1919. július 8. kedd

Barta Lajos azon írók közé tartozott, akik harcos helyesléssel, fenntartás nélkül támogatták a vörös diktatúrát.

Ezen a napon 11.250 koronát fizettek ki neki az Írók Direktóriuma pénztáránál „Az élet arca” című, műfajilag meghatározhatatlan munkájáért.

*  *  *

Hirdetmény a budapesti Népszava e napi számában:

„Az az elvtárs, akinek három vagy négy héttel ezelőtt Vácon vásárolt kecskéje másnap eltűnt, tudakozódjon Üteg utca 23. szám alatt (Angyalföld) Hirschl vörösőrnél, akitől kecskéjét átveheti.”

*  *  *

Felszólítás a Soproni Vörös Újság e napi számában:

„Azok az elvtársak, akik az ellenforradalom leverése alkalmából kabátot és derékszíjat kaptak, felkéretnek, hogy azokat haladéktalanul a pártirodában adják le.

*  *  *

Közlemény a ceglédi Népakarat e napi számában:

„Oszkár bácsi mesélni jön Ceglédre e hó 13-án vasárnap.

A proletárgyermekek százaihoz eljön Oszkár bácsi a gyermekek kedvence, hogy beszéljen a mesék világáról sok szépet, kedveset a czeglédi proli-fiúcskáknak és kisleányoknak.

Kis proletárok, jöjjetek el mindannyian!”

(408)

*  *  *

Ausztria sorsát ekkor két rózsaszín szociáldemokrata vezér, az ausztromarxistának nevezett Friedrich Adler és Otto Bauer irányította.

Mindketten alig leplezett rokonszenvet tanúsítottak a budapesti bolsevik diktatúra iránt.

De amikor tapasztalták, hogy Kun Béla és Szamuely Tibor a bécsi kommunista hatalomátvétel mindenáron való erőszakolásával őket is félre akarják állítani, áttértek az óvatosabb távolságtartásra.

Erre kézenfekvő indokokat kínált a Bécsben működő antantmissziók ismétlődő követelése, hogy az osztrák kormány határolja el magát a vörös Budapesttől. Mindenekelőtt a Bécsben végzett kommunista felforgató tevékenység irányítójának, Czóbel Ernőnek, Kun Béla ausztriai követének eltávolítását sürgették.

Otto Bauer, az osztrák külügyek irányítója kénytelen volt megtáviratozni Kun Bélának, hogy Czóbel Ernőt Bécsben persona non grátának, nemkívánatos személynek tekintik.

Czóbel Ernőt visszarendelték Budapestre és ideiglenesen Ágoston Péter külügyi népbiztos, Kun Béla helyettese vette át a bécsi magyar követség vezetését.

*  *  *

Prohászka Ottokár e napi keltezésű két följegyzése:

„Tegnap vettem a tinnyeiek adományát Prohászka püspök javadalmazására. Ez oly megindító, mint Tóth János dr. 50 forintja volt felszentelésem alkalmából azzal, hogy a szegény székesfehérvári püspöknek!”

„Jó! Döntsék a gőg, igazságtalanság, egyenlőtlenség, kapitalizmus, rendi világ, úrhatnámság, diplomácia, korrupció falait! - De ne az individuális erők, a tehetségek, a különbségek, a nemzeti egyediség falait!

Nincsenek-e emlékeink, otthonaink, történelmünk?

Hevülünk-e Heidenstamm svéd eposzáért, Reymont „Polnische Bauern” mithoszi eposzáért, a svéd, a lengyel néplélekért?

Hát az, hogy valami a mienk, a mi házunk, a mi nemzetünk, az mégis csak hatalom!

Nincs-e a népeknek is lelkük, mithoszuk, eposzuk? De hát hol a (bolsevik) programban az ethosz?  A materializmus tán?

S ki teszi e csürhét emberségessé? Ki teszi őket nemesekké, jókká? igényesekké, munka-szeretőkké? Ki nevelje fegyelemre, szeretetre, tiszteletre, jóindulatra?

Hát ezek az új emberek? Ezek a bestiális népek, akik az új eszmék komédiás kosztümjét vetik panyókájukra?

Hiszen ezek régiek,  - csak új, rajtuk fityegő ruhákban! Ne legyünk komédiások. Sokan nem tudunk beleidegződni ebbe az újba.

Maradjunk őszinte régieknek, és ne röstelljük, hogy elfeledve kell meghalnunk. Az nem baj, - s aki erre kész, a nagy Istent imádja! Furcsán állana a díszmagyar Steiner Jákón, de furcsán a frígiai sapka is Károly Józsefen!”
(409)