1919. július 17. csütörtök
Július
17-tól Egri Vörös Újság helyett Egri Munkás címmel jelent meg a hevesi
megyeszékhely napilapja. Ebben volt olvasható 17-én:
„NYILATKOZAT
Folyó
hó 5-én az Egri Vörös Hírlapban, mint a megyei direktórium elnöke
hivatalból egy nyilatkozatot jelentettem meg, amelynek rövid tartalma
az volt, hogy Gombos (Goldstein) Adolf őrült.
Mivel
a Szocialista-Kommunista Párt választott bírósága e nyilatkozatban
foglaltak fölött tárgyalt, és nevezettre fenti jelzést sérelmesnek és
jogtalannak találta, e helyen előbbi nyilatkozatomat részben
visszavonom.
Schwartz Zoltán.”
(427)
* * *
Ülést tartott a kormányzótanács, amely Kun Béla előterjesztésére véglegesítette Böhm Vilmos bécsi követi kinevezését.
Böhm,
a Vörös Hadsereg volt főparancsnoka, immár kívülálló civilként
hallgatta végig a vitát a tanácsköztársaság válságos katonai
helyzetéről.
Minden jelentésből, hírszerzői értesülésből az nyert igazolást egybehangzóan, hogy a román hadsereg túlereje számottevő.
Landler
Jenő, az új hadsereg-főparancsnok pontosan tudta, hogy a Vörös Hadsereg
280 ezer katonájából csupán 56 ezer alkalmas a Tiszán való támadó
átkelésre. Ennek ellenére Landler Jenő egyetértésével érvényesnek
mondta ki a kormányzótanács az általános támadás tervét és időpontját.
Kiterjedt kémhálózatuk segítségével mindent megtudtak az antanthatalmak a budapesti vörös uralomról, amit csak akartak.
Foch
francia marsall ezen a napon a huszadikán virradóra szóló bolsevik
hadműveleti terv aprólékos ismeretének birtokában terjesztette elő a
tanácsköztársaság katonai likvidálására vonatkozó elképzeléseit a
párizsi békekonferencián.
A
fegyveres megoldás mikéntjét elfogadták, - afelől azonban hosszas vita
támadt, hogy milyen kormányra bízzák Magyarország vezetését a
bolsevista uralom megdöntése után.
Tittoni olasz külügyminiszter
kézenfekvő megoldásként ajánlotta a Szegeden máris működő
ellenforradalmi kormány tudomásulvételét. De Benes csehszlovák
külügyminiszter rögtön és élesen tiltakozott a javaslat ellen.
Retorikai érvelése szerint a szegedi önkényes kormány ugyanolyan
antidemokratikus és törvénytelen, mint a vörös diktatúra, csak más
előjellel.
Valódi
érveiről mélyen hallgatott a csehszlovák külügyminiszter: egyrészt,
semmiképp nem egyezhetett bele egy határozottan nemzeti ideológiájú
magyar kormány létezésébe, másrészt a lehető legtovább fenn akarta
tartani a magyar nemzet társadalmi és politikai katasztrófáját, hogy a
tartósított zűrzavarban minél sikeresebben valósíthassák meg a cseh
nacionalista ideálok messzire tekintő, korláttalanul becsvágyó terveit.
A
párizsi békekonferencia nyugati békeosztói botrányosan műveletlenek
voltak a Duna-medence történelmének nemzetiségi, gazdasági és
kulturális jellemzőinek ismeretében. Különösen a francia politikusok
tudatlansága volt kirívó, amit megtetézett indulatos, teljes
nyíltsággal űzött magyarellenes elfogultságuk. Benesnek mindent
elhittek, aki aztán a kalandorságig vakmerő taktikázással a végsőkig
kihasználta helyzeti előnyét.
Most is győzött Tittoni olasz külügyminiszterrel szemben.
Tiltakozására
elvetették Tittoni javaslatát és a jövőbeni magyar kormányra vonatkozó
döntéshozatalt a következő ülésig elnapolták.
* * *
Jászberénybe utazott Vágó Béla hadseregparancsnok a 13-ikai véres események kivizsgálására.
Kizárólag
a lakosság vétkessége érdekelte. Megállapította, hogy az
ellenforradalmi zendüléssel főbenjáró vétket követtek el a
tanácsköztársaság ellen, ezért a büntetést el nem kerülhetik. De
nagylelkűen kijelentette, hogy mivel a jogos karhatalmi beavatkozás
emberek életébe került, senkit nem kíván agyonlövetni, vagy
felakasztatni.
Ellenben könnyíthet rossz lelkiismeretén a város azzal, hagy hárommillió korona sarcot fizet.
Vágó
Béla a városparancsnok Heiszler Károlyt utasította a hadisarc
hiánytalan behajtására. Heiszler pisztollyal hadonászva, szidalmakat
szórva járta be a várost és a közismert vadnyugati jelszót: „Pénzt, vagy életet!” ismételve órákon keresztül, maradéktalanul végrehajtotta Vágó utasítását.
(428)
* * *
Zagyi József volt csendőr irodatiszt a vörösőrség országos parancsnokságán dolgozott.
Amint beérkezett munkahelyére, írógéphez ült és névtelen följelentést szerkesztett három magas rangú csendőrtiszt ellen.
Soha nem derült ki, milyen indítékkal határozta el magát erre a súlyos cselekedetre.
Névtelen
följelentésében az állt, hogy a Szegeden működő ellenforradalmi kormány
kimagasló szerepet szán az eljövendőkben a Budapesten tartózkodó három
személynek: Ferry Oszkár nyugalmazott csendőr altábornagynak, valamint
Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredesnek. Fogalmazványával a
főparancsnoki titkárságra sietett.
A
vörösőrség országos főparancsnoka dr. Vajda Zoltán volt, de ő nem
tartózkodott a hivatalában és nem is szerzett tudomást Zagyi József
névtelen beadványáról. Zagyi a vörösőrség országos politikai
biztosának, Chlepkó Hantos Edének adta át a följelentést. Szemtanúja
volt ennek Pór Polatschek Ernő, az országos főparancsnok személyi
titkára. Miután Zagyi József távozott, Chlepkó Hantos Ede a már
elolvasott iratot átadta Pór Polatscheknek, mondván: az irat szigorúan
bizalmasan kezelendő, s jelentést kell küldeni tartalmáról mind Kun
Bélának, mind Landler Jenőnek, a hadsereg főparancsnoknak, mind a
hadügyi és belügyi népbiztosságnak.
Chlepkó
Hantos Ede, lévén országos hatáskörű politikai biztosa a vörösőrségnek,
hivatalból magához kérethette Cserny Józsefet, a budapesti
terrorkülönítmények parancsnokát.
Chlepkó
akarata az volt, hogy a följelentésben megnevezett három személyt
mielőbb tartóztassák le és eredményes vallatás után végezzék ki.
Egyúttal utasította Csernyt, hogy sürgősen küldjön hozzá eligazítás
végett két olyan politikai nyomozót, akik megbízhatóságához és
ügyességéhez semmi kétség sem férhet.
Cserny
választása azokra esett, akik már nyomoztak a most följelentett
csendőrtisztek ellen: Bonyháti Tiborra és Radányi Kornélra. Pajtáskodón
vérebnek szólította Cserny ezt a két emberét. Le is tartóztatták a
gyanúsítottakat, de mivel a legkisebb bizonyítékot sem találták
terhükre, szabadon kellett engedni őket.
Amikor
Bonyháti és Radányi megjelent Chlepkó Hantos irodájában, az kertelés
nélkül közölte, hogy a három magas rangú csendőrt minden körülmények
között ki kell végezni. Gyors
megoldást követelt és eredményes vallatást. Feltétlenül tudni akarta,
hogy a kivégzendőkkel miféle kombinációban számoltak a szegedi
ellenforradalmár vezetők.
Végül
utasításba adta Chlepkó, hogy a lefogottakat a Mozdony utcai terrorista
laktanyába vigyék, ott folytassák le a vallatást és a kivégzéseket is
ott hajtsák végre.
A
mai Kiss János altábornagy utca volt a Mozdony utca, s az abban lévő
tanítónőképző iskolát sajátította ki Cserny József laktanya céljára.
Cserny mindvégig a Teréz körúton, az Oktogonhoz közeli
Batthyány-palotában maradt, de mivel ott nem fértek el a mértéktelenül
felduzzasztott terrorista különítmények, Pesten a Trefort utcában,
Budán a Mozdony utcában rendezkedtek be a senki által sem ellenőrzött,
közvetlenül Kohn és Samuely alá tartozó vörös terroristák. (429)
|