Szent István király intelmei ma is időszerűek. Közülük az
első a katolikus hit megőrzésére vonatkozik. Mi, akik mint püspökök a tiszta
katolikus hit őrei vagyunk, nem hagyhatunk figyelmen kívül néhány olyan
jelenséget, amely napjainkban híveink körében is terjed.
Azt tapasztaljuk, hogy ismét erőre kapott egyfajta
pogányság. Ahogyan Szent István halála után, úgy most is támadja a
kereszténységet. Néhány évvel ezelőtt még az elvilágiasodást tartottuk szinte az
egyetlen veszélynek. Bár továbbra is jelen van népünk körében ez a fogyasztói
szemlélet, az élvhajhászás és a hedonizmus bálványa, ma az újpogányság szelleme
is erősödik.
A kommunista évtizedek alatt próbáltak mindent
elfelejtetni, ami magyar és keresztény azonosságunkat erősítette.
Kisebbrendűségi érzést tápláltak belénk, azt sulykolták, hogy utolsó csatlósok
vagyunk, nacionalisták és soviniszták. Ehhez újabban a kirekesztő és a
rasszista jelzőt is hozzáteszik. Mindezeket a szeretettel ellenkező magatartásokat
határozottan elutasítjuk. Szükséges és jogos, hogy helyes öntudatra ébredjünk,
keressük, újra tudatosítsuk igazi értékeinket, magyar örökségünket kulturális,
történelmi és tudományos területen egyaránt. Ennek része az is, hogy
megerősödjünk keresztény öntudatunkban, hiszen a krisztusi kinyilatkoztatás
magyar kultúránkban is megtestesült, azt megnemesítette és megszentelte.
Ezeréves magyar kultúránk a keresztény hit nélkül nem érthető. Ezt az öntudatra
ébredést mi is nagyon fontos keresztény és magyar feladatnak tekintjük.
Sajnos azonban ennek az öntudatra ébredésnek vannak
vadhajtásai is. Ezek egyike a különböző vallási elemeket keverő ún. „ősmagyar
szinkretizmus“. Ez a jelenség azért is nagyon veszélyes, mert kereszténynek
tűnő vallási nyelvezetet használ és könnyen megtévesztheti még a vallásukat
gyakorló hívőket is. Ezek közé tartoznak a Jézusról és Szűz Máriáról szóló
tudománytalan állítások. Ilyenek pl. a „Jézus, pártus herceg“-elmélet, vagy a
táltosok, a sámánok és a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek
újraélesztése. Olykor még a legnemesebb hagyományőrző mozgalmakat is
felhasználják arra, hogy a pogányságot népszerűsítsék. Keresztény hitünk nem
pusztán az ember istenkeresésének az eredménye, hanem Isten kinyilatkoztatásán
alapul, amely Krisztusban teljesedett be. Ő az út, az igazság és az élet az
egyének és a nemzetek számára is.
Ezért kell megemlítenünk a hitünk igazságát fenyegető egyéb
veszélyeket is, mint pl. az okkultizmust, a spiritizmust és a bálványimádás
különböző formáit.
Arra kérjük katolikus testvéreinket, hogy óvakodjanak
minden ilyen megtévesztő kezdeményezéstől.
Pál apostol figyelmeztetése napjainkban is időszerű: „Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást
nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak
tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a
meséket elfogadják“ (2Tim 4,3-4).
Katolikus hitünk elleni támadás érkezik a szélsőségesen
liberális eszmék irányából is, amelyek a relativizmus diktatúráját erőltetik
ránk, azt a szemléletet, amely kétségbe vonja magának az igazságnak a létét. Ez
az irányzat az élet tisztelete helyett a halál kultúráját terjeszti. Tagadja
vagy relativizálja a férfi és a nő különbségét, valamint a házasságot és a
családot. Ezzel szemben mi elfogadjuk a teremtő Isten tervét az emberről, a
családról, a kultúráról, a nemzetről. A globalizációval szemben a katolicitást
valljuk. A katolikus igazság nem nemzetközi, hanem nemzetek feletti, de hogy konkrétan
létezhessen, a nemzeti kultúrákban kell megtestesülnie.
Katolikus hitünket kikezdheti az a felfogás is, amelyet így
szoktak megfogalmazni: „vallásos vagyok a magam módján“. Csak akkor vagyunk és
maradunk katolikusok, ha az egyház élő hitével összhangban hiszünk, mert
egyedül Egyházának ígérte meg Jézus Krisztus: „Én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig“ (Mt 28,20).
Kelt
Budapesten, 2009. szeptember 10-én
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
(Felolvasandó 2009. szeptember 20-án minden szentmisén)