Rögtön a Szovjetházban megtartott politikai ülés után, éjjel egy órakor Kun Béla utasította a gödöllői
főhadiszállást, hogy robbantsa fel haladéktalanul a Tisza valamennyi hídját a
román előretörés megakasztása érdekében.
Julier Ferenc vezérkari alezredes
regisztrálta a parancsot és nyomban a parancs szabotálása mellett döntött. De
mert a látszatra vigyáznia kellett, vele egyetértő vezérkari tisztek tudtával
és helyeslésével elrendelte a szolnoki vasúti híd egy kisebb, nem a Tisza főága
felett ívelő szelvényének felrobbantását.
* * *
A bécsi Bankgasse-n lévő patinás
épületben, a Magyar Házban volt a tanácsköztársaság ausztriai követsége. Hajós
Jenő követségi titkár ügyesen álcázva valódi énjét, a kommunisták bizalmát
élvezve kapcsolatot tartott a Bécsben szervezkedő magyar ellenforradalmi
csoportosulásokkal, különösen a katonatisztekkel. Az ő révén tudták meg az
emigráns magyar tisztek, hogy horribilis pénzösszegeket rejtegetnek a
követségen, anyagi fedezetként az ausztriai kommunista mozgalom hatalomra
segítéséhez.
Ezeket a magyar állam tulajdonát képező összegeket Kun Béláék csempészték
ki Budapestről a diplomáciai futárszolgálat jogellenes felhasználásával.
Bolgár Elek és Fenyő Andor, a bécsi
magyar követség politikai, illetve gazdasági vezetője, mindketten Kun Béla
szoros bizalmasai, május elsejére Budapestre utaztak ünnepelni. Hajós Jenő
követségi titkárra és a vörös tengerészekből álló fegyveres őrségre bízták a
Bankgasse-i Magyar Házat.
Jól szervezett és vakmerő akcióval fehér
magyar tisztek egy elszánt csoportja május elsejéről másodikára virradó éjszaka
behatolt az épületbe. Lefegyverezte a vörös tengerészeket, birtokba vette a
követséget. Hajós Jenő és Magurányi Sándor felnyitották Bolgár Elek politikai
követ lakását, ahol a pénzt rejtegették. Száznegyven millió koronát találtak.
Akciójukba beavatták Ashmead-Bartlett-et, a londoni Daily Mail tudósítóját, aki
Bécs legelőkelőbb szállodájában, a Sacher-ben lakott. Először ennek szállodai
ágyában rejtették el a két pénzes bőröndöt, amelyeket később Déri Frigyes
Bécsben élő magyar műgyűjtőnél helyeztek biztonságba. (Ugyanez a műgyűjtő
építtette Debrecenben ajándékként a Déri Múzeumot.)
Az akció részvevőinek egy csoportja
Bruck-Királyhidára utazott a határállomásra, a Budapest felől érkező gyorsvonat
elé. Foglyul ejtették a Bécsbe visszatérő Bolgár Eleket és Fenyő Andort. Néhány
napig a Szent Ferenc rend bécsi kolostorában tartották őket fogva, mígnem
beavatkozott az osztrák rendőrség. Megtalálták a száznegyven millió koronát is.
Felét lefoglalták az osztrák állam
számára, másik felét pedig a magyar ellenforradalmi emigránsok kezén hagyták.
* * *
A politikai bizottság éjszakai határozatának megfelelően összehívták a
budapesti forradalmi munkás- és katonatanács ülését az Újvárosházára, ahol Kun
Béla szenvedélyes beszédet tartott. Szónoklatának vezérfonala:
„...Én nem kétségbeesést akarnék
kelteni, elvtársak, mert én magam nem vagyok kétségbeesett, és az én szájamból
nem is hallhatnak kétségbeejtő szavakat, mert én soha, soha nem fogok
kétségbeesni a proletariátus sorsán...
Katonailag, elvtársak, a helyzetünk az, hogy Szolnok a románok kezén van
már valószínűleg. A hidat felrobbantottuk magunk mögött. Miskolcra is ma
délután valószínűség szerint bevonultak a csehek...
(...)
Arról van szó, elvtársaim, hogy odaadjuk-e
Budapestet, vagy pedig küzdjünk Budapestért, küzdjön-e a budapesti
proletariátus azért, hogy a diktatúra Budapesten megmaradjon...
Elvtársaim! Nem a kétségbeesés ez,
elvtársaim, mert azt mondom, hogyha ma nem küzd a budapesti proletariátus, majd
fog küzdeni úgy, hogy hatszázszorosán fizeti meg mai gyalázatának árát.
Én, elvtársaim, azt mondottam mindig: én nem ismerek erkölcsöst és
erkölcstelent, én csak egyet ismerek, azt, ami használ a proletariátusnak, és
azt, ami árt a proletariátusnak.
Én, elvtársaim, hajlandó vagyok az
imperialistákkal szemben hazudni, mert azt mondom, hogy becstelenség a
burzsoáziának igazat mondani, hogyha ez az igazság árt a proletariátusnak. De
én, elvtársaim, a proletariátusnak nem fogok hazudni. Nem hazudtam eddig sem,
most sem akarok hazudni, és ezentúl sem fogok hazudni. Azt is elmondom önöknek,
hogy a munkászászlóaljakban sincs meg az a harckészség, amilyen harckészséget
látni kellene, hogy Budapest megmentésére gondolhassunk.
...Küzdjünk addig, ameddig egy talpalatnyi föld marad
Szovjet-Magyarországból.
Ne tapsoljanak. Ne tapsoljanak, elvtársaim, nincs
semmi értelme a tapsnak. A közbeszólásokra sem sokat hederítek... Én nem vagyok
babonás, de azt mondom, hogy szinte valami babonás érzés van bennem, hogy ha
most elpusztulhat a diktatúra, csak azért pusztul el, mert kevés vérébe került
a proletariátusnak. Igen olcsó volt, ingyen adták neki"
* * *
Az Újvárosházán megtartott ülés
határozata értelmében azonnali, általános mozgósítással felérő toborzás
kezdődött a fővárosban. Órákon belül új alakulatok egész sora létesült, hogy
mielőbb a frontra menjen.
Erre a toborzásra vonatkozik Kassák Lajos emlékezése, amelyet az állampárti
MSZMP Párttörténeti Intézetének belső használatú archívuma számára foglalt
írásba:
„Toborozták az írókat a Vörös Hadsereg
részére. Lukács Györgynek és Balázs Bélának az volt a véleménye, hogy az írók
menjenek a frontra - Lukács György is megy. El is ment, mégpedig lóháton. Én
ezt teljesen helytelennek tartottam, - Lukács György figurájánál fogva
is."
* * *
Kifizetések az írói Direktórium
pénztáránál:
Balázsfi Dezsőnek 1000 korona
cikkelőlegként;
Rudnyánszky Gyulánénak 500 korona egy
versért;
Sándor Imrének 2050 korona előleg „Az
úton" című készülő munkájára;
Sándorffy Kornélnak 5901 korona 60
fillér munkaügyi bíráskodásért;
Sándor Mihálynak 1562 korona 50 fillér
jegyzőkönyv fordításáért;
Sarlós Jakabnak 600 korona másodállásért,
1200 korona röpiratért;
Sebestyén Károlynak 2625 korona
fordításért;
Sebess Árpádnak 8500 korona a „Tegnapi
bűn fiai” című műért.
* * *
Naphosszat félelmetes szélvihar dühöngött
Budapesten. A felhőszakadásokkal tarkított orkán rongyfoszlányokká tépte a
május elsejére készült dekorációkat. Kilúgozta az eső a papírvászonból a
vörös festéket, amelytől vérszínűvé változott az utca kövezetén sodródó
csapadék.
Délután öt óra tájt ledöntötte a szél
a diadalkaput a Nagykorút és a Rákóczi útkereszteződésében a híres EMKE
saroknál. A vörös drapériával bevont gerendák hulltukban két ember halálát
okozták. Egy munkásét, akinek személyazonosságát nem lehetett megállapítani, és
Pariss Pál negyvenéves hírlapíróét, aki akkoriban Az Újság munkatársaként
közismert, népszerű személyiség volt a fővárosban.
* * *
Azt remélve Szolnokon az
ellenforradalmárok, hogy órákon belül bevonulnak a románok, elkergették a
városból a direktóriumot.
Ugyanerre a sorsra jutott a
direktórium Egerben is, ahol a vörös hatalom ellenzői a csehek érkezésében
bizakodtak.
Eger helyett azonban a számukra sokkal fontosabb Miskolcot szállták meg e
napon a cseh légió alakulatai.
* * *
Tiszavárkony területén és a község határában több száz vörös tüzér
tartózkodott fronthelyzetben. Rajtaütéssel lefegyverezték őket a hadi dolgokban járatos tiszavárkonyi
férfiak, mert úgy tudták, hogy a közeli Szolnokon már javában a fehérek az
urak. A lefegyverző akciót dr. Markbreit Aladár szervezte és irányította, de a
végrehajtás közvetlen vezetését Megyeri Antal csendőr őrmesterre bízta.
Sikerült a vakmerő vállalkozás. A több
száz lefegyverzett vöröskatonát néhány puskás diák és polgárőr kísérte Szolnok
felé. Útközben derült ki, hogy a megyeszékhelyen fordult a kocka, a szervezkedő
fehéreket máris üldözik a városba visszatért vörösök.
A tiszavárkonyi fogolykísérők erre szabadon engedték a fegyvertelen
tüzéreket, majd gyanútlanul hazamentek.
* * *
Gyöngyöshalásziban is lefegyverezték a vörösőrséget a csehek közeledtének
hírére.
Katonai vezetőként Csipkay Albert
huszárszázados, polgári vezetőként Welt Ignác üvegkereskedő lépett fel a
vörösök ellen.
A Gyöngyöshalásziban történtek
hallatára, s a csehektől való félelemtől Budapestre menekültek Gyöngyös város
direktóriumának vezetői, élükön az elnökkel; Nemecz József azon felül, hogy a
direktórium elnöke volt, magának tartotta fenn a városparancsnoki hatalmat és a
forradalmi törvényszék elnöki hatáskörét is.
* * *
Hatvan város lakossága elcsodálkozott, amikor váratlanul bevonultak a
városba az iglói géppuskások. Annak ellenére, hogy cseh katonai egyenruhát
viseltek, menetük élén magyar nemzeti zászlót vittek és magyarul beszéltek.
Miközben a lakosság lelkesen ünnepelte
őket, a direktórium pánikszerű sietséggel menekült el a városból. Az iglói
géppuskás szakasz pedig békés otthonossággal elszállásolta magát a
Grassalkovichok által épített szép barokk Hatvány-kastélyban.
* * *
Sarró Sámuel vörös századparancsnok
három beosztottjával Csongrádról visszatért Szelevényre, mert előző nap, amikor
megölték Szépe Sándort és Döme Sándort, bevádolták neki Bene Jakab 60 éves
gazdálkodót. Az volt a bűne Bene Jakabnak, hogy szidalmazta a direktóriumot, s
fehér zászlót tűzött a házára afeletti örömében, hogy a románok elkergették a
vörösöket.
Sarró Sámuel szerint ezért halállal kellett bűnhődnie Bene Jakabnak.
Meglepték otthonában a mit sem sejtő idős parasztot, a templom elé taszigálták
és agyonlőtték. A tetemet otthagyták elrettentésül a falu közepén, hogy
felhagyjanak a szelevényiek a további ellenforradalmi próbálkozásokkal, majd
ismét eltávoztak csongrádi menedékhelyükre.
* * *
Jászberény lakossága aggodalommal telten tódult utcára a román előretörés
hírére.
A város tágas főterén sűrűsödött össze
a tömeg. Menekülésre készülődve pakoltak a vörösök a városházán, miközben
kintről szidalmazták őket. A szidalmazók között volt Fecske Sándor földbirtokos
is, aki előző nap szabadult a vörösök fogdájából. Tüzelő beszéde miatt
távozásra szólították fel a vörösőrök és elvtársnak nevezték. Fecske Sándor ezt
gorombán kikérte magának, mire a vörösőrök letartóztatták és ütlegelve
hurcolták fogházba.
Innen épp ekkor engedték szabadon
Egressy Kálmán 22 éves tartalékos hadnagyot. Erős vallásossága miatt vették
őrizetbe. Amikor Egressy meglátta, hogy Fecske Sándort puskatussal és nyeles
kézigránáttal verik a fogházudvaron, odarohant és kiabálva követelte, hogy ne
bántsák a földbirtokost. Majd kihasználva az ütlegelő vörösőrök pillanatnyi
megtorpanását, együtt menekültek a fogház őrszobája felé.
Budai Antal 44 éves budapesti rézöntő,
vörösőr rájuk lőtt, de nem talált.
Nyomukba eredt és utolérte őket Gárdos
Gottseling Henrik 27 éves, kárpitos segédből lett vörösőr.
Puskacsövét Egressy
Kálmán mellének támasztotta és szíven lőtte. Késedelem nélkül végezni akart
Fecske Sándorral is, de ekkorra odaért Czetti fogházgondnok és közbelépésére
eltávoztak a vörösőrök.
* * *
Budapesten a Teréz körút 3. számú ház
harmadik emeletén lakott dr. Vándor Róbert öreg ügyvéd és idős felesége.
Mindketten betegek, majdnem magatehetetlenek voltak. Beszállásoltak hozzájuk
három vöröskatonát: Vincze Lajost, Czitrom Mártont és Zeim Árpádot.
Május 2-án éjszaka értékek után
kutatva az egész lakást felforgatta a három vöröskatona. Amikor az ágyban fekvő
öregek tiltakoztak és panaszkodtak emiatt, Vincze Lajos agyonlőtte az ügyvédet.
Amikor a kétségbeesett asszony jajveszékelt férje halála láttán, a gyilkos vele
is végzett.
Vincze Lajost tettéért golyó általi
halálra ítélte a katonai forradalmi törvényszék és ki is végezték.
