A bal felső sarokból indulva: Szakáll Zoltán, Uracs József,Illés Zsolt, Ifj.Máriáss István, Horváth Árpád
Több
mint négy év telt el azóta, hogy az öt temerini magyar fiú ifj. Máriás
István, Illés Zsolt, Szakáll Zoltán, Uracs József és Horváth Árpád egy
szerb koncepciós per keretében 2004. június 26-án megkezdte összesen 61
éves börtönbüntetésének letöltését.
Egy sima éjszakai összeszólalkozás utáni verekedésből csináltak
gyilkossági kísérletet és a világon példátlan módon származása miatt
elvették öt magyar ifjú fiatalságát azzal az ítélettel amely egyenként
is minimum 10 éves börtönbüntetést jelent számukra. A rengeteg verés és
megaláztatás ellenére a fiúk és a hozzátartozók is kitartanak, küzdenek
tovább a jogos, mielőbbi szabadulásig.
Bár hatalmas az ellenszél és az Anyaország felől is csak
magánemberektől vagy civil szervezetektől várhatnak és kapnak
segítséget a harc nem reménytelen. A jelenleg regnáló magyar kormány
és szalonellenzék karba tett kézzel nézi, hogy az elszakított
területeken élő magyar testvéreink megalázását. Ez az eset is
bizonyítja nem tudják vagy inkább nem is akarják megtenni jogos
kötelességüket.
A megoldás talán olyan jó szándékú emberek segítségében rejlik akik
tudásukkal, befolyásukkal nemzetközileg is nagyobb nyilvánosságot
tudnának adni a fiúk ügyének. Akkor talán kikerülhetetlen lenne az ügy
jogos újravizsgálása és megszülethetne a rég várt jogos felmentő
ítélet. Az eltelt négy év megpróbáltatásairól, az elkövetkezendő
időszakban a fiúk és a hozzátartozók előtt álló feladatokról, a
lehetséges megoldásról kérdeztem Horváth Tibort, a fiúkért küzdő szülők
egyikét.
Február végén kaptatok értesítést arról a beadványról melyet
a fiúk jogi képviseletét ellátó ügyvéd nyújtott be a strasbourgi
Emberjogi Bírósághoz. Mi volt a beadvány célja és milyen eredménnyel
zárult az elbírálás?
Február végén kaptuk meg a fiúk közös ügyvédjétől a strasbourgi
beadvány elutasításáról szóló értesítést. A rövid válaszból az vehető
ki, hogy a beadványban felsoroltak alapján, azok az emberi jogok
amelyek a konvenció törvényeibe ütköznének, nem lettek megsértve. Ezért
nincs fellebbezési joga a fiúk ügyvédjének. Az emberjogi bírósághoz
Strasbourgba azzal a céllal fordultak a fiúk, hogy egy ilyen elismert
bíróság mérlegelje, hogy valójában jogos volt-e az eljárás, melynek
során rengeteg hiba és jogsértés történt, s melyeket az üggyel
kapcsolatba kerülő hozzátartozók és barátok is ismertek, s melyek az
ügyvédekkel és a jogászokkal is tudatva lettek. Ők is azzal biztattak
bennünket, hogy forduljunk a strasbourgi bírósághoz, mivel ők is
biztosak abban, hogy ez egy koncepciós per amit csináltak belőle,
gyorsított eljárással és semmit figyelembe nem véve. Mi szülők teljes
közreműködést nyújtottunk a strasbourgi beadványhoz, minden adatot, sőt
dicséretre méltó pontos adatokat adtunk le a fiukat képviselő közös
ügyvédnek. Ennek ellenére mégsem lett eredmény. Hol és milyen mulasztás
történt nem tudni, de nem ezt vártuk! Akkor hol keressük az igazságot?
Készült tavasszal egy petíció melyet több, a magyar
nemzetért elkötelezett civil szervezet kezdeményezésére hoztak létre és
adtak át, a Magyarországon jelenleg regnáló kormány
külügyminiszterének. A dokumentum (melyet tüntetés is követett) a
jelenlegi határainkon kívülre szakadt magyar testvéreink ellen
elkövetett jogsértések, erőszakos megnyilvánulások ellen tiltakozik.
Láthatóak-e azóta kézzel fogható lépések, esetetekben a fiúk ügyében a
külügyminisztérium részéről?
A petícióról hallottunk és hogy tüntetés is követte, de mindez idáig
lényegesebb lépés nem érezhető, sem a magyarok elleni jogsértések
felülvizsgálatában, sem pedig a rengeteg magyarok ellen elkövetett
atrocitás kivizsgálásában. Sajnálatos ez mivel ezek számát a Magyar
külügyminisztérium is jól tudja, hiszen ez a téma az Ö hatáskörükhöz
tartozik. Felelősséget kellene vállalniuk a külhoni magyarság iránt! A
külügyminisztérium irányából még nem informálódott a fiúk esetéről
senki sem, de azt ki kell emeljük hogy április 20-án meglátogatta a
szülőket Patrubány Miklós a Magyarok világszövetségének elnöke, a
szövetség elnökségi tagjai, valamint Léh Tibor párizsi jogász is.
Kíséretükben eljöttek Rácz Szabó László elnök és Sass Tamás alelnök a
délvidéki Magyar Polgári Szövetségből. Köszönettel kell megemlíteni,
hogy az MPSZ töretlenül küzd a fiúkért. A mi esetünk kapcsán
informálódtak és lakossági fórumot is tartottak a temerini
moziteremben. Igen róluk elmondható, hogy kitartóan küzdenek a külhoni
magyarságért! Látogatóba is szeretnének bemenni a fiainkhoz, tavaly
kértek engedélyt a minisztériumtól Belgrádból, sajnos nem engedélyezték
a látogatást. Most 2008 augusztus közepén újból Belgrádhoz fordultak
engedélyért, amire mindez idáig választ nem kaptak. Várakoznak.
Mi a véleményed a magyar kormány és - a magukat tőlük
gyökeres ellentétben beállító - ellenzék kiáll-e maximálisan a határon
túli magyarokért? A ti esetetekben mi a tapasztalat? A rengeteg
szájtépést, melyet a médiában látunk követik-e konkrét tettek is?
Szerintünk a jelenlegi Magyar kormány nem éppen mutat példát a
külhoni magyarok támogatásában, keveset éreztetik velünk, hogy egy
nemzethez tartozunk, mert nem tudják milyen a kisebbségben élni, milyen
nehéz megmaradni ott ahol születtünk, érvényesülni és a fiaink esetében
a többségi nemzettel egyforma jogokat élvezni. Nem tehetünk róla, hogy
mi a jelenlegi határokon kívülre szakadtunk.
Vannak akik nemzetben gondolkodnak és az anyaországi kormány őket
nevezi egyesek ellenzékének. Ez az ellenzék az, aki ránk is gondol,
minden elszakított részen élő Magyar testvérére. Ők azok akik nap mint
nap küldik a leveleket, hívnak bennünket telefonon és segélyt küldenek
a fiaink részére. Őket nevezzük mi az igazi ellenzéknek, de szerintünk
testvéri hazafiak név jobban illene hozzájuk. Köszönjük, amit tesznek
értünk és üdvözöljük mindannyiukat!
A fiúk ügye érzésem szerint nagyon nagy jelentőségű a két
ország viszonyában. A nemzeti elkötelezettségű médiumok természetesen
foglalkoznak az ügyetekkel, de egy nagyon széles körű tájékoztatás
(nemzetközileg is) szerintem rengeteget lendítene a dolgon! Mi lehet az
oka annak, hogy a legnézettebb médiumokban szinte nem is lehetett
hallani az ügyetekről az utóbbi időben?
A fiúk ügyéről az elsők között a Doris Pack vezette EP delegáció
informálódott komolyabban, ami dicséretre méltó hogy meghallgatta
panaszainkat. Ez követte dr. Becsey Zsolt személyes látogatása.
Elbeszélgetett a szülőkkel és az addigi történteket saját szavainkkal
elmondtuk és dokumentáltunk minden addig meglevő anyagot. Sok Tv és
rádió állomás leközvetítette ezt a találkozást. A mai napig megmaradt a
kapcsolat mivel számunkra nagyon fontos, hogy az EU parlamenti
beszámolókon is megemlítsék ezt a túl drákói ítéletet, ami kettős mérce
alapján történt. Nagy köszönettel tartozunk érte.
A fiúk ügyével sok médium foglalkozott és követi a napjainkban is
nyomon az esetet, akik belátták azt, hogy valóban egy nagy
igazságtalanság történt. Így sorolom: a Duna Tv, a Hír Tv, a MTV, az
Echo Tv, a Zenit Tv, a Kossuth rádió több alkalommal.és mindezek
mellett a Mozaik Tv,az Újvidéki Tv és rádió és az Autonómia tv. Az
újságok sokasága: a Magyar Szó, a Hét nap, a Blikk, a Kapu, a
Demokrata, a Magyar Hírlap. Emellett sok hírportál: Barikád,
a Hunhír, a Vajdaság Ma hírportál, a Kuruc.info,Nemzeti Hírháló,
Hunsor. Emellett még köszönjük a HVIM (Hatvannégy Vármegye Ifjúsági
Mozgalom), az EMI (Egyesült Magyar Ifjúság), a szenttamási Emberi Jogi
Központ, valamint egyéb szervezeteknek, hogy az esetet publikussá
tették. A felsorolás azért nyúlt ilyen hosszúra mert senkit nem
szerettem volna kihagyni a köszönetnyilvánításból. Az igazsághoz persze
hozzá tartozik, hogy ezek szinte egytől egyig nemzeti elkötelezettségű
médiumok és szervezetek. A legnagyobb nézettségű tv-k és rádióknak ez a
téma nem szolgáltat szenzációt .
Szembe kell néznünk azzal, hogy itt az öt temerini fiatal
elítélésében irányított ítéletről van szó, ami messze messze eltúlzott
a hasonló szerb elkövetőkhöz viszonyítva. A fiúk honlapja elég szépen
látogatott, tehát akit érdekelt az eset el tudta olvasni (http://www.humanrightscenter.net/borton/)
és sokan továbbították is különböző oldalakra. A fiuk esetéről készül
egy film is M. Szabó Imre rendezésében, ami még nem teljesen kész,
mivel nem kapott engedélyt a személyes látogatásra a fiainkhoz, pedig
ügyvédileg kérte Belgrádtól. Mindez idáig nem engedélyezték a
látogatást a filmrendező részére.
Hogy mennyire fontos a két ország viszonyában ez az eset, azt azokra
bízzuk, akik e témákban tevékenykednek, de biztosan mérföldkövet
jelenthetne egy rég várt pozitív változás számunkra, a fiúk számára az
ügyben! Azt azért szeretnénk tudni, hogy éreznék magukat a döntéshozók,
ha a saját gyermekeik lennének a mieink helyében? Küzdenének-e úgy
értük, ahogy ezt mi is tesszük? Bizonyára igen!
A családtagok és természetesen a fiúk hogyan viselik,
viselték ezt a szörnyen hosszúra nyúlt tortúrát valamint a folyamatos
visszautasításokat? Hogy sikerül tartani egymásban a lelket a további
küzdelemhez?
A fiúknak az a 16 hónap volt a legnehezebb, amikor közel 20 km-re
tőlünk Újvidéken vizsgálati fogságban voltak. Az első nap az
odaszállításuk napján nagyon megverték őket az őrök és a benyalós
fegyencek, aminek a mai napig is húzódó következményei maradtak,
pszichikailag összeomlottak. Az elsőnek a legnagyobb délvidéki magyar
párt ítélte el a tettet lovat adva a szerb médiának, amely éjjel nappal
csúfosabbnál csúfosabb cikkekkel szórakoztatta a nemzetét. Egyes
politikusok szónoklatává vált, hogy álhírekkel fújták fel a
történteket. Eközben zargattak bennünket telefonon, és megfélemlítő
leveleket kaptunk a fiúk házi címeire. A börtönigazgató is beismerte
egy alkalommal a támadást rájuk, de ő éppen nem volt a szolgálatában
azon a hétvégén amikor első nap odaszállították őket. Semmit nem tett
ezeknek a bántalmazásoknak a kiderítése érdekében.
Ezekről a börtönbeli tortúrákról mindenki lett értesítve, de senki
sem tett ellene komolyabb lépéseket. A belgrádi Helsinki Bizottság
levélben küldte el a figyelmeztetését, de eltussolták az esetek
kivizsgálását, vagy pedig a fegyőrök leváltását. Ebben a börtönben
letiltották nekünk az anyanyelvünk használatát a saját gyerekeinkkel!!
Teljes lelki terror volt alkalmazva! Hetente szerdán jártunk ide
látogatóba. Hétről hétre ugyanaz volt az észrevételünk, hogy
élvezkednek rajtunk mivel magyarok vagyunk. A 65 látogatásból itt az
újvidéki fogdában csak egyszer tudtunk beszélni az anyanyelvünkön, az
az egy őr megengedte. A bírónő adta ki a bíróságon az engedélyt a
látogatásra, számtalanszor mondta: minek megyünk minden héten
látogatóba? Provokált bennünket, engem mint szülőt semmilyen indoklás
nélkül letiltott a látogatásról. Három hétig nem engedett be. Voltak
barátok, barátnők, akiket kizavart, amikor kérték a látogatási
engedélyt! Azt fűzte hozzá, hogy a börtön az nem hotel és nem adott
engedélyt. Ha valaki ezt a kálváriát végig járta volna velünk az tudná
a jogsértésekről könyvet írni. Gyalázatos!!! A tönkretevés a lényeg
első fokon. A vizsgálati fogságban addig tartották őket 16 hónapig míg
nem lett jogerős az ítélet és miután először megjelentették a médiában
a hírt, a fiuk tudta nélkül gyorsan áthelyezték őket
Szávaszentdemeterre (Sr.Mitrovicára). 2005 októbere óta ott vannak.
Némileg más a helyzet mint Újvidéken, de a börtön az börtön. Itt is
nagy a szigor. Pár hónapja három fiú dolgozik kettő még nem kapott
munkát.
Gondoltatok-e esetleg arra, hogy az Európa Unió
Parlamentjében felvegyétek a kapcsolatot olyan országok képviselőivel,
akik országaink tradicionális, baráti viszonyára alapozva nagyobb
nyilvánosságot adhatnának az ügynek? Értem ez alatt például
Lengyelország, Írország EU-s, esetleg Európán belüli területi
autonómiában élő (pld. Spanyolországon belül a baszk vagy katalán)
képviselőket.
Igen, ez nagyon jó lenne, de sajnos nem nagyon van ilyen ismerősünk
ezekből az országokból. Mint tudni való mi csak szülők és hozzátartozók
vagyunk, és hajlandóak lennénk mindenkivel az eset témájával
elbeszélgetni. Természetesen ha ezen országok képviselői hajlandóak
lennének az eset bírósági és jogi kivizsgálásában segítséget nyújtani
azt nagyon megköszönnénk. Ami nem volt igazságos, mivel a kezdettől
fogva nem volt sem a nyomozás, sem emberi jogok szempontjából betartva
ami nemzetközi joggyakorlatnak megfelel. Ezt a szerb állam is
deklarálta, ezáltal be is kéne tartania . A válaszunk igen hajlandóak
vagyunk mindenkivel felvenni a kapcsolatot az eset mielőbbi realizálása
érdekében. Ha lehetőség van arra hogy mint a készülődő cikk ami meg fog
majd jelenni az újságokban ,médiában figyelemkeltésképpen hasson minél
több EU Parlamenti képviselőre, beleértve a területi autonómiákban élő
képviselőket is.
Ahogy téged ismerlek, soha nem fogod feladni, küzdeni fogsz
a végsőkig! A továbbiakban milyen lépéseket terveztek, hogy a fiúk
végre kiszabadulhassanak?
A szülők, hozzátartozók együtt küzdenek a fiúkkal. Ez a drákói nagy
ítélet a 61 év az öt fiúnak, teljesen felborította az életünket.
Fellebbezések sokasága lett elküldve úgy a fiúk részéről, úgy az
ügyvédeik részéről, úgy az ebbe bele nem nyugvó szervezetek, hozzáértő
emberek oldaláról. A szerbiai igazságszolgáltatás nem tanúsított
megértést kérelmükre. Csakis az eljárást levezető bírónő ítélete volt a
helyes, semmi más nem lett figyelembe véve. Mint egy ilyen irányított
ítéletben azt szokás levezetni. Lassan lassan azért kibujt a tű zsákból
egy másik esetben egy fajtalankodó szerb pap elítélésének elodázásában
ugyanazok a bírák szerepeltek, akik a fiainkat elítélték. Úgy a bírónő
az újvidéki kerületi bíróságról, úgy a belgrádi legfelsőbb bíróságról a
bizottságokban akik jóváhagyták és megerősítették a bírónő ítéletét.
Van bíró akit korrupció vádjával már elítéltek 8 évre, de
lerövidítették neki 6 évre és a minap le is váltották, de üli a
börtönbüntetését. Megjelent az újságokban: a bírák a leváltás előtt
felirattal! Nem kisebb személy mint az igazságügyi miniszter indított
nyomozást ellenük a szerb pap esetében. Vajon a fiuk esete nem gyanús?
Ugyanazok a bírák kimossák a szerb papot, a magyar verekedős fiúkat
meg ilyen szigorral ítélik el, és alaptalanok a fellebbezések.
Biztosak vagyunk abban, hogy e sorokat magas jogi szakértők is
elolvassák, kérnénk Őket itt is gondolják át jobban, hogy ítélkezhettek
így a fiaink esetében, s ha tudnak valami segítséget nyújtani kérem
tegyék meg! Bármilyen jellegű támogatást szívesen fogadunk, melyről
bővebben a fiúk honlapján bárki olvashat. A küzdelem folytatódik, a
fiúkat nagyon megviselte ez a hosszú bezártság, az igazságtalanság.
Senki nem mondta közülünk, hogy a tettet nem kell büntetni, mindenkire
egyformán kellene alkalmazni a törvényt, nem 10-15 éveket adni a magyar
fiúknak a többségi nemzetből származó bűnösöknek meg alig keveset vagy
semmit.
Nagy az aggodalom, sajnos már három személy elhunyt a szülők és
hozzátartozók közül, nem küzdhet velünk fiaink szabadulásáért.
Elfáradunk, de más megoldás nincs mint: NEM ADJUK FEL!!!!! és küzdünk
tovább!
Befejezésül elmondanám, hogy fiaink a 61 éves büntetésből több mint
20 évet már leültek. Felkérnénk minden olvasót hogy saját belátása
szerint tegye mérlegre a büntetést és a hasonló esetek elítélését.
Mérlegelje valójában ki is tévedett itt nagyobbat a fiúk vagy a
szerbiai igazságszolgáltatás, mivel Magyar fiúkról volt itt szó mint
elkövetőkről. Reméljük ez alkalommal is megértő emberekre találunk és
küzdelmünket megértve támogatják harcunkat, mivel ezt a küzdelmet
csakis az IGAZSÁG és a SZABADULÁS reményében vívjuk! Üdvözlünk
mindenkit: a temerini fiúk és szüleik!
Ifj. Németh József
|
