1919. július 7. hétfő Nyomtatás E-mail

 

 

 

 

1919. július 7. hétfő

 



„FIGYELMEZTETÉS!

Nyomatékosan figyelmeztetjük Nógrád vármegye nagyközönségét, hogy akik a fehérpénzt el nem fogadják, azokat haladéktalanul jelentsék fel a vármegyei direktóriumnál, hogy a törvény teljes szigorával lesújthassunk rájuk!

Viszont a törvény teljes szigorával sújtjuk mindazokat is, akik csak panaszkodnak, hogy egyesek a fehérpénzt el nem fogadják, de az illetőket fel nem jelentik.

Balassagyarmat, 1919. évi július 7.

Vármegyei direktórium.”


*  *  *

 

Básti Ferenc, harmincegy éves napszámosból lett vöröskatona Zagyvarékason fölkereste Szombathy Jánost, a község jegyzőjét.

Ismerték egymást korábbról. Szombathy jegyző a régi hangnemben, hivatali fölénytudattal beszélt a még mindig napszámosnak hitt vöröskatonához.

Fogalma sem volt arról, hogy a szintén fölényeskedő Básti Ferenc parancsnoka annak a kivégző különítménynek, amely a szolnoki forradalmi törvényszék halálos ítéleteit hajtotta végre.

Miközben vitatkozva mentek az adóügyi jegyző lakásáról a községháza felé, Básti Ferenc azzal vetett véget az elmérgesedett beszélgetésnek, hogy agyonlőtte Szombathy Jánost. Szó nélkül hagyta ott a járda közepén elterült áldozatát.

Tettének semmi következménye nem lett a vörös diktatúra ideje alatt.
(406)

*  *  *

 

Ülést tartott a kormányzótanács.

Szántó Béla, a komor kedélyű hadügyi népbiztos azt indítványozta, hogy haladéktalanul hozzanak határozatot a hadügyi népbiztosság saját belső karhatalmának létrehozásáról.

Előterjesztése szerint az lett volna a feladata ennek a karhatalomnak, hogy kíméletlenül üldözze, s a helyszínen statáriálisan semmisítse meg a katonaszökevényeket, az ellenséghez átállókat, a sorozást elmulasztókat. Javaslatát általánosságban helyeselték, de határozattá tenni nem merték.

 

*  *  *

 

Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e napi dátummal ellátott elmélkedései:

 

„Új elhelyezkedésre lesz szükség sok tekintetben, jogi, társadalmi, de főleg - ezt tartom legszükségesebbnek - lelkipásztorkodási tekintetben. Az új világba a régi isteni erőt, az istenemberit, az igazán emberségi s egyenlőségi hitet s energiát kell beleállítani!

Ellenségesnek látszik ez az új világ, - kereszténytipró világ akar lenni. Részben rövidlátónak, s echte pozitivistának, vagyis orránál tovább nem látó világintézőnek bizonyul, amennyiben összetéveszti a lényeget s a szellemet a történeti beöltözködéssel. ...

Konstatáljuk: elvitték mindenünket, amit a történelmi hatalmak adtak, Most tehát a belső lényeg és szellem jegecesítse ki magának az új formát. Az egyház az ilyen megrablást mindig exkommunikációval sújtja. Gondolom, (az egyház) ezzel csak a végrehajtó hatalmat ítéli el, de nem kételkedik az Isten gondolatainak érvényesítésében, tudja, hogy a világ nem kész, s azon bűn s erény egyaránt dolgozik!

... az igazi felvilágosult egyházi érzésnek lehetőleg magas és nemesen céltudatos szempontra kell helyezkednie, s ítéletet mondania arról, hogy a mai korszellem uralkodása alatt, a lelkek ily állapotában, ily szellemi áramlatok mellett reformra volna szükség.

Reformra az akcióban, a magatartásban, az eljárásban, hogy mily formában közeledjünk, hogy a kor ízlését eltaláljuk, érzékét felébresszük, hogy mily eszközöket használjunk az örökérvényű célra.

a) nagy műveltséget, apostoli szellemet és bátor, nemes kollegialitást kívánok a papságnak. ...

b) ugyanakkor pedig azt szeretném, hogy a papok ne tartozzanak a klérushoz, mely osztályt, pártot, elszigetelt társadalmi osztagot jelent. Szeretnék olyan papokat, akik bent állnak a népben - régi kézműves, rabszolga, fölszabadult, vagy patrícius presbitereket.

Most a klérust fal választja el. Azt mondják, hogy a szentség izolációja. Ha csak az volna; de nem az; inkább a tekintély, a jog, a vagyon, a joghatóság izolációja.

c) ... Az állammal szemben se vezessen minket a hagyományos jog, még kevésbé a hatalmi érdek. Ki tudja, mi marad meg a jogból?  Ugyan mit akarnánk most hatalmi érdekeket a hitetlen állam  által biztosítani?  Ezeket csak önerőnk, a nép által lehet.

Minket nem a politika, hanem a nagy közérdek vezet állammal, társadalommal szemben.
Tudjuk, hogy szolgálhatunk neki, s hogy a tiszta erkölcsöt csak mi biztosíthatjuk.

Ettől függ az állam, társadalom, s ettől a rend, fegyelem, boldogság.

Íme, ez az egyetlen érdek szempontja vezet, s igazít el minket viszonyaink rendezésében!

d) Azután szükséges a nép nyelvének használata a liturgiában. A misét kivenném; de a szentségekben, főleg a keresztelés-, házasság-, az áldozás-, s a temetési szertartásokban szükséges!

Nem nemzeti vagy nemzetiségi viszketeg dolgozik e kívánalomban, hanem a természetes nemzeti érzés."
(407)

 
< Előző   Következő >