A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia körlevele
A körlevelet valamennyi katolikus templomban felolvasták március 28-án,
virágvasárnap.
Kedves Testvérek!
Néhány nap múlva társadalmi életünk egy nagyon fontos eseményéhez
érkezünk: országgyűlési választások lesznek hazánkban.
Az Egyház Krisztustól kapott küldetése, hogy hirdesse az Evangéliumot
minden embernek. Az Evangélium üzenete egyaránt érvényes a társadalom, a
politika, az egyéni és a közösségi élet minden területére: „a
társadalmi tanítás az Egyház részéről nem illetéktelen beavatkozás. Joga
van a társadalmi szféra evangelizálására, amelyben az ember élete
zajlik, - hogy ott visszhangozza az Evangélium felszabadító üzenetét”
(Az Egyház társadalmi tanításának kompendiuma, 70. p.)
2006-ban a Magyar Katolikus Püspöki
Konferencia imaévet hirdetett a nemzet lelki megújulásáért.
Ebben a körlevélben írtuk: «Nemzetünk
nagyon nagy bajban van, csak Isten irgalma menthet meg minket.»
Sajnos helyzetünk azóta még tovább romlott, de a lelki megújulás vágya
is erősödött. Mindnyájan tapasztaljuk az egészségügy, a közoktatás és a
nevelés tragikus helyzetét, az emberek elszegényedését, a
munkanélküliség növekedését, a becsületes munka leértékelődését, a
közbiztonság hiányát, bizonyos nemzetiségi és etnikai kérdések politikai
célú felhasználását, a család értékeinek lejáratását, a családok
gazdasági ellehetetlenítését, a vidék és a mezőgazdaság szomorú
helyzetét.
Mi, katolikus keresztények évről évre szembesülünk egyházi iskoláink és
más intézményeink hátrányos megkülönböztetésével.
Mindezeket tetézi az általános korrupció és az intézményekből való
kiábrándulás. Sokan elvesztették a jövőbe vetett reményüket, és
közömbösségbe merültek. Sokan mondják: nem megyek el választani, úgyis
minden mindegy.
Mi, keresztények azonban nem oszthatjuk
ezt a reménytelenséget. Sorsközösségben vagyunk egész népünkkel.
Önmagunk, fiatalságunk, nemzetünk jövőjéért felelősek vagyunk Isten
előtt.
Emlékezzünk csak: egy-egy kórház bezárása vagy vasútvonalak
megszüntetése elleni tüntetés hozott-e eredményt? – Nem.
Azt hallottuk: demokratikus országban erre csak választások hozhatnak
megoldást. Hát most itt a lehetőség!
Aki nem megy el választani, az eleve
lemond arról a jogáról, hogy valamit is számon kérhessen, lemond
gyermekei, szülei, hazája jövőjéről. Ezért számunkra, hívők számára a
részvétel a választásokon lelkiismereti kötelesség.
De milyen pártot válasszunk, kire adjuk szavazatunkat?
Itt két dolgot kell megfontolni. Az első: nyilván mi, katolikus
keresztények csak olyan pártot támogathatunk, amelyik értékeli és
támogatja a családot, segíti az oktatás-nevelés helyreállítását,
értékeli a becsületes munkát és támogatja a munkahelyeket.
Olyan pártot, amelyik kész felszámolni az általános korrupciót, megvédi
az ártatlanokat és bünteti a bűnösöket, amely visszaállítja a
közbiztonságot, rendet tesz az egészségügyben, és amelyik nem
diszkriminálja anyagilag azokat a szülőket, akik gyermekeiket egyházi
iskolába járatják. Természetesen a választások előtt ezeket mindenki
megígéri, de azt is meg kell nézni, hogy a szép ígéretek hirdetői mit
csináltak eddig.
A másik kérdés: ha úgy gondoljuk, van olyan párt, amelytől ezeket
elvárhatjuk, akkor azt is meg kell fontolni, képes lesz-e arra, hogy
kormányra kerülve ígéreteit végre is tudja hajtani.
Szavazatunkkal ne támogassunk olyan pártot, amelyik sokak számára
tetszetős ígéretekkel áll elő, de azokat megvalósítani nem képes.
Keresztény hitünkkel ellenkezik minden
olyan liberális, a kereszténység alapértékeit támadó-kigúnyoló
világnézet, amely tagadja az élet szentségét, az egy férfi és egy nő
közötti házasságon alapuló családot, és amely – miközben állandóan
hivatkozik az emberi jogokra – ugyanakkor mégis a pénzt és a
multinacionális tőke uralmát állítja a középpontba.
XVI. Benedek pápa írta a „Caritas in Veritate” kezdetű enciklikájában,
hogy «az a humanizmus, amely kirekeszti az Istent, embertelen
humanizmus» (78.p.).
Fontosnak tartjuk ugyanakkor magyar
voltunkat, nemzeti kultúránkat, melyet a kereszténység formált már több
mint ezer éve, s azt a hazaszeretetet, amelyre Szent István óta minden
magyar szent és boldog, nemzetünk minden nagyja tanított minket.
Széchenyi Istvánnal valljuk: „egyetlen népnél sem vagyunk alábbvalóak.”
De azt is meg kell jegyezni, hogy mi, katolikus keresztények Krisztus
példájára nyitott szívvel közeledünk minden ember felé.
Kedves Testvérek!
Mindnyájan érezzük, hogy mélyponton áll
ma nemzetünk.
Ez azonban nem taszít reménytelenségbe minket. Hazánkban nagy változásra
van szükség, és erre most lehetőségünk nyílik a választásokkal.
Imádkozzunk Istenhez bölcs belátásért és bátorságért, hogy megfontolt,
jó döntést hozzunk. Magyarok Nagyasszonya, könyörögj érettünk!
Budapest, 2010. március 28.
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia
|