1919. június 4. szerda

Ismét ülésezett Győrött a bűnügyek revíziós bizottsága, amely a börtönlakók ügyét vizsgálta felül. Határozatait ekként ismertette e napi számában a győri Testvériség című újság:

"Lopás miatt vádolt Leuartouszky Ábrahám és Markouetzky Simon orosz állampolgárok szabadlábrn helyeztettek. Schweinberger Vendel és társai ellen lopás miatt, Scháffer Mózes, Kain Talmund, Roschendler Pinkász, valamint Weinbech Hersch ellen megvesztegetés miatt, Pisch Gáspár, Pzsch Lajos, Lagler Pál, Weisz József, Walther Istváané, Weisz Mihály ellen orgazdaság miatt folyamatba tett eljárást a bizottság megszüntette és azokat, kik vizsgálati fogságban fogva voltak, azonnal szabadlábra helyezte."

*  *  *

Annak érdekében, hogy a Magyarország ellen hódító háborút viselő prágai kormány elkerülje a katonai katasztrófát, T. G. Masaryk csehszlovák államelnök Maurice Pellé francia tábornokot kérte fel a csehszlovák hadsereg vezetésére.

Erről szóló június 4-én kelt levele a következő:

"Tábornok Úr,

kérem Önt, hogy vegye át a cseh köztársaság fegyveres erőinek főparancsnokságát. Lojálisak voltunk a magyarokhoz, s az antant rendelkezése alapján jártunk el, ennek ellenére orvul megtámadtak bennünket. Ezzel az antantot is megtámadták.

Tábornok Úr, katonaságunk és mi mindnyájan teljes bizalommal vagyunk Ön iránt, követeljen meg hadseregünktől és lakosságunktól minden szükséges áldozatot - meg fog győződni róla, hogy nem okoznak önnek csalódást.

T. G. Masaryk.

* * *

Sopronban teljes létszámban csatlakoztak a pályaudvarok - mind a MÁV, mind a GyESEV - alkalmazottai a szombathelyi vasutasok sztrájkfelhívásához.

Reggel hat órától indulatokkal telített gyűlés folyt a Vasútpalota udvarán. Egymást követték a szónoklatok, mire a többség leszavazta a tanácskormány mellett érvelő csoportot.

Miközben a vasutasok gyűléseztek, a postaigazgatóság és a távírdai központ dolgozói folyamatos figyelemmel kísérték a fejleményeket. Értesülve a Vasútpalota udvarán hozott döntésről, nyomban kimondták ők is a sztrájkot.

Hajszál pontosan déli tizenkét órakor, -  vörös diktatúra számára nélkülözhetetlen Sopron minden kapcsolata megszűnt a külvilággal.

Ezt követően a város valamennyi dolgozóközössége a gyáraktól a szállodáig, a magánirodák tisztviselőitől a közalkalmazottakig, sztrájkba lépett. Délután kettőre halott város benyomását keltette Sopron. Csak a kórház és a nyomdák dolgozói, valamint a szerkesztőségek újságírói maradtak szolgálatban.

*  *  *

Miután elnémultak Sopronban a sztrájk kezdetét jelző mozdonysípok, gyári kürtök és szirénák, tömegesen indultak meg a sztrájktanyának kinevezett Erzsébet-kertbe a különböző munkásközösségek.

Gyűlésük akként foglalt állást, hogy el kell távolítani a város éléről a hívatlan kommunista vezetőket és híven a város régi hagyományaihoz, azok irányítsanak, akiket az önkormányzat kialakult rendje szerint választottak.

Az óhaj tolmácsolóiként mind a munkástanács, mind a szakszervezetek vezetői közül azok, akik nem helyeselték a vörös diktatúra szélsőségeit, még a déli órákban felkeresték dr. Thurner Mihályt, a hivatalától megfosztott polgármestert. Javasolták neki, vegye ismét kézbe és szervezze újjá a polgári közigazgatást. Thurner Mihály nem mondott sem igent, sem nemet. Megköszönte a sztrájkoló munkások bizalmát, kijelentve, hogy a fejlemények érlelődése szerint fog cselekedni.

Kellner Sándor, a kormányzótanács Sopron vármegyei teljhatalmú politikai biztosa Budápesten tartózkodott.
Helyette és nevében Sopron város teljhatalmú politikai biztosa, Knapp Gábor gyakorolta a hatalmat. Az a Knapp Gábor, aki a szociáldemokrata párt helyi vezetőjeként heves antikommunista volt a Károlyi-rezsimben, s most ugyanolyan heves védelmezője Kun Béláék diktatúrájának.

Az idő alatt, amíg Thurner polgármesterrel tárgyaltak a vezetést megváltoztatni óhajtó sztrájkolók képviselői, Knapp Gábor és Entzbruder Dezső, a vasútbiztosító karhatalom parancsnoka a maguk teendőit egyeztették. Nem voltak hajlandók elmenni a városházán zajló megbeszélésre. Ezzel szemben formailag kifogástalan megoldást javasoltak. Mivel - úgymond - a törvényes hatalom birtokosa Sopron város munkás-, katona és paraszttanácsa, ennek határozata nélkül szó sem lehet a hatalom átruházásáról. Amennyiben mégis erről döntenének, a gyakorlati lebonyolításra a tanács által választott végrehajtó testület, az intézőbizottság hivatott. Legyen, amint a többség akarja, ám intézkedni zavaros helyzetben nem lehet. Hívjanak hát össze helyzettisztázó gyűlést estéli hat órára a városháza nagytermébe. Vegyen részt ezen a város sorsát eldöntő tanácskozáson minden érdekelt: a szocialista párt, a munkások, a karhatalom képviselői és valamennyi szakszervezeti vezető.

A hatalomváltás szorgalmazói, - abban a hiszemben, hogy erőfölényük máris eldöntötte a kérdést -, készségesen egyetértettek Knapp Gábor javaslatával.

Entzbruder Dezső eközben észrevétlenül megbeszélte fegyveres bizalmasaival az erőszakos fellépés mikéntjét. Elterelendő a figyelmet erről a tervről, az Erzsébet-kerti sztrájktanyára ment, ahol kemény szavakkal bírálta a vörös diktatúrát és hosszan, szenvedélyesen érvelt a sztrájk jogossága mellett. (261)

*  *  *

A soproni sztrájkolók és vezetőik már biztosak voltak győzelmükben, mire elérkezett a kora este. Knapp Gábor javaslatát a tisztes visszavonulás módjaként értelmezték, Entzbruder hosszú szónoklatát a sztrájktanyán pedig egyenesen a karhatalom csatlakozásának vélték.

Ám a gyűlésbe hívottaknak kellemetlen meglepetésben volt részük, amikor megjelentek este hatkor a városházán. A nagyterem padsorait két szélről, elől és hátul vöröskatonák foglalták el. Úgy szintén vörösök posztoltak a nagyterem ajtóinál kívül és belül, valamint a folyosón és a lépcsőházban. Fegyvert nem láttak ugyan a katonáknál, de senki nem tudhatta, mi van a zubbonyok és nadrágok zsebében.

Knapp Gábor elnökölt. Magabiztosan szólította fel sorra a munkások bizalmát élvező szakszervezeti vezetőket, hogy nyíltan, a legdemokratikusabb formában fejtsék ki véleményüket, fogalmazzák meg pontosan a sztrájk voltaképpeni célját, a sztrájkolók kívánságait.

Noha megértették a felszólalók, hogy áldozatai lehetnek a szokásos balos cselvetésnek, bátran elmondták, mit akarnak. Ami a sztrájkot illeti, annak fő oka a szolidaritás, mert erkölcsi lehetetlenség cserbenhagyni a szombathelyi, nagykanizsai, székesfehérvári, celldömölki, budapesti vasutasokat. Céljuk között nem szerepel a diktatúra megdöntése, csak a vezetők fölcserélése alkalmasabb személyekkel.

”Ne dirigáljanak Sopron népének olyan emberek, akiket a körülmények dobtak hirtelen felszínre, vagy a budapesti diktatúra küldte őket teljhatalommal, a helyi lakosság megkérdezése nélkül.”

Javában tartottak az egybehangzó felszólalások, amikor a terembe rontott Entzbruder Dezső. Homlokegyenest másnak mutatkozott, mint kevéssel korábban az Erzsébet-kertben. Mögötte oldalfegyveres, fenyegető tekintetű testőrök. Az ő derékszíján is hatalmas pisztoly. Egyenesen a szónoki emelvényre csörtetett, valósággal letaszította onnan azt, aki éppen beszélt.

Öklével magából kikelve kalapálta a szónoki pulpitus lapját és olyan fenyegető hangon dörögte szónoklatát, hogy attól elállt a lélegzete a hallgatóságnak. Ilyeneket mondott:

„Van még számunkra föld, ahová elmegyünk és ahonnét, - ha élve nem, hát, mint zörgő csontú kísértetek, fehér lepedőkkel, lobogó sörényű halálparipákon, mint ördögi hadsereg tiprunk szét a fehér ellenforradalmakon és vértől lesz piros minden és ez lesz a kommunizmus igazi diadala!"

Másfél órán át, megállás nélkül, a szónoki asztalra mért ökölcsapások közepette harsogta bombasztikus fenyegetéseit. Már kilencre járt az idő, de még mindig beszélt.
Beszélnie kellett, mert várta valakinek a terembe érkezését. Ő ugyanis tudott már valamit, amiről - Knapp Gábor kivételével - a gyűlésezőknek fogalmuk sem volt. Futárrepülő érkezett Budapestről. Utasa, bizonyos Bernhard elvtárs, a tanácskormány üzenetével. Végre aztán belépett Bernhard, a légi katonautasok hatásos öltözetében. Tekintélyfokozónak magával hozta a pilótát is. Entzbruder vészjósló modorban bemutatta és átadta neki a szót.

Bernhard tökéletesen megfelelt a rábízott feladatnak.
Nem agitált, nem kapacitált, nem érvelt a sztrájk ellen. Tényeket közölt. Elmondta, hogy egyáltalán nem vált általánossá a vasutassztrájk; hogy Győrött mégsem csatlakoztak a felhíváshoz a vasutasok, sőt már a budapesti Keleti pályaudvaron is zavartalanul dolgoznak; a tanácskormány szerte az országban szilárdan uralja a helyzetet. Ráadásul példátlan sikereket arat a Vörös Hadsereg a csehek ellen az egész északi fronton: Losonc, Kassa, Rimaszombat, Érsekújvár, Rozsnyó felszabadult.

Ennek a szónoklatnak nagyobb hatása volt, mint Entzbruder hőbörgésének.
Teljesen elbizonytalanodtak a gyűlés résztvevői. A legtöbb, amire képesek voltak, hogy nem hajlottak véleményük megmásítására, kitartottak a sztrájk folytatása mellett.

S miközben ez történt a városháza nagytermében, a sztrájktanyán tartózkodó tömeg gyanútlan bizakodással, a győzelem senkitől sem vitatott reményével várta vissza képviselőit. A késő este ellenére senki nem gondolt hazamenetelre az Erzsébet-kertből.

Kedvezőbb alkalomhoz kívánva sem juthatott volna a vörös karhatalom.

A városban állomásozó felduzzasztott létszámú fegyveres erőből állították össze a sűrített járőröket, amelyek ellenőrzésük alá vették egész Sopront, miközben tartott a városházi gyűlés, az Erzsébet-kertben pedig bizakodva várakozott a sztrájkoló tömeg.

*  *  *

Sopron megye falvaiban, különösen a központi, a csepregi és a kapuvári járásban erős mozgolódás támadt arra a TÉVES hírre, hogy a megyeszékhelyen megdöntötték a vörös diktatúrát a sztrájkoló munkások.

Erre alapozva terjedt el a földműves rétegek körében az a szándék, hogy fegyvert fognak és Sopronba vonulnak, hogy megerősítsék a közóhajt kifejező fordulatot.

A megyeszékhelytől tizenöt kilométernyire lévő Nagycenket választották gyülekezési körletnek.

Vezetőik, - frontotjárt, katonaviselt emberek-, a község nagyvendéglőjében egyeztették elképzeléseiket.

Teljes tájékozatlanságban lévén Sopron pillanatnyi helyzete felől, embereket küldtek hírért a városba. Csenáry János, Lutter Árpád és Németh József el is jutott a sztrájktanyára az esti órákban, amikor éppen tartott a gyűlés a városháza tanácstermében.

Noha az érdeklődők semmi bizonyosról nem szereztek tudomást az Erzsébet-kerti sztrájktanyán, a Nagycenken várakozó irányítók cselekvésre szánták el magukat.
Futárokat menesztettek a falvakba azzal a meghagyással, hogy minél hamarabb és minél többen induljanak a nagycenki gyülekezőre.
(263)