1919. július 17. csütörtök Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. július 17. csütörtök

 


Július 17-tól Egri Vörös Újság helyett Egri Munkás címmel jelent meg a hevesi megyeszékhely napilapja. Ebben volt olvasható 17-én:

„NYILATKOZAT

Folyó hó 5-én az Egri Vörös Hírlapban, mint a megyei direktórium elnöke hivatalból egy nyilatkozatot jelentettem meg, amelynek rövid tartalma az volt, hogy Gombos (Goldstein) Adolf őrült.

Mivel a Szocialista-Kommunista Párt választott bírósága e nyilatkozatban foglaltak fölött tárgyalt, és nevezettre fenti jelzést sérelmesnek és jogtalannak találta, e helyen előbbi nyilatkozatomat részben visszavonom.

Schwartz Zoltán.”

(427)

*  *  *

 

Ülést tartott a kormányzótanács, amely Kun Béla előterjesztésére véglegesítette Böhm Vilmos bécsi követi kinevezését.

Böhm, a Vörös Hadsereg volt főparancsnoka, immár kívülálló civilként hallgatta végig a vitát a tanácsköztársaság válságos katonai helyzetéről.

Minden jelentésből, hírszerzői értesülésből az nyert igazolást egybehangzóan, hogy a román hadsereg túlereje számottevő.

Landler Jenő, az új hadsereg-főparancsnok pontosan tudta, hogy a Vörös Hadsereg 280 ezer katonájából csupán 56 ezer alkalmas a Tiszán való támadó átkelésre. Ennek ellenére Landler Jenő egyetértésével érvényesnek mondta ki a kormányzótanács az általános támadás tervét és időpontját.

Kiterjedt kémhálózatuk segítségével mindent megtudtak az antanthatalmak a budapesti vörös uralomról, amit csak akartak.

Foch francia marsall ezen a napon a huszadikán virradóra szóló bolsevik hadműveleti terv aprólékos ismeretének birtokában terjesztette elő a tanácsköztársaság katonai likvidálására vonatkozó elképzeléseit a párizsi békekonferencián.

A fegyveres megoldás mikéntjét elfogadták, - afelől azonban hosszas vita támadt, hogy milyen kormányra bízzák Magyarország vezetését a bolsevista uralom megdöntése után.

Tittoni olasz külügyminiszter kézenfekvő megoldásként ajánlotta a Szegeden máris működő ellenforradalmi kormány tudomásulvételét. De Benes csehszlovák külügyminiszter rögtön és élesen tiltakozott a javaslat ellen. Retorikai érvelése szerint a szegedi önkényes kormány ugyanolyan antidemokratikus és törvénytelen, mint a vörös diktatúra, csak más előjellel.

Valódi érveiről mélyen hallgatott a csehszlovák külügyminiszter: egyrészt, semmiképp nem egyezhetett bele egy határozottan nemzeti ideológiájú magyar kormány létezésébe, másrészt a lehető legtovább fenn akarta tartani a magyar nemzet társadalmi és politikai katasztrófáját, hogy a tartósított zűrzavarban minél sikeresebben valósíthassák meg a cseh nacionalista ideálok messzire tekintő, korláttalanul becsvágyó terveit.

A párizsi békekonferencia nyugati békeosztói botrányosan műveletlenek voltak a Duna-medence történelmének nemzetiségi, gazdasági és kulturális jellemzőinek ismeretében. Különösen a francia politikusok tudatlansága volt kirívó, amit megtetézett indulatos, teljes nyíltsággal űzött magyarellenes elfogultságuk. Benesnek mindent elhittek, aki aztán a kalandorságig vakmerő taktikázással a végsőkig kihasználta helyzeti előnyét.

Most is győzött Tittoni olasz külügyminiszterrel szemben.

Tiltakozására elvetették Tittoni javaslatát és a jövőbeni magyar kormányra vonatkozó döntéshozatalt a következő ülésig elnapolták.


*  *  *

0717vago.jpg

Jászberénybe utazott Vágó Béla hadseregparancsnok a 13-ikai véres események kivizsgálására.

Kizárólag a lakosság vétkessége érdekelte. Megállapította, hogy az ellenforradalmi zendüléssel főbenjáró vétket követtek el a tanácsköztársaság ellen, ezért a büntetést el nem kerülhetik. De nagylelkűen kijelentette, hogy mivel a jogos karhatalmi beavatkozás emberek életébe került, senkit nem kíván agyonlövetni, vagy felakasztatni.

Ellenben könnyíthet rossz lelkiismeretén a város azzal, hagy hárommillió korona sarcot fizet.

Vágó Béla a városparancsnok Heiszler Károlyt utasította a hadisarc hiánytalan behajtására. Heiszler pisztollyal hadonászva, szidalmakat szórva járta be a várost és a közismert vadnyugati jelszót: „Pénzt, vagy életet!” ismételve órákon keresztül, maradéktalanul végrehajtotta Vágó utasítását.
(428)


*  *  *

 

Zagyi József volt csendőr irodatiszt a vörösőrség országos parancsnokságán dolgozott.

Amint beérkezett munkahelyére, írógéphez ült és névtelen följelentést szerkesztett három magas rangú csendőrtiszt ellen.

Soha nem derült ki, milyen indítékkal határozta el magát erre a súlyos cselekedetre.

Névtelen följelentésében az állt, hogy a Szegeden működő ellenforradalmi kormány kimagasló szerepet szán az eljövendőkben a Budapesten tartózkodó három személynek: Ferry Oszkár nyugalmazott csendőr altábornagynak, valamint Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredesnek. Fogalmazványával a főparancsnoki titkárságra sietett.

A vörösőrség országos főparancsnoka dr. Vajda Zoltán volt, de ő nem tartózkodott a hivatalában és nem is szerzett tudomást Zagyi József névtelen beadványáról. Zagyi a vörösőrség országos politikai biztosának, Chlepkó Hantos Edének adta át a följelentést. Szemtanúja volt ennek Pór Polatschek Ernő, az országos főparancsnok személyi titkára. Miután Zagyi József távozott, Chlepkó Hantos Ede a már elolvasott iratot átadta Pór Polatscheknek, mondván: az irat szigorúan bizalmasan kezelendő, s jelentést kell küldeni tartalmáról mind Kun Bélának, mind Landler Jenőnek, a hadsereg főparancsnoknak, mind a hadügyi és belügyi népbiztosságnak.

Chlepkó Hantos Ede, lévén országos hatáskörű politikai biztosa a vörösőrségnek, hivatalból magához kérethette Cserny Józsefet, a budapesti terrorkülönítmények parancsnokát.

Chlepkó akarata az volt, hogy a följelentésben megnevezett három személyt mielőbb tartóztassák le és eredményes vallatás után végezzék ki. Egyúttal utasította Csernyt, hogy sürgősen küldjön hozzá eligazítás végett két olyan politikai nyomozót, akik megbízhatóságához és ügyességéhez semmi kétség sem férhet.

Cserny választása azokra esett, akik már nyomoztak a most följelentett csendőrtisztek ellen: Bonyháti Tiborra és Radányi Kornélra. Pajtáskodón vérebnek szólította Cserny ezt a két emberét. Le is tartóztatták a gyanúsítottakat, de mivel a legkisebb bizonyítékot sem találták terhükre, szabadon kellett engedni őket.

Amikor Bonyháti és Radányi megjelent Chlepkó Hantos irodájában, az kertelés nélkül közölte, hogy a három magas rangú csendőrt minden körülmények között ki kell végezni. Gyors megoldást követelt és eredményes vallatást. Feltétlenül tudni akarta, hogy a kivégzendőkkel miféle kombinációban számoltak a szegedi ellenforradalmár vezetők.

Végül utasításba adta Chlepkó, hogy a lefogottakat a Mozdony utcai terrorista laktanyába vigyék, ott folytassák le a vallatást és a kivégzéseket is ott hajtsák végre.

A mai Kiss János altábornagy utca volt a Mozdony utca, s az abban lévő tanítónőképző iskolát sajátította ki Cserny József laktanya céljára. Cserny mindvégig a Teréz körúton, az Oktogonhoz közeli Batthyány-palotában maradt, de mivel ott nem fértek el a mértéktelenül felduzzasztott terrorista különítmények, Pesten a Trefort utcában, Budán a Mozdony utcában rendezkedtek be a senki által sem ellenőrzött, közvetlenül Kohn és Samuely alá tartozó vörös terroristák. (429)

 
< Előző   Következő >