1919. július 26. szombat

Az erőre és önbizalomra kapott román csapatok a front egész szélességében ismét elérték a Tiszát.

Csupán Szolnokkal átellenben, a Százlábú híd térségében sikerült megtartania a Vörös Hadseregnek egy tenyérnyi hídfőállást. Egyébként a végleges vereséget szenvedő Vörös Hadsereg roncsai rendezetlenül vonultak vissza a Tisza nyugati partjára. Ki-ki a maga felelősségére menekült. Elszigetelt csoportok semmisültek meg a románok ágyútüzében, még többen a Tiszába fulladtak a senkitől sem irányított visszavonulás káoszában.

Az általános zűrzavar ellenére ismeretlen vörösök módot találtak arra, hogy meggyilkolják Endre István tiszaroffi lakost.

Uradalmi kulcsár volt az ötvenöt éves Endre István. Soha nem titkolta a vörösökkel szembeni ellenszenvét. Gyakorta hangoztatta, megváltás lenne az országnak és a népnek, ha elsöpörnék Kun Béláék diktatúráját, de emiatt soha nem esett bántódása. Most, amikor mindenkinek az volt a legfőbb gondja, hogyan élje túl a románok előnyomulását, a vörösök Endre Istvánért jöttek és elhurcolták.

Tiszaroffról ladikon vitték át a jászsági oldalba, ahol a Tisza árterében belelövöldöztek, szuronnyal átdöfték, majd tetemét a folyóba dobták.

*  *  *

Egyetlen kifizetés volt ezen a napon az Írói Direktórium pénztáránál:

Csiszér János grafikus vett fel 1500 koronát a Marx Károlyt ábrázoló plakátért.

*  *  *

Riport a Népszavában budapesti gyermekek Balaton melletti üdültetéséről:

„Szombat reggel 9 órakor indultunk el a Keleti pályaudvarról különvonattal a második szállítmánnyal, 700 proletárgyerekkel, a Balaton mentén elterülő üdülőhelyekre. Az első szállítmány már kedden, 22-én indult el; 600 gyermekkel. Indulás előtt a Dob utca 85. .sz. iskolában. két orvos még egyszer sorra vizsgálta a gyerekeket, egészségesek-e, tiszták-e, nincs-e közöttük fertőző beteg. A vizsgálat után, kettős sorokban indultak el, az Internacionálét énekelve, a fiúk és leányok, tanítójuk és felügyelőik vezetése mellett a pályaudvarra.

Az induló vonat csupa harmadosztályú kocsiból állott a hátulján egy úgynevezett izoláló kocsi van, az útközben megfertőzött betegek elkülönítésére, azonkívül külön fülkékben mentőszekrény és kötszerek az elsősegélynyújtáshoz...

Mielőtt a vonat elindul, pléhvödrökben vizet visznek a kocsikba, hogy útközben a proletárgyermekek ne szomjazzanak. Amidőn a vonat Kelenföldre ért, az állomáson a vörösőrök vízzel várták a vonatot; itt hosszabb ideig áll a vonat, s a gyermekek meguzsonnáztak. Lekváros kenyeret kap mindegyik. Akinek nem elég, kétszer is ehetik.

Székesfehérvár állomását elhagyva, újra enni kaptak. Friss liptói túrót kenyérrel.

Az első állomás, ahol a gyerekek egy része kiszállt, Földvár volt, ahol az ottani telep vezetője és alkalmazottai várták a gyerekeket, és vették őket át Toldi elvtárstól, a vonat parancsnokától. Azután körülbelül 100-120 gyereket adtak le Szemesen, Lellén, Bogláron, Fonyódon, és Fonyód-Bélatelepen. Mindezeken a helyeken meleg étellel várták az érkezőket.

Keszthely volt az utolsó állomás, ahol 100 proletárgyereket helyeztek el. Mi Fonyód-Bélatelepen szálltunk ki a különvonatból... Százhúsz gyermeket vittek a telepre, akiket a Sirály Szállóban, Lajos-lakban és a különböző villákban helyeztek el. A gyerekeket egyenesen a Sirályba és a Lajos-lakba vitték, ott már jó meleg vacsora várta őket. Mindkét helyen székelygulyást és káposztás kockát ettek.

Több gyerek jutott Jankovics, Bésán és Törley volt pezsgőgyáros három villájába. Baj csak Ripka volt gázgyári vezérigazgató villájával volt, mert az ottani munkástanács mentesítette a rekvirálás alól.” (448)

*  *  *

Kecskemét kormányzótanácsi biztosa munkaképes fiatalokat kért Budapestről, hogy azok segítségével gyorsítsák a nyári mezőgazdasági munkát Helvécia állami birtokain.

A fővárosból várt fiatalok elhelyezéséről kívánt gondoskodni a Helvéciára küldött kecskeméti távirat:

„Elrendelem, hogy a helvéciai szőlőtelepre kiküldött 436 ifjúmunkás a helvéciai iskolákban, valamint magánházaknál beszállásolhatók, illetne elhelyezhetők legyenek.

Kormányzótanácsi biztos.”

A munkához kért budapesti fiatalok megérkezése után az alábbi táviratot továbbították Kecskemétről a fővárosba:

„Közoktatásügyi Népbiztosság Budapest

Ifjúmunkások megérkeztek.

Lelkiismeretlenebb munkát elképzelni is lehetetlen. Beteg, nyomorék, apró gyerekeket küldtek dolgozni tudó ifjúmunkások helyett. Ilyen határtalan könnyelműséggel ifjúmunkás politikát nem lehet csinálni.

Ebédről nem tudtunk gondoskodni, mert az utolsó pillanatban kaptuk az értesítést érkezésükről. Körülbelül 300-at máris visszaküldtem, akiket azzal indítottak útnak, hogy Kecskemétre jönnek barackot szedni, holott én kifejezetten mezei munkára kértem idősebb ifjúmunkásokat. Egyéb észrevételemet írásban fogom megtenni.

Berkes kormányzótanácsi biztos." (449)

*  *  *

Az Esztergomi Népszava e napi száma közölte:

„Apáti György vallásügyi országos helyettes biztos tudomására jutott, hogy a volt prímási épületből Faber Oszkár vallásügyi országos biztos tudta és engedélye nélkül felelőtlen személyek a direktórium megkerülésével bútorokat, szőnyegeket és egyéb ingóságokat elszállítottak.

Megparancsolja tehát, hogy 48 órán belül az elszállított bútorokat hozzák vissza, mert ellenkező esetben közvagyon. eltulajdonítása miatt a törvény szigora szerint jár el ellenük.

Apáti György vallásügyi országos helyettes biztos fogad hétköznapokon délelőtt 11-12 óráig a volt prímási palotában.”

*  *  *

Prohászka Ottokár püspök e napi elmélkedéséből:

„Megváltani az emberiséget nem lehet tömegmozgalommal, nem lehet a lelkiségnek csak funkcióval való kezelése, tehát a historikus materializmus kaptái szerint sem.

A tömegmozgalmak csak tömegalakulásokat adnak, - egymást eszik ezek a formák; a revolúciók mindig nagy nyelők, elnyelik ami volt, s szülnek újat, s ha lesz nem tudom milyen társadalmi alakulás, annak is terméke, gyöngye az ember, annak is lesz öntudata, etikai, vallási egyénisége, kiformálása.

Az ember az alanya minden alakulásnak, mint a tégla a boltívnek; az ember egyszersmind célja, s a virága minden emberi törekvésnek; mi is lehetne más?

A tömeg csak akcidentális [véletlen, mellékes] összeverődés, az emberi benne csak az ember!”