1919. június 22. vasárnap Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. június 22. vasárnap

 

 

Közlemény:

Gross Simon, volt élelmezési tiszt, akit a szombathelyi katonai állomásparancsnokság június 1-én egy szállítmánnyal, mint szállítmányvezetőt Budapestre útba indított, haladéktalanul jelentkezzék a budapesti katonai városparancsnokság volt tiszteket nyilvántartó osztályán (IV. Veres Pálné utca 1. szám, II. épületszárny, földszint 71, különbeni súlyos következmények terhe mellett.”

*  *  *

 

Közlemény az Egri Vörös Újságban:

„Az egri forradalmi törvényszék a következő ítéleteket hozta:

Stregova András, Stregova János és Huszár Lajos egri lakosokat, mert 1919. május 2-án a hatósági közeget feltartóztatták, s lelövéssel fenyegették, 5-5 évi fegyházbüntetésre ítélte.

Bárdos Sándor egri lakost, mert a május másodiki ellenforradalmi mozgalomban részt vett, a politikai megbízottra rálőtt és megverte, 15 évi kényszermunkára ítélte. Harangozó József egri lakost, mert ugyanekkor a politikai megbízottra rálőtt, 10 évi kényszermunkára ítélte.”

(335)

*  *  *

 

Egerben politikai gyűlést tartottak ezen a napon. Kommunista szónokok beszéltek a városháza erkélyéről. Beszédeik hallatán annyira felháborodott a tömeg, hogy meg akarta lincselni a szónokokat.
Benyomultak a városháza előcsarnokába, hogy szándékuk szerint az utcára hajigálják az ablakokon át a város vörös vezetőit, akik az emeleti szobákba menekültek.

Vöröskatonák védték az előcsarnokot. Meghátráltak a tömeg elől, de csak a lépcsőfeljáróig. Amikor egyiküket megragadták a támadók, a tömegbe lőttek.

A sortűz kioltotta Liszkai Ignác, Balogh Antal, Demeter István és a tízéves Prókai Erzsébet életét.

Sokan megsebesültek.

*  *  *

 

Pákozdon is zavargás támadt, mert a lakosság sokallotta a marharekvirálás mértékét.

Megtagadták a követelt mennyiség egy részének beszolgáltatását. A Székesfehérváron állomásozó Fabik-féle terrorkülönítmény egy rohamcsoportja Pákozdra sietett, hogy kikényszerítse a diktatúra iránti engedelmességet. A rohamcsoport tagjai csőre töltött puskákkal cirkáltak az utcákon.

Barna Imre huszonkét éves parasztlegény Szili Anna hajadonnal beszélgetett udvarlóként a lányék kapujában. Eszenyi Imre és Frimmer Gyula terroristák kérdőre vonták, hogy mit keres az utcán. Barna Imre a lány előtti tekintélytartás szándékával önérzetesen felelt a kérdésre.

A terroristák sértőnek találták a választ és szó nélkül, közvetlen közelről lelőtték az udvarló legényt.

*  *  *


A solti mészárlás

Mivel a Solt előtt megrongált vaspályát még nem javították ki, Szamuely és a lenin-fiúk az országúton, autókon folytatták útjukat.

Elől Szamuely Tibor a megszokott olajzöld gépkocsiján, bőrruhás testőreitől körülvéve. Semmiféle jelzést nem használtak, így a tájékozatlanok azt gondolhatták, hogy a fehérekhez tartoznak.

Solt felé haladva egy parasztszekér akadt az útjukba. Két földműves ember ült rajta. Szamuely megállította őket. Szelíden kérdezgette, kifélék, mifélék. Ezek azt hitték a barátságos hang alapján, hogy fehér fegyveresekkel van dolguk. Elmondták, hogy az ellenforradalmárokhoz tartoznak, és a terepet derítik fel. Szamuely indulatmentesen elővette pisztolyát, fejével bólintott Kámán József terroristának, hogy kövesse a példát.

Egyikük az egyik, másikuk a másik parasztot lőtte homlokon. Majd Sturz terrorista mindkét halottat az árokba hömbölítette.

A lövésekre egy harmadik paraszt bukkant fel és az utat keresztezve a szántóföldek felé futva próbált menekülni. Szamuely a Lenin-fiúkra parancsolt, hogy terítsék le a menekülőt. Kerekes Árpád és a többiek puskatüzétől holtan vágódott el az áldozat.

Ezután továbbrobogtak Soltra.

A községbe érve géppuskával lőtték az  autókról az előlük menekülőket.
Solton újabb nyolc embert öltek meg.

(336)

 

Rajtaütéssel foglalták el a községházát, ahol éppen tanácskoztak az ellenforradalom helyi irányítói.

Szamuely rövid úton valamennyit kötél általi halálra ítélte és úgy rendelkezett, hogy elítéltjeit rögtön fel is kell akasztania községháza előtti fákra.

Kerekes Arpád végezte a hóhérmunkát csapatnyi Lenin-fiú segédletével.

Kovács Gábor huszonöt éves kisbirtokossal kezdték az akasztások sorát. Másodiknak Szily László harmincöt éves biztosítóintézeti tisztviselőt, harmadiknak Zilinszky Pál negyvenegy éves kocsmárost fosztották meg életétől.

Jajveszékelő asszonyok, hozzátartozók könyörögtek kegyelemért Szamuelynek, aki közönyös mosollyal engedte el füle mellett a rimánkodást. Az esdeklők között volt egy áldott állapotban lévő fiatalasszony, Jászfalusy Károly községi jegyző felesége.

Amikor rátették a hurkot a huszonkilenc éves jegyző nyakára, feleségének ezt mondta Szamuely:

  - „Megkegyelmezek a férjének, ha kirántja a széket a lába alól. Abban a pillanatban levetetem a hurokról.”

A kétségbeesett fiatalasszony megtette, amire biztatták, s amikor sikoltozva esdekelt az ígéret beváltásáért, Szamuely elfordult és csak némán mosolygott.

 

Jászfalusy Károly úgy szenvedett ki, hogy csüngő lábaihoz hullott ájult felesége. A látvány annyira borzalmas volt, hogy még a Lenin-fiúk is elbizonytalanodtak.

Szamuely erre beszüntette az akasztásokat.

A kecskeméti forradalmi törvényszékre bízta a megtorlás folytatását.


*  *  *

 

Clemenceau francia miniszterelnök táviratilag parancsolta meg a párizsi békekonferencia nevében mind a magyar, mind a csehszlovák hadseregnek, hogy haladéktalanul szüntessék be az ellenségeskedéseket az egész északi arcvonalon.

Berele Kohn egyoldalúan engedelmeskedett a parancsnak és a Vörös Hadsereg megszakította előnyomulását, csak önvédelemre szorítkozott a támadásokat folytató csehszlovák hadsereggel szemben.

Clemenceau követelését, hogy a Vörös Hadsereg vonuljon vissza a demarkációs vonal mögé, egyelőre még nem teljesítette a budapesti kommunista kormány.

 
< Előző   Következő >