1919. július 21. hétfő
Szamuelyné Szilágyi Jolán így örökítette meg a röjtöki nyaralást:
„A
kastély egyemeletes volt, sok szobával, de a park elhanyagolt.
Sétáltunk karonfogva, mint szelíd házasok, majd leültünk egy padra.
Szamócát szedtünk az erdőben. Úgy mentünk egymás mellett, mint a
mesebeli Jancsi és Juliska....
A Lenin-fiúk közül ketten maradtak velünk.
Berg
báró felesége a gazdag Thyssen német nagyiparos lánya volt. Sivár
emberek lehettek. A könyvtáruk csapnivalóan rossz, tele
vasútállomásokon kínált ostoba német regényekkel. …
A
kastély berendezése is drága és elképesztően ízléstelen. Csak-két nagy,
vadászjelenetet ábrázoló régi hollandi faliszőnyeg tetszett.
Megtaláltuk a vendégkönyvet.
A
bolgár király, a walesi herceg, a német trónörökös és más híres, neves
arisztokraták írták alá a nevüket. Tréfából mi is aláírtuk.
A
nagy előteremben, ahol ebédeltünk, a falak telis-tele aggatva
agancsokkal. Itt volt a két nagy gobelin is. Tibor följegyezte, hogy
azokat szocializáltatja. Az emeleten, az én kis szobámban a falikárpit
kínai-barokk stílusú. Mákvirágok közt óriási papagájok csókolóztak
rajta, vagy cseresznyét ettek. A Lenin-fiúk foglak egy héját. Hosszú
spárgával megkötötték és a madár állandóan körülöttük röpködött.
Tiszteletlen volt: lepiszkította az ősök arcképét.
Kirándultunk Kismartonba, az Esterházy kastélyba, ...
Nagycenken is voltunk a Széchenyiek kastélyában. ...
Savanyúkútra
is elkocsiztunk. Tibornak itt fontos dolgokat kellett elintéznie.
Csempészekkel állt összeköttetésben. Olaszországból, Ausztrián.
keresztül, fegyvereket csempésztek a Vörös Hadsereg számára. Savanyúkút
akkor virágzó fürdőhely, üdülőhely volt.
Vártam, amíg Tibor elintézi az ügyeit, és néztem a szép vidéket.”
A
leírásból az érződik ki, mintha csak Szamuely Tibor és Szilágyi Jolán
lett volna a Berg kastély önhatalmú nyaralóvendége, holott a társaságot
sem nélkülözték. Mindvégig velük tartózkodott Havas András és ennek
Aliz nevű felesége. Havas orvosként dolgozott korábban a budapesti
Fehérvári út 102-ben, az Ericsson gyár épületében lévő hadigondozóban,
ahol ő bújtatta Szamuelyt 1919. február 24-e és március 21-e között,
miért is feltétlen bizalmát élvezte a rettegett nevű népbiztosnak.
Szinte naponta időzött ekkor Röjtökön Szamuely László is.
Innen autózott a közeli Kapuvárra, ahol a hercegi gyümölcsös híres cseresznyefáiról csemegézett.
* * *
Ezekben
a napokban távozott észrevétlenül a győri Royal Szállóból az apa
Samuely családostól. Senki nem tudta meg, pontosan mikor és hova tűnt
el a Nyíregyházáról menekült Samuely Lajos második feleségével, Landdau
Rózsival, és két kiskorú fiával, a tizenöt éves Istvánnal és a tizenkét
éves Jánossal.
Bizonyíték
nincsen rá, de minden valószínűség amellett szól, hogy a röjtöki
nyaralás leple alatt menekítették ki Magyarországról a Samuely
családot, amelyet a nyilvánosság számára örökre elnyelt az
ismeretlenség.
(437)
* * *
Ülésezett a kormányzótanács.
Kun Béla bejelentette, hogy a párizsi békekonferencia elismerte és jóváhagyta Ausztria területi igényeit Magyarország rovására.
Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint Kun Béla javasolja, hogy az
osztrákok részére ne engedjünk át egy talpalatnyi földet sem.
Idézet a jegyzőkönyvből:
„Varga
Jenő pénzügyi népbiztos nem tartja helyesnek, hogy akkor, amikor a
csehek ellen offenzívát folytattunk, majd az antant parancsára
színmagyar területeket átengedtünk, akkor most a szóban forgó
területeket ne adjuk át Ausztriának. Halasztó állásfoglalás mellett van.
Kun
Béla külügyi népbiztos hangsúlyozza, hogy ez idő szerint az az
álláspontja, hogy nem kell átengedni semmit, és a népszavazás kérdését
kell felvetni. Nem tartja aktuálisnak, de jó előre felhatalmazást kér
arra, hogy a hadsereg-főparancsnoksággal egyetértően megfelelő, de fel
nem tűnő katonai intézkedéseket tehessen, s Otto Bauerrel szemben a
proletariátus megszavaztatásának álláspontját képviselje.
A kormányzótanács ily értelemben határoz.”
* * *
Bécsbe érkezett Böhm Vilmos, hogy átvegye a magyar követség vezetését.
Senki
nem várta, senki nem fogadta a pályaudvaron. Különösképpen az
háborította fel, hogy még a követség gépkocsija sem jött ki érte.
Sértőnek tartotta Ágoston Péter ideiglenes követ távolmaradását is, -
akinek e napon volt előre rögzített időpontban tárgyalása Borghese
herceggel.
Ágoston Péter erről ezt írta naplójába:
„Erre
az emberre jellemző, amit a titkárom mond, - aki Böhm elé ment, hogy
mennyire méltatlankodott, hogy a sofőr nem ment ki eléje, - egész úton
folyton azt hangoztatta, hogy majd megmutatja, hogyan kell győztes
hadvezért fogadni!
Úgy látszik, a pozíció teljesen megzavarta az önkritikáját."
* * *
Két részlet Prohászka Ottokár e napi elmélkedéseiből:
„Über die korruption... citálja a P. Lloyd Varga Jenő
cikkét a Népszavából; panaszkodik ez a jelesség, hogy bizony korrupció
most is van, s hogy ezt üldözni kell, s hogy a komisz elemeket le kell
magunkról ráznunk.
Éljen!
Mily
jótékony erkölcsi fölháborodás, nyakig állnak a szennyvízben s kezdik
érezni, hogy büdös, - fölkeltettek minden utálatos érzést és ösztönt,
bizonyára az érintetlen tisztaság s a feddhetetlen tisztesség
birtoklásának tudatában. Gyűlöletet, utálatot prédikáltak, ...
bemocskoltak mindenkit, s hazudtak, rágalmaztak napszámba, s most az
etikai bánat keserű könnyeit hullajtják Pannonia fölött.
Minden
városban s faluban a szemetet kotorták fel, Esztergomban egy
atyagyilkos zsiványt emeltek a város székébe. Szamuely, -ez a firkász,
aki a tintásüvegből is csak disznóságot kotorta fel, s most a piszok
áradatában vezér,- Esztergomba ment, s ajánlta Szabót, hogy hisz az a
gyilkos tisztességes ember, azt csak indulatból tette, ami rosszat tett.
A jó elem visszavonult, az intelligenciának vagy csak az agyalágyult esztétái, vagy csak blazírt cipóvadászai álltak be a sorba.
Etika?
- mondta nekem Sz. budapesti ügyvéd, - no ezt a szót ez idő szerint
félreértések fölkeltése nélkül megemlíteni sem szabad! Teljesen igaza
van!
Az
ilyén Varga-félék csak műháborgások a közmorál fölött, ugyanazok
háborognak, akik minden betyárral, zsivánnyal és gyilkossal kezet
fognak."
(438)
*
„Kevés a katolikus férfiú, ez igaz; de miért?
Nincs a püspöki karban organizáló erő.
Ah, Istenem, ez egy európai, s nem magyarországi tünet. Eredménye ez
annak az egész szellemi áramlatnak, mely a lelkekben a zűrzavart, az
iránytalanságot, a megkavarodást, s az erkölcsben az immoralitás
fügefaleveléül szolgáló „meggyőződés” fegyelmezetlenségét hozta be.
Vegyünk
egy modern embert, doktort vagy ügyészt, nehézségei lesznek a hitben,
rossz értesülései révén. Az eklekticizmus vizenyős árja szakad rá; -
gát nincs, mert célja sincs, vizenyős sárrét számára a világ,
kisebb-nagyobb pocsolyákkal, melyeket az ipse alaposan, megtapasztal.
Őserdő neki a betűvilág, melybe nincsenek országutak építve, hanem a
tájékozatlanság, a kapkodás, a jó és rossz benyomás váltakozása indítja
egy kedvetlen haladásra, s tarkítja az életét!
Minden ilyen „modern” ember egy kietlent lapály, melyen út nincs, hanem csak keréknyom összevissza.”
* * *
A
terroristák Mozdony utcai körletéből délután a Batthyány-palotába ment
a két politikai nyomozó, Bonyháti Tibor és Radányi Kornél.
Arról
akartak beszámolni Cserny Józsefnek és helyettesének, Papp Sándornak,
hogy hiába alkalmazták a legkeményebb fizikai kényszerítést, semmit nem
vallottak a csendőrtisztek. De sok beszédre már nem volt szükség: a
nyomozók látták Papp Sándor asztalán darabokra tépve azt az általuk
idetovábbított papírt, amelyen hazulról hozandó tisztálkodó szereket
kérvényeztek a foglyok.
Cserny
József és Papp Sándor megállapodott a két nyomozóval abban, hogy a késő
esti órákban akasztással kivégzik a tábornokot és a két főtisztet.
A
nyomozók visszatértek a Mozdony utcába. Közölték a döntést Löscher
Márton alparancsnokkal és felszólították, keressen önként jelentkezőket
a kivégzések végrehajtására. Rövidesen összeállt a hóhércsapat: Kakas
Ferenc, Neumayer Géza, Csomor Gábor, Pető István és Trailla György.
Köteleket Papp Sándor küldött a Batthyány-palotából.
Az öt alkalmi hóhérlegény éjjel tizenegy óra felé kezdte a kivégzéseket.
Neumayer
Géza a pincefolyosó mennyezete alatt húzódó fűtés csövekre hurkolta a
kötelet. A csöveket csak létráról lehetett elérni.
Elsőnek Borhy Sándort kísérték le zárkaszobájából.
Egy fülkeszerű pincehelyiségbe lökték. Pofozással, puskatussal utolsó
kísérletet tettek, hogy vallomásra bírják, remélve, itt megtörik a
számára készített hurok láttán. Amikor vallatása eredménytelen maradt,
ráparancsoltak, hogy menjen fel a hurok mellé támasztott létrára.
Vonakodás nélkül, némán engedelmeskedett.
Rászorították
nyakára a hurkot, kirántották alóla a létrát. Lábánál fogva rángatták,
hogy minél jobban megfeszüljön a kötél. Amikor meghalt, doronggal
magasabbra emelték, mert így könnyebben lelazíthatták nyakáról a
kötelet. A halottat létrára fektették, úgy vitték a folyosó sarkába,
ahol a betonpadlóra dobták.
Másodiknak Menkina János életét oltották ki.
Mielőtt megölték, őt is kegyetlen veréssel vallatták és megmutatták
neki társa padlón heverő tetemét. Amíg Menkina Jánost akasztották, a
gyilkosok egyike elfutott fölébreszteni a gépkocsivezetőt, hogy
készenlétben legyen járatott motorral, amikor majd elszállítják a
kivégzetteket a Mozdony utcából.
Menkina
János alatt leszakadt a kötél. Újbóli akasztása után negyedóra múltán
vették le, de még vonaglott. Csomor Gábor a rohamkésével, mások meg a
szuronyukkal siettették élete kialvását. Tetemét úgyszintén a létrán
Borhy Sándor hullája mellé vitték.
Harmadiknak ugyanilyen módon Ferry Oszkár altábornagy szenvedte el az erőszakos halált. (439)
|