1919. július 22. kedd

Chlepkó Hantos Ede utasításának Mozdony utcai végrehajtói a gyilkosságok után hozzáláttak az áldozatok eltüntetéséhez.

Tóth József gépkocsivezetővel még az előző nap délutánján közölték, hogy éjfél után dolga lesz, s a feladat mibenlétéről sem hagyták tájékozatlanul. Amikor felébresztették, kérdezősködés nélkül a rábízott teherautóhoz sietett, a pince bejáratához farolt vele és önként segített a gyilkosoknak a tetemek felrakásában. A kivégzéshez használt kötéllel egymáshoz bogozták a platóra fektetett áldozatokat.

Bonyháti Tibor és Radányi Kornél politikai nyomozók súlyzókat hoztak az iskola tornaterméből. Ezeket is a kötélre erősítették nehezéknek, s indultak a Dunához.

Elől ugyanaz a tágas személykocsi haladt a két nyomozóval, amelyet a csendőrtisztek letartóztatásakor használtak. A két nyomozón kívül most Kakas Ferenc terrorista is a személykocsin utazott. Ők mutatták az irányt a teherautónak a zegzugos budai utcákon át le a Dunáig, mígnem a műegyetemmel szembeni kihalt partszakaszon megálltak.

Kilencen voltak: az öt hóhérlegény, a két nyomozó és a két gépkocsivezető. Egyszerre lökték földre a tetemeket, majd azokat a lábuknál fogva vonszolták a vízig, mind a kilencen. Közös erővel taszították a Dunába az egymáshoz kötözött holttesteket.

Reggel együtt mentek jelentéstételre Cserny Józsefhez a Batthyány-palotába.

A terrorparancsnok jó hangulatban szalonnával és borral vendégelte meg a gyilkosokat, majd a jelenlétükben telefonált a Szovjetházba Chlepko Hantos Edének, hogy akaratát rendben teljesítették. (440)

*  *  *

E napi kifizetések a Írói Direktórium pénztáránál:

Nádor Jenőnek a „Szovjet és a parlamentre című írásért 800 korona.

Dr. Nagy Dénesnek fordításért 100 korona.

Nagy Imrének röpiratért 200 korona.

Nagy Samunak röpiratért 700 korona.

Szántó Lajosnak a „Proletárok türelem" című írásáért 800 korona.

Nagy Lajos, a kommunisták élvonalbeli fiatal írója a következő honoráriumokat kapta:

Műbírálatért 1440 koronát. A „Fele sem tréfa” című műért 9600 koronát.

A „Fiatalemberek” című műért 13.250 koronát.

*  *  *

Ismételve, más-más dátummal tette közzé a népgazdasági tanács az alábbi, változatlan szövegű rendeletet:

„1919. július hó 22-tól július hó 29-ig terjedő héten az ország egész területén friss marhahúst, friss borjúhúst, friss sertéshúst, friss birkahúst és friss bárányhúst árusítani és fogyasztani tilos.

A húsfogyasztás korlátozására vonatkozó összes egyéb rendelkezések továbbra is érvényben maradnak. Aki a jelen rendelet ellen vét, forradalmi törvényszék elé kerül és egy évig terjedő fegyházzal és ötvenezer korona erejéig kiróható bírsággal büntettetik.”

*  *  *

A sokféle szenvedést és nyomorúságot tetézte, hogy fegyveres erőszakkal mind a vörös, mind az idegen hódítók semmibe vették a személyes szabadságot.

Röghöz kötötték a védtelen embert, tiltották a szabad mozgást és százezrek számára tették lehetetlenné a családi együvé tartozást.

Ezt a helyzetet érzékelteti a Szegedi Napló e napi számában közölt rövid tudósítás:

„Utazás igazolvány nélkül, a másvilágra.

Nagy Sándor 16 éves klárafalvai fiú szombaton Makóról haza akart térni szülőfalujába. Minthogy utazási igazolványt nem sikerült szereznie, ruháit egy hátizsákba kötözte és megpróbálta átúszni a Marost. A fiú kitűnő úszó volt, de a megáradt folyót átúszni mégsem bírta és belefúlt a vízbe.

Özvegy édesanyja most keresteti a holttestet, amelyet eddig nem sikerült kifogni.”

(441)

*  *  *

Az e napra dátumozott Prohászka-följegyzés:

„A rómaiak a legyőzött népek Isten-képeit saját templomukba vették fel, jelezni akarván, hogy ami azoknak a legszentebb, azt nem akarják letörni, hanem megtisztelni, egyetértést, együttérzést teremteni a különbözők között.

No, hát mit csinál ez a rablóbanda, ez a proletár szemétdombi diktatúra?

Ezzel a folytonos gúnnyal, durvasággal, üldözéssel csak a vallás megvetését bizonyítja, de egyszersmind tehetetlenségét mások megnyerésére és megértésére.

Ez a hatalom NEM hódít, CSAK pusztít, - NEM egyesít, hanem keserít!”