1919. június 18. szerda Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. június 18. szerda

 

 

Budapesti sporthír:

„Csütörtökön, Úrnapján két érdekes mérkőzésben lesz része a sportkedvelő közönségnek. Délután 4 órakor a 32. vörös gyalogezred mérkőzik a 19. vörös tüzérezreddel, ezután pedig 6 órakor a MÁV Gépgyári Sportkör a VII. kerületi Munkássport egyesülettel (volt festők) méri össze erejét.

Mindkét mérkőzés alatt katonazenekar fog játszani.”

*  *  *

 

Levél a budapesti munkás- és katonatanácshoz:

Kisterenye község földmíves szegényei örömmel sietnek éhező budapesti testvéreik segítségére és saját szájuktól vonva el a falatot, megosztani kívánják csekélyke élelmiszer-készleteiket Budapest éhező proletárságával.

Önkéntes adakozásból több mint fél vagon élelmiszert gyűjtöttünk már eddig össze és az a kifejezett óhajtásunk, hogy ez minél előbb rendeltetési helyére jusson, ahol legnagyobb a szükség.

Kérjük azonnal sürgős intézkedését arra nézve, hogy ez az összegyűjtött készlet minél előbb Budapest lakossága részére innen elszállítható legyen.

Kisterenye Község munkás-és földművestanácsa."

*  *  *

 

Dunakeszi munkástanácsa e napon hozta nyilvánosságra ama határozatát, amellyel kitiltotta a község határából a nem odavalósi fürdőzőket és kirándulókat, mivel ezek kíméletlenül tarolták, fosztogatták a kertek és szántóföldek veteményeit. Kilátásba helyezte a munkástanács, hogy szükség esetén fegyveres karhatalommal gondoskodik a vetemények védelméről.

*  *  *

 

„KÖZLEMÉNY

A villamos lépcsőkön való utazás már annyira közveszélyessé vált, hogy a Vörös Őrség főparancsnoksága elhatározta, hogy közlekedési osztályában új szervet állít föl a villamosokon való lógás meggátlása céljából.

Ez a szerv 300 főnyi karhatalmi emberből fog állani, akiknek egyetlen teendőjük a villamos lépcsőjén való utazás meggátlása lesz.

Szolgálati:idejük napi 8 óra és illetményük a Vörös Őrökkel egyenlő.

A Vörös Őrség kerületi főparancsnoksága fölhívja e célból a szakszervezeteket, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan munkanélküli elvtársakkal közöljék, hogy azok, akik ebbe a közlekedési zászlóaljba belépni óhajtanak, hogy e hó 20-án délelőtt 10 óráig a Vörös Őrség közlekedési osztályánál (Teréz körút 9. földszint 2. jelentkezzenek.”

(328)

*  *  *

 

A közoktatásügyi népbiztosság a zongorák, pianínók és harmóniumok kötelező összeírásáról a következő rendeletet bocsátotta ki:

RENDELET

1. A hangszerkereskedők kivételével minden magán egyén (a Vörös Őrség tagjai is), hatóság (munkás- és katonatanácsok is) tartozik a bármily címen. birtokában lévő zongorát, pianínót, harmóniumot ... a közoktatásügyi népbiztosság hangszerosztályának haladék nélkül bejelenteni.

2. A házbizalmiak tartoznak a bejelentések eszközlésére szolgáló nyomtatványokat az illetékes lisztbizottságoknál e hó 20-án. átvenni és azok kiosztásáról gondoskodni. Tartoznak továbbá a kiosztott és a lakók által kitöltött bejelentőlapokat június 22-én estig összegyűjteni és a házban eszközölt bejelentésekről az ugyancsak e célra készült nyomtatványokon összesítő kimutatást készíteni, azt saját kezűleg aláírni és ez utóbbit az illetékes lisztbizottságokhoz személyesen visszajuttatni.

(...)

4. Aki az első pontban körülírt bejelentési kötelezettségének eleget nem tesz, vagy a bejelentőlap bármely lényeges rovatát a valóságnak meg nem felelő módon tölti ki, forradalmi törvényszék elé állíttatik."

*  *  *

vk_jun18_elkobzas.jpg

Szamuelyné Szilágyi Jolán emlékeiből:

„Június 18-án Lukács György, művelődésügyi népbiztos a Műcsarnokban, megnyitotta a társadalmi tulajdonba vett műtárgyak kiállítását. Ezt is Tibor munkája tette lehetővé.

A kiállítás jelképes volt: kultúrát, művészetet a dolgozó népnek!

Olyan képek, fölbecsülhetetlen értékű alkotások kerültek a legszélesebb nyilvánosság elé, amelyek eddig gazdag emberek magángyűjteményeinek féltett kincsei voltak. Tiborral együtt néztük meg a kiállatást. Különösen a Nemes Marcell gyűjteményéből szocializált El Greco-festményeket csodáltuk meg, valóságos áhítattal.

Tibornak Greco: A főinkvizítor arcképe című munkája tetszett a legjobban. Töprengtem, mit gondolhatott, amikor ezt a portrét, a jellemábrázolás remekművét nézte? Tibor értett a művészethez, de titkolta, mint ahogy dacos szeméremmel palástolta érzelmeit is. Rosszabbnak mutatta magát, mint amilyen volt."

 vk_jun18b.jpg

*  *  *

 

Tallózás a budapesti Népszava e napi hírrovatában:

„Magyarország kalapipara a múltban is jó hírű volt.

Mióta azonban a Tanácskormány elrendelte a kalapüzemek egyesítését, a magyar kalapipar jó híre még folytonosan emelkedett. Biztató jel a jövőre nézne, hogy a külföld kereskedői világa eláraszt bennünket üzleti ajánlatokkal. Ez a Tanácsköztársaság hitelképességét mutatja. Így többek között Svájcból kaptunk nagyon megfelelő ajánlatokat kalapra.” (329)

*

„A VII. kerületi Munkás- és Katonatanács intézőbizottsága felszólítja a kerületi eb tulajdonosokat, hogy az ez évben hátralékos ebadót az állatorvosi hivatal által kiállítandó igazolvány alapján e hó 20-ig fizessék be a kerületi pénztárba.

Azokat az ebeket, amelyek után nem fizettek adót, kiirtják.”

*

„Panasz

Bennjárt a szerkesztőségünkben Lőwy Vilmos elvtárs és a következőket panaszolta:

Felesége a Gyáli úti Balassa-kórházban meghalt e hó 16-án. délelőtt. A temetést e hó 18-ára tűzték ki, de a végtisztességért hiába jelentek meg a gyászolók, a halott nem volt sehol. Végre hosszas utánjárás után megtalálták a hullát a Szent István-kórházban és ekkor egy újabb temetési határnapot tűztek ki.”

*  *  *

 

„Nem azonos.

Vázsonyi József, Schlick-Nicholson-gyári lakatos közli velünk, hogy nem azonos, még rokonságban sem áll azzal a Vázsonyi József 32-es géppuskás katonával, akit a forradalmi törvényszék életfogytiglani fegyházra ítélt.”

*  *  *

 

A keszthelyi Testvériség e napi számában olvasható:

„A Katonai Forradalmi Törvényszék Nagy Gyula keszthelyi illetőségű és ugyanitt szolgáló vöröskatonát azért, mert az ezredhez tartozó II. osztálytól Tata városból eltávozott és itt Keszthelyen 18 darab tojást és egy szemüveget lopott, a hadseregből való eltávolításra és tízévi fegyházbüntetésre ítélte.”


*  *  *

 

Ellenforradalmi megmozdulás készülődött a Duna-Tisza közén.

Gyülekezőt hirdettek a szervezők Kalocsa térségébe. Sokan keltek útra a hívásra, köztük Tamás Sándor negyvenöt éves gazdálkodó is az öregcsenői tanyavilágból.

Öregcsenő és Kalocsa között találkozott Kis Károly vörösőrrel. Pihenésképpen elbeszélgettek.

Tamás Sándor teljes gyanútlansággal megmondta, hova iparkodik.

Akkor sem fogott gyanút, amikor Kis Károly leemelte válláról a puskát.

Mire észbe kapott, már késő volt: a vörösőr szó nélkül lelőtte.


*  *  *

 

Tizennegyedike óta még mindig tartott az Országházban a tanácsok országos gyűlése.

Szamuely ezen a napon szólalt fel. Idézet a beszédéből:

„Amikor a magyarországi proletariátus a proletárdiktatúra útjára lépett, mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a lépés harcot jelent...

Ha mi ma ezt a harcot beszüntetni akarnánk, azt jelentené ez, hogy mi feladjuk azt a küzdelmet, amelynek célja a világ összes proletárjainak, összes kizsákmányoltjainak a felszabadítása.

Igen tisztelt elvtársak! Azzal is tisztában lehettünk a proletárdiktatúra álláspontjára való helyezkedés pillanatában, hogy nem szabad nekünk  elfelejtkezni egy igen fontos momentumról, amelyről eddig, sajnos, még szó nem  esett a tárgyalások folyamán, és ez a magyarországi tanácsköztársaság kötelessége, a szolidaritás kötelessége az oroszországi tanácsköztársasággal szemben.

Nem akarom bővebben fejtegetni, hogy mit és miért köszönhetünk mi az oroszországi tanácsköztársaságnak, nem akarom bővebben fejtegetni, hogy milyen kötelességeink vannak az oroszországi proletariátussal szemben.

De az az egy kétségtelen., hogy nekünk a harcot feladni, a harcot beszüntetni addig nem lehet, amíg az oroszországi proletariátus veszélyben van.”

(330)

 
< Előző   Következő >