1919. július 16. szerda

„PÁLYÁZAT KOMMUNISTA BANKÓRA

(Megjelent a Zalai Hírlap e napi számában)

A művészeti bizottság felszólítja a helyi festőművészeket, iparművészeket, hogy a megye részére nyomtatandó papírpénzhez 2 oldalas rajzzal pályázzanak. A nagyság a jelenlegi 2 koronának felel meg, a szöveg minta délelőtt 9 órától a Nagykanizsai Takarékban megkapható. A legjobb pályázat, ha a pénz forgalomba kerül, díjaztatik.

Határidő: csütörtök du. 5 óra.

Sneff”

*  *  *

Keszthelyen a délelőtt folyamán asszonylázadás robbant ki, amelyet kegyetlen erőszakkal fékezett meg a vörösőrség és a városban állomásozó terrorcsapat.

Nem volt ritkaság a keszthelyihez hasonló esemény.

A vidéki városok és nagyközségek egy részében úgynevezett csereáru raktárt létesítettek a vörös hatóságok, hogy a Budapestről küldött csekély iparcikkekért - elsősorban petróleumért, gyufáért, varrócérnáért - élelmiszert gyűjtsenek fővárosi fogyasztásra. De mivel a vidéki szegénység nem adhatott élelmiszert a nélkülözött iparcikkekért, mert maga is éhezve nyomorgott, számos helyen megostromolták a csereáruraktárt a végsőkig elkeseredett nincstelenek.

Törtek-zúztak a keszthelyi asszonyok, bátor elszántsággal be akartak hatolni a raktárba, de a brutális karhatalom erősebbnek bizonyult. Lövöldözés nem történt, ám annál keményebben verték a vörös karhatalmisták a lázongókat a husángként használt fegyverekkel, puskavesszőkkel, nyeles gránátokkal.

Sok asszony megsebesült, de számukat senki nem írta össze.

(425)

*  *  *

Két részlet Prohászka Ottokár e napi elmélkedéseiből:

„Így érezhettek a barbárok betörésénél a rómaiak, mint mi manapság.

Ők is egy halálra érett kultúrában éltek, melyből nem volt kiút; kiapadtak a regeneráció vizei, nem voltak mentő és megváltó kilátások; - így vagyunk mi is.

Higgyük el, hogy a kultúráknak is meg van a sorsuk; azok is csak akkor pusztulnak, mikor el kell pusztulniuk; akkor szakadnak le, amikor rákorhadnak a leszakadásra.

Az kevésbé fontos, hogy a végső lökést mi adja meg, vajon a barbár kívülről, vagy a barbár belülről; azonban igaz, hogy barbárnak kell annak lennie; barbárnak, vagyis idegennek és ellenségnek.

Idegen a szociáldemokrácia is; idegen, mert teljesem elidegenedett tőlünk; köztünk lakik, belőlünk való, de zónák választják el. Íme, az idegenséghez nem kell geográfiai távolság, elég a pszichológiai.

Idegen abban is, hogy a kultúra, mely eddig vezette a nemzetet,  - a kulturnézetek és tradíciók nekik nem imponálnak, - megvetik azokat, s a maguk tudományával ,s lelkével siflinek tartják, rá se hederítenek.

Ők más kutakból merítenek. Így voltak a régi barbárok is. Van azonban egy nagy különbség; hogy a régi barbárokat vonzotta az a kultúra, Itália, melyet ők szintén letörtek; - de ők mégis tisztelettel néztek rá és nem akarták letörni, csak tényleg letörték.

Ma nincs így, - ezek le akarják törni, megvetik a magyar kultúrát, és leteperik az egészet.”

*

„Tartózkodjunk az egyoldalúság radikalizmusától.

Ezt néha egyházi, beszédekben is észlelem, - ha pl. kiemelik, hogy a repülőgép és telefónia dacára az ember elégedetlen és földhöztapadt lehet.  Ez igaz, de ilyen lehet minden technikai előrehaladásban, ahogy a piszokban, s nyirkos, vertfalú házak kietlenségében is. Vagy ezek talán alkalmasabbak a szellem és a lélek kialakítására?

Szó sincs róla; - ezek talán csak jelzik azt, hogy aki vityillóban lakik, az nem lesz öntelt; s azzá könnyebben válik az, aki a technika vívmányai folytán úrnak érzi magát.

Igen, de ez csak jelzése valaminek. Az igazi tökélyt és harmóniát sem az egyik, sem a másik nem adja; azt ide is, oda is a lelki ember állíthatja csak be: - Az, aki a lélek énekét tudja fütyülni."

*  *  *

Folytatódott az Országházban a szövetséges központi intézőbizottság kétnapos ülése.

Szamuely Tibor is megjelent itt, mint a bizottság tagja, de tartózkodott a feltűnőbb szerepléstől, mert vizsgálat folyt ellene a Kalocsán és környékén hozott tömeges rémuralmi ítélkezései miatt.

A vizsgálat teljesen látszólagos volt, de adni kellett a látszatra a mérsékeltebb szociáldemokrata politikusok megbotránkozása miatt. Formálisan nyomatékot adott a vizsgálatnak, hogy kormányzótanácsi határozat volt rá, de a valóságban a nevetségig jelentéktelenné tette az a tény, hogy a vizsgálat vezetését Klein-Korvin Ottóra, Szamuely legszorosabb munkatársára, a belügyi népbiztosság politikai főnökére bízták; - arra a Korvin Ottóra, aki könyörtelen helyeslője volt a legszélsőségesebb bolsevik terror alkalmazásának és tökéletesen egyetértett Szamuely valamennyi nézetével, szándékával és cselekedetével.

S tehették mindezt Kun Béla hallgatag helyeslésével.

Közben bizalmas összefogással ügyeltek a folyamatos egyeztetésre. Ezekben a napokban éjszakáról éjszakára hosszú órákon át tanácskozott Kohn Béla Samuelyvel teljes egyetértésben, úgyszólván papucsban-pizsamában közös lakhelyükön, a Szovjetházban. (426)

Így adódhatott elő az a furcsa helyzet, hogy miközben folyt a látszatvizsgálat Szamuely ellen a kalocsai és Kalocsa környéki rémtettek miatt, ő maga a terror fokozása mellett érvelhetett az Országházban. Igaz, szónokolás helyett most személyes beszélgetésekben követelte ugyanazt, amit előző nap a IV. kerületi munkás- és katonatanács ülésén:

Sürgősen szervezni kell egy nagy létszámú, az egész országot ellenőrzése alatt tartó politikai-karhatalmi fegyveres testületet a szovjet-oroszországi CSEKA mintájára.

*  *  *

Böhm Vilmost régi, szoros kapcsolatok fűzték az osztrák szociáldemokrata vezérekhez.

Bécsben nagy elégedettséggel vették tudomásul követi kievezését. Bizakodó várakozásuk jeleként még megérkezése előtt nem hivatalos kapcsolatba léptek vele.

Otto Bauer, az osztrák külügyek bonyolítója folyamatos tárgyalásban volt a magyarországi fejlemények dolgában a Bécsben működő angol és francia antantmissziók vezetőivel, Cuninghame-mel és Allizével.

Bauer július 16-án kelt bizalmas levélben tájékoztatta a még Budapesten tartózkodó, - egyáltalán nem beteg barátját, Böhm Vilmost, a misszióvezetőkkel folytatott megbeszélésről:

„Mindketten azt mondták nekem saját iniciatívájukból, anélkül, hogy bármit szóltam volna, - az antanthatalmak nagyon boldogok volnának, ha nem kényszerülnének erőszak alkalmazására Magyarországgal szemben. Nagyon szívesen tárgyalnának egy tiszta szocialista kormánnyal; ennek előfeltétele a terror megszüntetése és a terror feladása.”