1919. július 14. hétfő

Három részlet Prohászka Ottokár e napon dátumozott elmélkedéseiből:

„Manapság azt kell mondanom, a Szentlélek már nem indít; elvonult…

A Föld szelleme a tűzhányók rémületes leheletével rálehelt az emberiségre; a doctrina apostolorum-ot kikezdte a XVII. századi deizmus, naturalizmus, skepticizmus, a XVIII századi voltaireianus filozófia.

A kereszténység világa most olyan, mint a köves Arábia, - a folyók helyén kiszáradt folyammedrek, a termékeny búzaföldek helyén kopárság, a hajdan vízfolyásoktól, pisztrángos patakoktól öntözött völgyekben árnyékot már csak az égbemeredő kopár sziklák vetnek, s ahol kertek pompáztak s a szellők a virágillat olajától voltak átitatva, ott most a sivatag ijeszt. De a sivatag is the Garden of Allah lehet!, - s a beduinok imája az Isten nagyságát látja, s hirdeti és ridegségében az áhítat az örök Fölséget imádhatja.

- A mi európai sivatagunk rettenetes, - szellem, lélek, áhítat nincs benne, s hiénák tanyája!”

Ezért, gondolom, hogy elvonult az Isten, s más lélek jár századok óta az európai piszkos vizek, az új kháoszok fölött! Elvonult, azért lettünk szegények és alávalók, azért nem tudunk imádkozni, ezért borult el a hit mennyországa. ...”(420)

*

„Azt mondták a durva szociáldemokraták, bolsevikok, a Népszavától beteggé mételyezett, s gyűlölséggel megmérgezett utcai hordák, hogy ők csinálták a forradalmat, – nekik nem kell se nemzeti, se keresztény érzés és elv, nem kell társadalmi kooperáció. A többit majd megcsinálják. Megindult a futóbolondok missziós utaztatása.

Minden faluba szaladtak kőműves, ács és nyomdász legénykék, s szaladtak a városokba a nagy bolondok: Kunfiak, Garbaiak, és hirdették, hogy nekik Isten, lélek, kereszténység, nemzet NEM kell!

Nem kell erkölcs és hit alapján; de kell új tanítóság, új nevelés (no hiszen igaz, hogy kell, de milyen?); kell egy akaratos, szilaj, dacos ifjúság, kell egy új kultúra; s azt rögtön ott kezdték, ahol leginkább viszket náluk, - a nemi fölvilágosultságon, a svédfürdőzésen - nálunk inkább cigány-fürdőzés az ilyen.

Kell iskolás fiúk tanácsa, a gyerek bizalmik gyerekességei; csupa sült szamárság, hóbort és ugyancsak teljes hivatatlanság pedagógiára és népnevelésre.

Megindult a kapkodás, a cigánykerék-hányás, a tótágaskodás; gimnáziumokba fiatal jogászokat, firkászokat küldtek az új erkölcs tanítására; nyálas szájú, és lágy agyvelejű fickókat ültettek katedrákra, kiket így üdvözöltek a tanulók, hogy "szervusz Pista, mit akarsz itt?", s hátat fordítottak nekik.

Zűrzavar, komédia, farsang lett az  iskola és a nevelés!

Jó, hogy kivitték a keresztet, hogy ilyet ne lásson! Aztán jött a visszaszívás. Kunfi pokolba ment, és Pogány (a kávészervírozó a front mögötti barakkban) lett a kultuszminiszter; - ehhez is ért.

Hát szívatták vele vissza, amit még szívni lehetett a moslékvályúkból..."

*

„Még annyit a szociáldemokrata viselkedés logikájához:

Alaposan elhajították  a kapanyelet; mert ez idő szerint ez az öntudatos, világmegváltó demokrata-falanx éppen úgy nyög a budapesti Kunok hatalma alatt, mint a nem tudom milyen őskonzervatív, táblabíró famíliák.

Nyögnek a világmegváltók, már röstellik és szöknek a miniszterurak, a hadvezérek.

Csak élvezzék egymást! Azt mondják: ők nem ezt akarták!

Elhisszük, - de megtették, s oly szamarak voltak, hogy előre nem látták, mit tesznek.

Hogy is van a parabola az egyezkedő felekről?

Kiegyeztek, - de a furfangos fél a tagbaszakadt féltől a hűsége bizonyságaként kérte, hogy a jobb karját vágja le, ha szereti, - neki elég már az egyik kar is, küzdeni úgyse fognak, nohát akkor minek?

A doktrinér frázishősök levágták Magyarország karját, a hadsereget. Egy karunk maradt: a népakarat, a szervezkedés,  parlament alakítás.

De minek nektek ez is?

  - Itt vagyunk mi, a szociáldemokrácia és a bolsevikok, megcsináljuk a forradalmat, a reformot, a szabadságot; - bízzál bennünk, s add ide bal karodat is, mi majd etetünk!

Levágták azt is!

Itt áll hadsereg és alkotmányos képviselet nélkül az ország, bolsevik fejjel, buta fejjel, a Népszavától beteggé mételyezett, s gyűlölséggel megmérgezett utcai hordák, hogy ők megcsinálták a forradalmat, – nekik nem kell se nemzeti, se keresztény érzés és elv, nem kell társadalmi kooperáció.

Fejére nőttek a szabadság, a fegyelmezetlenség, az üres tirádák és lehetetlen szisztémák hóbortosai: Kun Béla, Pogány, Weisz, Szamuelli, Böhm, Lándler...

Tán így fejvesztetten megtaláljuk az igazságot?!”

(421)

*  *  *

Schöpflin Aladár, a szabadelvű irodalomkritika vezéralakja egyszer vette igénybe az Írói Direktórium anyagi támogatását, de ekkor jelentős összeggel szolgálták ki a direktórium pénztáránál. Műbírálatokért 2045 koronát, „A piros ruhás nő" című alkotásért 11.250 koronát utalványoztak neki.

*  *  *

A vörös diktatúra vezetői fokozott biztonsági intézkedésekkel próbálták megerősíteni hatalmukat. Mindenekelőtt Budapesten és környékén, illetve a Tisza-vonal mögötti területeken növelték a karhatalmi készenlétet.

Ezért nem hosszabbították meg a Krammer Sándor-féle terrorcsapat Tolna megyei kiküldetését, noha ezt ismételten sürgette a helyzetét ingatagnak érző szekszárdi direktórium.

A terrorcsapat parancsnoka táviratban értesítette visszaindulásukról a budapesti forradalmi törvényszék elnökét:

„Szekszárd, 1919. július 14.

Rákos Ferencnek, Szovjetház

Hajnalban összes csapataimmal Budapestre érkezem.

Krammer Sándor"

*  *  *

„Hivatalos közlemény

Böhm Vilmos hadsereg-főparancsnok nyolc hónapi forradalmi munkától elgyötörten már hetek óta beteg és csak a legnagyobb erőfeszítéssel tudott megfelelni a Vörös Hadsereg iránti kötelezettségeinek. Betegsége az utóbbi időben annyira fokozódott, hogy orvosa tanácsára kénytelen orvosi kezelést igénybe venni.

Betegsége tartamára a Forradalmi Kormányzótanács Landler Jenő elvtársat, a harmadik hadtest parancsnokát hízta meg a Főparancsnoki tisztség és hatáskör betöltésével.

Landler elvtárs közismert kötelességtudása és erélye kezeskedik arról, hogy a Vörös Hadsereg ügyeit győzelemre fogja vezetni.”

*  *  *

Az előző napi, Párizsból keltezett távirat félreérthetetlenül tudomására hozta Kun Bélának, hogy a békekonferencia nem tekinti őt tárgyalófélnek, mégis reménykedett a kapcsolattartás folytatásában:

„Budapest Hu 145 56  14/7   11 óra 30.

Békekonferencia, Párizs

Ma kaptam egy tegnapról kelt táviratot, melyben válasz van július 11-iki  táviratomra. A táviratban nincsen aláírás.  Van szerencsém megkérdezni, hogy a táviratot a békekonferencia küldte-e vagy sem?

Kun Béla"

(422)

A kérdésre soha, semmilyen válasz nem érkezett. Politikai senkinek tekintették Kun Bélát a békekonferencia illetékesei.

*  *  *

A régi közigazgatásban a Belváros volt Budapest IV. kerülete.

Kivételes szerepet játszott a tanácsköztársaság idején, mert itt összpontosult a bolsevik szellemi koncentrátum, amit manapság szürkeállománynak neveznek.

Ebben a kerületben, - a Szovjetházban laktak a népbiztosok, itt működött egyebek között a Vörösőrség országos parancsnoksága, a Haubrick-féle hadtestparancsnokság és itt található az Újvárosháza híres tanácsterme is, ahol a vörös diktatúra számos döntő mozzanata lezajlott.

Éppen ezért megtévesztő a IV. kerületi munkás- és katonatanács elnevezés.

A legkevésbé sem volt munkás és katona, - annál inkább a kommunista és baloldali szociáldemokrata szellemi elit szervezeti képződménye.

E napon ülést tartott a IV. kerületi munkás- és katonatanács.

Szamuely Tibor nem volt ugyan tagja a tanácsnak, de népbiztosi jogon szónoklatot tartott. Szokása szerint az erőszakosabb hatalomgyakorlás mellett kardoskodott. Érvelése szerint:

„Nemcsak a burzsoázia ellenforradalma fenyeget bennünket, hanem a nem öntudatos, vagy nem eléggé öntudatos proletariátus ellenforradalma is. Nálunk a dolgok nem olyan tempóban alakulnak, mint Oroszországban. Oroszországban mindjárt a forradalom kitörése után megindult a nyílt harc az ellenforradalom ellen. Nálunk a burzsoázia a proletárdiktatúra első napjaiban gyáván meghúzódott, és csak most kezd nyíltabban dolgozni a proletárdiktatúra ellen.

Ma már az utcán, a villamoson, mindenütt egész nyíltan beszélnek a proletárdiktatúra ellen.

A proletárdiktatúrának ez a nyílt ócsárlása immár messze szerteágazó szervezete az ellenforradalomnak, úgyhogy ezzel szemben a harcot föl kell venni.

A forradalmi törvényszék nem alkalmas arra, hogy a szerteágazó ellenforradalommal a harcot felvegye. Az lenne a helyes, ha külön szervezet létesítenénk Magyarországon az ellenforradalommal és a szabotázzsal szemben.

Javasoljuk tehát, hogy a IV. kerületi munkás- és katonatanács tegyen előterjesztést a központi munkás- és katonatanácsnak ilyen különleges, független szerv felállítása érdekében.”

CSEKA?

(423)