Karaffa János gondolatai az ökumenizmusról Nyomtatás E-mail

 

 

 

SZÍVÜGY VII. évf. 3. szám 2011. január 16.

 

Karaffa János gondolatai az ökumenizmusról


A KATOLIKUS tanítás kimond néhány alapvető hittételt az üdvösségre, az Egyházra és a kegyelemre vonatkozóan.
Ilyen tételek:
1. Az Egyházon kívül nincs üdvösség.
2. Az Egyházon kívül is adatik az ember számára kegyelem.
3. A Krisztus által alapított Egyház ebben a világban a legteljesebb módon a Katolikus Egyházban áll fenn, jóllehet szervezetén kívül is megtaláljuk az igazság és megszentelődés sok elemét.

A fenti tételek abból a mindenkor vallott igazságból indulnak ki, hogy Jézus Krisztus, aki minden ember Üdvözítője, itt a földön látható Egyházat alapított.
Ez az Egyház a történelem folyamán az emberi gyarlóság és bőn következtében sokféle szakadáson ment keresztül. A keleti és nyugati egyházszakadáson kívül még maguk a Rómától elszakadt egyházak is tovább osztódtak, napjainkban szinte megszámlálhatatlan a keresztény felekezetek, közösségek és szekták száma.

A Katolikus Egyház azonban kezdettől fogva töretlenül őrzi a Krisztustól ráhagyott kincset, és a Szentlélek vezetésével folytatja az evangélium hirdetését. Ugyanakkor elismeri, hogy szervezetén kívül is léteznek jószándékú istenfélő emberek, hiszen az Egyházon kívül is adatik kegyelem. Krisztus Egyháza ugyanakkor nem úgy van jelen a Katolikus Egyházban, mint a többi felekezetben, hanem minőségileg egyedülálló, teljesebb módon (vö. Kereszty Rókus: Bevezetés az Egyház teológiájába).

A Katolikus Egyház ezért, mindamellett, hogy igyekszik őszinte párbeszédet folytatni minden elszakadt keresztény testvérrel, nem adhat fel semmit sem abból, amit szent hagyományként a Szentlélek vezette Egyház az évszázadok folyamán mindig is tanított. Nem engedhetünk bizonyos hitigazságok kérdésében, csak azért, hogy valamiféle látszategység szülessen.

Ugyanakkor meg kell vizsgálni a különböző hittételek értelmezését, és az esetleges félreértéseket kiküszöbölve, sok kérdésben közös álláspontot lehet kialakítani. Erre volt jó példa az ún. augsburgi nyilatkozat, amelyet 1999-ben Augsburgban a megigazulás kérdéséről írtak alá a Katolikus és az Evangélikus Egyház képviselői. Ha ebben az annyira vitatott kérdésben sikerült megegyezésre jutni, akkor reménykedve tekinthetünk a párbeszéd további folytatására is.

Az ökumenikus mozgalomnak nagy szerepe lehet abban, hogy a különböző  keresztény felekezetek együtt imádkozva, közös karitatív vagy egyéb tevékenységet végezve, a világnak az egység és a keresztény testvéri szeretet példáját mutassák.
Nekünk, hívő katolikusoknak szeretettel kell tekintenünk a más felekezethez tartozó keresztény testvéreinkre: tiszteletben kell tartanunk meggyőződésüket, s ugyanakkor a magunk módján mindent meg kell tennünk azért, hogy szavainkkal és tetteinkkel elvezessük őket a teljes igazságra.

Dr. Karaffa János
h. plébános

 

*

A fenti gondolatok az ökumené hetét megkeserítő kisebbfajta ízelítő volt János Pál pápa őszinte közeledése után a távolodásról, az évszázados felsőbbrendűségi, kizárólagossági allűrök visszatértéről. - NE vezessen el engem Karaffa János plébános az ő teljes igazságára!

Reformátusként sért a kinyilatkoztatása és másodrendű kereszténnyé minősítése!

Adekvát válaszként eszembe jut Mindenszentek estéjén a Hírtv-Extrában Ókovács Szilveszter vendégeként ugyanez az inzultus a katolikus és református sajtó szóvivői között, ahol Csoma Áron lelkészünk, a zsinat elnökségi szóvivője a katolikus igényt  találóan az intézetiek azon vitájához hasonlította, hogy ki az autentikusabb Napóleon.