1919. július 7. hétfő
„FIGYELMEZTETÉS!
Nyomatékosan figyelmeztetjük Nógrád vármegye nagyközönségét, hogy akik a fehérpénzt el nem fogadják, azokat haladéktalanul jelentsék fel a vármegyei direktóriumnál, hogy a törvény teljes szigorával lesújthassunk rájuk!
Viszont
a törvény teljes szigorával sújtjuk mindazokat is, akik csak
panaszkodnak, hogy egyesek a fehérpénzt el nem fogadják, de az
illetőket fel nem jelentik.
Balassagyarmat, 1919. évi július 7.
Vármegyei direktórium.”
* * *
Básti Ferenc, harmincegy éves napszámosból lett vöröskatona Zagyvarékason fölkereste Szombathy Jánost, a község jegyzőjét.
Ismerték
egymást korábbról. Szombathy jegyző a régi hangnemben, hivatali
fölénytudattal beszélt a még mindig napszámosnak hitt vöröskatonához.
Fogalma
sem volt arról, hogy a szintén fölényeskedő Básti Ferenc parancsnoka
annak a kivégző különítménynek, amely a szolnoki forradalmi törvényszék
halálos ítéleteit hajtotta végre.
Miközben vitatkozva mentek az adóügyi jegyző lakásáról a községháza felé, Básti
Ferenc azzal vetett véget az elmérgesedett beszélgetésnek, hogy
agyonlőtte Szombathy Jánost. Szó nélkül hagyta ott a járda közepén
elterült áldozatát.
Tettének semmi következménye nem lett a vörös diktatúra ideje alatt.
(406)
* * *
Ülést tartott a kormányzótanács.
Szántó Béla, a komor kedélyű hadügyi népbiztos azt indítványozta, hogy haladéktalanul hozzanak határozatot a hadügyi népbiztosság saját belső karhatalmának létrehozásáról.
Előterjesztése
szerint az lett volna a feladata ennek a karhatalomnak, hogy
kíméletlenül üldözze, s a helyszínen statáriálisan semmisítse meg a
katonaszökevényeket, az ellenséghez átállókat, a sorozást
elmulasztókat. Javaslatát általánosságban helyeselték, de határozattá
tenni nem merték.
* * *
Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök e napi dátummal ellátott elmélkedései:
„Új
elhelyezkedésre lesz szükség sok tekintetben, jogi, társadalmi, de
főleg - ezt tartom legszükségesebbnek - lelkipásztorkodási tekintetben.
Az új világba a régi isteni erőt, az istenemberit, az igazán emberségi
s egyenlőségi hitet s energiát kell beleállítani!
Ellenségesnek látszik ez az új világ, - kereszténytipró világ akar lenni. Részben rövidlátónak, s echte pozitivistának, vagyis orránál tovább nem látó világintézőnek bizonyul, amennyiben összetéveszti a lényeget s a szellemet a történeti beöltözködéssel. ...
Konstatáljuk:
elvitték mindenünket, amit a történelmi hatalmak adtak, Most tehát a
belső lényeg és szellem jegecesítse ki magának az új formát. Az egyház
az ilyen megrablást mindig exkommunikációval sújtja. Gondolom, (az
egyház) ezzel csak a végrehajtó hatalmat ítéli el, de nem kételkedik az
Isten gondolatainak érvényesítésében, tudja, hogy a világ nem kész, s azon bűn s erény egyaránt dolgozik!
...
az igazi felvilágosult egyházi érzésnek lehetőleg magas és nemesen
céltudatos szempontra kell helyezkednie, s ítéletet mondania arról,
hogy a mai korszellem uralkodása alatt, a lelkek ily állapotában, ily
szellemi áramlatok mellett reformra volna szükség.
Reformra
az akcióban, a magatartásban, az eljárásban, hogy mily formában
közeledjünk, hogy a kor ízlését eltaláljuk, érzékét felébresszük, hogy
mily eszközöket használjunk az örökérvényű célra.
a) nagy műveltséget, apostoli szellemet és bátor, nemes kollegialitást kívánok a papságnak. ...
b) ugyanakkor pedig azt szeretném, hogy a papok ne tartozzanak a klérushoz,
mely osztályt, pártot, elszigetelt társadalmi osztagot jelent.
Szeretnék olyan papokat, akik bent állnak a népben - régi kézműves,
rabszolga, fölszabadult, vagy patrícius presbitereket.
Most
a klérust fal választja el. Azt mondják, hogy a szentség izolációja. Ha
csak az volna; de nem az; inkább a tekintély, a jog, a vagyon, a
joghatóság izolációja.
c) ... Az állammal szemben se vezessen minket a hagyományos jog, még kevésbé a hatalmi érdek. Ki
tudja, mi marad meg a jogból? Ugyan mit akarnánk most hatalmi
érdekeket a hitetlen állam által biztosítani? Ezeket csak önerőnk, a
nép által lehet.
Minket nem a politika, hanem a nagy közérdek vezet állammal, társadalommal szemben.
Tudjuk, hogy szolgálhatunk neki, s hogy a tiszta erkölcsöt csak mi biztosíthatjuk.
Ettől függ az állam, társadalom, s ettől a rend, fegyelem, boldogság.
Íme, ez az egyetlen érdek szempontja vezet, s igazít el minket viszonyaink rendezésében!
d) Azután szükséges a nép nyelvének használata a liturgiában. A misét kivenném; de a szentségekben, főleg a keresztelés-, házasság-, az áldozás-, s a temetési szertartásokban szükséges!
Nem nemzeti vagy nemzetiségi viszketeg dolgozik e kívánalomban, hanem a természetes nemzeti érzés."
(407)
|