1919. július 14. hétfő
Három részlet Prohászka Ottokár e napon dátumozott elmélkedéseiből:
„Manapság azt kell mondanom, a Szentlélek már nem indít; elvonult…
A
Föld szelleme a tűzhányók rémületes leheletével rálehelt az
emberiségre; a doctrina apostolorum-ot kikezdte a XVII. századi
deizmus, naturalizmus, skepticizmus, a XVIII századi voltaireianus
filozófia.
A
kereszténység világa most olyan, mint a köves Arábia, - a folyók helyén
kiszáradt folyammedrek, a termékeny búzaföldek helyén kopárság, a
hajdan vízfolyásoktól, pisztrángos patakoktól öntözött völgyekben
árnyékot már csak az égbemeredő kopár sziklák vetnek, s ahol kertek
pompáztak s a szellők a virágillat olajától voltak átitatva, ott most a
sivatag ijeszt. De a sivatag is the Garden of Allah lehet!, - s a
beduinok imája az Isten nagyságát látja, s hirdeti és ridegségében az
áhítat az örök Fölséget imádhatja.
- A mi európai sivatagunk rettenetes, - szellem, lélek, áhítat nincs benne, s hiénák tanyája!”
Ezért,
gondolom, hogy elvonult az Isten, s más lélek jár századok óta az
európai piszkos vizek, az új kháoszok fölött! Elvonult, azért lettünk
szegények és alávalók, azért nem tudunk imádkozni, ezért borult el a
hit mennyországa. ...”(420)
*
„Azt
mondták a durva szociáldemokraták, bolsevikok, a Népszavától beteggé
mételyezett, s gyűlölséggel megmérgezett utcai hordák, hogy ők
csinálták a forradalmat, – nekik nem kell se nemzeti, se keresztény
érzés és elv, nem kell társadalmi kooperáció. A többit majd
megcsinálják. Megindult a futóbolondok missziós utaztatása.
Minden faluba szaladtak kőműves, ács és nyomdász legénykék, s szaladtak a városokba a nagy bolondok: Kunfiak, Garbaiak, és hirdették, hogy nekik Isten, lélek, kereszténység, nemzet NEM kell!
Nem
kell erkölcs és hit alapján; de kell új tanítóság, új nevelés (no
hiszen igaz, hogy kell, de milyen?); kell egy akaratos, szilaj, dacos
ifjúság, kell egy új kultúra; s azt rögtön ott kezdték, ahol leginkább
viszket náluk, - a nemi fölvilágosultságon, a svédfürdőzésen - nálunk
inkább cigány-fürdőzés az ilyen.
Kell
iskolás fiúk tanácsa, a gyerek bizalmik gyerekességei; csupa sült
szamárság, hóbort és ugyancsak teljes hivatatlanság pedagógiára és
népnevelésre.
Megindult
a kapkodás, a cigánykerék-hányás, a tótágaskodás; gimnáziumokba fiatal
jogászokat, firkászokat küldtek az új erkölcs tanítására; nyálas szájú, és lágy agyvelejű fickókat ültettek katedrákra, kiket így üdvözöltek a tanulók, hogy "szervusz Pista, mit akarsz itt?", s hátat fordítottak nekik.
Zűrzavar, komédia, farsang lett az iskola és a nevelés!
Jó,
hogy kivitték a keresztet, hogy ilyet ne lásson! Aztán jött a
visszaszívás. Kunfi pokolba ment, és Pogány (a kávészervírozó a front
mögötti barakkban) lett a kultuszminiszter; - ehhez is ért.
Hát szívatták vele vissza, amit még szívni lehetett a moslékvályúkból..."
*
„Még annyit a szociáldemokrata viselkedés logikájához:
Alaposan
elhajították a kapanyelet; mert ez idő szerint ez az öntudatos,
világmegváltó demokrata-falanx éppen úgy nyög a budapesti Kunok hatalma
alatt, mint a nem tudom milyen őskonzervatív, táblabíró famíliák.
Nyögnek a világmegváltók, már röstellik és szöknek a miniszterurak, a hadvezérek.
Csak élvezzék egymást! Azt mondják: ők nem ezt akarták!
Elhisszük, - de megtették, s oly szamarak voltak, hogy előre nem látták, mit tesznek.
Hogy is van a parabola az egyezkedő felekről?
Kiegyeztek,
- de a furfangos fél a tagbaszakadt féltől a hűsége bizonyságaként
kérte, hogy a jobb karját vágja le, ha szereti, - neki elég már az
egyik kar is, küzdeni úgyse fognak, nohát akkor minek?
A doktrinér frázishősök levágták Magyarország karját, a hadsereget. Egy karunk maradt: a népakarat, a szervezkedés, parlament alakítás.
De minek nektek ez is?
- Itt vagyunk mi, a szociáldemokrácia és a bolsevikok, megcsináljuk a
forradalmat, a reformot, a szabadságot; - bízzál bennünk, s add ide bal
karodat is, mi majd etetünk!
Levágták azt is!
Itt áll hadsereg és alkotmányos képviselet nélkül az ország, bolsevik fejjel, buta fejjel, a
Népszavától beteggé mételyezett, s gyűlölséggel megmérgezett utcai
hordák, hogy ők megcsinálták a forradalmat, – nekik nem kell se
nemzeti, se keresztény érzés és elv, nem kell társadalmi kooperáció.
Fejére
nőttek a szabadság, a fegyelmezetlenség, az üres tirádák és lehetetlen
szisztémák hóbortosai: Kun Béla, Pogány, Weisz, Szamuelli, Böhm,
Lándler...
Tán így fejvesztetten megtaláljuk az igazságot?!”
(421)
* * *
Schöpflin
Aladár, a szabadelvű irodalomkritika vezéralakja egyszer vette igénybe
az Írói Direktórium anyagi támogatását, de ekkor jelentős összeggel
szolgálták ki a direktórium pénztáránál. Műbírálatokért 2045 koronát, „A piros ruhás nő" című alkotásért 11.250 koronát utalványoztak neki.
* * *
A vörös diktatúra vezetői fokozott biztonsági intézkedésekkel próbálták megerősíteni hatalmukat. Mindenekelőtt Budapesten és környékén, illetve a Tisza-vonal mögötti területeken növelték a karhatalmi készenlétet.
Ezért
nem hosszabbították meg a Krammer Sándor-féle terrorcsapat Tolna megyei
kiküldetését, noha ezt ismételten sürgette a helyzetét ingatagnak érző
szekszárdi direktórium.
A terrorcsapat parancsnoka táviratban értesítette visszaindulásukról a budapesti forradalmi törvényszék elnökét:
„Szekszárd, 1919. július 14.
Rákos Ferencnek, Szovjetház
Hajnalban összes csapataimmal Budapestre érkezem.
Krammer Sándor"
* * *
„Hivatalos közlemény
Böhm
Vilmos hadsereg-főparancsnok nyolc hónapi forradalmi munkától
elgyötörten már hetek óta beteg és csak a legnagyobb erőfeszítéssel
tudott megfelelni a Vörös Hadsereg iránti kötelezettségeinek. Betegsége
az utóbbi időben annyira fokozódott, hogy orvosa tanácsára kénytelen
orvosi kezelést igénybe venni.
Betegsége
tartamára a Forradalmi Kormányzótanács Landler Jenő elvtársat, a
harmadik hadtest parancsnokát hízta meg a Főparancsnoki tisztség és
hatáskör betöltésével.
Landler elvtárs közismert kötelességtudása és erélye kezeskedik arról, hogy a Vörös Hadsereg ügyeit győzelemre fogja vezetni.”
* * *
Az
előző napi, Párizsból keltezett távirat félreérthetetlenül tudomására
hozta Kun Bélának, hogy a békekonferencia nem tekinti őt
tárgyalófélnek, mégis reménykedett a kapcsolattartás folytatásában:
„Budapest Hu 145 56 14/7 11 óra 30.
Békekonferencia, Párizs
Ma
kaptam egy tegnapról kelt táviratot, melyben válasz van július 11-iki
táviratomra. A táviratban nincsen aláírás. Van szerencsém megkérdezni,
hogy a táviratot a békekonferencia küldte-e vagy sem?
Kun Béla"
(422)
A kérdésre soha, semmilyen válasz nem érkezett. Politikai senkinek tekintették Kun Bélát a békekonferencia illetékesei.
* * *
A régi közigazgatásban a Belváros volt Budapest IV. kerülete.
Kivételes
szerepet játszott a tanácsköztársaság idején, mert itt összpontosult a
bolsevik szellemi koncentrátum, amit manapság szürkeállománynak
neveznek.
Ebben
a kerületben, - a Szovjetházban laktak a népbiztosok, itt működött
egyebek között a Vörösőrség országos parancsnoksága, a Haubrick-féle
hadtestparancsnokság és itt található az Újvárosháza híres tanácsterme
is, ahol a vörös diktatúra számos döntő mozzanata lezajlott.
Éppen ezért megtévesztő a IV. kerületi munkás- és katonatanács elnevezés.
A
legkevésbé sem volt munkás és katona, - annál inkább a kommunista és
baloldali szociáldemokrata szellemi elit szervezeti képződménye.
E napon ülést tartott a IV. kerületi munkás- és katonatanács.
Szamuely Tibor nem volt ugyan tagja a tanácsnak, de népbiztosi jogon szónoklatot tartott. Szokása szerint az erőszakosabb hatalomgyakorlás mellett kardoskodott. Érvelése szerint:
„Nemcsak
a burzsoázia ellenforradalma fenyeget bennünket, hanem a nem öntudatos,
vagy nem eléggé öntudatos proletariátus ellenforradalma is. Nálunk a
dolgok nem olyan tempóban alakulnak, mint Oroszországban.
Oroszországban mindjárt a forradalom kitörése után megindult a nyílt
harc az ellenforradalom ellen. Nálunk a burzsoázia a proletárdiktatúra
első napjaiban gyáván meghúzódott, és csak most kezd nyíltabban
dolgozni a proletárdiktatúra ellen.
Ma már az utcán, a villamoson, mindenütt egész nyíltan beszélnek a proletárdiktatúra ellen.
A proletárdiktatúrának ez a nyílt ócsárlása immár messze szerteágazó szervezete az ellenforradalomnak, úgyhogy ezzel szemben a harcot föl kell venni.
A
forradalmi törvényszék nem alkalmas arra, hogy a szerteágazó
ellenforradalommal a harcot felvegye. Az lenne a helyes, ha külön
szervezet létesítenénk Magyarországon az ellenforradalommal és a
szabotázzsal szemben.
Javasoljuk tehát, hogy a IV. kerületi munkás- és katonatanács tegyen előterjesztést a központi munkás- és katonatanácsnak ilyen különleges, független szerv felállítása érdekében.”
CSEKA?
(423)
|