1919. július 21. hétfő Nyomtatás E-mail
 

 

 

1919. július 21. hétfő

 

 

Szamuelyné Szilágyi Jolán így örökítette meg a röjtöki nyaralást:

„A kastély egyemeletes volt, sok szobával, de a park elhanyagolt. Sétáltunk karonfogva, mint szelíd házasok, majd leültünk egy padra. Szamócát szedtünk az erdőben. Úgy mentünk egymás mellett, mint a mesebeli Jancsi és Juliska....

A Lenin-fiúk közül ketten maradtak velünk.

Berg báró felesége a gazdag Thyssen német nagyiparos lánya volt. Sivár emberek lehettek. A könyvtáruk csapnivalóan rossz, tele vasútállomásokon kínált ostoba német regényekkel. …

A kastély berendezése is drága és elképesztően ízléstelen. Csak-két nagy, vadászjelenetet ábrázoló régi hollandi faliszőnyeg tetszett.

Megtaláltuk a vendégkönyvet.

A bolgár király, a walesi herceg, a német trónörökös és más híres, neves arisztokraták írták alá a nevüket. Tréfából mi is aláírtuk.

A nagy előteremben, ahol ebédeltünk, a falak telis-tele aggatva agancsokkal. Itt volt a két nagy gobelin is. Tibor följegyezte, hogy azokat szocializáltatja. Az emeleten, az én kis szobámban a falikárpit kínai-barokk stílusú. Mákvirágok közt óriási papagájok csókolóztak rajta, vagy cseresznyét ettek. A Lenin-fiúk foglak egy héját. Hosszú spárgával megkötötték és a madár állandóan körülöttük röpködött. Tiszteletlen volt: lepiszkította az ősök arcképét.

Kirándultunk Kismartonba, az Esterházy kastélyba, ...

Nagycenken is voltunk a Széchenyiek kastélyában. ...

Savanyúkútra is elkocsiztunk. Tibornak itt fontos dolgokat kellett elintéznie. Csempészekkel állt összeköttetésben. Olaszországból, Ausztrián. keresztül, fegyvereket csempésztek a Vörös Hadsereg számára. Savanyúkút akkor virágzó fürdőhely, üdülőhely volt.

Vártam, amíg Tibor elintézi az ügyeit, és néztem a szép vidéket.”

A leírásból az érződik ki, mintha csak Szamuely Tibor és Szilágyi Jolán lett volna a Berg kastély önhatalmú nyaralóvendége, holott a társaságot sem nélkülözték. Mindvégig velük tartózkodott Havas András és ennek Aliz nevű felesége. Havas orvosként dolgozott korábban a budapesti Fehérvári út 102-ben, az Ericsson gyár épületében lévő hadigondozóban, ahol ő bújtatta Szamuelyt 1919. február 24-e és március 21-e között, miért is feltétlen bizalmát élvezte a rettegett nevű népbiztosnak. Szinte naponta időzött ekkor Röjtökön Szamuely László is.

Innen autózott a közeli Kapuvárra, ahol a hercegi gyümölcsös híres cseresznyefáiról csemegézett.


*  *  *


Ezekben a napokban távozott észrevétlenül a győri Royal Szállóból az apa Samuely családostól. Senki nem tudta meg, pontosan mikor és hova tűnt el a Nyíregyházáról menekült Samuely Lajos második feleségével, Landdau Rózsival, és két kiskorú fiával, a tizenöt éves Istvánnal és a tizenkét éves Jánossal.

Bizonyíték nincsen rá, de minden valószínűség amellett szól, hogy a röjtöki nyaralás leple alatt menekítették ki Magyarországról a Samuely családot, amelyet a nyilvánosság számára örökre elnyelt az ismeretlenség.

(437)

*  *  *

 

Ülésezett a kormányzótanács.

Kun Béla bejelentette, hogy a párizsi békekonferencia elismerte és jóváhagyta Ausztria területi igényeit Magyarország rovására. Az ülésről készült jegyzőkönyv szerint Kun Béla javasolja, hogy az osztrákok részére ne engedjünk át egy talpalatnyi földet sem.

Idézet a jegyzőkönyvből:

„Varga Jenő pénzügyi népbiztos nem tartja helyesnek, hogy akkor, amikor a csehek ellen offenzívát folytattunk, majd az antant parancsára színmagyar területeket átengedtünk, akkor most a szóban forgó területeket ne adjuk át Ausztriának. Halasztó állásfoglalás mellett van.

Kun Béla külügyi népbiztos hangsúlyozza, hogy ez idő szerint az az álláspontja, hogy nem kell átengedni semmit, és a népszavazás kérdését kell felvetni. Nem tartja aktuálisnak, de jó előre felhatalmazást kér arra, hogy a hadsereg-főparancsnoksággal egyetértően megfelelő, de fel nem tűnő katonai intézkedéseket tehessen, s Otto Bauerrel szemben a proletariátus megszavaztatásának álláspontját képviselje.

A kormányzótanács ily értelemben határoz.”


*  *  *

 

Bécsbe érkezett Böhm Vilmos, hogy átvegye a magyar követség vezetését.

Senki nem várta, senki nem fogadta a pályaudvaron. Különösképpen az háborította fel, hogy még a követség gépkocsija sem jött ki érte. Sértőnek tartotta Ágoston Péter ideiglenes követ távolmaradását is, - akinek e napon volt előre rögzített időpontban tárgyalása Borghese herceggel.

Ágoston Péter erről ezt írta naplójába:

„Erre az emberre jellemző, amit a titkárom mond, - aki Böhm elé ment, hogy mennyire méltatlankodott, hogy a sofőr nem ment ki eléje, - egész úton folyton azt hangoztatta, hogy majd megmutatja, hogyan kell győztes hadvezért fogadni!

Úgy látszik, a pozíció teljesen megzavarta az önkritikáját."


*  *  *

 

Két részlet Prohászka Ottokár e napi elmélkedéseiből:

„Über die korruption... citálja a P. Lloyd Varga Jenő cikkét a Népszavából; panaszkodik ez a jelesség, hogy bizony korrupció most is van, s hogy ezt üldözni kell, s hogy a komisz elemeket le kell magunkról ráznunk.

Éljen!

Mily jótékony erkölcsi fölháborodás, nyakig állnak a szennyvízben s kezdik érezni, hogy büdös, - fölkeltettek minden utálatos érzést és ösztönt, bizonyára az érintetlen tisztaság s a feddhetetlen tisztesség birtoklásának tudatában. Gyűlöletet, utálatot prédikáltak, ... bemocskoltak mindenkit, s hazudtak, rágalmaztak napszámba, s most az etikai bánat keserű könnyeit hullajtják Pannonia fölött.

Minden városban s faluban a szemetet kotorták fel, Esztergomban egy atyagyilkos zsiványt emeltek a város székébe. Szamuely, -ez a firkász, aki a tintásüvegből is csak disznóságot kotorta fel, s most a piszok áradatában vezér,- Esztergomba ment, s ajánlta Szabót, hogy hisz az a gyilkos tisztességes ember, azt csak indulatból tette, ami rosszat tett.

A jó elem visszavonult, az intelligenciának vagy csak az agyalágyult esztétái, vagy csak blazírt cipóvadászai álltak be a sorba.

Etika? - mondta nekem Sz. budapesti ügyvéd, - no ezt a szót ez idő szerint félreértések fölkeltése nélkül megemlíteni sem szabad!  Teljesen igaza van!

Az ilyén Varga-félék csak műháborgások a közmorál fölött, ugyanazok háborognak, akik minden betyárral, zsivánnyal és gyilkossal kezet fognak."
(438)

*

„Kevés a katolikus férfiú, ez igaz; de miért?

Nincs a püspöki karban organizáló erő. Ah, Istenem, ez egy európai, s nem magyarországi tünet. Eredménye ez annak az egész szellemi áramlatnak, mely a lelkekben a zűrzavart, az iránytalanságot, a megkavarodást, s az erkölcsben az immoralitás fügefaleveléül szolgáló „meggyőződés” fegyelmezetlenségét hozta be.

Vegyünk egy modern embert, doktort vagy ügyészt, nehézségei lesznek a hitben, rossz értesülései révén. Az eklekticizmus vizenyős árja szakad rá; - gát nincs, mert célja sincs, vizenyős sárrét számára a világ, kisebb-nagyobb pocsolyákkal, melyeket az ipse alaposan, megtapasztal. Őserdő neki a betűvilág, melybe nincsenek országutak építve, hanem a tájékozatlanság, a kapkodás, a jó és rossz benyomás váltakozása indítja egy kedvetlen haladásra, s tarkítja az életét!

Minden ilyen „modern” ember egy kietlent lapály, melyen út nincs, hanem csak keréknyom összevissza.”

 

*  *  *

  0421csendor.jpg

A terroristák Mozdony utcai körletéből délután a Batthyány-palotába ment a két politikai nyomozó, Bonyháti Tibor és Radányi Kornél.

Arról akartak beszámolni Cserny Józsefnek és helyettesének, Papp Sándornak, hogy hiába alkalmazták a legkeményebb fizikai kényszerítést, semmit nem vallottak a csendőrtisztek. De sok beszédre már nem volt szükség: a nyomozók látták Papp Sándor asztalán darabokra tépve azt az általuk idetovábbított papírt, amelyen hazulról hozandó tisztálkodó szereket kérvényeztek a foglyok.

Cserny József és Papp Sándor megállapodott a két nyomozóval abban, hogy a késő esti órákban akasztással kivégzik a tábornokot és a két főtisztet.

A nyomozók visszatértek a Mozdony utcába. Közölték a döntést Löscher Márton alparancsnokkal és felszólították, keressen önként jelentkezőket a kivégzések végrehajtására. Rövidesen összeállt a hóhércsapat: Kakas Ferenc, Neumayer Géza, Csomor Gábor, Pető István és Trailla György. Köteleket Papp Sándor küldött a Batthyány-palotából.

Az öt alkalmi hóhérlegény éjjel tizenegy óra felé kezdte a kivégzéseket.

Neumayer Géza a pincefolyosó mennyezete alatt húzódó fűtés csövekre hurkolta a kötelet. A csöveket csak létráról lehetett elérni.

Elsőnek Borhy Sándort kísérték le zárkaszobájából. Egy fülkeszerű pincehelyiségbe lökték. Pofozással, puskatussal utolsó kísérletet tettek, hogy vallomásra bírják, remélve, itt megtörik a számára készített hurok láttán. Amikor vallatása eredménytelen maradt, ráparancsoltak, hogy menjen fel a hurok mellé támasztott létrára. Vonakodás nélkül, némán engedelmeskedett.

Rászorították nyakára a hurkot, kirántották alóla a létrát. Lábánál fogva rángatták, hogy minél jobban megfeszüljön a kötél. Amikor meghalt, doronggal magasabbra emelték, mert így könnyebben lelazíthatták nyakáról a kötelet. A halottat létrára fektették, úgy vitték a folyosó sarkába, ahol a betonpadlóra dobták.

Másodiknak Menkina János életét oltották ki. Mielőtt megölték, őt is kegyetlen veréssel vallatták és megmutatták neki társa padlón heverő tetemét. Amíg Menkina Jánost akasztották, a gyilkosok egyike elfutott fölébreszteni a gépkocsivezetőt, hogy készenlétben legyen járatott motorral, amikor majd elszállítják a kivégzetteket a Mozdony utcából.

Menkina János alatt leszakadt a kötél. Újbóli akasztása után negyedóra múltán vették le, de még vonaglott. Csomor Gábor a rohamkésével, mások meg a szuronyukkal siettették élete kialvását. Tetemét úgyszintén a létrán Borhy Sándor hullája mellé vitték.  

Harmadiknak ugyanilyen módon Ferry Oszkár altábornagy szenvedte el az erőszakos halált. (439)

 
< Előző   Következő >