1919. július 28. hétfő Nyomtatás E-mail





1919. július 28. hétfő




Kun Béla a végomlás küszöbén még mindig Ausztria bolsevizálásának lehetőségét forgatta a fejében. Böhm Vilmos immár bécsi követként erre kapott utasítást, amelyre így emlékezett:

„Az antant Nyugat-Magyarországot Ausztriának ítélte oda. Ebben az ügyben Budapestről siffrézett távirat érkezett, intézkedjem, hogy Bettelheim a. nála lévő 400 ezer koronát adja át az osztrák kommunista pártnak és hogy Tomannal [az osztrák kommunisták egyik vezetője] közöltessék, hogy az osztrák proletariátus fegyver nélkül kaphatja meg mindazt, amit az antant ígért, különben még fegyverrel sem. Egyedüli mód az osztrák tanácsköztársaság kikiáltása.

Három nappal a magyar forradalom bukása előtt Kun ilyen naiv kísérletekkel áltatja önmagát és az országot! Komolytalanul azt hiszi, 400.000 koronával és egy gyerekes ígérettel (a magyarországi tapaszfalatok után) az éhező Ausztria munkásosztálya beugrik egy új forradalomba, a tanácsköztársaság proklamálásába!”

 

*  *  *

 

Kun Béla úgy viselkedett, mintha a hatalom szilárd birtokosa lenne, mintha hírét se hallotta volna a tiszai fronton történteknek.

Azt képzelte, hogy a románok most sem fogják átlépni a Tiszát, s ő majd hamarosan rendet teremt. Pedig a román előnyomulást, amelyet korábban szavakban helytelenített a párizsi békekonferencia, immár nyíltan üdvösnek tartotta.

A budapesti bolsevik diktatúrát arra sem méltatták, hogy egyenesen neki címezzék a békeosztók véleményét, akár fenyegetés formájában.

Ehelyett a nemzetközi politikai közvéleményhez szólt a békekonferencia négyes tanácsának július 28-án keletkezett proklamációja:

„A szövetséges és társult kormányok a következő nyilatkozatot tették közzé.

A szövetséges és társult kormányok igen kívánatosnak tartanák, hogy a magyar néppel békét kössenek s ezzel véget vessenek annak az állapotnak, amely Közép-Európa gazdasági újjáépítését lehetetlenné teszi és a népek élelmezésének leküzdhetetlen nehézségeket állít az útjába.

Az élelmiszer-szállítást lehetetlen megkezdeni, addig, amíg Magyarországon nem áll fönn olyan kormány, amely a népakaratot képviseli és a szövetséges és társult hatalmakkal szemben vállalt kötelezettségének betű szerint és szellemének eleget tesz.

Kun Béla kormánya ezeknek a föltételeknek semmiképpen sem felel meg.

Nemcsak nem képviseli a magyar népet, de jelenleg egy barátságos hatalom ellen támad.

A szövetséges és társult kormányok saját felelősségükre olyan rendszabályokhoz fognak nyúlni, aminőket ez a szociális kérdés szükségessé tesz. Ha arról van szó, hogy élelmiszerek szállíttassanak, a blokád megszűnjék, a gazdasági újjáépítés munkája megkezdődjék és a béke helyreálljon, akkor a magyar népet olyan kormánynak kell képviselnie, amely a népakaratot reprezentálja, nem pedig olyannak, amelynek hatalma a terroron nyugszik.

Természetes, hogy a magyar területeknek, amennyiben azokat a békekonferencia, mint ilyeneket megjelölt, idegen csapatokkal való megszállása nyomban megszűnik, mihelyt a szövetséges csapatok parancsnoka meggyőződést szerez a fegyverszüneti föltételek helyes végrehajtásáról.”

(452)

*  *  *

  0718szolnok.jpg

Gödöllőről reggel helyzetjelentést küldtek szét a még elérhető parancsnokságoknak:

„Szolnoki csoport: Tegnap délután 6 óra 45 perckor a hídrobbantásra előkészített robbantóanyag gránáttalálat következtében a hidat légbe röpítette. A híd innenső két harmada a folyóba zuhant. A balparton lévő csapatok átszállítása sikerült. Az éj folyamán csend, a hajnali órákban a híd környéke és a város déli szegélye erős tűz alatt állott.

Kisköre és Tiszaroff közötti szakaszban éjjel élénk gyalogsági tűz.”

A gödöllői hadsereg-főparancsnokságra már rendszertelenül érkeztek a jelentések, vagy egyéb kapcsolattartó táviratok. Ezek egyikét az I. hadtest hadbiztossága küldte:

„A csapatok semmi szín alatt, még fenyegetésre sem fogadják el a káposztát. Amennyiben más főzelék nem állana rendelkezésre, úgy a főzelék utánpótlás beszüntetését kérem."


*  *  *

 

Kecskeméten, délelőtt fél tizenkettőkor adták fel az alábbi táviratot:

„Hadosztály parancsnokság vezérkari főnöksége, Kossuth Szálloda Abony

Az I. számú tábori rendészeti ezred I. osztályának 2. századparancsnoksága jelenti táviratban, hogy állomáshelyét, Tiszavezsenyt, illetne a kordonvonalat tartani nem bírja.

A vöröskatonák tömegesen, nagy csapatokban, megállíthatatlanul vonulnak vissza.

A nevezett rendészeti század összes állománya Újbögtől Várkonyig 139 fő tábori rendészeti vörösőr.

Intézkedést kérek azonnal, hogy az említett kordonvonalra csapatok jöjjenek erősítésként, vagy a kordonvonal már jóval hátrább, nyugatra jelöltetett ki?

A hadosztály vonatkozó intézkedéséről választ kérek tájékoztatás végett."

(453)


*  *  *

 

A forradalomcsinálás technikájában járatos bolsevik vezetők nagyon is tisztában voltak azzal, hogy mit jelent, ha egy felbomló hadsereg engedelmességet megtagadó katonái fegyveresen szabadulnak rá a hátországra.

Ilyen katonák nélkül soha nem vezetett volna sikerre a vörös diktatúra előjátéka, a Károlyi Mihály égisze alatt végrehajtott őszirózsás forradalom. Különösen attól félt Kun Béla és Landler Jenő, hogy a fővárosra szakad rá a rendzavarás. Megállapodtak tehát: utasítani fogja Gödöllőről a hadsereg-főparancsnokság Haubrich Józsefet, a IV. budapesti hadtest parancsnokát, foganatosítson intézkedéseket a fővárosba önkényesen visszaözönlő katonák fogadására és féken tartására.

Haubrich az utasítás értelmében megbízta hadtestének vezérkarát, hogy minél hamarabb készítsen tervet, amelynek végrehajtása a vörösőr karhatalmi alakulatok feladata lesz.

A hadtest vezérkara gyorsan és jól dolgozott. Kitűnően sikerült a biztonsági terv, amely a következőképpen szólt:

„A hadseregfőparancsnokság értesítése szerint a vöröskatonák nagyobb számban önkényesen elhagyják csapattesteiket.

A fegyelem eme lazulásának következményeképpen várható, hogy nagyobb fegyveres csoportok fognak özönleni a főváros felé. Ennek meggátlására minden igazolatlanul Budapest felé jövő fegyveres katonának lefegyverzésére, a helyszínen gyűjtésére és szállítmányokban Tápiógyörgyére kísérésére a következőket rendelem el:

1. A vasútvonalak Rákospalota, Cinkota, Rákoscsaba, Ecser, Vecsés, Soroksárpéteri, Soroksár vonalában, megfelelő erejű különítményekkel, géppuskákkal lezárandók, a fontosabb közutak (Vecsés, Rákoskeresztúr, Cinkota) szintén elzárandók, illetve megfigyelendők.

2. A Rákospalotán lévő karhatalmi század a direktórium hatásköréből kiveendő és a vasútállomás, valamint a vác-fóti vasútelágazás biztosítására kirendelendő.

3. A biztosításra kirendelt összes csapatok ereje két zászlóaljnál ne tegyen ki többet.

4. Nagyobb tartalék a Rákos rendező pályaudvarra küldendő ki.

5. E feladatoknak támogatására a 7. számú páncélvonat Kőbánya alsó pályaudvaron a vörös vasas hadosztály rendelkezésére bocsáttatik. A páncélvonatok parancsnokai a hadügyi népbiztosság 11. osztálya által utasíttatnak a vörös vasas hadosztálynál való teljes jelentkezésre.

6. Az elszedett fegyverek az Engels laktanyában adandók át.

7. A kirendelt csapatok helyzetéről, erejéről holnap, 29-én, ide vázlat terjesztendő fel.

8. A lefegyverzettek élelmezéséről saját hatáskörében intézkedjék." (454)


Hamarosan elkészült a fenti terv és délután fél kettőkor már kézbe is vehették, - de nem a vörösőrségnél és a végrehajtásra kijelölt karhatalmi egységek, - hanem Gödöllőn, ahonnan az utasítás érkezett.

Soha nem derült ki, hogy ez tévedésből, avagy szándékosságból eredt-e.

Gödöllőn csak néztek, hogy a vörösőr karhatalomhoz el sem jutott a tervezet,  a Vörös Hadsereg teljes szétzüllése pedig folytatódott.

 
< Előző   Következő >