1919. július 8. kedd
Barta Lajos azon írók közé tartozott, akik harcos helyesléssel, fenntartás nélkül támogatták a vörös diktatúrát.
Ezen
a napon 11.250 koronát fizettek ki neki az Írók Direktóriuma
pénztáránál „Az élet arca” című, műfajilag meghatározhatatlan
munkájáért.
* * *
Hirdetmény a budapesti Népszava e napi számában:
„Az
az elvtárs, akinek három vagy négy héttel ezelőtt Vácon vásárolt
kecskéje másnap eltűnt, tudakozódjon Üteg utca 23. szám alatt
(Angyalföld) Hirschl vörösőrnél, akitől kecskéjét átveheti.”
* * *
Felszólítás a Soproni Vörös Újság e napi számában:
„Azok
az elvtársak, akik az ellenforradalom leverése alkalmából kabátot és
derékszíjat kaptak, felkéretnek, hogy azokat haladéktalanul a
pártirodában adják le.
* * *
Közlemény a ceglédi Népakarat e napi számában:
„Oszkár bácsi mesélni jön Ceglédre e hó 13-án vasárnap.
A
proletárgyermekek százaihoz eljön Oszkár bácsi a gyermekek kedvence,
hogy beszéljen a mesék világáról sok szépet, kedveset a czeglédi
proli-fiúcskáknak és kisleányoknak.
Kis proletárok, jöjjetek el mindannyian!”
(408)
* * *
Ausztria sorsát ekkor két rózsaszín szociáldemokrata vezér, az ausztromarxistának nevezett Friedrich Adler és Otto Bauer irányította.
Mindketten alig leplezett rokonszenvet tanúsítottak a budapesti bolsevik diktatúra iránt.
De
amikor tapasztalták, hogy Kun Béla és Szamuely Tibor a bécsi kommunista
hatalomátvétel mindenáron való erőszakolásával őket is félre akarják
állítani, áttértek az óvatosabb távolságtartásra.
Erre
kézenfekvő indokokat kínált a Bécsben működő antantmissziók ismétlődő
követelése, hogy az osztrák kormány határolja el magát a vörös
Budapesttől. Mindenekelőtt a Bécsben végzett kommunista felforgató
tevékenység irányítójának, Czóbel Ernőnek, Kun Béla ausztriai követének
eltávolítását sürgették.
Otto
Bauer, az osztrák külügyek irányítója kénytelen volt megtáviratozni Kun
Bélának, hogy Czóbel Ernőt Bécsben persona non grátának, nemkívánatos
személynek tekintik.
Czóbel
Ernőt visszarendelték Budapestre és ideiglenesen Ágoston Péter külügyi
népbiztos, Kun Béla helyettese vette át a bécsi magyar követség
vezetését.
* * *
Prohászka Ottokár e napi keltezésű két följegyzése:
„Tegnap
vettem a tinnyeiek adományát Prohászka püspök javadalmazására. Ez oly
megindító, mint Tóth János dr. 50 forintja volt felszentelésem alkalmából
azzal, hogy a szegény székesfehérvári püspöknek!”
„Jó!
Döntsék a gőg, igazságtalanság, egyenlőtlenség, kapitalizmus, rendi
világ, úrhatnámság, diplomácia, korrupció falait! - De ne az individuális
erők, a tehetségek, a különbségek, a nemzeti egyediség falait!
Nincsenek-e emlékeink, otthonaink, történelmünk?
Hevülünk-e Heidenstamm svéd eposzáért, Reymont „Polnische Bauern” mithoszi eposzáért, a svéd, a lengyel néplélekért?
Hát az, hogy valami a mienk, a mi házunk, a mi nemzetünk, az mégis csak hatalom!
Nincs-e a népeknek is lelkük, mithoszuk, eposzuk? De hát hol a (bolsevik) programban az ethosz? A materializmus tán?
S
ki teszi e csürhét emberségessé? Ki teszi őket nemesekké, jókká?
igényesekké, munka-szeretőkké? Ki nevelje fegyelemre, szeretetre,
tiszteletre, jóindulatra?
Hát ezek az új emberek? Ezek a bestiális népek, akik az új eszmék komédiás kosztümjét vetik panyókájukra?
Hiszen ezek régiek, - csak új, rajtuk fityegő ruhákban! Ne legyünk komédiások. Sokan nem tudunk beleidegződni ebbe az újba.
Maradjunk
őszinte régieknek, és ne röstelljük, hogy elfeledve kell meghalnunk. Az
nem baj, - s aki erre kész, a nagy Istent imádja! Furcsán állana a díszmagyar Steiner Jákón, de furcsán a frígiai sapka is Károly Józsefen!”
(409)
|