1919. július 1. kedd
Valamennyi kassai újságban megjelent az alábbi közlemény, amely ismertette az új országhatárt:
„Kassa
városa újból súlyos sorsfordulat előtt áll. A huszonöt napos magyar
élet után megint cseh csapatok veszik birtokba a várost, a Vörös
Hadsereg visszavonul a Clemenceau jegyzékében megjelölt demarkációs
vonalra.
A
hirdetmény azt mondja: a Magyar Tanácsköztársaság létének biztosítása
kényszerítette a kormányt Kassa kiürítésére. A külpolitikai helyzet a
német békeszerződés aláírásával rendkívül súlyossá vált a Magyar
Tanácsköztársaság számára, mely a proletárdiktatúrával most teljesen
izoláltan áll az imperialista világáramlatok közepette. A magyar
kormánynak nem volt más választása, mint hogy teljesítse az antant
követelését.
Kassa
lakosságának erős lélekkel és a föltámadás törhetetlen. hitével kell
elébe néznie a nehéz jövendőnek. És újból tanúságot kell tennie, hogy a
súlyos órákban komoly fegyelmezettséggel és méltósággal teljesíti
városával és embertársaival szemben a kötelességét.
A
legnagyobb nyugalomra és higgadtságra van szükség, hogy ez a ránk
kényszerített átalakulás nagyobb veszedelmek és bajok nélkül múljon el
fölöttünk. Hogy egyesek meggondolatlansága ne tehesse ki a tragikus
következményeknek ezt a sokat szenvedett várost.
Hisszük
viszont, hogy a francia főparancsnok érvényt fog szerezni ígéretének,
mellyel a lakosság védelmét garantálta, s az ide érkező
antantbizottsággal együtt meggyőzi a megszálló cseh hatalmat arról,
hogy itt a régi politikát nem folytathatják, hanem emberségeseknek és
toleránsaknak kell velünk lenniök, ha tőlünk mértékletet és toleranciát
kívánnak.”
* * *
A FELVIDÉK KIÜRÍTÉSÉNEK ELRENDELÉSE
A Hadsereg-főparancsnokság hétfőn a következő harctéri jelentést adta ki:
„Budapest, június 30. hétfő
Az
antant jegyzéke értelmében északon visszavonjuk csapatainkat a
kierőszakolt határokig. A kiürítést ma reggel öt órakor megkezdtük.
Hadsereg-főparancsnokság
A
magyar katonai kiürítés - mint értesültünk - két nap alatt befejezést
nyer, a cseh csapatok azonban szombatnál előbb nem szállják meg a
várost.
A csehek bevonulását megelőzve, - egy antantbizottság érkezik Kassára."
* * *
A
bolsevik kormányzótanács döntésével nem értett egyet Stromfeld Aurél
vezérkari főnök, s noha fegyelmezett katonaként eddig a helyén maradt,
július 1-jén benyújtotta lemondását. Az elhatározását közlő levélből
való az alábbi részlet:
„Az ultimátum elfogadása kapitulációt jelent.
Ennek
következménye egy életképtelen állam, amelynek minden tagja a
csecsemőtől az aggastyánig tönkremegy. Lassú, de biztos halált jelent
ez.
Katonailag olyan határok vannak megállapítva, amelyek a védekezést, a megfojtás elleni intézkedéseket lehetetlenné teszik.
A
győzelmesen előrenyomuló csapatok visszavonása szétzüllésre vezet,
amelynek folyománya az anarchia. Ha az ultimátumot nem fogadjuk el,
akkor végtelenül nehéz napok elé kerülünk, ha a proletariátus átérzi
történelmi hivatását, még a győzelem lehetősége is megvan, de ha le is
győzik, csak időlegesen van legyűrve.” (393)
* * *
Noha
a vörös diktatúra elvben vallás- és lelkiismereti szabadságot
hirdetett, a gyakorlatban szélsőséges türelmetlenséggel törekedett az
egyházak és vallásos intézmények felszámolására.
Kisajátította
teljes vagyoni bázisukat, egyszersmind megtagadott fölük mindenfajta
anyagi támogatást. Erős kampányt folytatott az ateista hatalom annak
érdekében, hogy a papok hagyjanak fel hivatásuk gyakorlásával, és
válasszanak a részükre felajánlott polgári foglalkozások közül.
Mivel ez az ajánlás kudarcot vallott, Kun Béláék erőszakosabb megoldáshoz folyamodtak.
Július
elsejei hatállyal nem fogadták el hivatalos munkaviszonynak a papi
tevékenységet. Végkielégítésként a nőtlen katolikus papoknak ezer, a
családos protestánsoknak pedig kétezer koronát kínáltak.
A pénzt csak azok fogadták el, akik már korábban az ateista állam szolgálatába léptek.
* * *
Móricz
Zsigmond volt az egyetlen szerző, aki pénzt vett fel ezen a napon az
Írói Direktórium kasszájánál. 4.250 koronát utaltak „Sárarany" című
regényére.
(Irodalomtörténeti tény, hogy a „Sárarany" már 1910-ben megíródott.)
* * *
Aranyos
György Tolna megyei kormányzótanácsi biztos távirata a Belügyi
Népbiztossághoz Krammer Sándor és csapata visszarendelése ügyében:
„Értesülésem
szerint Krammer Sándor elvtársat és 40 tagú terrorcsapatát vissza
akarják hívni. Bár az ellenforradalom le van az egész megyében törve,
fentnevezett elvonulása még nem időszerű, következményeiért
felelősséget vállalni nem tudok, a nyugalom még nem teljes.
Aranyos
kormányzótanácsi biztos”
* * *
A fővárosi katonai parancsnokság e napi közleménye:
„Haubrich
József elvtárs, a budapesti IV. hadtest parancsnoka ezúton hívja fel a
lakosságot, hogy a rögtönítélő bírósági eljárás alatt állók
hozzátartozói hiábavaló kérésekkel ne háborgassák, miután neki ezen
ügyek elintézésébe semmiféle beavatkozási joga nincsen.”
Hadsereg-főparancsnokság”
(394)
|