1919. július 20. vasárnap

Éjfél és hajnal között megkezdődött a Vörös Hadsereg románok elleni támadása.

A centrum erői Szolnoknál, a balszárny Tiszafüred és Tokaj között, a jobbszárny Csongrádnál hajtott végre átkelést a Tiszán.

A hat román hadosztállyal szemben eleinte elsöprőnek tűnt a Vörös Hadsereg kezdeti számszerű és anyagi fölénye. Élelmezési létszáma 111.089 fő volt, a puskalétszám 56.084. Százhatvanhat gyalogsági zászlóalj, tizennégy géppuskás század, három páncélvonat, tizenegy lovasszázad, kilenc repülőszázad állt a hadvezetés rendelkezésére a támadás végrehajtásához. Szolnoknál 210, Tiszafürednél 70 ágyú támogatta az előnyomuló csapatokat. Hídanyagban, műszaki eszközökben és fogatolt járművekben sem volt hiány.

A látszólagosan nyomasztó fölény birtokában csak elvétve fordult elő harc a gyorsan visszavonuló román csapatok lemaradt szórványaival.

(434)

*  *  *

Részt vett a támadásban a székely dandár is. Koréh Endre, a dandár tábori lelkésze írja:

„A tokaji szakaszon július 20-án virradólag kezdődött az offenzíva. A tüzérségi előkészítés rövid ideig tartott s a csapatok délelőtt már át is keltek a Tiszán. A falvakban, tanyákon összeszedtek minden teknőt, dézsát, hordót és sütőlapátok segítségével evickéltek a túlsó partra és csaknem veszteség nélkül sikerült ez a példátlanul vakmerő átkelés.

A Tisza túlsó partján a felvonulási front Tímár, Rakamaz és Nagyfalu volt, a pontonhíd pedig Rakamaz és Tokaj között készült el.”

*  *  *

Dorogon politikai gyűlésre toborozták össze a helyi és környékbeli bányászokat, hogy meghallgassák Kun Béla szónoklatát. A vörös diktatúra főnöke hosszan beszélt és biztosra ígérte hallgatóinak a világsztrájk kitörését.

„Ma van július huszadika, ma kezdődik a demonstráció. Holnap pedig az általános sztrájk a nyugati országokban. Azért kezdődik ez, hogy azon országok munkásai megakadályozzák, hogy az antant fegyveres erővel avatkozzon a mi belső ügyeinkbe.

Ha a háború elején nem is tudott még egységesen föllépni a munkásosztály, hogy megakassza a háborút, most föllép az orosz és magyar munkásság érdekében az egész világ munkássága."

*  *  *

Esztergomban egész napos-népvigalom zajlott abból az alkalomból, hogy a vörös hatalom köztulajdonnak nyilvánította a hercegprímási palota kertjét.

A részvétel nem volt ingyenes. Tízkoronás belépőjegyet kellett annak váltania a városi pártirodán, aki nem akart lemaradni az exkluzív érseki parkban rendezett népünnepélyről.

Húsz műsorszám szórakoztatta a közönséget. Volt kabaré, bohózat, konfetti- és szerpentincsata. Napközben szinte megállás nélkül sétazenét, játszott a város szimfonikus zenekara, majd délutántól késő estig tizenhat tagú cigánybanda húzta a talp alá valót. A gyerekek korlátlanul ihatták az ingyen málnaszörpöt és szódavizet.

Csernoch János, Magyarország hercegprímása, esztergomi érsek nem tartózkodott a prímási székhelyen.

Mivel Esztergomban különösen támadón viselkedett a bolsevik diktatúra és nap el nem múlt anélkül, hogy kisebb nagyobb inzultus ne érte volna a római katolikus egyházat, jobbnak látta a hercegprímás, ha budavári rezidenciájában tartózkodik.

A fővárosban némi védelmet remélhetett az antantmisszióktól.

*  *  *

Lakodalom volt a Pest megyei Domony faluban, Udvardy Sándor házánál.

Együtt lakodalmazott a násznéppel Oravetz István, ötvenéves, a helyi direktórium elnöke.

Zukkermann Mór vörösőr megjelent a mennyegzős háznál, s egyre erőszakosabban akadékoskodott, amiért a zenét szolgáltató cigánybanda nem volt benn a szakszervezetben. Zukkermann Mór és vörösőr társa, Mrázik Pál erőszakkal akarták eltávolítani a cigányzenészeket.

Oravetz István direktóriumi elnök a zenészek védelmére kelt, mondván, itt ő parancsol, a vörösőröknek meg semmi okuk megzavarni a békés családi mulatságot. Zukkermann erre ráfogta fegyverét a direktórium elnökére, de az kicsavarta a puskát a vörösőr kezéből.

A másik vörösőr, Mrázik Pál erre egyetlen szó nélkül lelőtte Oravetz Istvánt, aki szörnyethalt. (435)

*  *  *

Szamuely Tibor szabadságra, - valójában titkos céllal elutazott Budapestről, magával vitte feleségét, Szilágyi Jolánt, is.

Sopron megyébe ment az állandó használatára rendelt különvonaton, amelynek Laci, azaz Szamuely László, a vészbíró legidősebb öccse és helyettese volt a parancsnoka.

Ehhez az utazáshoz kapcsolódik Szilágyi Jolán élménye:

„Autóval a Nyugati pályaudvarhoz mentünk a rendkívüli bizottság szerelvényéhez. A jó Laci örömmel fogadott bennünket. Laci szeretett engem.

Az indulásra még várni kellett, és Laci meg néhány Lenin-fiú megmutatta nekem Ferenc József császár vonatát. Ott vesztegelt akkor egy külső sínpáron. Fényűző vonat volt, más vonatoknál szélesebb, a vörös plüssel kitapétázott tróntermes vagont is láttam. A trón és körös-körül a karosszékek minden vörös plüss! Függönyök hatalmas bojtokkal. A trón kis emelvényen. állt. Én, mint apám lánya, ráültem a trónra. Mindnyájan. nevettek.

Végre felszálltunk a mi szerelvényünkre. Lefeküdtünk. Hamar elaludtunk és reggel már Sopronban ébredtünk fel. Tibornak dolga volt a munkástanácsnál. A fiúkkal sétáltam a romantikus barokk német házak között. Stoppoló pamutot, cérnát akartam venni. Kovács Lajos és Gábor Antal kísértek."

Szálláshelyül Röjtökön, báró Berg Miksa kastélyát foglalta le Szamuely. Pünkösdkor járt itt, a Sopron megyei rögtönbíráskodások idején. A kastély gazdája Ausztriába menekült. Szamuely kedve szerint válogathatott Sopron megye főúri lakhelyeiben, de az ő számára Röjtök bizonyult ideálisnak. Elkerülték a forgalmas útvonalak, mégis közel volt Sopronhoz, amelynek nagyállomásán időzött a különvonat, állandó telefon- és autóösszeköttetésben volt a röjtöki Berg kastéllyal. Szamuely rajongott az autózásért, s különös büszkeséggel használta IV. Károly magyar király és osztrák császár olajzöld tábori gépkocsiját. De ezt az autót használhatatlanná tette egy gránátlövedék a Kalocsa környéki ellenforradalom idején. Attól kezdve egy piros túrakocsin közlekedett. Az új szerzemény még az uralkodói járműnél is előnyösebb volt, mert tengelymérete lehetővé tette, hogy sínautóként is használják.

Szükség esetén, amint ez jó párszor meg is történt, vonatkerekekkel cserélték fel a gumis tárcsákat, s Szamuely ekként a vaspályákon is autózhatott.
(436)