1919. június 2. hétfő Nyomtatás E-mail

 

 

 

1919. június 2. hétfő

 

 

 

Megjelent az általános védkötelezettségről szóló kormányzótanácsi rendelet.

 

Nyilvános parancsban szólították fel a 18 és 45 év közötti férfiakat, hogy haladéktalanul jelenjenek meg a sorozáson. A rendelet nem tett kivételt a Magyar Államvasutak alkalmazottaival sem, noha őket eddig mentesítették a katonai szolgálat alól. Elsősorban nekik szólt a fenyegetés, hogy a rendelet szabotálója bűntettet követ el és forradalmi törvényszék elé állítandó.

 

Szombathely a történelmi Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb vasúti csomópontja volt. Az itt működő igazgatóság hatáskörébe országrésznyi terület és sokezer vasutas tartozott. Amikor a szombathelyi központ munkásainak tudomására jutott, hogy az ismételt ígéretek ellenére reájuk is kötelező az általános katonai szolgálatra vonatkozó kormányzótanácsi rendelet, azonnal gyűlést hirdettek és kimondták a sztrájkot, azonnali hatállyal.

 

Bevonulási kötelezettségük törlését követelték, s ragaszkodtak ahhoz, hogy a tanácsköztársaság értéktelen fehérpénze helyett az Osztrák-Magyar Monarchiában volt hivatalos kékpénzben fizessék járandóságukat.

 

A szombathelyi gyűlés felhívással fordult az egész ország vasutasságához és a posta dolgozóihoz, hogy kövessék példájukat.

 

 

*  *  *

 

 

A kormányzótanács dologi kiadásaira szolgáló alap jelentős hányadát gépkocsik üzemeltetésére és javításaira költötték. Az ilyen természetű üzletek feltűnően bizalmasak voltak a megrendelő kormányhivatal és a „megbízható” privát vállalkozók között (mint manapság).

 

Június másodikán például egy Surányi István nevezetű egyén 3.400 koronát vett fel autókárpitozás címén a rendelkezési alap pénztáránál, s a hivatalos bizonylatot pajtáskodón így írta alá: Surányi Pista.

 

 

*  *  *

 

 

A 16. vörös ezred e napon közzétett körözvénye:

 

"Folyó évi május hó 26-án a felvidéki vörös gyalogezred gazdasági hivatalában lévő pénzszekrényből 246 ezer 70 korona eltűnt. A tett elkövetésével Renitz Béla vöröskatonát, az ezred gazdasági hivatalába beosztott bizalmit gyanúsítják, aki május 28-án eltűnt.

 

Körözését táviratilag elrendelték. Az eltűnt személy leírása a következő: magas, fekete hajú és szemű, karcsú, borotvált, keskeny arcú, arca mindkét oldalán a bőr borotvával fölvágva. Haja hosszú, középen elválasztva, haja alatt hajhullásból eredő kisebb foltokkal. Öltözete: zöldes szövetből való zakókabát és nadrág, csukaszürke posztóval bélelt rövid katonakabát, puha bársony fekete civil kalap, lakk, fűzős, sötétkék posztóbéléses magas sarkú cipő. Beszél magyarul, németül, csehül, tótul és jugoszláv nyelven. Aki őt felismeri, azonnal adja át a legközelebbi Vörös Őrség parancsnokságának."

(254)

 

 

*  *  *

 

 

 

 

Egyre szorosabb lett a kapcsolat a szegedi ellenforradalmi kormány és a bécsi magyar emigráció között. Dr. Kelemen Béla írta naplójába e napi dátummal:

 

"Az éjjeli vonattal sokan érkeztek Bécsből Szegedre: gróf Teleki Pál, gróf Zichy Aladár, gróf Wenkheim László, gróf Ráday Gedeon, őrgróf Palavichini Alfonz, Bartos János.

 

Nemsokára találkoztam is velük a miniszterelnöknél.

  vk_jun_teleki.jpg

 

Gróf Teleki Pálnak, mihelyt tudomásomra hozta, hogy közöttünk marad, mindjárt megmondottam, hogy valamennyien deferálunk (meghajolunk) előtte, s ha más tárcát akar átvenni, mint a kultúrtárcát, ahová őt Károlyi Gyula helyezte, bármelyikünk készséggel rendelkezésére bocsátja azt."

 

Teleki Pál Bécsből való távozása után az osztrák fővárosban szervezkedő magyar ellenforradalmárok főképp gróf Bethlen István és gróf Andrássy Gyula köré csoportosultak. Ekkor már rendszeres futárszolgálat kötötte össze Szegedet Béccsel francia és jugoszláv támogatással Horvátországon és Bácskán keresztül.

 

 
< Előző   Következő >