1919. augusztus 3. vasárnap
Idézetek vidéki kommunista újságok e napon megjelent, utolsó számából:
- Nógrádi Népszava, Balassagyarmat
„Minden
szervezett munkásnak a Vörös Hadseregben van a helye. Felkérem a
vármegye területén működő összes politikai és gazdasági megbízottakat,
továbbá az összes kiküldötteket; azokat is, kik csak ideiglenesen.
bízattak meg, hogy közöljék velünk legkésőbb augusztus 10-ig a
következőket:
1.
kitől kapták a meghízást, 2. mennyi időre, 3. hol működnek most, 4. az
ok, melyért kiküldettek, fennáll-e még, 5. lakásuk és hivatalos
működési helyük hol van.
Aki ezen felhívásnak eleget nem tesz, az augusztus 15-én visszahívatik, - a Népbiztosságoktól megerősítést nem nyer.
Frank Imre kormányzótanácsi biztos.”
- Tolna megyei Vörös Újság, Szekszárd
„Felhívás.
Taksonyi
János, a földmunkások elnöke felhívja mindazon szervezett
földmunkásokat, kik még nem kapták meg július havi.
dohányilletményüket, hogy szervezeti könyvecskéjükkel jelentkezzenek az
alsó földmunkás otthonban és meg fogják kapni a mai nap folyamán.
Továbbá
felhívom mindazon szervezett földmunkásokat, kiknek malacjaik vannak és
élelme nincs, árpát írathat részükre a városháza épületében Nyéki
Jánosnál, de a szervezeti könyvecskéjük feltétlen felmutatandó.”
- Vasi Vörös Hírlap, Szombathely
„Pályázati hirdetmény
A Vas vármegyei Szocialista-Kommunista Párt az üresedésben lévő helyettes párttitkári állásra ezennel pályázatot hirdet.
Felhívjuk
az összes szakszervezeteket és elvtársakat, kik ezen állásra pályázni
óhajtanak, hogy pályázatukat négy napon belül juttassák a párt
helyiségébe (Kőszegi utca 2. szám alá).”
(486)
* * *
A Peidl-kormány tagjai az alábbi táviratból tudták meg, mi lett a sorsa Szamuely Tibornak:
„1138 Hadügyi Minisztérium Budapest
Szamuely
Tibor tegnap, miután az osztrák rendőrség letartóztatta, öngyilkos lett
és hullája Savanyúkúton lett eltemetve. Hulla ottani elhelyezését a
lakosság ellenszenvvel vette.
Szamuely
segédei, kik az ítéleteit hajtották végre, Holemann Lipót német honos
és Tablon Max krakkói illetőségű egyének letartóztattak Dékány István
kolozsvári illetőségű sofőrjével együtt. Kérek további teendőkre sürgős
intézkedést.
Szamuely
személyautóját a soproni védőszakasz-parancsnokság vette át fontos
szolgálati érdekből. Kérem az autót a soproni rendőrparancsnokságnak
kiutalni, hogy azzal a sürgős intézkedések esetenként megtehetők
legyenek.
Sopron megyei rendőrparancsnokság.”
Az,
hogy Kovács Lajos és Jablonszky Maxim Lenin-fiúkból Holemann Lipót és
Tablon Max lett a letartóztatáskor, nem jelent semmit, mert a legbelső
körhöz tartozó terroristák tetszés szerint változtatták nevüket. Dékány
István sofőr ezt azért nem tehette, mert túlságosan ismert személy
volt.
Budapesten sem Peyer Károly belügyminiszter, sem Haubrich József nem hitte el Szamuely halálhírét.
Ezért a Sopron megyei rendőrparancsnokság pótlólagosan megtáviratozta,
hogy magyar részről kik voltak az azonosító tanúk: Roth Gyula és Varga
Sándor vasúti forgalmi tisztviselők, Morvay pályafelügyelő, Reichardt
Ferenc MÁV-üzemvezető - mindannyian számtalanszor kerültek kényszerű
kapcsolatba Szamuelyvel, amikor az Sopron megyében tartózkodott
különvonatával.
* * *
Böhm
Vilmos, az ismét hamisítatlan szociáldemokrataként működő bécsi követ
szívósan fáradozott azért, hogy további személyek kapjanak menedékjogot.
Ausztriai
elvtársai helyeselték törekvését, de a neveket az antant. képviselőinek
is jóvá kellett hagyniuk. Gyors intézkedéssel összeállították és
engedélyeztették a második listát.
A névsorban többek között három volt népbiztos is szerepelt: Bokányi Dezső, Kunfi Zsigmond, Rónai Zoltán.
* * *
A Pest megyei Üröm
községben Leoff György negyvenkét éves kisgazda, fanatikus kommunista
nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy megbukott a tanácsköztársaság.
Mint
vöröskatona, önhatalmúlag szolgálatban maradt. Egyenruhásan,
fegyveresen vigyázta az általa jónak tartott rendet. Így érte tetten
Pernász Károly falubeli szerszámlakatost, aki a telefonvezetéket
szabdalta fel. Leoff György úgy vélte, akár lopás, akár szabotázs,
mindenképpen bűncselekmény.
Le akarta tartóztatni Pernászt, de az elszaladt. „Állj vagy lövök!" - kiáltott utána Leoff.
S mert Pernász Károly nem állt meg, rá is lőtt. A menekülő szívét hátulról ütötte át a puskagolyó. Rögtön meghalt. (487)
* * *
Vámosgyörkre visszavonuló vörös alakulat érkezett Weisz Béla parancsnokságával.
Lemálháztak,
körletet foglaltak, amiből arra lehetett következtetni, hogy huzamosabb
ideig Vámosgyörkön maradnak. A lakosság kérlelte, unszolta Szedmák
Istvánt, a községvezetés régebbi tekintélyes tagját, hogy bírja rá a
vöröseket szándékuk megváltoztatására.
Szedmák
István engedett a közóhajnak, próbálta megértetni a vöröskatonákkal,
hogy most, a diktatúra bukása után semmi értelme bevárni itt az
előrenyomuló románokat és harcba bocsátkozni velük, mert feltartóztatni
úgysem tudják őket, ellenben a védtelen és ártatlan vámosgyörkiekre
bőszítik a támadókat.
Weisz Béla parancsnok egy szóval sem vitatkozott, hanem elővette pisztolyát és agyonlőtte Szedmák Istvánt.
* * *
A
Veszprém megyei Lovászpatonán Nagy Jenő plébános kívánságára ünnepi
felvonulást rendeztek az egész falu részvételével a vörös diktatúra
bukásának örömére.
A plébános tanácsára nemzetiszínű lobogót tűztek a templomtorony ablakába.
Egy
Ujházi Gyula nevezetű kommunista Pápára sietett, értesíteni az
eseményről a vörös karhatalmat. Segítséget kért az általa veszedelmes
ellenforradalmi lázadásnak mondott demonstráció megtorlására. Kérését
nem teljesíthették azonnal, mert a pápai vörös karhatalom másutt
hajtott végre erőszakos cselekményt.
* * *
Éppen Homokbödöge volt a helyszíne fegyveres akciójuknak.
Lévén vasárnap, népi mulatságon ünnepelte a lakosság a bolsevista uralom megszűnését.
Weigl
Manó huszonkilenc éves pápai terrorista vezér húsz embere élén a
vigadozó falura támadt és minden felszólítás nélkül verni kezdték az
imént még jókedvűen lármázó tömeget.
Mivel a férfiak védekeztek, Barcza Gyula földművest súlyosan megsebesítették, Csizmadia Gábor földművest agyonlőtték.
* * *
Eljutott a Zala megyei Alsózsidre is a diktatúra bukásának híre.
Nyomban
összeverődött a falu népe és a direktóriumra támadt. A bosszút
kívánókkal tartott és a direktórium ellen beszélt Németh János
huszonkét éves építőmunkás is.
Bezárkóztak a direktórium tagjai a községházára és onnan lövöldöztek.
Németh Jánost agyonlőtték. A halálesettől lecsendesült a nép és hazaszéledt.
(488)
|