1919. július 26. szombat
Az erőre és önbizalomra kapott román csapatok a front egész szélességében ismét elérték a Tiszát.
Csupán
Szolnokkal átellenben, a Százlábú híd térségében sikerült megtartania a
Vörös Hadseregnek egy tenyérnyi hídfőállást. Egyébként a végleges
vereséget szenvedő Vörös Hadsereg roncsai rendezetlenül vonultak vissza
a Tisza nyugati partjára. Ki-ki a maga felelősségére menekült.
Elszigetelt csoportok semmisültek meg a románok ágyútüzében, még többen
a Tiszába fulladtak a senkitől sem irányított visszavonulás káoszában.
Az általános zűrzavar ellenére ismeretlen vörösök módot találtak arra, hogy meggyilkolják Endre István tiszaroffi lakost.
Uradalmi
kulcsár volt az ötvenöt éves Endre István. Soha nem titkolta a
vörösökkel szembeni ellenszenvét. Gyakorta hangoztatta, megváltás lenne
az országnak és a népnek, ha elsöpörnék Kun Béláék diktatúráját, de
emiatt soha nem esett bántódása. Most, amikor mindenkinek az volt a
legfőbb gondja, hogyan élje túl a románok előnyomulását, a vörösök
Endre Istvánért jöttek és elhurcolták.
Tiszaroffról
ladikon vitték át a jászsági oldalba, ahol a Tisza árterében
belelövöldöztek, szuronnyal átdöfték, majd tetemét a folyóba dobták.
* * *
Egyetlen kifizetés volt ezen a napon az Írói Direktórium pénztáránál:
Csiszér János grafikus vett fel 1500 koronát a Marx Károlyt ábrázoló plakátért.
* * *
Riport a Népszavában budapesti gyermekek Balaton melletti üdültetéséről:
„Szombat
reggel 9 órakor indultunk el a Keleti pályaudvarról különvonattal a
második szállítmánnyal, 700 proletárgyerekkel, a Balaton mentén
elterülő üdülőhelyekre. Az első szállítmány már kedden, 22-én indult
el; 600 gyermekkel. Indulás előtt a Dob utca 85. .sz. iskolában. két
orvos még egyszer sorra vizsgálta a gyerekeket, egészségesek-e,
tiszták-e, nincs-e közöttük fertőző beteg. A vizsgálat után, kettős
sorokban indultak el, az Internacionálét énekelve, a fiúk és leányok,
tanítójuk és felügyelőik vezetése mellett a pályaudvarra.
Az
induló vonat csupa harmadosztályú kocsiból állott a hátulján egy
úgynevezett izoláló kocsi van, az útközben megfertőzött betegek
elkülönítésére, azonkívül külön fülkékben mentőszekrény és kötszerek az
elsősegélynyújtáshoz...
Mielőtt
a vonat elindul, pléhvödrökben vizet visznek a kocsikba, hogy útközben
a proletárgyermekek ne szomjazzanak. Amidőn a vonat Kelenföldre ért, az
állomáson a vörösőrök vízzel várták a vonatot; itt hosszabb ideig áll a
vonat, s a gyermekek meguzsonnáztak. Lekváros kenyeret kap mindegyik.
Akinek nem elég, kétszer is ehetik.
Székesfehérvár állomását elhagyva, újra enni kaptak. Friss liptói túrót kenyérrel.
Az
első állomás, ahol a gyerekek egy része kiszállt, Földvár volt, ahol az
ottani telep vezetője és alkalmazottai várták a gyerekeket, és vették
őket át Toldi elvtárstól, a vonat parancsnokától. Azután körülbelül
100-120 gyereket adtak le Szemesen, Lellén, Bogláron, Fonyódon, és
Fonyód-Bélatelepen. Mindezeken a helyeken meleg étellel várták az
érkezőket.
Keszthely
volt az utolsó állomás, ahol 100 proletárgyereket helyeztek el. Mi
Fonyód-Bélatelepen szálltunk ki a különvonatból... Százhúsz gyermeket
vittek a telepre, akiket a Sirály Szállóban, Lajos-lakban és a
különböző villákban helyeztek el. A gyerekeket egyenesen a Sirályba és
a Lajos-lakba vitték, ott már jó meleg vacsora várta őket. Mindkét
helyen székelygulyást és káposztás kockát ettek.
Több
gyerek jutott Jankovics, Bésán és Törley volt pezsgőgyáros három
villájába. Baj csak Ripka volt gázgyári vezérigazgató villájával volt,
mert az ottani munkástanács mentesítette a rekvirálás alól.” (448)
* * *
Kecskemét
kormányzótanácsi biztosa munkaképes fiatalokat kért Budapestről, hogy
azok segítségével gyorsítsák a nyári mezőgazdasági munkát Helvécia
állami birtokain.
A fővárosból várt fiatalok elhelyezéséről kívánt gondoskodni a Helvéciára küldött kecskeméti távirat:
„Elrendelem,
hogy a helvéciai szőlőtelepre kiküldött 436 ifjúmunkás a helvéciai
iskolákban, valamint magánházaknál beszállásolhatók, illetne
elhelyezhetők legyenek.
Kormányzótanácsi biztos.”
A munkához kért budapesti fiatalok megérkezése után az alábbi táviratot továbbították Kecskemétről a fővárosba:
„Közoktatásügyi Népbiztosság Budapest
Ifjúmunkások megérkeztek.
Lelkiismeretlenebb
munkát elképzelni is lehetetlen. Beteg, nyomorék, apró gyerekeket
küldtek dolgozni tudó ifjúmunkások helyett. Ilyen határtalan
könnyelműséggel ifjúmunkás politikát nem lehet csinálni.
Ebédről
nem tudtunk gondoskodni, mert az utolsó pillanatban kaptuk az
értesítést érkezésükről. Körülbelül 300-at máris visszaküldtem, akiket
azzal indítottak útnak, hogy Kecskemétre jönnek barackot szedni, holott
én kifejezetten mezei munkára kértem idősebb ifjúmunkásokat. Egyéb
észrevételemet írásban fogom megtenni.
Berkes kormányzótanácsi biztos." (449)
* * *
Az Esztergomi Népszava e napi száma közölte:
„Apáti
György vallásügyi országos helyettes biztos tudomására jutott, hogy a
volt prímási épületből Faber Oszkár vallásügyi országos biztos tudta és
engedélye nélkül felelőtlen személyek a direktórium megkerülésével
bútorokat, szőnyegeket és egyéb ingóságokat elszállítottak.
Megparancsolja
tehát, hogy 48 órán belül az elszállított bútorokat hozzák vissza, mert
ellenkező esetben közvagyon. eltulajdonítása miatt a törvény szigora
szerint jár el ellenük.
Apáti György vallásügyi országos helyettes biztos fogad hétköznapokon délelőtt 11-12 óráig a volt prímási palotában.”
* * *
Prohászka Ottokár püspök e napi elmélkedéséből:
„Megváltani az emberiséget nem lehet tömegmozgalommal, nem lehet a lelkiségnek csak funkcióval való kezelése, tehát a historikus materializmus kaptái szerint sem.
A
tömegmozgalmak csak tömegalakulásokat adnak, - egymást eszik ezek a
formák; a revolúciók mindig nagy nyelők, elnyelik ami volt, s szülnek
újat, s ha lesz nem tudom milyen társadalmi alakulás, annak is terméke,
gyöngye az ember, annak is lesz öntudata, etikai, vallási egyénisége,
kiformálása.
Az
ember az alanya minden alakulásnak, mint a tégla a boltívnek; az ember
egyszersmind célja, s a virága minden emberi törekvésnek; mi is lehetne
más?
A tömeg csak akcidentális [véletlen, mellékes] összeverődés, az emberi benne csak az ember!”
|