvennégy éves napszámos, Varajti József tizenhét éves parasztfiú, Romsics János negyvenéves földműves, Kővágó Sándor huszonnyolc éves gépész, Berta Antal huszonkét éves napszámos. Utoljára Zs. Vargacz Józsefet taszigálták a bitóhoz. Mielőtt felállt volna a székre a negyvenöt éves parasztgazda, pipára gyújtott.

Mivel már halott függött minden olyan berkenyefán, amelyet Kerekes Árpád alkalmasnak talált az akasztáshoz, félbeszakították a kivégzéseket.

Megebédeltek a Lenin-fiúk, majd sortüzekkel folytatták Szamuely ítéleteinek végrehajtását a törvényszék udvarán. Itt is Kerekes Árpád és tettestársai intézkedtek, de újak csatlakoztak hóhérmunkájukhoz. Hollós Hellschein Elemér újpesti ékszerész, ifj. Gál Sándor hatvani tengerész, Kapitány István harminckét éves politikai nyomozó, Király Sándor huszonnégy éves kalocsai kőműves, a vörösőrség tagjaiként egészítették ki az ítéletvégrehajtó osztagot.

Agyonlőtték Szabadi István harminchét éves napszámost, Horváth Gyula harminckét éves cimbalmost, Rigó Ferenc tizenkilenc éves napszámost.


SzamuelyTibornak nem lévén dolga a kivégzések alatt, üzenetvivőivel felajánlotta az érseki székhely papjainak, hogy világnézeti eszmecserét folytat velük, ha ilyen igényük támadna. Senki nem jelentkezett.

A Lenin-fiúk és a bizalmas beosztású helyi vörösök szigorú biztonsági intézkedések mellett maguk földelték el áldozataikat a katolikus temető elhagyatott sarkában.

Sem pap, sem hozzátartozó, sem polgári hivatalos személy nem lehetett jelen a temetésnél, amelyet közönséges egészségügyi műveletnek tekintettek a terroristák. Egyedül Kálmán József fakereskedővel, a kalocsai ellenforradalmárok telefonistájával tettek kivételt, őt a felekezete szerinti szertartással temethették el.

Szamuelyt félénken figyelmeztették a közigazgatás emberei, hogy anyakönyvezni kell az elhunytakat. Kérdezték, mit írjanak a halálnemet tartalmazó rovatba.

- A valóságot. A legőszintébb valóságot - válaszolta Szamuely. S amikor tanácstalan zavarral néztek rá, barátságos derűvel erősítette meg:

- Igen, csakis a valóságot. A halál oka: fulladás.

Este ismét, immár megszokottan az érseki palota díszebédlőjében gyülekeztek vacsorára a Lenin-fiúk. Szamuely csendes elégedettséggel jelent meg közöttük és így szólt:

- Hol moshatnám meg a kezemet? Hullaszaga van.

(359)

 
< Előző   Következő >