Megjelent az
általános védkötelezettségről szóló kormányzótanácsi rendelet.
Nyilvános parancsban
szólították fel a 18 és 45 év közötti férfiakat, hogy haladéktalanul jelenjenek
meg a sorozáson. A rendelet nem tett kivételt a Magyar Államvasutak
alkalmazottaival sem, noha őket eddig mentesítették a katonai szolgálat alól.
Elsősorban nekik szólt a fenyegetés, hogy a rendelet szabotálója bűntettet
követ el és forradalmi törvényszék elé állítandó.
Szombathely a
történelmi Magyarország egyik legnagyobb és legjelentősebb vasúti csomópontja
volt. Az itt működő igazgatóság hatáskörébe országrésznyi terület és sokezer
vasutas tartozott. Amikor a szombathelyi központ munkásainak tudomására jutott,
hogy az ismételt ígéretek ellenére reájuk is kötelező az általános katonai
szolgálatra vonatkozó kormányzótanácsi rendelet, azonnal gyűlést hirdettek és
kimondták a sztrájkot, azonnali hatállyal.
Bevonulási
kötelezettségük törlését követelték, s ragaszkodtak ahhoz, hogy a
tanácsköztársaság értéktelen fehérpénze helyett az Osztrák-Magyar Monarchiában
volt hivatalos kékpénzben fizessék járandóságukat.
A szombathelyi
gyűlés felhívással fordult az egész ország vasutasságához és a posta
dolgozóihoz, hogy kövessék példájukat.
* * *
A kormányzótanács
dologi kiadásaira szolgáló alap jelentős hányadát gépkocsik
üzemeltetésére és javításaira költötték. Az ilyen természetű üzletek feltűnően
bizalmasak voltak a megrendelő kormányhivatal és a „megbízható” privát
vállalkozók között (mint manapság).
Június másodikán
például egy Surányi István nevezetű egyén 3.400 koronát vett fel autókárpitozás
címén a rendelkezési alap pénztáránál, s a hivatalos bizonylatot pajtáskodón
így írta alá: Surányi Pista.
* * *
A 16. vörös ezred e
napon közzétett körözvénye:
"Folyó évi
május hó 26-án a felvidéki vörös gyalogezred gazdasági hivatalában lévő
pénzszekrényből 246 ezer 70 korona eltűnt. A tett elkövetésével Renitz Béla
vöröskatonát, az ezred gazdasági hivatalába beosztott bizalmit gyanúsítják, aki
május 28-án eltűnt.
Körözését
táviratilag elrendelték. Az eltűnt személy leírása a következő: magas, fekete
hajú és szemű, karcsú, borotvált, keskeny arcú, arca mindkét oldalán a bőr
borotvával fölvágva. Haja hosszú, középen elválasztva, haja alatt hajhullásból
eredő kisebb foltokkal. Öltözete: zöldes szövetből való zakókabát és nadrág,
csukaszürke posztóval bélelt rövid katonakabát, puha bársony fekete civil
kalap, lakk, fűzős, sötétkék posztóbéléses magas sarkú cipő. Beszél magyarul,
németül, csehül, tótul és jugoszláv nyelven. Aki őt felismeri, azonnal adja át
a legközelebbi Vörös Őrség parancsnokságának."
(254)
* * *
Egyre szorosabb lett
a kapcsolat a szegedi ellenforradalmi kormány és a bécsi magyar emigráció
között. Dr. Kelemen Béla írta naplójába e napi dátummal:
"Az éjjeli
vonattal sokan érkeztek Bécsből Szegedre: gróf Teleki Pál, gróf Zichy Aladár,
gróf Wenkheim László, gróf Ráday Gedeon, őrgróf Palavichini Alfonz, Bartos
János.
Nemsokára
találkoztam is velük a miniszterelnöknél.
Gróf Teleki Pálnak,
mihelyt tudomásomra hozta, hogy közöttünk marad, mindjárt megmondottam, hogy
valamennyien deferálunk (meghajolunk) előtte, s ha más tárcát akar átvenni,
mint a kultúrtárcát, ahová őt Károlyi Gyula helyezte, bármelyikünk készséggel
rendelkezésére bocsátja azt."
Teleki Pál Bécsből
való távozása után az osztrák fővárosban szervezkedő magyar ellenforradalmárok
főképp gróf Bethlen István és gróf Andrássy Gyula köré csoportosultak. Ekkor
már rendszeres futárszolgálat kötötte össze Szegedet Béccsel francia és
jugoszláv támogatással Horvátországon és Bácskán keresztül.
