Tisza István volt
miniszterelnököt 1918. október 31.-én a mai Hermina úton bérelt lakásán lőtték agyon. Felesége, és unokahúga, gróf Almásy Denise
jelenlétében.
A gyilkosság gondolata – a
Révai lexikon Tisza-per címszava szerint - Kéri Pál újságírótól eredt, aki
tervének megnyerte Csernyák Imre századost, a katonatanács elnökét és együtt
vettek rá több, a Károlyi pártkörbe járó katonaszökevényt a gyilkosság
elkövetésére.
Kéri PálésCsernyák Imre százados vezetésével két
autón indultak Tisza lakására Pogány
József újságíró, utóbb kommunista népbiztos, valamint Dobó István,
Horvacsanovics Tivadar Sándor és Müller(más néven Kudaecker) nevű tengerészek,
Sztanykovszky Tibor tartalékos zászlós, Hótter Sándor főhadnagy, Gaertner
Marcel állítólagos vegyészmérnök, és egy Lánz nevű zászlós, valamennyien zöld
katonaköpenyben és katonasapkával a fejükön.
Kéri Pál kinn maradt a villa
előtt, Csernyák benn a kapunál állt meg, Hüttner, Müller illetve Kudaecker és
Láng a villa körül a kertben helyezkedtek el, míg Pogány, Dobó, Sztanykovszky a villa előcsarnokába mentek s a
szobájából feleségével és az unokahúgával gróf Almásy Denise-zel szembejövő Tiszát rövid szóváltás után agyonlőtték.
Tiszánál revolver volt, de ezt
letette. Akkor nyitottak rá tüzet.
A gyilkosok közül Dobót halálra ítélték,
és a börtönben halt meg.
Csernyák, Pogány, Horvacsanovics
és Láng megszöktek.
Kérit később a Szovjetuniónak kiadták
a magyar zászlókért cserébe.
Hüttnert 15 évre ítélték, a
börtönben halt meg.
Fényes László újságíró ellen is
vádat emeltek, de ezt később ejtették.
Pogány József is a Szovjetunióba menekült, Kohn Bélával együtt Sztálin
egyik 37 körüli „tisztogatása” során végezték ki. Pogány a Népszava
1918-19-es főszerkesztőjeként nagy szerepet játszott a kommunisták hatalomra
jutásában, Károlyira is igen nagy hatással volt. 1919. februárban még a kommunisták
ellen agitált, de egy hónapra rá már az egyik legnagyobb hatalmú kommunista
népbiztos volt.
Pogány apja, Schwarz Vilmos a
pesti zsidó hitközség alkalmazottja, temetői előimádkozó volt, aki
felakasztotta magát, miután a kommün bukása után a hitközség felmondott neki.
Mikor a kommün alatt a temetőben gratuláltak neki, hogy milyen nagy ember lett
a fia, ezt felelte: „Bárcsak a fiam
koporsóját kísérhetném a sírjához.” (Az Újság, 1919. okt. 28.)
Károlyi kapcsolata a
Tisza-gyilkosság elkövetőivel közismert volt, sokan őt tartották a felbujtónak.