1919. június 18. szerda
Budapesti sporthír:
„Csütörtökön, Úrnapján
két érdekes mérkőzésben lesz része a sportkedvelő közönségnek. Délután
4 órakor a 32. vörös gyalogezred mérkőzik a 19. vörös tüzérezreddel,
ezután pedig 6 órakor a MÁV Gépgyári Sportkör a VII. kerületi
Munkássport egyesülettel (volt festők) méri össze erejét.
Mindkét mérkőzés alatt katonazenekar fog játszani.”
* * *
Levél a budapesti munkás- és katonatanácshoz:
„Kisterenye
község földmíves szegényei örömmel sietnek éhező budapesti testvéreik
segítségére és saját szájuktól vonva el a falatot, megosztani kívánják
csekélyke élelmiszer-készleteiket Budapest éhező proletárságával.
Önkéntes
adakozásból több mint fél vagon élelmiszert gyűjtöttünk már eddig össze
és az a kifejezett óhajtásunk, hogy ez minél előbb rendeltetési helyére
jusson, ahol legnagyobb a szükség.
Kérjük
azonnal sürgős intézkedését arra nézve, hogy ez az összegyűjtött
készlet minél előbb Budapest lakossága részére innen elszállítható
legyen.
Kisterenye Község munkás-és földművestanácsa."
* * *
Dunakeszi
munkástanácsa e napon hozta nyilvánosságra ama határozatát, amellyel
kitiltotta a község határából a nem odavalósi fürdőzőket és
kirándulókat, mivel ezek kíméletlenül tarolták, fosztogatták a kertek
és szántóföldek veteményeit. Kilátásba helyezte a munkástanács, hogy
szükség esetén fegyveres karhatalommal gondoskodik a vetemények
védelméről.
* * *
„KÖZLEMÉNY
A
villamos lépcsőkön való utazás már annyira közveszélyessé vált, hogy a
Vörös Őrség főparancsnoksága elhatározta, hogy közlekedési osztályában
új szervet állít föl a villamosokon való lógás meggátlása céljából.
Ez
a szerv 300 főnyi karhatalmi emberből fog állani, akiknek egyetlen
teendőjük a villamos lépcsőjén való utazás meggátlása lesz.
Szolgálati:idejük napi 8 óra és illetményük a Vörös Őrökkel egyenlő.
A
Vörös Őrség kerületi főparancsnoksága fölhívja e célból a
szakszervezeteket, hogy katonai szolgálatra alkalmatlan munkanélküli
elvtársakkal közöljék, hogy azok, akik ebbe a közlekedési zászlóaljba
belépni óhajtanak, hogy e hó 20-án délelőtt 10 óráig a Vörös Őrség
közlekedési osztályánál (Teréz körút 9. földszint 2. jelentkezzenek.”
(328)
* * *
A közoktatásügyi népbiztosság a zongorák, pianínók és harmóniumok kötelező összeírásáról a következő rendeletet bocsátotta ki:
„RENDELET
1. A
hangszerkereskedők kivételével minden magán egyén (a Vörös Őrség tagjai
is), hatóság (munkás- és katonatanácsok is) tartozik a bármily címen.
birtokában lévő zongorát, pianínót, harmóniumot ... a közoktatásügyi
népbiztosság hangszerosztályának haladék nélkül bejelenteni.
2. A
házbizalmiak tartoznak a bejelentések eszközlésére szolgáló
nyomtatványokat az illetékes lisztbizottságoknál e hó 20-án. átvenni és
azok kiosztásáról gondoskodni. Tartoznak továbbá a kiosztott és a lakók
által kitöltött bejelentőlapokat június 22-én estig összegyűjteni és a
házban eszközölt bejelentésekről az ugyancsak e célra készült
nyomtatványokon összesítő kimutatást készíteni, azt saját kezűleg
aláírni és ez utóbbit az illetékes lisztbizottságokhoz személyesen
visszajuttatni.
(...)
4.
Aki az első pontban körülírt bejelentési kötelezettségének eleget nem
tesz, vagy a bejelentőlap bármely lényeges rovatát a valóságnak meg nem
felelő módon tölti ki, forradalmi törvényszék elé állíttatik."
* * *
Szamuelyné Szilágyi Jolán emlékeiből:
„Június
18-án Lukács György, művelődésügyi népbiztos a Műcsarnokban,
megnyitotta a társadalmi tulajdonba vett műtárgyak kiállítását. Ezt is
Tibor munkája tette lehetővé.
A kiállítás jelképes volt: kultúrát, művészetet a dolgozó népnek!
Olyan
képek, fölbecsülhetetlen értékű alkotások kerültek a legszélesebb
nyilvánosság elé, amelyek eddig gazdag emberek magángyűjteményeinek
féltett kincsei voltak. Tiborral együtt néztük meg a kiállatást.
Különösen a Nemes Marcell gyűjteményéből szocializált El
Greco-festményeket csodáltuk meg, valóságos áhítattal.
Tibornak
Greco: A főinkvizítor arcképe című munkája tetszett a legjobban.
Töprengtem, mit gondolhatott, amikor ezt a portrét, a jellemábrázolás
remekművét nézte? Tibor értett a művészethez, de titkolta, mint ahogy
dacos szeméremmel palástolta érzelmeit is. Rosszabbnak mutatta magát,
mint amilyen volt."
* * *
Tallózás a budapesti Népszava e napi hírrovatában:
„Magyarország kalapipara a múltban is jó hírű volt.
Mióta
azonban a Tanácskormány elrendelte a kalapüzemek egyesítését, a magyar
kalapipar jó híre még folytonosan emelkedett. Biztató jel a jövőre
nézne, hogy a külföld kereskedői világa eláraszt bennünket üzleti
ajánlatokkal. Ez a Tanácsköztársaság hitelképességét mutatja. Így
többek között Svájcból kaptunk nagyon megfelelő ajánlatokat kalapra.”
(329)
*
„A
VII. kerületi Munkás- és Katonatanács intézőbizottsága felszólítja a
kerületi eb tulajdonosokat, hogy az ez évben hátralékos ebadót az
állatorvosi hivatal által kiállítandó igazolvány alapján e hó 20-ig
fizessék be a kerületi pénztárba.
Azokat az ebeket, amelyek után nem fizettek adót, kiirtják.”
*
„Panasz
Bennjárt a szerkesztőségünkben Lőwy Vilmos elvtárs és a következőket panaszolta:
Felesége
a Gyáli úti Balassa-kórházban meghalt e hó 16-án. délelőtt. A temetést
e hó 18-ára tűzték ki, de a végtisztességért hiába jelentek meg a
gyászolók, a halott nem volt sehol. Végre hosszas utánjárás után
megtalálták a hullát a Szent István-kórházban és ekkor egy újabb
temetési határnapot tűztek ki.”
* * *
„Nem azonos.
Vázsonyi
József, Schlick-Nicholson-gyári lakatos közli velünk, hogy nem azonos,
még rokonságban sem áll azzal a Vázsonyi József 32-es géppuskás
katonával, akit a forradalmi törvényszék életfogytiglani fegyházra
ítélt.”
* * *
A keszthelyi Testvériség e napi számában olvasható:
„A
Katonai Forradalmi Törvényszék Nagy Gyula keszthelyi illetőségű és
ugyanitt szolgáló vöröskatonát azért, mert az ezredhez tartozó II.
osztálytól Tata városból eltávozott és itt Keszthelyen 18 darab tojást
és egy szemüveget lopott, a hadseregből való eltávolításra és tízévi
fegyházbüntetésre ítélte.”
* * *
Ellenforradalmi megmozdulás készülődött a Duna-Tisza közén.
Gyülekezőt
hirdettek a szervezők Kalocsa térségébe. Sokan keltek útra a hívásra,
köztük Tamás Sándor negyvenöt éves gazdálkodó is az öregcsenői
tanyavilágból.
Öregcsenő és Kalocsa között találkozott Kis Károly vörösőrrel. Pihenésképpen elbeszélgettek.
Tamás Sándor teljes gyanútlansággal megmondta, hova iparkodik.
Akkor sem fogott gyanút, amikor Kis Károly leemelte válláról a puskát.
Mire észbe kapott, már késő volt: a vörösőr szó nélkül lelőtte.
* * *
Tizennegyedike óta még mindig tartott az Országházban a tanácsok országos gyűlése.
Szamuely ezen a napon szólalt fel. Idézet a beszédéből:
„Amikor
a magyarországi proletariátus a proletárdiktatúra útjára lépett,
mindenki tisztában volt azzal, hogy ez a lépés harcot jelent...
Ha
mi ma ezt a harcot beszüntetni akarnánk, azt jelentené ez, hogy mi
feladjuk azt a küzdelmet, amelynek célja a világ összes proletárjainak,
összes kizsákmányoltjainak a felszabadítása.
Igen
tisztelt elvtársak! Azzal is tisztában lehettünk a proletárdiktatúra
álláspontjára való helyezkedés pillanatában, hogy nem szabad nekünk
elfelejtkezni egy igen fontos momentumról, amelyről eddig, sajnos, még
szó nem esett a tárgyalások folyamán, és ez a magyarországi
tanácsköztársaság kötelessége, a szolidaritás kötelessége az
oroszországi tanácsköztársasággal szemben.
Nem
akarom bővebben fejtegetni, hogy mit és miért köszönhetünk mi az
oroszországi tanácsköztársaságnak, nem akarom bővebben fejtegetni, hogy
milyen kötelességeink vannak az oroszországi proletariátussal szemben.
De
az az egy kétségtelen., hogy nekünk a harcot feladni, a harcot
beszüntetni addig nem lehet, amíg az oroszországi proletariátus
veszélyben van.”
(330)
|