1919. május 2. péntek Nyomtatás E-mail
 

 

 

1919. május 2. péntek

 

Rögtön a Szovjetházban megtartott politikai ülés után, éjjel egy órakor Kun Béla utasította a gödöllői főhadiszállást, hogy robbantsa fel haladéktalanul a Tisza valamennyi hídját a román előretörés megakasztása érdekében.

 

Julier Ferenc vezérkari alezredes regisztrálta a parancsot és nyomban a parancs szabotálása mellett döntött. De mert a látszatra vigyáznia kellett, vele egyetértő vezérkari tisztek tudtával és helyeslésével elrendelte a szolnoki vasúti híd egy kisebb, nem a Tisza főága felett ívelő szelvényének felrobbantását.

 

 

*  *  *

 

A bécsi Bankgasse-n lévő patinás épületben, a Magyar Házban volt a tanácsköztársaság ausztriai követsége. Hajós Jenő követségi titkár ügyesen álcázva valódi énjét, a kommunisták bizalmát élvezve kapcsolatot tartott a Bécsben szervezkedő magyar ellenforradalmi csoportosulásokkal, különösen a katonatisztekkel. Az ő révén tudták meg az emigráns magyar tisztek, hogy horribilis pénzösszegeket rejtegetnek a követségen, anyagi fedezetként az ausztriai kommunista mozgalom hatalomra segítéséhez.

 

Ezeket a magyar állam tulajdonát képező összegeket Kun Béláék csempészték ki Budapestről a diplomáciai futárszolgálat jogellenes felhasználásával.

 

Bolgár Elek és Fenyő Andor, a bécsi magyar követség politikai, illetve gazdasági vezetője, mindketten Kun Béla szoros bizalmasai, május elsejére Budapestre utaztak ünnepelni. Hajós Jenő követségi titkárra és a vörös tengerészekből álló fegyveres őrségre bízták a Bankgasse-i Magyar Házat.

 

Jól szervezett és vakmerő akcióval fehér magyar tisztek egy elszánt csoportja május elsejéről másodikára virradó éjszaka behatolt az épületbe. Lefegyverezte a vörös tengerészeket, birtokba vette a követséget. Hajós Jenő és Magurányi Sándor felnyitották Bolgár Elek politikai követ lakását, ahol a pénzt rejtegették. Száznegyven millió koronát találtak. Akciójukba beavatták Ashmead-Bartlett-et, a londoni Daily Mail tudósítóját, aki Bécs legelőkelőbb szállodájában, a Sacher-ben lakott. Először ennek szállodai ágyában rejtették el a két pénzes bőröndöt, amelyeket később Déri Frigyes Bécsben élő magyar műgyűjtőnél helyeztek biztonságba. (Ugyanez a műgyűjtő építtette Debrecenben ajándékként a Déri Múzeumot.)

 

Az akció részvevőinek egy csoportja Bruck-Királyhidára utazott a határállomásra, a Budapest felől érkező gyorsvonat elé. Foglyul ejtették a Bécsbe visszatérő Bolgár Eleket és Fenyő Andort. Néhány napig a Szent Ferenc rend bécsi kolostorában tartották őket fogva, mígnem beavatkozott az osztrák rendőrség. Megtalálták a száznegyven millió koronát is. Felét lefoglalták az osztrák állam számára, másik felét pedig a magyar ellenforradalmi emigránsok kezén hagyták.

 

*  *  *

A politikai bizottság éjszakai határozatának megfelelően összehívták a budapesti forradalmi munkás- és katonatanács ülését az Újvárosházára, ahol Kun Béla szenvedélyes beszédet tartott. Szónoklatának vezérfonala:

 

„...Én nem kétségbeesést akarnék kelteni, elvtársak, mert én magam nem vagyok kétségbeesett, és az én szájamból nem is hallhatnak kétségbeejtő szavakat, mert én soha, soha nem fogok kétségbeesni a proletariátus sorsán...

 

Katonailag, elvtársak, a helyzetünk az, hogy Szolnok a románok kezén van már valószínűleg. A hidat felrobbantottuk magunk mögött. Miskolcra is ma délután valószínűség szerint bevonultak a csehek...

(...)

Arról van szó, elvtársaim, hogy odaadjuk-e Budapestet, vagy pedig küzdjünk Budapestért, küzdjön-e a budapesti proletariátus azért, hogy a diktatúra Budapesten megmaradjon...

 

Elvtársaim! Nem a kétségbeesés ez, elvtársaim, mert azt mondom, hogyha ma nem küzd a budapesti proletariátus, majd fog küzdeni úgy, hogy hatszázszorosán fizeti meg mai gyalázatának árát.

 

Én, elvtársaim, azt mondottam mindig: én nem ismerek erkölcsöst és erkölcstelent, én csak egyet ismerek, azt, ami használ a proletariátusnak, és azt, ami árt a proletariátusnak.

Én, elvtársaim, hajlandó vagyok az imperialistákkal szemben hazudni, mert azt mondom, hogy becstelenség a burzsoáziának igazat mondani, hogyha ez az igazság árt a proletariátusnak. De én, elvtársaim, a proletariátusnak nem fogok hazudni. Nem hazudtam eddig sem, most sem akarok hazudni, és ezentúl sem fogok hazudni. Azt is elmondom önöknek, hogy a munkászászlóaljakban sincs meg az a harckészség, amilyen harckészséget látni kellene, hogy Budapest megmentésére gondolhassunk.

 

...Küzdjünk addig, ameddig egy talpalatnyi föld marad Szovjet-Magyarországból.

Ne tapsoljanak. Ne tapsoljanak, elvtársaim, nincs semmi értelme a tapsnak. A közbeszólásokra sem sokat hederítek... Én nem vagyok babonás, de azt mondom, hogy szinte valami babonás érzés van bennem, hogy ha most elpusztulhat a diktatúra, csak azért pusztul el, mert kevés vérébe került a proletariátusnak. Igen olcsó volt, ingyen adták neki"

*  *  *

  0501margitsz.jpg

 

Az Újvárosházán megtartott ülés határozata értelmében azonnali, általános mozgósítással felérő toborzás kezdődött a fővárosban. Órákon belül új alakulatok egész sora létesült, hogy mielőbb a frontra menjen.

 

Erre a toborzásra vonatkozik Kassák Lajos emlékezése, amelyet az állampárti MSZMP Párttörténeti Intézetének belső használatú archívuma számára foglalt írásba:

 

„Toborozták az írókat a Vörös Hadsereg részére. Lukács Györgynek és Balázs Bélának az volt a véleménye, hogy az írók menjenek a frontra - Lukács György is megy. El is ment, mégpedig lóháton. Én ezt teljesen helytelennek tartottam, - Lukács György figurájánál fogva is."

 

 

*  *  *

Kifizetések az írói Direktórium pénztáránál:

Balázsfi Dezsőnek 1000 korona cikkelőlegként;

Rudnyánszky Gyulánénak 500 korona egy versért;

Sándor Imrének 2050 korona előleg „Az úton" című készülő munkájára;

Sándorffy Kornélnak 5901 korona 60 fillér munkaügyi bíráskodásért;

Sándor Mihálynak 1562 korona 50 fillér jegyzőkönyv fordításáért;

Sarlós Jakabnak 600 korona másodállásért, 1200 korona röpiratért;

Sebestyén Károlynak 2625 korona fordításért;

Sebess Árpádnak 8500 korona a „Tegnapi bűn fiai” című műért.

 

 

*  *  *

 

Naphosszat félelmetes szélvihar dühöngött Budapesten. A felhőszakadásokkal tarkított orkán rongyfoszlányokká tépte a május elsejére készült dekorációkat. Kilúgozta az eső a papírvászonból a vörös festéket, amelytől vérszínűvé változott az utca kövezetén sodródó csapadék.

 

Délután öt óra tájt ledöntötte a szél a diadalkaput a Nagykorút és a Rákóczi útkereszteződésében a híres EMKE saroknál. A vörös drapériával bevont gerendák hulltukban két ember halálát okozták. Egy munkásét, akinek személyazonosságát nem lehetett megállapítani, és Pariss Pál negyvenéves hírlapíróét, aki akkoriban Az Újság munkatársaként közismert, népszerű személyiség volt a fővárosban.

 

 

*  *  *

Azt remélve Szolnokon az ellenforradalmárok, hogy órákon belül bevonulnak a románok, elkergették a városból a direktóriumot.

Ugyanerre a sorsra jutott a direktórium Egerben is, ahol a vörös hatalom ellenzői a csehek érkezésében bizakodtak.

 

Eger helyett azonban a számukra sokkal fontosabb Miskolcot szállták meg e napon a cseh légió alakulatai.

 

 

*  *  *

 

Tiszavárkony területén és a község határában több száz vörös tüzér tartózkodott fronthelyzetben. Rajtaütéssel lefegyverezték őket a hadi dolgokban járatos tiszavárkonyi férfiak, mert úgy tudták, hogy a közeli Szolnokon már javában a fehérek az urak. A lefegyverző akciót dr. Markbreit Aladár szervezte és irányította, de a végrehajtás közvetlen vezetését Megyeri Antal csendőr őrmesterre bízta.

 

Sikerült a vakmerő vállalkozás. A több száz lefegyverzett vöröskatonát néhány puskás diák és polgárőr kísérte Szolnok felé. Útközben derült ki, hogy a megyeszékhelyen fordult a kocka, a szervezkedő fehéreket máris üldözik a városba visszatért vörösök.

A tiszavárkonyi fogolykísérők erre szabadon engedték a fegyvertelen tüzéreket, majd gyanútlanul hazamentek.

 

 

*  *  *

Gyöngyöshalásziban is lefegyverezték a vörösőrséget a csehek közeledtének hírére.

Katonai vezetőként Csipkay Albert huszárszázados, polgári vezetőként Welt Ignác üvegkereskedő lépett fel a vörösök ellen.

 

A Gyöngyöshalásziban történtek hallatára, s a csehektől való félelemtől Budapestre menekültek Gyöngyös város direktóriumának vezetői, élükön az elnökkel; Nemecz József azon felül, hogy a direktórium elnöke volt, magának tartotta fenn a városparancsnoki hatalmat és a forradalmi törvényszék elnöki hatáskörét is.

 

 

*  *  *

  

Hatvan város lakossága elcsodálkozott, amikor váratlanul bevonultak a városba az iglói géppuskások. Annak ellenére, hogy cseh katonai egyenruhát viseltek, menetük élén magyar nemzeti zászlót vittek és magyarul beszéltek.

 

Miközben a lakosság lelkesen ünnepelte őket, a direktórium pánikszerű sietséggel menekült el a városból. Az iglói géppuskás szakasz pedig békés otthonossággal elszállásolta magát a Grassalkovichok által épített szép barokk Hatvány-kastélyban.

*  *  *

 

Sarró Sámuel vörös századparancsnok három beosztottjával Csongrádról visszatért Szelevényre, mert előző nap, amikor megölték Szépe Sándort és Döme Sándort, bevádolták neki Bene Jakab 60 éves gazdálkodót. Az volt a bűne Bene Jakabnak, hogy szidalmazta a direktóriumot, s fehér zászlót tűzött a házára afeletti örömében, hogy a románok elkergették a vörösöket.

 

Sarró Sámuel szerint ezért halállal kellett bűnhődnie Bene Jakabnak.

Meglepték otthonában a mit sem sejtő idős parasztot, a templom elé taszigálták és agyonlőtték. A tetemet otthagyták elrettentésül a falu közepén, hogy felhagyjanak a szelevényiek a további ellenforradalmi próbálkozásokkal, majd ismét eltávoztak csongrádi menedékhelyükre.

 

 

*  *  *

Jászberény lakossága aggodalommal telten tódult utcára a román előretörés hírére.

 

A város tágas főterén sűrűsödött össze a tömeg. Menekülésre készülődve pakoltak a vörösök a városházán, miközben kintről szidalmazták őket. A szidalmazók között volt Fecske Sándor földbirtokos is, aki előző nap szabadult a vörösök fogdájából. Tüzelő beszéde miatt távozásra szólították fel a vörösőrök és elvtársnak nevezték. Fecske Sándor ezt gorombán kikérte magának, mire a vörösőrök letartóztatták és ütlegelve hurcolták fogházba.

 

Innen épp ekkor engedték szabadon Egressy Kálmán 22 éves tartalékos hadnagyot. Erős vallásossága miatt vették őrizetbe. Amikor Egressy meglátta, hogy Fecske Sándort puskatussal és nyeles kézigránáttal verik a fogházudvaron, odarohant és kiabálva követelte, hogy ne bántsák a földbirtokost. Majd kihasználva az ütlegelő vörösőrök pillanatnyi megtorpanását, együtt menekültek a fogház őrszobája felé.

 

Budai Antal 44 éves budapesti rézöntő, vörösőr rájuk lőtt, de nem talált.

Nyomukba eredt és utolérte őket Gárdos Gottseling Henrik 27 éves, kárpitos segédből lett vörösőr.

Puskacsövét Egressy Kálmán mellének támasztotta és szíven lőtte. Késedelem nélkül végezni akart Fecske Sándorral is, de ekkorra odaért Czetti fogházgondnok és közbelépésére eltávoztak a vörösőrök.

*  *  *

 

Budapesten a Teréz körút 3. számú ház harmadik emeletén lakott dr. Vándor Róbert öreg ügyvéd és idős felesége. Mindketten betegek, majdnem magatehetetlenek voltak. Beszállásoltak hozzájuk három vöröskatonát: Vincze Lajost, Czitrom Mártont és Zeim Árpádot.

 

Május 2-án éjszaka értékek után kutatva az egész lakást felforgatta a három vöröskatona. Amikor az ágyban fekvő öregek tiltakoztak és panaszkodtak emiatt, Vincze Lajos agyonlőtte az ügyvédet. Amikor a kétségbeesett asszony jajveszékelt férje halála láttán, a gyilkos vele is végzett.

 

Vincze Lajost tettéért golyó általi halálra ítélte a katonai forradalmi törvényszék és ki is végezték.

 

 

 
< Előző   Következő >