1919. június 4. szerda
Ismét
ülésezett Győrött a bűnügyek revíziós bizottsága, amely a börtönlakók
ügyét vizsgálta felül. Határozatait ekként ismertette e napi számában a
győri Testvériség című újság:
"Lopás
miatt vádolt Leuartouszky Ábrahám és Markouetzky Simon orosz
állampolgárok szabadlábrn helyeztettek. Schweinberger Vendel és társai
ellen lopás miatt, Scháffer Mózes, Kain Talmund, Roschendler Pinkász,
valamint Weinbech Hersch ellen megvesztegetés miatt, Pisch Gáspár,
Pzsch Lajos, Lagler Pál, Weisz József, Walther Istváané, Weisz Mihály
ellen orgazdaság miatt folyamatba tett eljárást a bizottság
megszüntette és azokat, kik vizsgálati fogságban fogva voltak, azonnal
szabadlábra helyezte."
* * *
Annak
érdekében, hogy a Magyarország ellen hódító háborút viselő prágai
kormány elkerülje a katonai katasztrófát, T. G. Masaryk csehszlovák
államelnök Maurice Pellé francia tábornokot kérte fel a csehszlovák
hadsereg vezetésére.
Erről szóló június 4-én kelt levele a következő:
"Tábornok Úr,
kérem
Önt, hogy vegye át a cseh köztársaság fegyveres erőinek
főparancsnokságát. Lojálisak voltunk a magyarokhoz, s az antant
rendelkezése alapján jártunk el, ennek ellenére orvul megtámadtak
bennünket. Ezzel az antantot is megtámadták.
Tábornok
Úr, katonaságunk és mi mindnyájan teljes bizalommal vagyunk Ön iránt,
követeljen meg hadseregünktől és lakosságunktól minden szükséges
áldozatot - meg fog győződni róla, hogy nem okoznak önnek csalódást.
T. G. Masaryk.
* * *
Sopronban
teljes létszámban csatlakoztak a pályaudvarok - mind a MÁV, mind a
GyESEV - alkalmazottai a szombathelyi vasutasok sztrájkfelhívásához.
Reggel
hat órától indulatokkal telített gyűlés folyt a Vasútpalota udvarán.
Egymást követték a szónoklatok, mire a többség leszavazta a
tanácskormány mellett érvelő csoportot.
Miközben
a vasutasok gyűléseztek, a postaigazgatóság és a távírdai központ
dolgozói folyamatos figyelemmel kísérték a fejleményeket. Értesülve a
Vasútpalota udvarán hozott döntésről, nyomban kimondták ők is a
sztrájkot.
Hajszál
pontosan déli tizenkét órakor, - vörös diktatúra számára
nélkülözhetetlen Sopron minden kapcsolata megszűnt a külvilággal.
Ezt
követően a város valamennyi dolgozóközössége a gyáraktól a szállodáig,
a magánirodák tisztviselőitől a közalkalmazottakig, sztrájkba lépett.
Délután kettőre halott város benyomását keltette Sopron. Csak a kórház
és a nyomdák dolgozói, valamint a szerkesztőségek újságírói maradtak
szolgálatban.
* * *
Miután
elnémultak Sopronban a sztrájk kezdetét jelző mozdonysípok, gyári
kürtök és szirénák, tömegesen indultak meg a sztrájktanyának kinevezett
Erzsébet-kertbe a különböző munkásközösségek.
Gyűlésük
akként foglalt állást, hogy el kell távolítani a város éléről a
hívatlan kommunista vezetőket és híven a város régi hagyományaihoz,
azok irányítsanak, akiket az önkormányzat kialakult rendje szerint
választottak.
Az
óhaj tolmácsolóiként mind a munkástanács, mind a szakszervezetek
vezetői közül azok, akik nem helyeselték a vörös diktatúra
szélsőségeit, még a déli órákban felkeresték dr. Thurner Mihályt, a
hivatalától megfosztott polgármestert. Javasolták neki, vegye ismét
kézbe és szervezze újjá a polgári közigazgatást. Thurner Mihály nem
mondott sem igent, sem nemet. Megköszönte a sztrájkoló munkások
bizalmát, kijelentve, hogy a fejlemények érlelődése szerint fog
cselekedni.
Kellner Sándor, a kormányzótanács Sopron vármegyei teljhatalmú politikai biztosa Budápesten tartózkodott.
Helyette és nevében Sopron város teljhatalmú politikai biztosa,
Knapp Gábor gyakorolta a hatalmat. Az a Knapp Gábor, aki a
szociáldemokrata párt helyi vezetőjeként heves antikommunista volt a
Károlyi-rezsimben, s most ugyanolyan heves védelmezője Kun Béláék
diktatúrájának.
Az
idő alatt, amíg Thurner polgármesterrel tárgyaltak a vezetést
megváltoztatni óhajtó sztrájkolók képviselői, Knapp Gábor és Entzbruder
Dezső, a vasútbiztosító karhatalom parancsnoka a maguk teendőit
egyeztették. Nem voltak hajlandók elmenni a városházán zajló
megbeszélésre. Ezzel szemben formailag kifogástalan megoldást
javasoltak. Mivel - úgymond - a törvényes hatalom birtokosa Sopron
város munkás-, katona és paraszttanácsa, ennek határozata nélkül szó
sem lehet a hatalom átruházásáról. Amennyiben mégis erről döntenének, a
gyakorlati lebonyolításra a tanács által választott végrehajtó
testület, az intézőbizottság hivatott. Legyen, amint a többség akarja,
ám intézkedni zavaros helyzetben nem lehet. Hívjanak hát össze
helyzettisztázó gyűlést estéli hat órára a városháza nagytermébe.
Vegyen részt ezen a város sorsát eldöntő tanácskozáson minden érdekelt:
a szocialista párt, a munkások, a karhatalom képviselői és valamennyi
szakszervezeti vezető.
A
hatalomváltás szorgalmazói, - abban a hiszemben, hogy erőfölényük máris
eldöntötte a kérdést -, készségesen egyetértettek Knapp Gábor
javaslatával.
Entzbruder
Dezső eközben észrevétlenül megbeszélte fegyveres bizalmasaival az
erőszakos fellépés mikéntjét. Elterelendő a figyelmet erről a tervről,
az Erzsébet-kerti sztrájktanyára ment, ahol kemény szavakkal bírálta a
vörös diktatúrát és hosszan, szenvedélyesen érvelt a sztrájk jogossága
mellett. (261)
* * *
A
soproni sztrájkolók és vezetőik már biztosak voltak győzelmükben, mire
elérkezett a kora este. Knapp Gábor javaslatát a tisztes visszavonulás
módjaként értelmezték, Entzbruder hosszú szónoklatát a sztrájktanyán
pedig egyenesen a karhatalom csatlakozásának vélték.
Ám
a gyűlésbe hívottaknak kellemetlen meglepetésben volt részük, amikor
megjelentek este hatkor a városházán. A nagyterem padsorait két
szélről, elől és hátul vöröskatonák foglalták el. Úgy szintén vörösök
posztoltak a nagyterem ajtóinál kívül és belül, valamint a folyosón és
a lépcsőházban. Fegyvert nem láttak ugyan a katonáknál, de senki nem
tudhatta, mi van a zubbonyok és nadrágok zsebében.
Knapp Gábor elnökölt.
Magabiztosan szólította fel sorra a munkások bizalmát élvező
szakszervezeti vezetőket, hogy nyíltan, a legdemokratikusabb formában
fejtsék ki véleményüket, fogalmazzák meg pontosan a sztrájk
voltaképpeni célját, a sztrájkolók kívánságait.
Noha megértették a felszólalók, hogy áldozatai lehetnek a szokásos balos cselvetésnek, bátran elmondták, mit akarnak.
Ami a sztrájkot illeti, annak fő oka a szolidaritás, mert erkölcsi
lehetetlenség cserbenhagyni a szombathelyi, nagykanizsai,
székesfehérvári, celldömölki, budapesti vasutasokat. Céljuk között nem
szerepel a diktatúra megdöntése, csak a vezetők fölcserélése
alkalmasabb személyekkel.
”Ne
dirigáljanak Sopron népének olyan emberek, akiket a körülmények dobtak
hirtelen felszínre, vagy a budapesti diktatúra küldte őket
teljhatalommal, a helyi lakosság megkérdezése nélkül.”
Javában tartottak az egybehangzó felszólalások, amikor a terembe rontott Entzbruder Dezső.
Homlokegyenest másnak mutatkozott, mint kevéssel korábban az
Erzsébet-kertben. Mögötte oldalfegyveres, fenyegető tekintetű testőrök.
Az ő derékszíján is hatalmas pisztoly. Egyenesen a szónoki emelvényre
csörtetett, valósággal letaszította onnan azt, aki éppen beszélt.
Öklével
magából kikelve kalapálta a szónoki pulpitus lapját és olyan fenyegető
hangon dörögte szónoklatát, hogy attól elállt a lélegzete a
hallgatóságnak. Ilyeneket mondott:
„Van
még számunkra föld, ahová elmegyünk és ahonnét, - ha élve nem, hát,
mint zörgő csontú kísértetek, fehér lepedőkkel, lobogó sörényű
halálparipákon, mint ördögi hadsereg tiprunk szét a fehér
ellenforradalmakon és vértől lesz piros minden és ez lesz a kommunizmus
igazi diadala!"
Másfél órán át, megállás nélkül, a szónoki asztalra mért ökölcsapások
közepette harsogta bombasztikus fenyegetéseit. Már kilencre járt az
idő, de még mindig beszélt.
Beszélnie kellett, mert várta valakinek a terembe érkezését. Ő ugyanis
tudott már valamit, amiről - Knapp Gábor kivételével - a gyűlésezőknek
fogalmuk sem volt. Futárrepülő érkezett Budapestről. Utasa, bizonyos
Bernhard elvtárs, a tanácskormány üzenetével. Végre aztán belépett
Bernhard, a légi katonautasok hatásos öltözetében. Tekintélyfokozónak
magával hozta a pilótát is. Entzbruder vészjósló modorban bemutatta és
átadta neki a szót.
Bernhard tökéletesen megfelelt a rábízott feladatnak.
Nem agitált, nem kapacitált, nem érvelt a sztrájk ellen. Tényeket
közölt. Elmondta, hogy egyáltalán nem vált általánossá a
vasutassztrájk; hogy Győrött mégsem csatlakoztak a felhíváshoz a
vasutasok, sőt már a budapesti Keleti pályaudvaron is zavartalanul
dolgoznak; a tanácskormány szerte az országban szilárdan uralja a
helyzetet. Ráadásul példátlan sikereket arat a Vörös Hadsereg a csehek
ellen az egész északi fronton: Losonc, Kassa, Rimaszombat, Érsekújvár,
Rozsnyó felszabadult.
Ennek a szónoklatnak nagyobb hatása volt, mint Entzbruder hőbörgésének.
Teljesen elbizonytalanodtak a gyűlés résztvevői. A legtöbb, amire
képesek voltak, hogy nem hajlottak véleményük megmásítására,
kitartottak a sztrájk folytatása mellett.
S
miközben ez történt a városháza nagytermében, a sztrájktanyán
tartózkodó tömeg gyanútlan bizakodással, a győzelem senkitől sem
vitatott reményével várta vissza képviselőit. A késő este ellenére
senki nem gondolt hazamenetelre az Erzsébet-kertből.
Kedvezőbb alkalomhoz kívánva sem juthatott volna a vörös karhatalom.
A
városban állomásozó felduzzasztott létszámú fegyveres erőből állították
össze a sűrített járőröket, amelyek ellenőrzésük alá vették egész
Sopront, miközben tartott a városházi gyűlés, az Erzsébet-kertben pedig
bizakodva várakozott a sztrájkoló tömeg.
* * *
Sopron
megye falvaiban, különösen a központi, a csepregi és a kapuvári
járásban erős mozgolódás támadt arra a TÉVES hírre, hogy a
megyeszékhelyen megdöntötték a vörös diktatúrát a sztrájkoló munkások.
Erre
alapozva terjedt el a földműves rétegek körében az a szándék, hogy
fegyvert fognak és Sopronba vonulnak, hogy megerősítsék a közóhajt
kifejező fordulatot.
A megyeszékhelytől tizenöt kilométernyire lévő Nagycenket választották gyülekezési körletnek.
Vezetőik, - frontotjárt, katonaviselt emberek-, a község nagyvendéglőjében egyeztették elképzeléseiket.
Teljes
tájékozatlanságban lévén Sopron pillanatnyi helyzete felől, embereket
küldtek hírért a városba. Csenáry János, Lutter Árpád és Németh József
el is jutott a sztrájktanyára az esti órákban, amikor éppen tartott a
gyűlés a városháza tanácstermében.
Noha
az érdeklődők semmi bizonyosról nem szereztek tudomást az
Erzsébet-kerti sztrájktanyán, a Nagycenken várakozó irányítók
cselekvésre szánták el magukat.
Futárokat menesztettek a falvakba azzal a meghagyással, hogy minél hamarabb és minél többen induljanak a nagycenki gyülekezőre.
(263)
|