1919. július 12. szombat Nyomtatás E-mail

 

 

 

 

1919. július 12. szombat

 



Közlemény a Somogyi Munkás e napi számában:

„Minthogy vezetéknevemmel ellátott aláírásos bélyegzőm eltűnt, tudomására hozom az összes hivatalos szerveknek és a Somogy megyei elvtársaknak, hogy minden olyan irat, amely nem sajátkezű aláírásommal van ellátva (kivéve a statárium kihirdetése után Kaposvár város területére kiadott kimaradási engedélyeket), hamisítva van. Ha valakinél ilyen iratot találnak, az illető azonnal igazoltatandó és a nála talált irat haladéktalanul hozzám beküldendő:

Latinca Sándor

Somogy megye kormányzótanácsi biztosa.”

 

*  *  *

 

Más nagy nevekhez hasonlóan Babits Mihály is csak egyetlen alkalommal vette igénybe az Írói Direktórium anyagi támogatását.

E napon fizettek ki neki 4000 koronát pontosabb címmel meg nem határozott, mitológiai tárgyú alkotásáért.

Tábori János jelvényrajzát 600 koronára értékelték.


*  *  *

 

A budapesti karhatalmi különítmény kiküldetési idejének újabb meghosszabbítását kérik Szekszárdról:

„A Tolna megyei ellenforradalom letörésére Krammer Sándor teljhatalmú megbízott parancsnoksága alatt idevezényelt budapesti kombinált karhatalmi alakulat itt hagyását kérem a megyei intézőbizottság nevében, mert a megyei ellenforradalom még nem múlt el.

A nyugalmat csupán az ittlevő kiváló teljesítményeket eszközlő csapat jelenléte tartja.

A megyei Vörös Őrség átszervezése az ellenforradalmi tapasztalatok felhasználásával folyamatban van még, nem nyújt elég garanciát a forradalom biztonságára nézve.

A csapatok távozása a fehérek feléledését jelenti, miért is kellő karhatalom nélkül a felelősséget nem vállalhatjuk. Kérek a mai nap folyamán távirati parancsot a csapatok itt maradására nézve. Jelen táviratunkkal Aranyos kormányzótanácsi biztos is teljes mértékben azonosítja magát.

Soós, Tolna m. intézőbizottság elnöke

(A Vörös Őrség Országos Parancsnokságának továbbítva.)”

(416)

 

*  *  *

 

Szerte vidéken neves fővárosi vezetők szónokoltak az összeparancsolt tömeggyűléseken, hogy a vörös hatalom erejét bizonygassák, és ébren tartsák a nép fogyatkozó rokonszenvét.

Nagykanizsán Kun Béla helyettese, Alpári Gyula külügyi népbiztos volt a vezérszónok ezen a szombati napon. Ekkor történt, amint a helyi lap rövid tudósításban megírta, hogy „Horák Béla drogista (illatszerész), nagykanizsai lakos Alpári Gyula elvtárs beszédének a tanácskormány politikáját tárgyaló részét, - a körülötte állók nagy megbotránkozására - becsmérlő közbeszólásokkal zavarta.

 

Horák ellen, akit előállítottak, az eljárás megindult.”

 

*  *  *

 

Baranyában, a szerb demarkációs vonal közelében bujdosott dr. Vermes Gyula budapesti hittanár, a betiltott és üldözött Keresztény Szocialista Párt főtitkára.

Hollétét valaki elárulta a vörös hatóságoknak.

Menekülés közben az Abaliget melletti Petőczpuszta határában agyonlőtték üldözői.

 

*  *  *

 

Otto Bauer, az osztrák külügyek irányítója kommünikét tett közzé a bécsi lapokban Ágoston Péter ideiglenes magyar követtel folytatott eredményes tárgyalásáról.

Kinyilvánította, hogy a bécsi és a budapesti kormány lényegében feloldotta a köztük lévő konfliktust.

A tárgyalás igazi tartalmáról nem esett szó.

Még a bennfentesek közül is kevesen tudták, hogy Ágoston Péter megnyugtatta az ausztriai szociáldemokrata vezéreket, hogy Kun Béla nem kísérletezik tovább Ausztria kommunista forradalmasításával.

Kun Bélát nem lojalitás késztette az Ausztria területén folytatott felforgatás szüneteltetésére, hanem a budapesti vörös uralomra nehezedő körülmények kényszere.


*  *  *

 

Koréh Endre, aki a székely hadosztály, majd a székely dandár tábori lelkésze volt, és mindvégig együtt szolgált alakulatával, - amely végigharcolta az egész erdélyi, majd az északi hadjáratot és a Vörös Hadsereg utóvédjeként, legutolsóként hagyta el a kiürített felvidéki területet.

Június 24-e után Tokaj-Szerencs-Mezőzombor-Tiszaluc térségében jelölték ki a székely dandár új körletét. Itt értesültek a bolsevik világforradalom illúziójáról, amit Koréh Endre a Tiszántúl és a Partium felszabadításában bízva, így fordított magyarra:

„Július 12-én jelentették, hogy július 20-24. között világsztrájk következik, amelynek eredménye világforradalom és két-három új szovjetköztársaság lesz.

Ez a Tiszántúl felszabadítását eredményezi, s a székelység lesz az első, amely Szatmárra bevonul.”  (417)


*  *  *


A megszálló francia haderő parancsnokai kezdettől tartózkodón viselkedtek a szegedi magyar ellenforradalmi kormánnyal, amelynek létét egyedül antibolsevista beállítottsága miatt tűrték meg.

Különben németbarátnak és antidemokratikusnak tartották. Ezért mind türelmetlenebbül siettették lemondását. Az arisztokrata gróf Károlyi Gyula helyett a polgári származású Ábrahám Dezsőt kívánták a miniszterelnöki székbe ültetni.

 

Dr. Kelemen Béla naplójában ez áll a kormányváltoztatásról:

„Délután jött a telefonüzenet, hogy 6 órakor minisztertanács lesz.

Nyilvánvaló volt, hogy a kabinet lemondását írjuk alá. Este 7 óráig vártunk Ábrahám Dezsőre. A tanácskozás a mi kabinetünk tagjai és a leendő miniszterek között Ábrahám Dezsőnek azzal a bejelentésével kezdődött, hogy ő átvenni óhajtaná a kormányt.

Nekünk Károlyi Gyula már előzetesen felolvasta lemondásunk indoklását, melyhez mi hozzájárultunk, és a szöveget csekély módosítással elfogadtuk.

Tehát megtörtént!

Ábrahámék sóváran, nagy mohósággal siettek átvenni a kormányt.

Megvan az eredménye az elmúlt hetek izgalmainak; - országunk a sír szélén áll, de Ábrahám és a többiek pártcélok szolgálatában a hatalomért, s végeredményben egyéni érvényesülésükért tülekedtek. De még ma sem hallottam róluk semmi pozitív adatot arra, hogy a franciák az ő kormányukkal szemben más álláspontra helyezkednek.

Minden rendben volna, - és mi örömmel nyugodnánk meg mindenben, ha az antant őket elismerné és támogatná a bolsevizmus megfékezésében és a polgári rend helyreállításában.”

(418)

 
< Előző   Következő >